A ​hetvenes évek 0 csillagozás

Lászlóffy Aladár: A hetvenes évek

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Kriterion, Bukarest, 1971
96 oldal

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

Gregöria_Hill>!

Öregedés

Még mindig nem törtem meg, látod, látod,
ha szeretnél, se lennék melegebb.
Vállamra tetted ezt, mint hűvösben a nagykabátot,
behoztál még egy vajaskenyeret,
s magamra hagytál sötét délutánban,
mint vak apát, unalmas beteget,
s a búcsúzásnak, ajtócsukódásnak
hét perce, hét órája, hete lett.

Elhagytál, miként Hannibált az ókor.
Átöltöztél, mert te vagy a világ.
És ültem, és beláttam talán jókor,
hogy okosabb, ha nem is várok rád.
Ha van kinek, hát bebizonyítottam,
hogy megmaradok világ nélkül is.
Csupán a csendem hülye, nem nyugalmas,
s persze a füttyöm nem hegyes, hamis.

Gregöria_Hill>!

Fehér

Milyen szép:
egy okos délután s egy okos
ember ül egymással szemben,
s nem szólnak.
Milyen szép:
semmi sem zavarja őket, pedig
itt van a pillanat, mikor
mindig félbeszakítják az
ilyen megnyilatkozásokat
az egészség nevében.
Hallgatnak.
Egy csodaszép délután
s egy csodálatos ember
nézik egymást az ablakon át.
Látod, így tudtunk volna mi
ketten is meglenni hosszan,
míg elmúlik ez a földi január.

Gregöria_Hill>!

mentsétek előlem a gyermekeket
s a szökőkutakat,
ember vagyok,
tehát felfegyverezhető,
ki félelmében
még igazságos és nagyszerű
szellemekre is rálő.

69. oldal (A hetvenes évek)

Gregöria_Hill>!

hallgasson el a föld egy pillanatra,
és csak nézzen a nap után.
Estefelé az ablakom elnéz messze.
A szobám fejében járok, mint nyugtalan
gondolat.

52. oldal (A nyugati fekvésű szoba)

Gregöria_Hill>!

Népvándorlás

Tiszteltem álmaid,
    tisztelted álmaim,
laktunk a szülőföld
    örökzöld halmain,
ezeregy emelet
    ezeregy szerelme
életből-halálba-életbe
    terelne.
De most már elég volt,
    de most már elég lesz,
türelmem körbeért,
    végre egy kerék ez;
ki forog, mi pörög?
    utazni lehetne
elhagyott terekről
    megtalált terekre.
Népvándor örökre:
    elmegyünk, elmegyek,
földgömbnyi szekéren
    földgömbnyi kerekek.

67. oldal

Gregöria_Hill>!

Az esték

Az erdőben valaki jár.
Tenyérrel eltakart zseblámpa villan néha.
A figyelő csendben zörren a kukoricaszár.
Az erdőben valaki jár.

Lesben dobogó szivek, hallgatózók!
Csak egy iramodás!
Neki a sötét mezőnek, áttörni, odafutni!
Felfedni a tolvajt! Ki lenne más?

Meglepni, mert rabló!
A késére ütni, arcába vágni, megverekedni félelemmel!
Az elnyugodott esti szállások körül
mért ólálkodik ez az ember?

Átvonul lassan, rémülten, sandán,
gonosz vagy bántott? Leüt vagy szóba áll?
A sapkával letakart zseblámpa villan néha.
Az erdőben valaki jár.

45. oldal

Gregöria_Hill>!

Kolumbuszok

Hajóztak őseink az óceánon,
s az elbeszélő hullámzás felett,
mint véletlen, mint vízre képzelt lábnyom,
egy csöpp riadt szünetre este lett:

a lehunyt szemek pillanata, ennyi.
A természet a magáét locsogja,
de odabent a szó madara végre,
mint parti jel, leszállt az árbocokra.

S a türelemnek, nagy hasú hajóban
az állottvíznek, nincs többé keletje.
A még nem látott forrásokról máris
mennek a hírek, haza, napkeletre.

77. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kányádi Sándor: Felemás őszi versek
Hervay Gizella: Az idő körei
Hervay Gizella: Kettészelt madár
Hervay Gizella: Lódenkabát Keleteurópa szegén
Dsida Jenő: Leselkedő magány
Hervay Gizella: Reggeltől halálig
Berde Mária: Seherezádé himnusza
Áprily Lajos: Az aranyszarvas
Orbán Ottó: A föltámadás elmarad
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai