Hiperballada 31 csillagozás

László Zoltán: Hiperballada László Zoltán: Hiperballada

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​fiatal szerzőnek számos novellája jelent meg a Cherubion SF-antológiák, az Átjáró és a Galaktika hasábjain. Első regénye egy alternatív történelmi valóság 2019-ébe vezeti el az olvasót, ahol nem történt meg a rendszerváltás, és a Szovjetunió minden szempontból vezető világhatalomnak látszik.

2019 tele: Grund, a budapesti neuroklinikán új emberré varázsolt háborús veterán kilép a Hungária körút holoreklámos forgatagába, hogy felkeresse titokzatos jótevőjét, aki egy bizonyos szívességet kérne tőle meghitelezett életéért cserébe.

Melinda, a huszadik századi bevásárlóközpont helyét elfoglaló lerobbant iparkörzet, a Hiper sodródó lakója kétségbeesetten szabadulna drogos tartozásait behajtani akaró ismerőseitől, így későn döbben rá: gyanús adásvételi ügyletei a szokottnál sokkal komolyabb – és gyilkosabb – felek párharcába keverték.

Kemal, az Oszmán Csillaga űrállomást uraló roppant hatalmú muszlim dinasztia szökött örököse, aki a Mare Frigoris szélébe vájt,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
ISBN: 9789638958914
>!
Inomi, Budapest, 2005
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638656832

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Most olvassa 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
László Zoltán: Hiperballada

Egyrészt határozottan jó volt a könyv, másrészt kissé zavarba ejtő.
Nagyon tetszett a világ. Egy alternatív, cyberpunk Magyarország, ahol soha nem történt meg a rendszerváltás. Átélhetően, kézzelfoghatóan ábrázol egy olyan valóságot, ahol a jövő technológiája keveredik a múlt gondolkodásmódjával. Mindez remekül ötvöződik a cyberpunk tipikus elemeivel, mint például az emberi élettér részévé váló kibertérrel (szovjet Központ/amerikai Internet), vagy az információéhes nagyvállalattal/felsőbb hatalommal (Metaimpex, Párt stb). A helyenként kissé kiábrándult, máskor inkább cinikus stílus is nagyon sokat hozzáadott mindehhez.
A történet viszont kissé zavarba ejtett. Sok tekintetben a Neurománcot idézte fel bennem. ezt egyszerűen nem tudtam nem észrevenni, attól függetlenül, hogy a Hiperballada jobban tetszett, mint a Neurománc.

1 hozzászólás
Nuwiel P>!
László Zoltán: Hiperballada

Össze-vissza olvasva László Zoltán regényeit azért erősen érezhető, hogy ez volt az első. A világteremtést már itt is remekül csinálja, az alternatív, cyberpunkos kommunista tömb jól kidolgozott, az itt-ott elszórt információkból érezhetően működő és valódinak ható, mintha tényleg így is történhetett volna. Maguk a szereplők és a fő konfliktus már kevésbé izgalmas, és a megoldás ismeretében logikus, de kicsit sem tudtam szurkolni nekik, és spoiler.

Leonidas>!
László Zoltán: Hiperballada

Az elején nagyon nehezen haladtam. Az első 100 oldallal szinte már küzdenem kellett.
A világ nagyon érdekesnek tűnt. A KGST államai nyerésre állnak a nyugattal szemben. Sajnos az író stílusa és főleg a szereplők nekem nem igazán jöttek be. Nem állítom, hogy nem voltak kellőképpen kidolgozva, de valamiért egyáltalán nem éreztem érdekesnek egyik főszereplőt sem.
A történet utolsó negyede mentette meg a regényt. Végre felpörögtek az események, és kaptam egy izgalmas végkifejletet.
Egész jó regény. Érdemes elolvasni.

Csöre>!
László Zoltán: Hiperballada

Az biztos, hogy a Hiperballada világában SOHA nem szeretnék élni, még gondolatban sem… hihetetlen nyomasztó világ a maga virtuális „árnyékvilágával”. Azt is bevallom, hogy a könyv felénél tartanom kellett egy kis pihenőt.
De azért annyira nem rossz, mint a fentiek alapján tűnhet.
Rendkívül mozgalmas könyv, folyamatosan történik valami izgalmas. Három szálon indul, hogy aztán összejöjjön, szétváljon, stb…
A főszereplők közül Grund, aki tuti szimpatikus, Kemal, a burokban élt fiatalember változik annyit a könyv során, hogy ő is a pozitív irányba billen. Melinda nem egyértelmű, elég mélyről indul, van hová fejlődnie.
És a történetről: mint az elején is írtam, a világ nyomasztó. A valóság leépülőben, részben romokban, mellette az emberek a virtuális, saját kis valóságukba menekülnek. A memex elve hátborzongató. Igen, nem most találkozom először agyba épített kis szerkezetekkel, valamiért eddig mégsem hatottak meg annyira, mint ez, lehet, hogy az elterjedt, és kötelező volta miatt, de az is lehet, hogy azért, amire úgy általában használták.
A jelenség, ami körül az események zajlanak spoiler, szintén nem vidám, ennek ellenére valahogy innentől kezdett el lekötni a könyv.
A vége szerencsére kevésbé nyomasztó, mint a könyv nagy része.

elmouse>!
László Zoltán: Hiperballada

A gyökereit (William Gibson, Gáspár András) le sem tagadhatná, de ezektől függetlenül ez egy izgalmas, olvasmányos regény.
Régebben olvastam a print verziót és nem tetszett ennyire, mint most az ebook változat. Vajon mennyi változtatás történt benne?

