Egyszervolt 116 csillagozás

László Zoltán: Egyszervolt

TE ​IS AZT HISZED, HOGY A MESÉK CSAK A KÉPZELET SZÜLÖTTEI?
TALÁN JOBB IS ÍGY.
AZ IGAZSÁG NÉHA KIFEJEZETTEN ÉLETVESZÉLYES.

Karsa Harlan egy budapesti kórház patológiai osztályán dolgozik, és időnként emlékezetkiesései vannak. E két tény önmagában is beárnyékolja az életét, na meg a nőkhöz való viszonyát. Amikor azonban akaratán kívül belekeveredik a mesehősök leszármazottainak belső intrikáiba, egy csapásra vonzóbbnak tűnik a korábbi józan, unalommal bélelt élete.

Csakhogy a normálishoz már nincs visszatérés, ha az ember megtudja, hogy elfeledett gyerekkora egyáltalán nem nevezhető hétköznapinak. Ha iratmániás hétfejű sárkányok, a parlamenti képviselőket manipuláló óriások és legalább két potenciális barátnő teszi kiszámíthatatlanná a mindennapjait.

Harlan csak úgy élheti túl az egyre veszélyesebb kalandokat, ha a maga kezébe veszi a dolgok irányítását, és dacolva az ellene szövetkezett erőkkel, fényt derít saját múltjára. A nyomok pedig a… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
206 oldal · ISBN: 9786155442599
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155272240

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Bruncik Tivadar · Faragós Ella · Karsa Harlan · Tótfalusi Réka · Vágó Károly

Helyszínek népszerűség szerint

Balaton · Lánchíd, Budapest · Vörösmarty tér


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
pat P
László Zoltán: Egyszervolt

Na most az van, hogy rettenetesen mérges vagyok.
Rettenetesen jó volna, ha meglenne az író telefonszáma, jól elhívhatnám sörözni, és alaposan beolvashatnék neki ezért a könyvért. Mert akinek ilyen jó ötletei vannak, ennyire jól ír mondat- és bekezdésszinten, meg elméletileg könyvet írni is tud (és gyakorlatilag is, bár még csak két könyvét próbáltam), az nekem ne okozzon ilyen csalódást! Mert a történet súlyos gerinc-gyengeségben szenved, nincs egy épkézláb szereplője, szálakat és poénokat hagy elsorvadni, és ami a dinamikáját illeti… A közepén azt akartam írni, hogy bizony vannak benne dinamikai mélypontok, de most már úgy látom, hogy az egész egy dinamikai fekete lyuk, hogy ne mondjam, szingularitás. Áááá!
Aztán, a második sör mellett jól elbeszélgetnénk és nagyokat röhögnénk, mert az azért látszik, hogy anyáink a szomszéd homokozóban terelgettek minket, abszolút egy nyelvet beszélünk, félszavakból is értjük egymást, a hiteldíjmutatótól a rovásíráson és az új építésű társasházakon át a barátságos savgerincig. Aztán jól megmutathatnánk egymásnak a sci-fi gyűjteményeinket… Egyszóval, kebelemre, de legközelebb aztán na!

28 hozzászólás
>!
ViraMors P
László Zoltán: Egyszervolt

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény, árva legény, Karsa Harlan, aki az ő meglehetősen furcsa nevével meglehetősen átlagos életet élt a XXI. század Budapestjén, míg be nem kopogtak az életébe a mesék. És amikor kiderült, hogy a világban sokkal több rejlik, mint amit az emberek többsége lát, és ezeknek is egy része ifjú hősünk életére tör, a szegény legény a nyakába vette a tarisznyát a hamuban sült pogácsával, és útra kelt, hogy rendet tegyen a jelenben, keressen magának egy kis múltat, meg némi jövőt…
Szerepet kap továbbá egy különös busz, egy dark beállítottságú lányzó, egy nyomozónő, néhány furcsa anomália, egy marék népmesei és sff utalás, meg persze a sárkány… és még sokan mások…

Tulajdonképpen tetszett. Az ötlet jó, a világ nagyon érdekes, a világ ábrázolása egyszerűen fenomenális. Csak éppen a főbb karakterekkel meg a történetvezetéssel nem vagyok kibékülve. Olyan kis egyszerű mindenki, és annyira gördülékenyen, nagyrészt előre kiszámíthatóan, de legalábbis sejthetően történnek az események. Hiányolok még plusz 50-100 oldalt, ami adna egy kis mélységet az egésznek.

