Emlékszem ​a röpülés boldogságára 24 csillagozás

Összegyűjtött írások
Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára

Latinovits Zoltán legendákat provokáló-teremtő egyéniség volt, színpadi alakításai, filmszerepei, versmondása, egyáltalán minden megnyilvánulása mindig is közügy volt, s aszerint mérlegeltetett, barát vagy ellenség ítélte meg. Szelet vetett a Ködszurkálóval is, amelyben szenvedélyes hangon szólt a színházról, páratlan hivatásszeretettel és szakmai tudással akarván megújítani a szinikultúránkat. A több mint egy évtizede megjelent könyv gondolatai ma is időszerűek, mit sem veszítettek erejükből, igazságait felerősíti a színházzal kibogozhatatlanul összefonódott életpályát lezáró tragikus „felvonásvég”. Latinovits írja egyhelyütt: „A színész halála után csak emlékek maradnak. Játékemlékek. Kellékek.”
Nagy László szép szavával megkoronázott „színészkirály” kilenc esztendeje nincs közöttünk. Rómeó-Színbád-Ványa bácsi valóban már csak emlékezetünk színpadán él, de írásos életműve tán visszavarázsolhatja tünékeny alakját.

>!
Magvető, Budapest, 1985
488 oldal · keménytáblás · ISBN: 963140479X

Enciklopédia 6


Kedvencelte 9

Most olvassa 4

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Véda P>!
Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára

Nekem Latinovits kezdettől fogva mindig kicsit „gyanús” volt, mert számomra kicsit sok. Vitathatatlanul zseniális színművész és a könyvet olvasván: igazi művészember.
A kicsit sok, pedig már tudom miből fakad: át- és túlgondolt tudatosságából. A könyv kis részt életrajzi, nagyobb részt analitikus, filozofikus elmélkedés művészetről, versmondásról, a színházról. Kevéssé informatív, inkább elvont.
Az viszont lenyűgözött, hogy így tud írni is…

4 hozzászólás
StJust I>!
Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára

Mielőtt belekezdtem, abban reménykedtem, hogy közelebbről megismerem Latinovitsot és világát, ez csak részben teljesült. Igen, könyékig vájkálni akartam a magánéletében, és akkor mi van? A könyv, Latinovits összegyűjtött írásait tartalmazza, dilettáns előszóval fűszerezve. A szerkesztő, egykori Lakat T.-s Napkelték stílusában megcsókolja Latinovits lába nyomát is, közben minden tizedik sor után azt mantrázza, hogy: Latinovits immár kilenc éve halott… OK, hogy Latinovits nem egy kis epizodista volt a magyar színművészet margóján, de soknak éreztem az ömlengést.
Egy olyan ember képe bontakozik ki az írásokból, aki nem ismer kompromisszumot, ha színházról van szó, nyíltan, őszintén megütközik bárkivel, rengeteg munkát fektet abba, hogy minőséget nyújtson, tudatosan építi fel magát egy szerepre, vagy akár „csak” egy versmondásra, nehéz ember lehetett, kevés barátja volt. Annak ellenére, hogy az írások zöme egy anno elmaradt szakdolgozat kései pótlásának tűnik – olvasás közben tudtam meg, hogy Latinovits nem tanulta a színészséget-, rengeteg idézettel, kölcsönvett gondolattal, jól vannak megszerkesztve, és egy irányba mutatnak: változtatni kell! Érdekes, hogy Latinovits semmivel sem volt megelégedve, minden, ami jó volt, az a múlt nosztalgikus homályába veszett, a jelen posványa meg mételyezi itt a dolgokat. Valószínű nem volt minden ennyire fehér meg fekete, de erről gondolom, tudnának mesélni azok, akik még itt vannak köztünk. Latinovits egy javíthatatlan idealista – ebben hasonlítunk  másban sajnos nem – meg akarja váltani a világot, de egyedül ez eddig csak egyvalakinek sikerült. Ez az idealizmus mutatkozik meg a kommunizmus iránti rajongásában, ami – főleg mai szemmel – megmosolyogtató. Kedvenc szavai: gyökér, ér(hálózat), koordinátarendszer.
A Bago story erősen emlékeztetett Thomas Mann- Úr és kutya című novellájára, árad belőle a „felebaráti” szeretet, megható volt olvasni, annak tudatában, hogy nemsokára egy gyilkos balatoni vonat József Attila után, újabb áldozatot szedett.
A könyvet azért kicsit, mint írásművet is értékeltem, ezért a 4 csillag, bár kétségtelen, hogy vannak szép mondatai, de be kell vallanom, hogy a nagyon „szakdolgozatos” részeknél ugrottam.

