Labdarózsa 84% 25 csillagozás

Még újonc-moly koromban figyeltem fel erre a könyvre és most rátaláltam a könyvtárban.
Reméltem, hogy támpontot nyújt majd versmondóversenyre verset választani, de sajnos, nem leltem rá „életünk versére”. Ezek a versikék inkább arra valók, hogy játszadozzunk a szavakkal, szótagokkal, hangulatokkal, zeneiséggel, ritmusokkal, rímekkel. De ennek a célnak tényleg megfelelőek. Füledbe másznak, és úgy megtanulod őket, hogy észre sem veszed, majd mondogatod, hogy észre sem veszed.
Szulyovszky Sarolta rajzai, amelyek szokás szerint gyönyörűek és légiesek, még közelebb engednek bennünket ezeket a versikéket kántálva és mondogatva a természethez…
Inkább lányoknak való verseknek gondolom ezeket, és maga az egész kötet, olyan lányos.
Szép. Kívül, belül.

Ez a gyönyörűséges könyv 38 oldalnyi mézédes, habkönnyű, szellő fútta, esőszagú nyári szünet!
Szabadság, gyerekkor, egy tál szűrőben mosott cseresznye,
szúrós fű után a fellocsolt betonteraszon mezítláb futni …
Nyaralóban csupajáték nap után altatónak súgni őket, mint a varázsigéket.

Örök hálám László Noéminek, hogy előhívta belőlem ezeket a nyarakat!
„A legnagyobb télben tanultam meg, hogy legyőzhetetlen nyár lakozik bennem”, ugyebár.

Nekem is az volt a gondolatom olvasás közben, hogy Weöres Sándor-tanítvány, a metafizikussága, a költői képei meg az organikussága (mármint hogy tele van a természetből vett képekkel: növények, állatok, időjárás stb.) egyértelműen WS-re asszociáltatnak, csak azért még jobban meg kell tanulnia verselni, hogy elérje azt a (lehetetlenül magas) szintet. De azért szépek ezek a versek, szerintem érdemes lesz odafigyelni László Noémire. Szulyovszky Sarolta illusztrációi meg szépen furák, néha zavarba ejtőek, mégis jól illenek a versekhez szerintem. Harmonikus kötet.
Az egyik versnél volt egy szárnyas ló meg egy sima ló rajza (ha jól emlékszem, volt egy ilyen sor a versben, hogy az éjszaka szárnyas lovai), aminek kapcsán a gyerekeim a következő párbeszédet adták elő:
Zsófi: Én vagyok ez (a szárnyas), anya meg ez (a sima).
Andris: Nem, én vagyok a szárnyas ló!
Zs.: Nem, én vagyok a szárnyas ló!
A.: De én is szeretnék az éjszaka szárnyas lova lenni, mert nagyon szeretnék repülni.
Zs.: De te fiú vagy, neked nincs szárnyad!
Magyarázatképpen hadd fűzzem hozzá, hogy Zsófi rendszerint a farsangi jelmezéhez tartozó szárnyakban parádézik itthon, és mostanában kikéri magának mind a Zsófi, mind a kislányom, mind az eddig favorizált Tádé megszólítást, és csak a tündérre hallgat. :)

Majdnem teljesen tökéletes verseskönyv, kicsit az utolsó fél tucat versikét éreztem gyengécskének, a kötet egészét tekintve.
Az illusztráció egyrészt nagyon-nagyon szépséges, én pont ezt a zöld színt imádom ;) Másfelől Szulyovszky Sarolta rajzait gyermekei ákom-bákomai is kiegészítik, amik roppant humoros egészet képeznek így a könyvben.

Egész véletlenül vettem észre a linkek között, hogy online olvasható. Ha pedig már így esett, akkor gyorsan el is olvastam. Nagyon jól megkomponált könyvecske, mivel az illusztrációk és a versek együttesen igazán varázslatos hangulatot teremtenek. Hol az egyikre, hol a másikra csodálkoztam rá inkább. Szeretek digitálisan olvasni, viszont sokszor hiányzik az az élmény, hogy kézbe vegyem a könyvet, ezt itt is éreztem. Időnként biztosan levenném a polcról, ha saját példányom is lenne. Elbűvölt.

Fúúúú, le a kalappal Szulyovszky Sarolta előtt! Annyira gyönyörű illusztrációkat készített, hogy azon kaptam magam, hogy nem tudom, hogy mit olvasok, mert állandóan a rajzokra kalandozik a tekintetem. Persze mindezek mellett a versek is aranyosak-hangulatosak-szépek, de a rajz nekem vitte a pálmát. Már a borítón lévő labdarózsa, aztán a rajzot készítő létrán álló kislány, aztán a mákvirág és a varrt bohóc (az nagyon!), és a bagoly! Gyönyörűek, az összes nagyon szép, de ezeknél csak sóhajtozni tudtam, hogy bár ha tizedennyire (mit tized, századennyire) tudnék rajzolni-alkotni ilyeneket! Gyönyörű kötet!

Ebben a könyvben idő, fény, madár,
nyár, ősz és tél fut, száll, ragyog,
gyümölcsök érnek, fák száradnak el,
és előbukkannak a csillagok,

ebben a könyvben szanaszét hever
széna és szalma, létra és szekér,
valaki firkál, más meg fintorog,
eső zenél.
(3. oldal, Ajánlás)

Nagyon szèp.

Elbűvölt és mosolyra fakasztott László Noémi csermely csacsogású világa.
(Bocsánat, a versek hozták ki belőlem ezt a stílust).
Mindig szerettem Weöres Sándor gyermek – vagy mégsem gyermekverseit, nagyon emlékeztet ezekre.
A rajzok is bájosak. Szinte megkívántam,bár lehetnék újra kislány, akinek ezeket a pihekönnyűségű, különös hangulatú verseket olvassák fel nekem! Újra meg újra…

Ez valami csudaszép. Az illusztrációk és a versek is. Volt pár darab, ami nem tipikus gyerekvers, de még azok is szépek voltak. És nem éreztem bugyutának egyet sem a kötet versei közül, csak ámultam és bámultam.