Papírhajó 12 csillagozás

László Noémi: Papírhajó

László Noémi verseskötete az eddigi verstermés legjavát foglalja egybe kiegészítve új alkotásokkal, amelyekben a természethez, az idő múlásához kapcsolódó képek ugyanolyan elevenek, mint amilyen élettel teli a nyelvi, stilisztikai szintek keveréséből kihallható játékosság.

László Noémi 1973-ban született Kolozsváron. Magyar-angol szakot végzett, tolmácsfordítóként keresi kenyerét. Ez az ötödik verseskötete.

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2009
196 oldal · ISBN: 9789639605695

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

havas>!
László Noémi: Papírhajó

(…) S nem csinált virág, nem papírhajó (Reményik)
De, de az. Sőt, talán papírkomp, megrakva szavakkal, miket végül csak óvatosan tettem le, nehogy összetörjenek.
Leginkább teához hasonlítanám, esetleg fűszerekhez. Hol csípnek, hol édesek. Van, hogy keserűek, és van, hogy felemásak. Mint az érzések. Tele vannak méltósággal ezek a szavak, büszkék és önérzetesek, mindenik kiáltja: összetartozunk. Átkozottul szépek.
Bennem felejtették magukat. A papírhajó valahogy befúrta magát édes terhével, és mostmár nem engedhetem el.[Mégis] szabadon hagyom. Szabadon hagy.
(…)
A sok betű. Napom velük kitöltöm.
Kiegyenesedik a hát a földön.
A tíz ujj, két tenyér is ellazul.
Ha elaludtam, szólíts magyarul. (Alapdolgok)

5 hozzászólás
madárka>!
László Noémi: Papírhajó

Én sokszor hajlamos vagyok azt hinni, hogy egy-egy könyv jókor talál meg. Hogy pont akkor kell a kezembe venni. Egyébként ezt a gondolatot hülyeségnek tartom, függetlenül attól, hogy ezzel a könyvvel is így éreztem. Mert betalált. Kegyetlenül.
A jövőben László Noémire is oda kell figyelnem.

encsy_eszter>!
László Noémi: Papírhajó

Ez nagyon jó volt. Idéznék, ha nem tették volna már meg előttem. Ritmusos, dallamos, a versek sorrendje is jól el lett találva, a már ismert verseket mosolyogva üdvözöltem. Nálam tökéletesen be tetszett ér(kez)ni, L.N.! :)


Népszerű idézetek

havas>!

Kérdés

Tudod-e, amit én nem tudhatok,
amiről holdtöltekor álmodok,
emlékszel-e, ha el vagyok feledve,
velem vagy-e, amikor nem vagyok?

Álmomban, egyszer, súgva-settenkedve
eljössz-e velem sétálni a csendbe,
és engeded-e majd, ha megfagyok,
hogy eltemessenek a tenyeredbe?

12. oldal

4 hozzászólás
havas>!

Időmilliomos

Óra kondul, nem számolom, hányszor.
Fordul az árnyék, nő a fű, hiányzol.
Loccsan a víz, híd hajlik, hattyú moccan.
Mi történt, most miért nem visszakoztam.
Haj hull, térd fárad, szem világa tompul.
Már nem veszettül, nem is átkozottul,
csak egyszerűen látni szeretnélek.
Ráérek.

101. oldal

3 hozzászólás
havas>!

Lélekvesztő

Aki elindult, félúton megállt,
féltő tenyérrel fogta fel a port,
a visszatérőt; akit elsodort
egy őszi éj, mint őszi éjszakát,

akit tüzével felcibált a hold,
akiben percig összegyűlt e tűz,
annak nyomában érkezőket űz
a fény, mely mindig másutt kóborolt;

aki a csendet úgy találta meg,
akár a vándor álma lágy nyomát,
az csak suhan vízen, világon át,
annak szavából holtak értenek.

37. oldal

5 hozzászólás
havas>!

Kell egy, aki szép, és rá lehet fogni mindent.
Elmegy, visszajön, bolonddá tesz minket.

Kell egy, aki könnyű, és jólesik néha.
Rá lehet fogni azt is, hogy léha.

Kell egy, aki fél, és kérdi a holdat:
tegnap mi volt, mi legyen holnap.

Kell egy, aki sok, aki semmi és minden:
megfojt, ha nem kell, ha kéne, rég nincsen.

Kell egy, aki ég, és egy, aki lobban,
hogy itt heverhessünk darabokban. (Tenor, bariton)

103. oldal

rita_66>!

Egyszeregy

Éjjel menekült-táborokban járok.
Egy hete kitartóan zuhog az eső.
Figyelem, mire hogyan reagálok.
A sok bezárt gnóm mikor jön elő.
Meddig lapul gyomrom mélyén a kedvem,
csak mert mélyebbre ereszkedni nem mer.
Hogyan végezhet átvitt értelemben
újra és újra magával az ember.
Hogyan süllyedhet esővíz alá
megannyi féltett pillanatszobor.
Úgy mállik, mintha nem átallaná,
hogy az ár csupa remeket sodor.
Figyelni jó, csak semmit sem változtat
azon, hogy közben minden tönkremegy.
A szerelmet hiába, hogy áthoztad,
marad az egyszeregy.

173. oldal

encsy_eszter>!

Látomások

Csupán a múló évszakok
örökké hulló függönyén keresztül
áttetsző buborék árnyékában
meghúzván magamat igyekszem
nem létezni s néha föleszmélek
úgy kéne összefűzni igaz szavakat
hogy tisztaságuk hűvös visszfényében
a látomások felragyogjanak.

havas>!

Ezt a kezet hogyan engedjem el?
Az ember végül mindent elvisel.
A szövetből minden csodát kivág,
kopottan feszül vállán a világ.
Arcába hűvös tény-eső csorog,
míg háta mögött fakó angyalok
vonulnak némán és lábujjhegyen,
mert képtelenség, hogy szárnyuk legyen,
mert képtelenség, hogy én nélküled,
de ésszerű – és megtörténhetett. (Józan vers tavasszal)

172. oldal

4 hozzászólás
>!

Rózsa

Késő volt már,
alig-alig derengett
a szürke fény a folyosó falán.

Azt tudta csak:
lehetetlenül hosszú,
és nincs kilincs a zár túloldalán.

Feleúton
egy üvegváza, benne
a felkavart víz csobbant-hallgatott;

a távolodó
éles sziluettje
vitte a színt, a rózsaillatot.

>!

A decemberi ólomszínű ég,
a forgalomba fulladt délután,
a Dunán úszó dermedt szürkeség,
fénymáz a házak ázott homlokán,
a percek fáradt, fázó verebek,
selyempapír a rojtos est: lobog –
mintha szikrát csiholna a hideg,
felizzanak a wolfram-csillagok.

Lámpagyújtás (részlet)

encsy_eszter>!

Voodoo

Értelme nincs, de megteszem.
Vetetlen ágyak, képletek.
Homorú álmok, gyönge szem,
a bosszúság, hogy féltelek;

kenyérhaj-órák, szárazak,
emlékezés, egy csésze tej,
szórakozottan mártalak:
voltál leszel voltál leszel.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
Kovács András Ferenc: York napsütése zengő tombolás
Kovács András Ferenc: Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatéka
Csoóri Sándor: Harangok zúgnak bennem
Utassy József: Farkasordító
Csoóri Sándor: Breviárium
Ágh István: Semmi sem úgy
Utassy József: Keserves
Kovács András Ferenc: Tengerész Henrik búcsúzik
Buda Ferenc: Hatalmam: nyugalom