Könnyed, esti mese típusú olvasmánynak remek, de sokkal többet ne várjatok.

>!
meseanyu MP
László Zoltán: Egyszervolt

Egy zseniális alapötlet kitűnő megvalósítása. Hihetetlenül olvasmányos, pörgős könyv, nagyon szórakoztató. Vigyétek el nyaralni, nem fogjátok megbánni!

2 hozzászólás
>!
Csöre
László Zoltán: Egyszervolt

Lendületes történet, a maga helyenként esetlen valójában is szórakoztató. Hát, vagyis inkább szórakoztató, mint izgalmas, annak ellenére, hogy történnek benne meredek dolgok.
Tele zseniális ötlettel, beleszőve a mesevilágot (ezt akár a címéből is kitalálhattuk), Budapestet, a mai magyar valót (tömegközlekedéssel, munkahelyi helyzetképpel, stb…)
Szereplőink kissé esetlenek, bár emellett mindig több van bennük, mint mutatják.
A megalkotott világ Transzóperenciával, és annak megvalósításával ügyes, elképesztő spoiler

>!
pwz ISP
László Zoltán: Egyszervolt

Na, na, na – de tényleg! :D Gaiman-es, de mégis olyan magyarosan az, már-már mondhatnám azt is, hogy Lászlósan az! :D
Ezek a mi világunkban, annak is a peremén, elmosódva látszó átjárók és a mögöttük levő giga- és mikro-zsebvilágok nem egy írót megmozgattak már Gaimantől Rowlingig és a jelek szerint erre a „világra” van kereslet az olvasók körében. Attól, hogy ez az Egyszervolt magyar, még jó! Azok a népmesei és való világból vett utalások, nemegyszer egy-egy fricskába oltva igenis ülnek – annak, aki veszi az adást!
Én vettem. Vétel.
Jöhet az újabb egytálétel!
Akár folytatás formájában is! :D

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155272240
>!
borga
László Zoltán: Egyszervolt

Ja, hogy még te sem voltál Pesthidegkút hűvösebb felén? Amit a Hegyhengergető sziklája lyukasztott oda? És a Balatonnál sem futottál össze Tihany tündérrel, aki a sok műkecskeköröm közt nem találja az igazit? Nyilván még te sem kaptál (ahogy én sem) megfelelő lökést, hogy rájöjj, ők is ott láthatóak azokon a pontokon, amit épp kitakar egy villamos, vagy csak furcsa mód rendre átugrik rajta a tekintet.
Mondjuk, lehet, nem is baj. Elég ijesztő világ ez. Alku alku hátán, ami csupa apró betű, és többnyire még nem is tudod, mit veszítesz, amikor azt hiszed, jól jöttél ki. Rémisztő bürokrata keres fel, akinek a keze sosem lesz tiszta, de csak elvágólag intéz ügyet. Egy komplett polgárháború fogad, és akkor még nem beszéltünk a kacsalábon forgó palotáról, amibe se be, se ki. Ez pont így a biztonságos, láttam is, meg nem is. Bár, ha jobban belegondolok, a népmesék sem kevésbé rémisztőek.
Sodró, jó szövegezésű történet, amibe otthonosan simulnak a magyar néphagyományos – mesés elemek, kifejezetten élmény olvasni. Mint egy jó mesét; csak kicsit felakciósítva, szélesvásznon.

>!
kvzs P
László Zoltán: Egyszervolt

Vicces, szórakoztató, pörgős, izgalmas, könnyed, igazi kikapcsolós olvasmány. Tényleg kicsit „gaimanes”, de leginkább nagyon magyar. A népmesei motívumoktól kezdve, a sztereotipikus mozzanatokon át a viccekig minden olyan hazai. Mintha egy klasszikus népmesét -a legkisebb fiúval és a pogácsáival együtt- átszűrtek volna egy fantasy és sci-fi rajongó agyán „nézzük meg mi történik?” felkiáltással (és lehet, hogy így is volt…).
A könyv humoráért külön köszönet, imádom az ilyen finoman fricskás poénokat, amik hemzsegtek a történetben.