>!
ISBN: 9789638958914
Cartwright>!
László Zoltán: Hiperballada

Furcsállom, hogy eddig nem találkoztam a Hiperballadával. Sok toplistán keresgéltem már olvasnivalót, „must have” könyveket, de sosem láttam László Zoltán művét. Ami igen sajnálatos, mert nekem bekerült a legjobb sci-fik közé (vagy legyen cyberpunk, kinek mi tetszik). Egy alternatív Magyarország, ahol nem volt rendszerváltás, az oroszok az egyik vezető világ- és űrhatalom, lakosai – hatóságilag ellenőrzött – virtuális valóság függők, miközben a társadalom valamiféle disztópikus jövő felé sodródik. Ez így elsőre érdekes, izgalmas világképnek tűnik. És László Zoltánnak hála, az is. A regénybeli Magyarország idegen, mégis nagyon ismerős. A szocializmus ott van minden sarokban, és észrevétlenül összefonódik a technológiával, hogy aztán a maga eszközévé formálja azt. Az űrben az űrhajózás keleti és nyugati hőseiről (valós, és kitalált) elnevezett bázisok keringenek a Föld és a lassan benépesülő Hold között. Ez utóbbi leírása szintén kimagaslóan részletes, és tudományosan pontos is (amennyire egy sci-fi lehet). Egyszóval minden a helyén van, él a világ, noha eleinte akad egy-két dolog, ami nehezen érthető (a kibertér felépítése többek közt.)
A főszereplők jól kidolgozott, a történet világába tökéltessen illő karakterek. Egyedül talán Grund lóg ki itt-ott a regényből, valamint a Melindával kialakuló kapcsolata az, amit erőltetettnek érzek.
Maga a történet, a csavarral a végén, teljesen megfogott, és noha kuszának tűnt, az utolsó oldalakon összeállt a kép. És ezért is megérte a közel 400 oldalt végigolvasni.
Egyedüli negatívként csak az időnként nehezen érthető mondatokat tudnám felhozni. Nagyon oda kell figyelni olvasás közben, sokszor mintha kimaradna ez-az, így többször végig kell futni egy-egy mondaton.
Ajánlom tehát mindenkinek, aki egy Magyarországon játszódó kellemes, újszerű sci-fire, érdekes világra és lebilincselő történetre vágyik.

pat P>!
László Zoltán: Hiperballada

Nagyon tetszett, persze a vége kissé kusza és nem a legfrappánsabb, de végül is a helyükre kerülnek a dolgok. Összességében nem a történet a legütősebb (bár jó ötlet és izgalmas is), hanem a cyberpunkos, alternatív történelmes világ, amiben Melindák és Endrék kószálnak a Tolbuhin körúton meg a Mare Frigoris kráterében, aztán betárcsáznak a Központba és elsődleges megjelenítésben futtatják Ánya Kuger Csodálatos Kalandjait. Kövezzetek meg, nekem jobban tetszett mint William Gibson és Richard Morgan együttvéve.

mantin>!
László Zoltán: Hiperballada

László Zoltánban ezúttal sem csalódtam. A könyv kifejezetten érdekes volt (már az alapkoncepció is, hogy kommunista maradt a világ fele, és így következik be a technológiai robbanás), végig pörgős volt, nem voltak benne belassuló vagy érdektelen részek, a főszereplők karakterábrázolása is rendben volt (kellően megismerhetjük őket, és a valamennyien hús-vér ember képét nyújtják, nem supermenek szerencsére, nagyon könnyen tudtam beleélni magam a személyiségükbe), a sztori is gondolatébresztő. Az első kiadásban vannak itt-ott tördelési hibák, így amikor a szerző ugrál egy fejezeten belül is két idősík között, akkor figyelni kell, hogy melyik sor melyikhez tartozik. Többször jutott eszembe a könyv olvasása közben, hogy a sztori megfilmesítésért kiállt. Frankó kis cyberpunk történet alternatív történelmi sci-fi háttérrel hazai környezetbe ágyazva.

Noro P>!
László Zoltán: Hiperballada

Kissé túl sok konkrét elemet merít a Neurománc első két részéből, de első regénynek nem rossz. Az mindenképp dícséretes, hogy Magyarországon játszódik, nem valami amerikai tucathelyszínen. Az alternatív valósággal nem kezd igazán sokat: láthatóan csak arra használja, hogy összehozza a cyberpunkot a szocializmussal.


Népszerű idézetek

csartak P>!

Azt mondják, ha valakinek az öreg kontinensről bármilyen legális, vagy törvénytelen műtétre van szüksége, Leningrádba, a szovjet orvostechnológia fellegvárába kell utaznia.
Vagy a magyar fővárosba, az közelebb esik.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Budapest · Leningrád
ViraMors P>!

Tudom, hol van Budapest. Lengyel vagyok, nem hülye.

155. oldal

ViraMors P>!

Budapest és reggel – a legrosszabb párosítás ma.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Budapest · reggel
ViraMors P>!

Van abban valami megnyugtató, ha az ember rajzfilmhős-perspektívából látja a világot. Azonmód képes felegyenesedni a legnagyobb pörölycsapás után is.

58. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Raana Raas: Ellenállók
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 2.
Urbánszki László: Sápadtak
Kondor Vilmos: Második Magyar Köztársaság
W. Hamilton Green: A Negyedik Birodalom
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Raana Raas: Hazatérők
Robin O'Wrightly: Tonio & Leona
Brandon Hackett: Xeno