A mórok és a bizánciak közt valahol egy szenvedélytől lerántott, balsorsra feltekintő, karikás ostor csattogásától viduló, de szünet nélkül önostorozó népet keresek, kit haldokló nemzetségek tömegéből föl-földob olykor kő gyanánt az önkívület.
„Ha egyszer nem leszünk, oszd szét a tárgyainkat!" – mondta anyád, anyám. Oszd szét magad végképpen, mielőtt tengerfenék-múltadat fel nem tölti a butikáru, amíg el nem múlik fejed fölül a megtartó veszély: a babonás békét világra bűvölő bábaasszonyoké, a szálkás szavú, szakállú, testvérháborút hozó prédikátoroké. Addig hát keresztül-kasul sárréti szirének gyomos földjén, ősemlős-csontokat és szarkofágot rejtő alföldi homokhazán, keresztül-kasul egymás életén!
(Részlet a Régimódi időjárás jelentésből)