>!
Nita_Könyvgalaxis
László Zoltán: Egyszervolt

Hiányérzet.

Sajnos ez az első szó, ami eszembe jut a könyvről. Varázslatot vártam, azt a fajtát, ami utána az ember csak pislog bele a saját valóságába, mert a könyvében ragadt. A varázslat ebben az esetben, nagy bánatomra, elmaradt.

Pedig az alaptörténet érdekes, és vannak a regénynek remek momentumai, mégis képtelen voltam maximálisan élvezni. Főhősünk, Harlan olyan távol maradt tőlem, mint ide a Hold, és a többiekért se tudtam izgulni, szinte teljesen érdektelen maradt a sorsuk számomra. Egyedül talán a Harlant segítő néni a kivétel, de az ő nevét se jegyeztem meg, ami sokat elárul…

A 3 és fél csillag mégis jár a jó pillanatokért, kár, hogy nem tudott ennél többet nyújtani a regény.

18 hozzászólás
>!
atalant I
László Zoltán: Egyszervolt

Hirtelen most három dolog jut eszembe, amivel meg lehet fogni egy sci-fi/fantasy könyvvel kapcsolatban: időutazás, alternatív valóságok (vagy idősíkok) és a mesefigurák modern köntösben. Az első és az utolsó volt is ebben a kötetben, de csak csóválom a fejemet.
A borító azt ígéri, hogy amolyan magyar Neil Gaiman-kötetet tartunk a kezünkben: kicsit urban fantasy, egy kicsit magyar népmesék. Nem igazán értem, hogy újabban miért kell mindenkit valaki máshoz hasonlítani (nyilván marketingfogás), de ha már: ez a regény inkább Clive Barkert idézte (attól függetlenül, hogy tőle még csak a Korbácsot olvastam). Na, de Gaimanhez nem elég mesés, Barkerhöz nem elég kegyetlen.
Maga az alapkoncepció nagyon tetszett volna, de végül rengeteg problémám adódott olvasás közben, amiken nem tudtam túltenni magam. A legelső, hogy a világot nem ismerjük meg: nincs elég jól bemutatva, nem csodálkozunk rá. Nem működik. A második a párbeszéd: nem életszerű (amivel nem is lenne akkora gondom, hiszen ez mégiscsak egy fantasy), ráadásul nehéz követni, mert minden félmondat után közbe van ékelve egy, a főhős gondolatait ecsetelő, jópofi megjegyzés. A harmadik problémám inkább az elsőre vezethető vissza: mivel a karakterek és a világ nincs eléggé kidolgozva, így a legtöbbjük motivációja is hiányos. Ráadásul rengeteg kérdést vet fel: Miért pont a patológia? Milyen hatással van ez rá? Kicsoda a néni? Miért segít neki? Miért pont a West End? Miért a Parlament? Miért Tihany? Hol a többi feje (pláne, ha a másik kígyó)? Mi a célja?
A cselekmény egyszerre ad hoc jellegű és túl direkt (nem tudom ezt jobban megfogalmazni): látszólag teljesen véletlenül mindig olyan epizódszereplőkbe botlunk, akik a főhősnek pont a segítségére vannak. Szerencsés flótás.
Mégis a legnagyobb bajom talán az, hogy (bár az egészen látszik, hogy az író lelkes volt és szerette, de) a könyvnek nincsen szíve. Sokat markol, de keveset fog. Ettől függetlenül nem bánom, mert nyári limonádénak szántam (olvasmányos, gyorsan halad vele az ember és nagyrészt a humora is tetszett), de sajnos annál nem több. Titkon reménykedek, hogy másoknak azért tetszeni fog, mert jó lenne, ha nagyobb választék lenne magyar szerzőktől a témában. Még mindig várok egy igazán jó, magyar népmesés fantasyre, amihez nem kell szóda…

