Mindig ​egyre több 6 csillagozás

László Zoltán: Mindig egyre több

MEDDIG ​CIPELED A MÚLTAT, MIUTÁN EGY ÚJ VILÁGBA LÉPTÉL?

Az emberiség túlélői elhagyták a haldokló Földet, hogy az Utu csodálatos bolygórendszerében építsenek új jövőt. Végre mind összefogtak a közös célért – még a saját halottaikkal is. Az egyezség szerint az eltárolt tudatok az új világok között is addig szolgálják tovább leszármazottaikat, amíg közösen meg nem teremtik egy határtalan lehetőségekkel bíró bolygóközi civilizáció alapjait.
Amikor azonban a leszerelésre ítélt Clemenceau rombolóról eltűnik egy milliónyi tudat szellemi erejét egyesítő hajóelme, olyan rejtélyek kerülnek elő, amelyek felboríthatják a kolóniák közti törékeny status quót. A hivatalos nyomozással párhuzamosan pedig személyesebb, erőszakosabb érdekek is színre lépnek, és aki először megtalálja az elmét, hogy felfejtse titkait, az mindent vihet.
A Zsoldos Péter- és Európai Sci-fi díjas László Zoltán új regényében ismét különleges és lényeglátó víziót ábrázol az emberiségről, amely… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2021
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635661879
>!
GABO, Budapest, 2021
464 oldal · ISBN: 9789635662081

Most olvassa 8

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 73

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Noro >!
László Zoltán: Mindig egyre több

Miután a Föld lakhatatlanná vált, az emberiség (egy része) új otthonra talált egy csillagrendszerben, amelynek négy bolygója is a lakható zónába esik. Igaz, egyelőre mindegyiknek csak egy viszonylag szűk sávja alkalmas az életre, de az újrakezdéshez ez bőven elég. Mindenki meggyőződéssel vallja, hogy tanultak a történelemből, és a régi hibákat nem követik el még egyszer. A tények azonban mintha nem ezt bizonyítanák… Az új világba átmentett nagyhatalmi szervezetek továbbra is harácsolják az erőforrásokat, fölöslegessé vált roncsokkal szennyezik a kevés élhető földterületet, és visszaélnek a Nagy Futás során megszerzett „vészhelyzeti” jogaikkal.

E jogkörök körül a leginkább megkérdőjelezhető a feltöltött emberi tudatok átprogramozása és mesterséges intelligenciákként való hasznosítása. Míg az eredeti elképzelés szerint a „halottak” csak az áttelepülés során segítették volna számítókapacitásukkal az emberiséget, addig most, három generációval később a többség már egyáltalán nem tekinti emberi lénynek a belőlük létrehozott hálózatokat. Ami roppant praktikus, ugyanis ezek működtetik öt bolygó egész infrastruktúráját, a különböző hadiflottákról nem is beszélve. Így kézenfekvő, hogy amikor egy ilyen űrhajó-elme az öntudat jeleit mutatja, akkor rögtön meghibásodásról beszéljenek, véletlenül sem az eredeti, emberi gondolati sémák visszatéréséről.

A regény az utóbbi évek magyar űroperáinak talán a legnehezebb darabja, különösen eleinte; erősen támaszkodik ugyanis a technológiai részletekre és szakfogalmakra. Főhősei kezdetben eléggé beszűkült gondolkodású – mondjuk ki, ellenszenves – figurák, akik csak saját fixa ideáik és prekoncepcióik szemszögéből nézik a rajtuk túlmutató eseményeket. Mindegyiküknek megvan a maga elképzelése, hogy milyen hétköznapi dolgot találnak a nyomozás végén, ami szépen bele fog illeni az elvárásaikba. Szinte bizonyos, hogy az olvasó valamire spoiler előbb fog rájönni, mint ők, de ha belegondolunk, ez teljesen logikus. És végső soron épp ettől lesz érdekes, ahogy az eseményeket megértve kiszélesedik az egyes szereplők látóköre. Hiszen a fő kérdés pontosan az, hogy új világokba eljutva, új felfedezéseket megtéve képesek leszünk-e másképp gondolkozni erről az egészről?

Tydirium>!
László Zoltán: Mindig egyre több

A történetvezetés jó tempójú szerintem, nem túl pörgős de nem is túl lassú. Megismerkedünk egy kicsit a világgal, a karakterekkel, éppen annyira, amennyire a megértéshez szükséges, aztán nekiállunk nyomozni az eltűnt romboló után. Igazán tetszett ez a kezdeti nyomozós rész, rejtélyes volt és érdekes. Együtt vibráltam a könyvvel és tudni akartam, hogy hova lett az a hajó.
Az adiutor (halott elme) technológia elég érdekes volt. Nem igazán ment bele mélyebben az író ennek a pontos működésébe, de nem is ez volt a könyv célja. A tájleírásokat nagyon élveztem és igazán megszínesítették az olvasást. Ha megfilmesítenék ezt a könyvet, akkor mind történet, mind látványvilág szempontjából biztosan emlékezetes lenne széles vásznon.
Nagyon tetszett nekem a könyv. Egy ütős űropera, amit egy rejtélyes nyomozás és érdekes karakterek fűszereznek meg. A szereplők sorsai, illetve fejlődésük is figyelemreméltó. Nem igazán tudok negatívat felhozni ellene, végig élveztem, a végjáték pedig számomra teljesen letehetetlen volt.


Népszerű idézetek

Noro >!

Mint a gombákból kirobbanó spórafelhő. Így néz ki egy hadihajó az űrben, amikor megkezdi felkészülését egy harcérintkezésre, és több tízezernyi test válik le róla.

335. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Brandon Hackett: Xeno
Dan Simmons: Hyperion
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Brandon Hackett: Eldobható testek
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról
Alastair Reynolds: Acélszellő nyergében
Baráth Katalin: Afázia
Kim Stanley Robinson: Aurora
A. M. Aranth: Propheta