A ​féltestvér 16 csillagozás

Lars Saabye Christensen: A féltestvér

A ​féltestvér, ha így nézzük, a klasszikus realista regényeket idéző, nagyszabású családtörténet; ha amúgy, akkor minden ízében mai, extravagáns nagyregény. Narrátora a forgatókönyvíró Barnum: az ő eleven elbeszéléséből, a tünékeny világot mesterien és nagy fantáziával megragadó prózájából bontakozik ki egy oslói család majd fél évszázadnyi története, s az elbeszélőnek a féltestvéréhez, a kiszámíthatatlan, de öccsét mindig megvédelmező és a világ dolgaiban eligazító Fredhez fűződő viszonya.

A család életét átszövik a titkok, a kimondatlan vagy elhallgatott dolgok. A történet a második világháború utolsó napján, a béke beköszöntekor kezdődik, amikor Verát megerőszakolja egy ismeretlen férfi – ekkor fogan Fred. S noha később egy időre férfi is kerül a házhoz – Vera férje, s a másik fiú, Barnum apja –, a család rendíthetetlen alapját mégis a három generációt képviselő nők jelentik: Verán kívül Barnum dédnagyanyja, egykori némafilmszínésznő és Boletta, a nagyanya.

A… (tovább)

Eredeti mű: Lars Saabye Christensen: Halvbroren

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Gondolat, Budapest, 2015
648 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636935658 · Fordította: Patat Bence

Enciklopédia 3


Kedvencelte 2

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

>!
pepege MP
Lars Saabye Christensen: A féltestvér

Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hiszen még alig telt el néhány hét az idei évből, ennek ellenére már a második olyan regénybe botlottam, amelyről mindenféle túlzás nélkül azt mondhatom: igen, ez életem leglenyűgözőbb, legmaradandóbb olvasmányai közé tartozik. Pedig a szerző, Lars Saabye Christensen neve mindeddig nemcsak számomra, hanem szerte hazánkban is ismeretlen volt, annak ellenére, hogy már 40 éve jelennek meg folyamatosan próza- és verses kötetei, megannyi díjat tudhat magáénak, többek között az Északi Tanács Irodalmi Díját. Nagyon örülök, hogy a Gondolat Kiadó végre elhozta nekünk, és pont a már említett díjjal kitüntetett regényét választotta, hogy a magyar olvasók is megismerhessék végre.

A II. világháború befejezését követően kezdődő történet egy olyan családról szól, amely kezdetben „három anyából, két nagymamából, egy dédnagymamából, két lány- és egy fiúgyermekből áll.” Ez a beugratós meghatározás valójában csak három nőt és egy fiút takar. A legidősebb családtag a dán dédmama, az Öreg, a hajdani némafilmek sztárja, aki mára már csak az emlékeiből él. Fiatalkori szerelmének gyümölcse Boletta, aki sajnos sohasem ismerhette meg az apját, mert az még születése előtt odaveszett egy grönlandi expedíció során – csupán egy régi, féltve őrzött levél maradt meg utána, amit a családtagok időről-időre elővesznek, és olvasgatnak. A harmadik nő pedig Boletta lánya, Vera, akit húszévesen a szárítópadláson egy ismeretlen férfi megerőszakolt, ám egy részeges orvos miatt későn fedezték fel a terhességet, így megszülethetett Fred, a nem kívánt gyermek.

Ám az eseményeket mégsem Fred, hanem a Vera későbbi házasságából született Barnum Nilsen elbeszéléséből ismerhetjük meg, az ő forgatókönyvíróvá válásának lehetünk tanúi. Rögtön a regény elején elutazunk Barnummal a Berlini Filmfesztiválra (ahol egy szerződéskötés reményében a filmiparban befolyásos személyekkel tárgyal), később pedig egy filmforgatás szemlélői lehetünk (Knut Hamsun Éhség című könyvének filmadaptációja készül), ahol Barnum és a barátai statiszták – ennek hatására határozza el Barnum, hogy erősen önéletrajzi ihletésű forgatókönyvet ír. Mi, olvasók is megismerkedhetünk ezen írásával: A féltestvér tartalmazza a rövid, de annál megrázóbb művét, mellyel díjat is nyer a Norvég Filmvállalat forgatókönyvíró pályázatán. A regény egyik legértékesebb tulajdonságának a narrációt éreztem: a szerző nagyon hatásosan adja a fiú szájába a szavakat, megkapó és érzelemdús, ahogy vele együtt járjuk meg a fájdalmas, sérelmekkel, gátlásokkal teli gyermekkorából kivezető utat.

