Nulla ​pont (Nagate 2.) 41 csillagozás

László Zoltán: Nulla pont

Nagate furcsa hely. Egy világ, amely egyetlen város, folyton változó utcáin a legkülönfélébb lények élnek – és senki, még az évekkel korábban ideérkező emberek sem tudják, kik és miért alkották meg. Csak egy bonyolult, magára hagyott gépezet? Vagy az istenek hatalmával bíró építői ma is figyelik teremtményeik nyüzsgését?
Miközben a városban intrikák szövődnek és zsarnokság tombol, egy árverésen különös szerkezet cserél gazdát. Ez olyan események láncolatát indítja el, ami nem csupán a dúsgazdag nagykereskedő vagy a kérlelhetetlen forradalmár számára nyithat utat a hatalomhoz, de segíthet az agg természettudós számára is megérteni egy titokzatos világ fizikáját. Utazásuk téren és időn át vezet egészen a nulla pontig, ahol talán minden kérdésre ott a válasz – ha egyáltalán van ott valaki és hajlandó válaszolni…

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Metropolis Media, Budapest, 2009
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639828360

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
Noro P
László Zoltán: Nulla pont

A Nagate túlírtsága már a múlté, sőt, a szerző mintha átcsapott volna az ellenkező végletbe: ha valaki nem olvasta az első részt, annak alighanem keményen kell összpontosítania, hogy megértse ebből a könyvből a városvilág alapvető szabályszerűségeit. A tolkieni étosz szintén a múlté: itt már nem a klasszikus és modern fantasztikum ütközik meg egymással, hanem a miéville-i weirdség és hard SF logikája.
Negyven évvel járunk az első könyv eseményei után, és már az első oldalon kiderül, hogy nincs „boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Az író meghökentő keménységgel bánt el mindennel és mindenkivel. A földi emberek életfelfogása egyre súlyosabb terheket ró a mágikus univerzumra – a mágiát az utcákból örökre kiszipolyozó, és elektromossággá alakító erőművek ötlete igazi telitalálat volt, remekül ábrázolja, hogy e gondolkodásmód szerint minden csak erőforrás. A tudományos kutatást – ha az nem egy új gép előállítására törekszik – pedig újra elnyomják, jobban, mint valaha.
A könyv háromszor, de háromféleképpen meséli el ugyanannak az egy napnak az eseményeit, ezt a kvázi-ismétlődést pedig remek érzékkel fonja bele a történet másik központi kérdésébe: abba, hogy megismerhető-e egy varázsvilág logikája? Egy idő után viszont érzékelhetővé válik, hogy 240 oldalon nem lehet két ilyen súlyos problémát tárgyalni: a politikai-erkölcsi kérdések (na meg a sztori is) nagyon háttérbe kerülnek a tudományos fejtegetések mögött. Túl sok ötlet került a könyvbe, és ehhez képest kevés választ sikerült a kellő szinten kidolgozni. Az űrhajós közjátékok pedig túlságosan is sokat sejtetnek ahhoz, hogy ezek a válaszok igazán meglepőek tudjanak lenni. Így a könyv egyszerre előrelépés is, meg nem is – a szöveg feszesebb stílusa biztosabb kézről tanúskodik, ami a regény első felében nagyon jót tesz a történetnek, de a második felében szerintem egy kissé túlvállalta magát.

>!
pat P
László Zoltán: Nulla pont

Alapvetően, ez a könyv zseniális. Ahogy a Nagatéban felrajzolt (szinte) teljesen fantasy világot egy laza csavarral átalakítja ezzé a tudományosan nagyon érdekes alapú, teljesen koherens sci-fi világgá, az valami könnyfakasztóan gyönyörű. Meg ahogy háromszor ugyanaz, de mégse ugyanúgy… ahh.
Nagy kár, hogy egy csomó, kisebb-nagyobb zavaró tényező homályosítja el a mű ragyogását. A karakterek nem igazán működnek jól, a világ hangulata nem jön át úgy, mint a Nagatéban. Ahogy a megoldásra rájönnek, az szerintem kicsit megalapozatlan és kevéssé reális (amellett érdekes ismeretelméleti kérdéseket vet fel, és baromi elgondolkodtató), a megoldás bizonyos elemei meg egyrészt kiszámíthatók, másrészt meg ne már, most komolyan? kategóriásak.