>!
Shanara
László Zoltán: Egyszervolt

Amióta értesültem róla, hogy új könyv jelenik meg a szerzőtől, csak egy felirat villogott a szemem előtt: AKAROM! Most, hogy elolvastam, a véleményem továbbra sem változott.
Sokan emlegették már a könyvvel kapcsolatban Gaiman nevét, sőt maga a kiadó is egy ilyen ajánlót választott a kötet címlapjára. Igen, határozottan úgy érzem, hogy van benne valami. Nem bántam a hasonlóságot, sőt…
Ismerve a szerző korábbi írásait megállapíthatom, hogy az egyik legkönnyedebb és legszórakoztatóbb írása ez a mű. Az eleje nagyon humorosan indul, majd a helyzet alakulásának függvényében komolyodik a történet is. Az író természetesnek veszi, hogy ismerjük a saját népmesei hőseinket és jellemző tulajdonságaikat, ezért ne is számítsuk bővebb magyarázatra velük kapcsolatban. Érdemes tehát utánanézni a felbukkanó szereplőknek vagy éppen elmélyedni a mesék világában.
Az író sem hazudtolja meg a természetét, mert a fantasy történetbe, belecsempészett egy kevéske sci-fi hangulatot. Mindkét műfaj hűséges olvasójaként úgy gondolom, hogy ez nem vált kárára az eseményeknek, bár kicsit megbonyolította az értelmezést.
Nagyon kedveltem a regényben a lényeget, a magyar vonatkozásokat. Egyszerűen imádtam, ahogy a történet eleje bemutatja Karsa jellemét és azt a kis magyar valóságot, ahol élnie és fejlődnie kell. Szó szerint könnyeztem a nevetéstől, amikor a fiú lakásának leírását és az azzal kapcsolatos problémákat olvastam.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2013/07/laszlo-zoltan-eg…


Népszerű idézetek

>!
Rémálom

– Nem fontos. Figyelj, Réka, én… Nos, én igazán jól éreztem magam veled – Réka ismerte már annyira a pasikat, hogy tudja, ez azt jelenti: „kipróbáltam, nem működik” –, és szívesen találkoznék még veled, ha te is úgy gondolod – „egy patronra még jó lehetsz, ha unatkozom” –, de kicsit zűrös lett körülöttem minden – „lehet, hogy visszakönyörgöm magam a volt csajomhoz” – és… hát lehet, hogy meg akarnak ölni. De mindegy, szóval még egyszer: ne haragudj. Adsz még egy esélyt?
Réka a megöléses részt nem tudta dekódolni.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tótfalusi Réka
>!
kacago_Morfinista I

Amikor a leghalálosabb dolog az életében az volt, hogy megnézte a Kör című horrort, és elalvás előtt azon töprengett, vajon a torrent mennyiben tér el a videószalag átmásolásától.

49. oldal

>!
ViraMors P

– Ha nem adsz azonnal egy kávét, meg kell hogy öljelek!

202. oldal

>!
ViraMors P

Olyan ostobának érezte magát, mint még soha. Pedig volt gyakorlata benne.

219. oldal

>!
Szirmocska

Szóval, fiatalember, néha ott vannak a dolgok az orrunk előtt, csak nem vesszük észre. Azok a részei a világnak, amiket az utcán kitakar egy reklámtábla, vagy egy elhaladó autóbusz. A helyek, ahol senki nem jár, és ahol megbújnak a dolgok, amiket a legtöbb ember nem akar már észrevenni. A szobánk perspektívája, ahogy még sosem láttuk, csak amikor egy létrán felmászunk kicserélni az égőt a lámpában.

53. oldal

>!
ppayter

– Valami titkos kormányhivatal? – Harlan úgy érezte, egy filmbe csöppent.
– Nem igazán titkos, csak nem kifejezetten ismert egyéb körök számára. Mint például a kormánykörök. Úgy képzelje ezt a szervet, mint ami az egyéb zsigereket veszélyeztető méreganyagokat szűri ki. Mint a vese. Szereti ön a veséjét, Karsa úr?
– Hát… nem nagyon szoktam a vesémre gondolni.
– Na látja. Egy órra múlva ott vagyok. És Karsa úr!
– Igen?
– Gondoljon azért időnként a veséire. Megérdemelnék: jó kis szervek, értékesek.

