Egyszervolt 77% 156 csillagozás

Na most az van, hogy rettenetesen mérges vagyok.
Rettenetesen jó volna, ha meglenne az író telefonszáma, jól elhívhatnám sörözni, és alaposan beolvashatnék neki ezért a könyvért. Mert akinek ilyen jó ötletei vannak, ennyire jól ír mondat- és bekezdésszinten, meg elméletileg könyvet írni is tud (és gyakorlatilag is, bár még csak két könyvét próbáltam), az nekem ne okozzon ilyen csalódást! Mert a történet súlyos gerinc-gyengeségben szenved, nincs egy épkézláb szereplője, szálakat és poénokat hagy elsorvadni, és ami a dinamikáját illeti… A közepén azt akartam írni, hogy bizony vannak benne dinamikai mélypontok, de most már úgy látom, hogy az egész egy dinamikai fekete lyuk, hogy ne mondjam, szingularitás. Áááá!
Aztán, a második sör mellett jól elbeszélgetnénk és nagyokat röhögnénk, mert az azért látszik, hogy anyáink a szomszéd homokozóban terelgettek minket, abszolút egy nyelvet beszélünk, félszavakból is értjük egymást, a hiteldíjmutatótól a rovásíráson és az új építésű társasházakon át a barátságos savgerincig. Aztán jól megmutathatnánk egymásnak a sci-fi gyűjteményeinket… Egyszóval, kebelemre, de legközelebb aztán na!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy kis ország, melynek lakói mindenféle furcsa történetet mondtak egymásnak és a csemetéiknek, akiknek ez aztán mélyen beleépült a kobakjába. Teltek-múltak az évek, másoknál több sütnivalóval megáldott embertársainknak köszönhetően pedig egyre több világosság gyúlt a fejekben s házakban, a mesék pedig háttérbe szorultak a múlt tévhitei és a a képzelet határai mögé, mígnem egy napon egy betűvető ember úgy nem gondolta, ideje kicsit leporolni ezeket az avíttas témákat, s megírta az Egyszervoltot. Fogta sokunk számára ismerős kis porfészkünket, Budapestet és hogy kis változatosság is legyen benne, Tihanyt, és a szemek sarkában, a csatornák réseiben, a tarkóra szegeződő szem okozta viszketésben elrejtett egy világot, ahol a mesék hősei bujdosnak.

Félig-meddig közéjük tartozik a főszereplő, Harlan is, akiha nem is gazdagságban, de nem is szegénységben, egyszerűen tisztességben boldogul úgy-ahogy. Van egy lakása, vannak kedves és kevésbé kedves szomszédai, munkája, csak épp nincs családja, és nincs barátnője. De ő azért nem szomorú, próbál optimistán állni a dolgokhoz, mígcsak a dolgok a fejük tetejére nem állnak, és mindenféle spoiler és spoiler el nem kezdi felforgatni az életét. Kénytelen hát felkötni az útilaput lábbelijére, megtömni tarisznyáját és útnak indulni, hogy megmentse, na nem az egész világot, de legalább a saját kis életét, megküzdve útközben mindazzal, amivel általában a legkisebb fiúknak meg kell küzdeniük, plusz némi önbizalomhiánnyal.

Minden jó lesz-e, ha a vége jó lesz? Elnyeri-e a királylány kezét, s apja fele királyságát? No nem teljesen, mert a vége nem lesz teljesen jó spoiler, királylány sincs, csak egy a halálhoz kissé betegesen vonzódó, a magyar őstörténet és lovasíjászat iránt kissé túlzottan érdeklődő atyával rendelkező leányzó, és sok-sok kaland. Lehetett volna ez még sokkal jobb is ennél, de nincs harag, nem kell mindennek tökéletesen sikerülnie, apróbb botlások beleférnek.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény, árva legény, Karsa Harlan, aki az ő meglehetősen furcsa nevével meglehetősen átlagos életet élt a XXI. század Budapestjén, míg be nem kopogtak az életébe a mesék. És amikor kiderült, hogy a világban sokkal több rejlik, mint amit az emberek többsége lát, és ezeknek is egy része ifjú hősünk életére tör, a szegény legény a nyakába vette a tarisznyát a hamuban sült pogácsával, és útra kelt, hogy rendet tegyen a jelenben, keressen magának egy kis múltat, meg némi jövőt…
Szerepet kap továbbá egy különös busz, egy dark beállítottságú lányzó, egy nyomozónő, néhány furcsa anomália, egy marék népmesei és sff utalás, meg persze a sárkány… és még sokan mások…

Tulajdonképpen tetszett. Az ötlet jó, a világ nagyon érdekes, a világ ábrázolása egyszerűen fenomenális. Csak éppen a főbb karakterekkel meg a történetvezetéssel nem vagyok kibékülve. Olyan kis egyszerű mindenki, és annyira gördülékenyen, nagyrészt előre kiszámíthatóan, de legalábbis sejthetően történnek az események. Hiányolok még plusz 50-100 oldalt, ami adna egy kis mélységet az egésznek.

Könnyed, esti mese típusú olvasmánynak remek, de sokkal többet ne várjatok.