Annaörök>!
Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára

Nagyon nehezen fogalmazódik meg bennem, hogy hova is tegyem ezt a kötetet. Jómagam gondolotban sem voltam, mikor Latinovits élt és alkotott, sőt, még a szüleim se igazán. Nehéz megítélni 45 év távlatából, hogy milyen ember lehetett ő. Latinovits Zoltán már éltében is nagyon híres, vagy inkább hirhedt férfi volt.
Összeférhetetlen, rossz természetéről legendák szóltak már akkoriban is. Nem lehetett könnyű ember, gondolatait olvasva egy nyughatatlan, makacs, rettentően nagy igazságérzettel rendelkező ember jelenik meg előttem. De azt hiszem értem, hogy déd- és nagyanyáink miért rajongtak érte.
A könyv maga nagyon érdekfeszítő, sok új információt tudtam meg belőle, viszont sok volt benne az ismétlés, amit a könyv vége felé kezdtem kissé nehezményezni. Nem egy bekezdés szerepel pontosan ugyanúgy a könyv utolsó haramadában, amit az előszóban vagy a Ködszurkálóban ne olvastam volna.
Bevallom, a számomra túlfilozofált részeket átugrottam néhol, de a Bago story kárpótolt, és elégedetten fejeztem be a könyvet.

>!
Magvető, Budapest, 1985
488 oldal · keménytáblás · ISBN: 963140479X
Hajnalcsillag>!
Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára

Bár volt írás, amit már korábban olvastam, a Balaton miatt nagyon nagyon öt csillag. Ezután még sokkal különlegesebb, csodálatosabb érzés lesz hamburgerezés közben átnézni Tihanyra a balatonföldvári Kilátó Presszóból… nem tudtam, hogy Latinovits is megtehette ezt – ha nem is hamburgerezett – , de olyan jó érzés volt olvasni, hogy még libabőrös is lettem.

szodav>!
Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára

A művelt művész. Nem volt színészkirály, vizionárius volt. A versekben meglátta a szavak mögötti tudattartalmat, a szerepekben az alakok mögötti spirituális létezést. Igen, kissé maníros volt, merev és „sok”. De bár minden művész képes lenne úgy játszani a manírok mezsgyéjén, olyan rugalmasan merevnek lenni, annyit, még többet adni abból a „sokból”! Mert neki rengeteg mindene volt, rengeteg kincse, amit azóta, a halála óta eltelt harminc-negyven év után is szüntelenül ad. Van, aki elfogadja az ajándékot, van, aki elutasítja. Én elfogadtam.

Balog_Judit>!
Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára

Nemcsak ragyogó színész, rendező volt a Színészkirály, hanem nagyszerű író is.

robinson P>!
Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára

Nincs mit hozzátenni,..zseni volt,igazi színész! olvassátok!


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

A zsiráf nem állat: állapot.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zsiráf
5 hozzászólás
Véda P>!

Sohase nyertem, de amit magam megküzdöttem, meg is tartottam. Nem bántam meg semmit, igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darab kék eget tartani. Megmaradtam embernek, szigetnek, csodálkozónak, reménykedőnek, győzelemre törőnek, gondolkodónak. Megmaradt szívem – szeretete; gyűlöletem, és minden felett megmaradtam folyton-keresőnek, „terepfelverőnek”, lázadónak, életmentőnek, értelmezőnek, lassan bölcsülőnek, igazságkeresőnek, nevetőnek.
Így hát még élek, és maradok is ilyennek.

76. oldal

2 hozzászólás
robinson P>!

Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba.
Fáj a hiányod.

4 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Az egyszerűség évtizedek alatt születik. Aki nem volt összetett, komplikált, alaktalan, sokszögű, sokízű, az nem lehet egyszerű, csak együgyű. Mert miből egyszerűsít?

123. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyszerűség
Véda P>!

Különös, hogy a tenger halhatatlan, holott minden hulláma végítélet.
(Pilinszky János)

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tenger
Gedi>!

Ruttkai Évának
a színészkirálynőnek
aki mert és tudott társa lenni
a színészkirálynak
Latinovits Zoltánnak

Ajánlás

Kapcsolódó szócikkek: Latinovits Zoltán · Ruttkai Éva
Véda P>!

Tört fényű kagylókkal érkeztem a világra, babonás füvekkel, virágszirmokkal, ördögfintorral, gömbölyű boszorkánykavicsokkal. Felhők, napok, csillagok szikráinak barlanghomályos rajzát hurcoltam magammal, elkezdett kanyaros vonalakat, kis görcsös köröket, befejezetlen görbéket.

81. oldal

Véda P>!

Igazságomból nem engedtem soha. Káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok.

10. oldal

zördög>!

Ember nem élhet bűntudattal. Kamaszgyerek még kevésbé.

99. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bűntudat

Hasonló könyvek címkék alapján

Diószeghy Marietta (szerk.): Mesterek és tanítványok
Ablonczy László: Latinovits Zoltán tekintete
Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
Bérczes László – Törőcsik Mari: Törőcsik Mari
Ablonczy László – Huszárik Zoltán (szerk.): Latinovits Zoltán
Nánay István: Tanodától – egyetemig
Nánay István: Profán szentély
Molnár Gál Péter: Zenthe
Molnár Gál Péter: Latinovits
Pataki Éva – Mészáros Márta – Törőcsik Mari: Aurora Borealis