Tükörember (Joona Linna 8.) 94% 141 csillagozás

Ahol a gonosz, az erőszak és a romlottság kéz a kézben jár, miközben új szintre emelik a brutalitás és a kegyetlenség fogalmát. A cselekmény két szálon fut: egyszer az áldozatok, másrészt a nyomozók szemszögéből, míg végül az „építkezés végére” egymásra találnak. Egyedi hangulat járja be, mivel találkozhatunk sajátos tudatállapotba ringatással, társíthatunk elemi borzongást, családi drámát, megismerhetünk sérült emberi viszonyokat, vívódásokat, a mindent behálózó elmúlásban a feloldozás lehetőségét. Azonban (ezeken kívül) sok mindenre fel kell készülni. Mert ez egy olyan thriller, amelynek olvasásához erős idegekre van szükség. Olyan atrocitásokat ábrázol, amelyek messze meghaladják a thrillerek szokásos szintjét. Fiatal lányok szellemi és fizikai kínzásától kezdve, a nemi erőszaktól, a megcsonkítástól, a gyilkosságig mindent. Lehet azon vitatkozni, hogy mennyi erőszakot kell beépíteni egy ilyen típusú regény cselekményébe, mennyire lehet eszköz az áldozatok szenvedésének bemutatása, de ha az a cél, hogy kielégítse az olvasók szenzációéhségét, akkor nálam ez a határvonal. Akinek van bátorsága olvasni elviselhetetlen szörnyűségekről, megteheti, mert ez a thriller tényleg rendkívül izgalmas mindenféle szempontból. Akik szerették a szerzőpáros eddigi munkáit, valószínűleg ebben sem fognak csalódni, bár az is igaz, hogy ez a kötet már-már súrolja horror határát. (Még ha minden bizonnyal hasznos is a korábbi kötetek ismerete, – különösen a Joona és kollégái közötti kapcsolat megértése érdekében – ezt a regényt ezen előzetes ismeretek nélkül is olvashatjátok.)

A Lázár után kissé tartottam tőle, félve kezdtem bele az olvasásba. Nem csalódtam. A szerzőpáros érezhetően jól együtt van, a szöveg végig egységes, nem törik meg. Egy működőképes, sötét és titokzatos krimit tettek le az asztalra. Skandináv krimi ez a javából.

https://gaboolvas.blogspot.com/2021/12/tukorember.html

Részrehajló vagyok e vagy nem, de akkor is 5 csillag. Mindig várom Kepleréket, mert a skandináv krimik krémjét adják legalábbis nekem. Évek során eljutottam oda, hogy Hole nyomozót kissé hátrébb szorította a ranglistán Joona Linna felügyelő, bevallom. A mostani könyv mérföldkő, mert az epikusra sikeredett Lázár után kellett váltani, és az elején éreztem is némi akadozást, de utána minden ment úgy, ahogy kellett mennie. Nagyon brutális, néha túlontúl is az, kicsit M. Night Shyamalan is benézett nekem, amit nem bánok. Gyermekrablás – örök téma, mindig erős, de a sablonból a beteg psziché ereje kirángatta. Csak egy kérdésem van, mert azt nem értettem, kicsit suta lett: spoiler. Várom a következőt, mert megint egy idegtépő cliffhanger…!!!!

Sötét pszichológiai labirintus, bemászik az ember bőre alá.

Ó, végre egy brutál jó krimi! Minden szempontból hozta a sorozattal kapcsolatos elvárást, így megbocsátok az előző részért. Csak erős idegzetűeknek és gyomrúaknak ajánlott, de nem öncélúan durva. A lélektani rész is szépen megoldott, a hipnotizőrért külön piris pont jár. Annyira feszült végig, hogy nem lehet letenni. A csajok csak nyomokban tűnnek fel, de – talán pont ezért – Joona a legjobbat hozza ki magából. Persze megint van cliffhanger, de ezúttal nagyon várom is a folytatást.