45. oldal - Második - A Klubtagság

Kapcsolódó szócikkek: Karsa Harlan · Vágó Károly
>!
Shanara

– Biztos, hogy ezeknek a deszkáknak kellett volna megtartaniuk a zuhanytálcát? – kérdezte óvatosan. – Eléggé elkorhadtak.
– Persze, hogy elkorhadtak, mert víz érte őket! – fogott a magyarázatba Szabó úr. – Látja, a lefolyó víz nem mind a csatornába került, hanem egy része körbe kifolyt a zuhanytálca alá.
– De miért van ott a hézag? Nem kellene a lefolyónak és a csatornának hézagmentesen találkozni?
– Az a hézag nem szándékosan kialakított. Nem része a technológiának, tehát semmilyen szín alatt nem lehet garanciális a meghibásodás.
Harlan feltérdelt, és a vállalkozóra nézett. Szinte biztos volt benne, hogy a hiba nem lesz garanciális, mégis különösnek találta az érvelést.
– Úgy érti, hogy mivel szakszerű munka esetén a hézag nem lehetne ott, ezért nyilvánvalóan a beszerelés után alakult ki?
– Természetesen. Hát kóklernek néz minket? Nézzen körbe, ez a ház áll! Úgy értem, masszív! Nem végeztünk fércmunkát, mi bizonyítja jobban?
Harlan rámutatott, hogy egy hároméves ház esetében nem sok bizonyító ereje van annak, hogy még nem dőlt össze.

59-60. oldal (Agave könyvek, 2013.)

4 hozzászólás
>!
Shanara

– Szóval nekem úgy tűnik, hogy valami gond lehet ott a bekötéssel – kezdte Harlan. – Ilyen fiatal háznál nem hinném, hogy eltörne a cső…
– Nem hinném! – forgatta a szemét Szabó úr sértett önérzettel. – Egy ilyen szivárgásnak sok oka lehet. – Kis ideig töprengett, aztán láthatólag felderült attól, ami az eszébe jutott: – Biztos ránehezkedett.
Harlant kezdte elönteni a méreg. (…)
– Hát hogy a fenébe ne nehezkedtem volna rá?! Mégis hogy zuhanyozzak? Csimpaszkodjak a zuhanyrózsába?
Szabó úr felháborodva pislantott fel a szóban forgó szerelvényre: – Csimpaszkodni? Arra nem terjed ki a garancia!
– Nem csimpaszkodtam! Pont hogy nem csimpaszkodtam! Ráálltam a zuhanytálcára, ahogy mindenki, aki rendeltetésszerűen használja a zuhanytálcát!
– Jól van na, nem kell itt idegeskedni meg kiabálni. csak azt mondom, hogy a zuhanyfej meg a cső a falban nem arra van méretezve, hogy csimpaszkodjanak rajta. Örülök, hogy nem tette. Remélem, a jövőben se teszi, mert könnyen kiszakadhat a falból az egész felmenő cső.
– Kiszakadhat?
– Persze nem magától. Fogja az a csempe meg a ragasztó alatta. Ez egy mai technológia, a csövet nem véssük bele a falba mélyen. Inkább csak mélyítjük. Egy kicsit. Kevésbé kopik a vésőfej, kisebb a gép áramfogyasztása. Környezetvédelem, mert tudja, mi erre is gondosan ügyelünk. De ehhez maga, gondolom, nem ért. Teljesen szabályos minden. És hadd emlékeztessem, hogy átvette a beköltözéskor.
Harlan szerette volna viszontemlékeztetni, hogy már a beköltözéskor sem rendelkezett röntgenszemmel, így nem látta, hogy mi van a csempe alatt, de letett róla.

57-58. oldal (Agave Könyvek, 2013.)

>!
Rémálom

– Mit tetszik ezzel mondani?
– Azt, fiam, hogy ami elsőre különös, az később egészen megszokottá válhat. Mint egy új íz a süteményben. Nem kell félni tőle.
– Egyszer ettem Csokolicát. – Harlan némileg összezavarodott.
– Hogy?
– Mangalicatepertő csokiba mártva. Édességnek szánták. Nem olyan rossz, mint amilyennek hallatszik.

53. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Virág Emília: Sárkánycsalogató
Kleinheincz Csilla: Üveghegy
J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Hernád Péter: Hollóember
Szélesi Sándor: A láthatatlan város
Darren Shan: A Végzet fiai
Sherrilyn Kenyon: Angyali csók
Sang-Sun Park: Tarot Café 3.
Sophie Jordan: Firelight – Tűzláng