Szerintem László Zoltán tud mindent, ami egy tökéletes (SF) regény megírásához szükséges. Kár, hogy (eddig) ezek a képességek külön-külön regényekben bontakoztak ki teljes egészükben. A Nulla pontban a kiváló tudományos ötlet, a Nagatéban a hangulat és az izgalom megteremtésére való képesség és a remek stílus, az Egyszervoltban a kiváló humor, a Keringésben a kompakt és arányos történetszövés, a Hiperballadában a… most nem jut eszembe, mit kéne kiemelni belőle, de valami abban is biztosan volt. :)
Akkor én most várok türelmesen a Nagy Egyesített Opus elkészültére…

8 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 
László Zoltán: Nulla pont

Egy pozitív meh. Vagy másként: majdnem.
Nagyon élvezetes, ahogy a Nagatét sci-fibe fordítja át, ráadásul teljesen váratlan módon még a szokatlan cselekmény-szerkezetet is tetszett (pedig azt hittem, utálni fogom). Ugyanakkor mintha még a hármas lehetőség ellenére sem működtek volna igazán a karakterek, és a város hangulatát sem éreztem tökéletesnek. A stílus, a befejezés és a tempó egyértelműen felfele húzza, szóval jó volt olvasni, már csak a Nagate „folytatásaként” is. De azért még mindig majdnem.

>!
Shanara
László Zoltán: Nulla pont

A könyv cselekménye Nagate városvilágán játszódik, az azonos című történet befejezéséhez képest 40 évvel később. Gőz és sűrített levegő helyett most az elektromosság hajt mindent. A technikai fejlődés, a gyárak helyett a kereskedelem vette át a vezető szerepet. A könyv stílusa, felépítése, történetvezetése teljesen más, mint amit a Nagate esetében megtapasztaltam, meg sem fordult a fejemben, hogy megkérdőjelezzem a regény sci-fi jellegét. A városvilág működése ebben a történetben nem kerül részletes bemutatásra, nem jön át úgy a varázsa, mint a másik történetben, egyszerűen csak egy hátteret ad az eseményeknek. A Nagate című könyv olvasása nélkül nem tudtam volna, hogy kicsodák a grogaristák, miért pont így nevezik magukat. A Nagate nélkül nem tudtam volna, hogy kicsoda Del Naja, kicsoda Vizo és miért is olyan különlegesek azok az Igazolások. Szóval inkább folytatásnak gondolom ezt a történetet, mint különálló regénynek.
Kifejezetten tetszett a nem lineáris történetvezetés. A könyv elején megismerünk egy eseményt és a szereplőket, majd újra és újra ugyanaz az esemény kerül elénk az oldalakon, de mindig más szemszögből és mindig egy kicsit másként. A kiindulópont és a cél mindig ugyanaz, de a köztük megtett útvonal mindig más, az események másként alakulnak. Mindig egy kicsit előrébb haladva, egy meghatározott cél felé sodródva. Érdekesen hangzik? Az is.
A Nagate és a Nulla pont közötti stílusbeli különbözőségek ellenére azt mondom, hogy mindkét könyv jó, különleges, kellő mértékben elgondolkoztató és bizony olvasmányos is. Jól döntöttem, amikor megvettem, jól döntöttem, hogy mindenáron olvasni akartam. Ha valaki már tervezi egy ideje az olvasását, akkor csak ajánlani tudom, hogy kezdjen bele.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2013/04/laszlo-zoltan-nu…