A családja ugyanis mintha képtelen lenne a boldogságra: a három nő nem tudja elengedni a múltban történt tragédiáit, pedig a jelenben kellene élniük, és a gyerekek életét jó irányba terelniük. Vera minden igyekezete ellenére időnként félrecsúsznak a dolgok, nem megbeszélik egymással, hanem mélyen elzárják magukba a problémáikat. Például amikor Barnumot az iskolában csúfolni kezdik, amiért túl alacsony, otthon ezt nem is említi, s elhatározta, hogy koplalni fog, „mert ha nem eszem semmit, akkor talán felfelé fogok nőni.” S mi sem bizonyítja jobban, hogy a családban nem mentek jól a dolgok, mint az, hogy az éhségsztrájknak ezt a különös formáját senki sem vette észre a családban mindaddig, míg a legyengült Barnum össze nem esik az iskolában.

De Barnum személyiségére, lelki fejlődésére és kapcsolataira a három generációnyi anya mellett bátyja iránymutatásai is nagy hatást tettek. A két féltestvér egymáshoz való viszonyában én egyfajta kettősséget láttam: Fred óvta, védte kisöccsét, de hiába ragaszkodtak egymáshoz, mégis szinte folyamatosan éreztem közöttük egyfajta feszültséget, melyet Fred dühöngő, a világgal, sorsával elégedetlen természete gerjesztett. Nem sikerült az ő karakterét kiismernem, a cselekedeteinek mozgatórugóit megértenem, kiszámíthatatlan, zsarnokoskodó és titokzatos volt. Többször viselkedett inkább afféle bandavezérként, mint fivérként (például a szobájukat két térfélre osztotta, Barnumnak megtiltotta, hogy átlépje a határt, s ha kért is Barnumtól valamit, az inkább parancsnak tűnt). Meggyőződésem, hogy nem csupán Barnumra, hanem az egész családra rányomta bélyegét Fred lázadó életvitele.

Mindenkinek mást jelent egy jó könyv: nekem többek között azt, ha már az első oldalaktól kezdve magához láncol, és nem ereszt; ha olyan hangon szól hozzám, ami eljut egészen a szívemig. A szeretetéhes Barnum olyan édes-szomorkásan, időnként megmosolyogtatóan naivan mesélt nekem, hogy hangulata minden rezdülését éreztem magamon. Szerettem ezt a titkokkal, hallgatással, várakozással teli történetet, mert a szálak kibogozása, a ki nem mondott dolgok megtalálása a sorok között plusz impulzussal gazdagította a regény egyébként sem mindennapi olvasmányélményét. Engem ugyanis Barnum „behúzott” magához a regénybe, már nem egy könyvet tartottam a kezemben, nem egy olvasó voltam, hanem résztvevő, Barnum árnyéka: ott voltam vele minden pillanatban, azt láttam, éreztem, amit ő, osztoztam vele örömében, bánatában, kétségeiben, mindenben. Mindez köszönhető annak a zsenialitásnak, amivel a szerző tökéletesen megkomponálta a művét, felsorakoztatta érzelmek, hangulatok egész repertoárját, s részletesen kidolgozta kiváló karaktereit. Még szerkezetében sem nevezhető egysíkúnak, hiszen előszeretettel használt előre és visszautalásokat is.

Bízom benne, hogy A féltestvér minél több olvasóhoz eljut, és a sikeres magyar fogadtatás következtében a hazai kiadók bátrabban tervezhetik majd a norvég író további műveinek megjelentetését, mert Lars Saabye Christensen olyan szerző, akire érdemes odafigyelnünk. Én minden bizonnyal rajta tartom a szemem…

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-03…

1 hozzászólás
>!
robinson P
Lars Saabye Christensen: A féltestvér

Sűrű, igazi „nagyregény”. Rengeteg titokkal, családi kapcsolatok árnyalt összefonódásával. Élmény volt.