Számomra a regény ereje a meglepő képzettársításokból és ötletekből fakadt. A népmesei flórklórból ismert motívumokat úgymint kacsalábon forgó palota a modern fizika elméleteivel magyarázni… Parádés :) A céh működése megidézte a kaffkai abszurdum világát, a krimiszál és a nyomozás feszültségteremtése valamennyire összetartotta az amúgy kissé diszkréten széthulló cselekményt, urban fantasyként valóban alkalmas volt Gaiman szellemének megidézésére, főleg a Sosehol jutott róla eszembe, de szerintem nem lett ahhoz hasonló erejű alkotás, talán a túl szikár történetvezetés miatt, egy plusz ötven oldalnyi világmagyarázat nekem jólesett volna. Talán feldereng némi mögöttes mondanivaló, de nincs ideje kiformálódni. Nagyon tetszettek a matrijoskababaként létező valóságok, amely kapcsán a létezés és tudat természetéről lehetne megkísérelni elmélkedni, párhuzamba állítva az írói világteremtés aktusával, de annyiszor csavarint egyet a végkifejleten a szerző relatíve nagyon kevés oldalszám alatt, úgy, hogy a háttérvilág alig kapott kifejtést az azt megelőző cselekmény során, hogy elmarad az a nagy megdöbbenés, meg hűha-érzés, inkább együtt nevetünk a főszereplővel az újabb ősellenség színrelépésén. De talán nem a siker jele ez, ha izgulás helyett csak a szemünket forgatjuk, hogy most mivan? :D Humora találó. Vágó dumáját nagyon imádtam. A regény erős kezdéssel nyitott, vitt az olvasás lendülete a második női karakter megjelenéséig, ott valamennyire mintha irányát vesztené a cselekmény, és a női karakterek kissé sutácska megformálása sem segített. De mindent összevetve sok író szeretne akárcsak egy olyan eredeti ötletet, amelyek hemzsegtek ebben a szövegben.

Kellemes fantasy volt, főleg azért mert nagyon szerettem, hogy Budapest a fő helyszín. Érdekes volt a történet is, néhol éreztem némi kidolgozatlanságot, de összességében tetszett az elgondolás, annak ellenére is, hogy nem minden mesét ismertem fel.
Az író stílusa nekem tetszett, gördülékeny, gyorsan haladós, nem szájbarágós és néhol a humor is meg-megcsillan. Jókat szórakoztam az új építésű házakon, három év után már gondok vannak….Na igen, jó kis fricska a magyar építőiparnak.
Ella karaktere volt a kedvencem, illetve néha-néha én is megkóstolnám Virág borát. :)

Egy zseniális alapötlet kitűnő megvalósítása. Hihetetlenül olvasmányos, pörgős könyv, nagyon szórakoztató. Vigyétek el nyaralni, nem fogjátok megbánni!

Na, na, na – de tényleg! :D Gaiman-es, de mégis olyan magyarosan az, már-már mondhatnám azt is, hogy Lászlósan az! :D
Ezek a mi világunkban, annak is a peremén, elmosódva látszó átjárók és a mögöttük levő giga- és mikro-zsebvilágok nem egy írót megmozgattak már Gaimantől Rowlingig és a jelek szerint erre a „világra” van kereslet az olvasók körében. Attól, hogy ez az Egyszervolt magyar, még jó! Azok a népmesei és való világból vett utalások, nemegyszer egy-egy fricskába oltva igenis ülnek – annak, aki veszi az adást!
Én vettem. Vétel.
Jöhet az újabb egytálétel!
Akár folytatás formájában is! :D

Annyira… nem lehet!
Nagyon jól kezdődött a történet, majd még jobban folytatódott, igazán kellemes volt benne a népmesei vonal, az urban fantasy és azt gondoltam: igen, erre volt szükségem. Aztán jön a két nő, és ahogy a nők szokták, mindent elrontottak. Emiatt a nagy csatajelenet se volt számomra annyira menő, sőt… én ott nem bírtam magammal, hiszen ha az egészet nem 20 hanem még 100 oldalba írta volna le, akkor nem lett volna ennyire.. idegesítő? gyors? ilyesmi…
Mindent egybevéve a koncepció és a történet legalább háromnegyede tetszett, és jó volt, én elolvasnék egy ebben a világban játszódó könyvet. Többet is… mert jó :)
(extra információ: a borítóba és a rajta lévő srácba is beleszerettem :D )

Lendületes történet, a maga helyenként esetlen valójában is szórakoztató. Hát, vagyis inkább szórakoztató, mint izgalmas, annak ellenére, hogy történnek benne meredek dolgok.
Tele zseniális ötlettel, beleszőve a mesevilágot (ezt akár a címéből is kitalálhattuk), Budapestet, a mai magyar valót (tömegközlekedéssel, munkahelyi helyzetképpel, stb…)
Szereplőink kissé esetlenek, bár emellett mindig több van bennük, mint mutatják.
A megalkotott világ Transzóperenciával, és annak megvalósításával ügyes, elképesztő spoiler

Na most az a helyzet, hogy éppen 500 oldalnyi magyar népmesén voltam túl, amikor úgy éreztem, hogy jó lenne ezt a könyvet elolvasni. Hasznomra volt ez az időzítés, örömmel ismertem fel a „mindenhová IS látó tündérkirálykisasszony alakját”, aki kontextus nélkül csak egy random ötletnek tűnt volna, így viszont sokkal jobban tudtam értékelni.
Nem egy nagyeposz persze, egy-két helyen izgalmas lett volna még olvasni a háttérsztorikat, mert nincs minden kifejtve, valamit kinyilatkoztatás alapján el kell fogadnunk, de szintén az 500 oldalnyi népmesére alapozva mondom, hogy ez ott sincs másképp. spoiler
Objektív mutatók:
– hangosan felnevetés: pipa
– átugrott bekezdések: nulla
– hajnalig ébren maradás miatta, pedig másnap munkanap: pipa