>!
ViraMors P
László Zoltán: Nulla pont

Egyszerre volt elképesztő, és egy kissé kiábrándító.
Negyven évvel járunk a Nagate eseményei után. Sok minden változott a városvilágban, de természetesen béke most sincs. Hőseink na nem mintha hősnek lehetne nevezni közülük bárkit is a világ működését próbálják megfejteni egy titokzatos mágikus szerkezet segítségével. Van, akit a tudás érdekel, van, aki a saját érdekei szerint formálná a valóságot, van, aki szeretné jóvátenni a múlt hibáit…

Nagate világát, a folyamatosan változásban lévő, mégis örökké állandó városvilágot, még mindig nagyon szeretem. Egyszerűen gyönyörű volt az is, ahogy a párhuzamos világok, illetve spoiler beléptek a történetbe.
Tulajdonképpen ugyanannak az eseménysornak három változatát olvashatjuk, folyamatosan egyre több előzményt megismerve és egyre tovább eljutva, míg a csipet-csapat el nem jut a végső megoldásig.
Nagyon tetszett, ahogy a három történetből felépült a tudás, az, hogy az olvasó felé nem ismételték el, ami egyszer már elhangzott, hanem kiegészítették a korábbiakat. A végső megfejtés érdekes volt, ugyanakkor kissé.. hát… banális…

A fantasy a sci-fi és a steampunk szerelemgyereke ez a könyv. Függetlenül a kissé kiábrándító végétől, nekem tetszett.

>!
B_Petra
László Zoltán: Nulla pont

Meglepően jó volt, szeretem az ilyen tipusú sci-fi-t, kis időutazás, űrutazás, idegenek, idő-tér kapuk, meg minden ami elfér egy scifi-ben, még ha megsejthető is a végkifejlet, majdnem urban-fantasy, és kiderül, hogy más is Gyűrűk Ura rajongó, nem túl bonyolult, szórakoztató, a párbeszédek viszik előre, nekem a kedvencem lett, hirtelen felindulásból.
A szereplők szemszögéből nézve, nagy sokk lehetne számomra ha rádöbbennék arra amire ők saját életükkel, és sorsukkal létükkel, kapcsolatban.
A végkifejlet lehetettt volna kicsit más, de szivesen olvasnék akár folytatást is.
Ha meg lenne azonnal nekiálltam volna a Nagate-nak is.

>!
Csöre P
László Zoltán: Nulla pont

40 évvel a Nagate után járunk, és őszintén: el voltam veszve a könyv első felében. Az a hangulat, ami az előző kötetet átjárta, innen teljesen hiányzott, megváltozott a Nagate világa, (mérsékelt) technológiai forradalom, új politikai helyzet (és új lények…) A könyv első fele határozottan nyomasztó volt, nem ezt vártam. Aztán jött a második kör, és jé… szóval ezért volt szükség az előzőekre. És aztán a harmadik kör, és kezdett kirajzolódni az ötlet, ami a sztori mögött van spoiler, és innen már azért érdekesebb volt a dolog. A teremtéstörténet (az Alkotó), amit Nagate mögé helyezett, és ahogy a Nagate alapvetően fantasy világát rátette egy sci-fi alapra, váratlanul ért, izgalmas, elgondolkodtató, bár nem mondom, hogy minden szavát követni tudtam, azért a lényeg átjött.
A borító nem tetszik.

>!
Khadris
László Zoltán: Nulla pont

A mesei Nagate folytatása már felnőtt verzió, és keményen belevág, hipertér, több dimenzió és a ciklikus világ, bőven van itt mindenféle zseniális sci–fi elem. A három alternatív vonalon Del Naja kutatja Nagate működését, a nulla pont, a teremtés előtti eseményeket is megtudjuk első kézből. A kereskedő és a lázadó sztorija pont annyit tesz hozzá a történethez, hogy legyen értelme a más-más idősíkon eltérő végkifejletű cselekménynek. A világ így az előzmények és a mozgató erők ismeretében is nagyon magával ragadó, de a súlyos tartalom miatt örülök, hogy most nincs részletesen kifejtve, arra úgy is ott az előzményregény. Viszont talán emiatt, de itt nem is érződik át a világ csodás, mesei hangulata, és ez végig zavart, de összességében mindemellett a könyv nagyon rendben van.