>!
cseri P
Lars Saabye Christensen: A féltestvér

Azt hiszem, rég olvastam már úgy könyvet, hogy csak úgy leveszem a polcról, semmit nem tudok róla, megtetszik, és nem pedig valamilyen listámon van, na ezért örültem meg ennek, de rögtön közöltem is a könyvtárban, hogy eléggé kizárt, hogy két hét alatt elolvasom, úgyhogy megkaptam négy hétre, de akkor viszont vegyem előre. Hát jó, így ugrottam fejest ebbe a könyvbe, amely azért kicsit próbára tette a türelmemet. Nem azért, mert felgyorsult világunkban nem vagyok képes egy ezeroldalas könyvet elolvasni, de azért ez a regény egy kicsit túl van írva, ami egy szép kifejezés arra, hogy az unalmas részeket ki kellett volna húzni. Bár konkrétan nem tudnám megmondani, melyik is az unalmas része ennek a könyvnek, melynek kétségkívül vannak értékei, például erősen átjön a szereplők kirekesztettsége, főleg az elején. És amikor a szigeten vannak, az egy nagyon jól megírt fejezet pl. Azért sok minden magyarázat nélkül maradt, ami talán belefért volna ebbe az ezer oldalacskába (650, de nagyon apró betűs).

2 hozzászólás
>!
dianna76 P
Lars Saabye Christensen: A féltestvér

Ez aztán egy hatalmas kaliberű regény volt. Nem a terjedelmére gondolok, hanem a tartalmi részére. S ha már terjedelem: számomra nem teljesen világos, hogy miért nem lehetett növelni az oldalszámot, és a párbeszédeket soronként szedni, nem beleömlesztve a szövegbe. A nagyobb betűméretet is elviselte volna a szemem. Ezek zavartak, de viszonylag hamar hozzászoktam, mert sodort magával a történet.
A regény eleje kicsit lassan indult, vagy legalábbis kevésbé érdeklődve olvastam. Ahogy azonban visszavitt bennünket a mesélő a múltba, teljesen bele tudtam feledkezni. Nagyon tetszett ahogy kibontakoztatja a történetet, s nem csak a féltestvérek, hanem egy család életét, sorsát több generáción keresztül.
Az ember azt gondolná, hogy ha több héten át olvas egy regényt, akkor elfelejti mi is volt az elején. De nem! Mert az érdeklődés belevéste az agyamba a történéseket, legyen az Vera lánykora, Fred születése, Arnold felnőtté válása, Barnum gyermekkora, vagy éppen egy gomb története, mely a regény első szakaszában bukkan fel, hogy feledésbe merülve a végén ismét előkerülhessen. A könyv végén ismét megérkezünk a mába, oda, ahonnan elindultunk. Ezt a részt elolvasva (s ezzel végére érve a regénynek) kicsit visszalapoztam a könyv elejére, és beleolvasgattam, hogy eggyé váljon a fejemben a jelen. Azért maradt bennem kérdés a végét illetően. Bár a szerző sugallt valamit egy mondat erejéig. spoiler
Habár a történet lényege a (fél)testvérviszony, mégis annál sokkal-sokkal több volt ez a regény. Hihetetlen volt ez a történetfolyam, tele titkokkal, hazugságokkal! Kimondhatom, hogy hatalmasat alkotott a szerző!

>!
Gondolat, Budapest, 2015
648 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636935658 · Fordította: Patat Bence
>!
z_zizzent
Lars Saabye Christensen: A féltestvér

ez a mű egy óda is a nőkhöz, a matriarchális társadalomhoz és a feminizmushoz. Olvasás közben megismerkedünk 4 generáció nőtagjaival, akiket mind elhagytak a férfiak különböző okokból, de akik mindezek ellenére képesek egy erős, élettel és bájjal teli környezetet kialakítani. Egy államot az államban, ahol a szégyen vagy a hierarchia még fogalom-szinten se létezik. Ahogy a “féltesvér” kifejezés sem, mert ez csak egy, a társadalom által kitalált címke.

Több kritikus jellemezte úgy ezt a könyvet, hogy “egy történet a hallgatásról és a hazugságokról”. Szerintem ez a regény nem erről szól, sokkal inkább szól a megbocsátás és befogadás iránti mindent felemésztő vágyról és az apró gesztusok hatalmas erejéről. Persze néha a hazugság a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk.

Teljes kritika itt: http://thepuur.com/hu/het-konyve-feltestver/

>!
kitzz
Lars Saabye Christensen: A féltestvér

A Nilsen család lett az én norvég családom.
Nem tudok róla hosszasan írni, de azt bátran állíthatom, hogy az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam.

Sajnos a könyvből készült sorozatot sehol sem találom angol felirattal. :(


Népszerű idézetek

>!
Barbár

Lehet, hogy Apának igaza volt akkor, amikor azt mondta, hogy egy nőből csak két százalékot lehet megérteni, és annak a két százaléknak a feltárására is rámegy az egész életünk.

500. oldal

>!
pepege MP

Ekkor határoztam el, hogy felhagyok az evéssel. Mert ha nem eszem semmit, akkor talán felfelé kezdek nőni.

523. oldal

8 hozzászólás
>!
pepege MP

Reggelente alig bírtam felkelni. Minden arról szólt, hogy ne egyek. Egyfolytában a koplaláson jártak a gondolataim. Sokszor ki kellett mennem a vécére is. Rövidesen elmúlt. Elvégre semmi sem volt, ami kijöhetett volna. Olyan volt ez, mint egy matekpélda.

204. oldal

>!
pepege MP

A telefon csörgését hallottam. Arra ébredtem. De valahol máshol jártam. Nem messze. Ki voltam kapcsolva. Nem voltam földelve. Nem volt bennem tárcsahang, csak egy szív, amely nehezen és rendszertelenül vert.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: telefon
>!
Zoe27

És Vera nevet, megadja magát, és jólesik azt hinnem, hogy ez a nevetés a szerelem jele volt, vagy legalább a megkönnyebbülésé, a nevetés kötötte össze ezzel a tengerben fekvő pontról származó, alacsony férfival, a nevetés mindent túlharsogott, kitörölte Verából a sötétséget, újra tudott nevetni, és Arnold Nilsen talán ezt a nevetést kereste annyi éven át, ezt a megbocsátó nevetést.

143. oldal

>!
pepege MP

És a következő szombaton, Szent Iván-éj estéjén ott álltam a Prinsen fedélzetén, búcsút intettem Anyának és Bolettának, pedig mondtam nekik, hogy ne kísérjenek ki.

410. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szent Iván-éj
1 hozzászólás
>!
Zoe27

Persze Bang volt az, a házmester, akinek saját szolgálati lakása volt a földszint leghátsó sarkában, a kukatároló mellett, Bang személyesen, a virágágyások őre, a kiteregetett ruhák felvigyázója, a kóbor macskák ellensége és a házirend tábornoka.

53. oldal

>!
pepege MP

Egede igazgató úr mosolyog, és egy székre mutat.Boletta nem ül le, és egyenesen a szemébe néz.Valaha szép ember lehetett. Mostanra kinőtte a saját arcát, még egy világháború sem árthatott a tokájának, amely súlyos, világos zsírhullámokként gördül le az inge nyakán; a feje szabályos időközönként előrebukik.

60. oldal

>!
Zoe27

A taxi megérkezett, a portás kinyitotta nekem az ajtaját. A kocsiban fűszer és füstölő illatát éreztem. Az elülső ülésen egy imaszőnyeg feküdt összekeverve. – Zoo Palast – közöltem. A sofőr gyorsan hátrafordult, és elmosolyodott. Fekete szájában aranyfog villant meg. – Az állatkertnél álljak meg? Erre nekem is el kellett mosolyognom. – Nem, a fesztiválközpontnál. Ott érdekesebb állatok vannak.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: taxi

Hasonló könyvek címkék alapján

Göran Tunström: Karácsonyi oratórium
Väinö Linna: A sarkcsillag alatt III.
Sjón: A macskaróka
Eyvind Johnson: Kegyes urunk, Carolus
Nils-Aslak Valkeapää: Nap, Édesapám
Per Olof Sundman: Léggömbbel az Északi-sarkra
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Colleen Hoover: Maybe Someday – Egy nap talán
Deborah Lytton: Csend
Szécsi Noémi: Gondolatolvasó