>!
Jávori_István I
László Zoltán: Nulla pont

Fordulatos fantasztikum, szokatlan – kiszámíthatatlan – szerteágazásokkal, tömény(telen) történet, varázslatos világ.

>!
Szinna
László Zoltán: Nulla pont

Nem olvastam a sorozat előző részét, így aztán semmi elképzelésem nem volt arról, hogy mibe vágok bele. Az írás stílusa viszont nagyon jó, a szereplők igazi 3 dimenziósak, így a történet vitt előre. Igazi izgalom viszont attól a pillanattól jött, hogy először használták a pecséttörőt. A végéhez eléggé össze kellett kapni a fizikusi agyam, hogy követni tudjam miről is van szó. A megoldást pedig, amit nem rágott az író a szánkba, remeknek találtam.


Népszerű idézetek

>!
Shanara

Az én világomban a mágia csak egy fogalom, lényegében a még feltérképezetlen törvényszerűségek halmazát jelölte mindig is. Azt, amit nem értünk, és ezért varázslatnak, irracionálisnak gondoljuk. Ha úgy vesszük tehát, egykor nálunk is létezett mágia, mert hittünk benne. Aztán egyre több jelenségre megleltük a magyarázatokat, a varázslatok pedig mind kisebb területre húzódtak vissza, inkább a mesék, történetek lapjaira költöztek.

163. oldal (Metropolis Media, 2009.)

>!
Lex

– Ahogy az én világomban egy író kijelentette: a megfelelően fejlett technológia működése megkülönböztethetetlen a varázslattól.

179. oldal

3 hozzászólás
>!
AnyAnonymous P

– Hatalmat akarnak adni a népnek vagy maguknak? A tudás az! Hatalom, mert nem hagyja, hogy poros babonák, álvallások, ravasz politikai valóságmagyarázatok befolyásolhassák az életüket, a dolgokról alkotott képüket! Nem a Pecséttörő változtatja meg a városvilág történelmét, hanem a megismerés!
– A tudás rossz kezekbe is kerülhet – céloz a nagykereskedő alig leplezve Ciasakra.
– Akkor harcoljanak ez ellen! Gondoskodjanak róla, hogy minden kézbe eljusson, és akkor nem lehet felhasználni mások ellen. De erre nem megoldás, hogy csak addig keressük a tudást, amíg az közvetlenül a hasznunkra van!

193. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tudás · tudomány
>!
Lex

– … Bárki vagy bármi alkotta is a városvilágot, nincs ott. Nincs sehol! A kocsi sofőr nélkül száguld, mi pedig ülünk a hátsó ülésen, és meg sem próbálunk rájönni, hogyan kell irányítani!

41. oldal

>!
ViraMors P

Amikor az ember tudata társbérletben lakik egy korlátozotf értelemmel, elkél a romantika.

>!
ViraMors P

Az Állomás létezett csupán, egy szabályos kockatest, amellyel az emberiség dobott sorsot a magánnyal.

9. oldal

>!
Shanara

– Talán csak nem maga is az Egyház buzgó híve?
A behemót eltűnődik:
– Én úgy vettem észre, az egyéni ambíciók és kapcsolatok azok, amelyek minden éteri segítségnél jobban visznek előre.

49. oldal (Metropolis Media, 2009.)

>!
ViraMors P

Talán nem csinálnak őrültséget. Természetesen azon túl, hogy itt vannak.

198. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nalini Singh: Vonzódás
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Marissa Meyer: Cinder
Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Különös különcségek
Robert N. Charrette: Keresd a magad igazát
Charles Stross: Pokoli archívum / A Betontehén-akció
Neil Gaiman: Amerikai istenek
A. G. Hawk: Időtlenségbe zárva
Stephen Kenson: Bukott angyalok
Diana Wynne Jones: A trónörökös