És íme itt a legújabb Jonna Linna kötet amelynek a köszönhetően a világhíres szerzőpáros polcát ismét több rangos díjjal gazdagította. Bizony emiatt a könyv miatt lett a Lars Kepler írói álnév mögött megbújó házaspár Alexandra Coelho Ahndoril és Alexander Ahndoril az év legjobb krimiszerzője Svédországban. Én már egy éve vártam tűkön ülve, hogy megjelenjen ez a rész, pontosabban a Lázár befejezése után. Ott és a negyedik rész után volt benne egy kis félsz, hogy milyen kalandba küldik a szerzők kedvenc nyomozónkat, hogyan is alakítják majd a sorsát, különösen annak fényében, hogy Lázárral egy úgy érzem egy fontos szakaszt lezártak Joona életében, amely minden karakter életére kihatással van. spoiler Joona Linna is magán hordozza az elmúlt idők eseményeit, mintha valami megtört volna benne, már nem biztos abban, hogy rendőrként kéne tovább dolgoznia, hősünk belső harcot vív magával.
Ám a hős nem pihenhet, miután egy játszótéren holtan találják az öt éve eltűnt Jenny Lindet, Joona Linna érzi nem kell kezébe venni a nyomozást. Joona nem szokott ígérgetni, de Jennynek megígéri, hogy elkapja a gyilkosát. Az egyetlen szemtanú pont a pszichés problémákkal küzdő Martin aki, alig képes kifejezni magát és az általa látott gyilkosságra sem emlékszik.
Jonna kénytelen ismét régi barátja Erik Maria Bark a hipnotizőr segítségét kérni, hogy Martin emlékeit a gyilkosról elő tudják hívni. Az óra ugyanis ketyeg újabb lány tűnik el, valamint Joona rájön, hogy a gyilkosság kísértetiesen hasonlít egy tinédzserlány évekkel korábbi, öngyilkosságnak nyilvánított esetéhez. Az eltűnt lányos egyre gyorsabban kerülnek elő holtan, ami csakis arra enged következtetni, hogy Joona ismét egy sorozatgyilkossal áll szemben, aki eddig sikeresen el tudott rejtőzni a hatóságok elől.
Nagyon nehéz rangsorolni Kepler-ék könyveit, mivel mindegyik remek darab, én most sem tapasztaltam színvonal esést, pedig ez már a sorozat nyolcadik része. Ez a könyv olyan volt, mint egy tökéletesen kirakott puzzle, minden fejezetnek megvan a maga szerepe és fontossága, hogy a végére érve egy lebilincselő történetet kapjunk.
Már megszokott stílusjegy Kepleréktől az a feszültség amit az első oldaltól az utolsóig fen tudnak tartani, az akció jelenetek előtt le a kalappal.
Pár éve volt szerencsém részt venni a Lars Kepler közönségtalálkozón, ahol Alexander elmondta, hogy amikor az éppen aktuális könyvön dolgoznak és a felesége rosszat álmodik annak ő nagyon örül, mert az azt jelenti, hogy megvan az ihlet ami szükséges a könyv megírásához, nos Alexandrának szerintem sok rémálma lehetett a Tükörember írása alatt, mert azért akad benne jó pár olyan részlet ami sokkoló és brutális, de ezek is szükséges elemei, hogy ez a könyv így legyen teljes.

“Az anyák figyelnek a játszó gyermekeikre.”

A 8. részre megérkezett a sorozat.
Minden olyan elemet felsorakoztat a könyv, ami miatt a skandináv krimi meghódította a világot és a krimikedvelők szívét. Zseniális alapstory, zseniális hangulat és teljesen beszippantós, végre!
Jenny-t elrabolják, majd öt év múlva egy játszótéren felakasztva talál rá Martin, aki egy pszichoszomatikus betegségben szenved, ugyanis kislánya Alice eltűnt egy közös lékhorgászat közben. Joona és csapatának a feladata, mélyre ásni, megint bevetnek mindent spoiler és lemerülünk a félelem és a gonoszság legmélyebb bugyraiba, erőszak erőszakkal leöntve, rengeteg sérült szereplő, mert mindannyian azok vagyunk kicsit, egy Jurek Waltert idéző beteg főellenség, a Tükörember …egyik borzalomból a másikba csúszunk, kész voltam, mint a házi feladat…na

Keplerék páratlan hangulatábrázolása nálam már Stieg Larssont idézi és emiatt (is) egyértelműen a legjobbak közé emelik a Joona Linna sorozatot. off

Aki esetleg nem olvasta az előző részeket, nem baj, mert önmagában is élvezhető kötet!

A nyolcadik Joona Linna rész és Keplerék még mindig képesek fokozni…
Ismét egy borzasztó izgalmas, csavaros krimit olvashattam. Joona Linnát egyszerűen imádom, a kedvenc nyomozóm valaha. Imádom, hogy ha kezembe veszek egy Lars Kepler könyvet garantált a borzongás, a „nem bírom lerakni” érzés és az, hogy az államat a padlón keresgélem.
Még még még!

A sorozatot mindjárt a nyolcadik kötettel kezdtem, mert annyi jó értékelést olvastam róla, hogy nem volt türelmem végig olvasni az előtte álló hét részt, de így önmagában is megállja a helyét. Egy brutálisan meggyilkolt lány a játszótéren, a szálak pedig egy évekkel ezelőtti emberrabláshoz és további hasonló gyilkosságokhoz vezetnek. Egy szemtanú, aki az őt ért családi traumák miatt képtelen a visszaemlékezésre. Egy nyomozó, aki verseny fut az idővel, hogy az újabb elrabolt lányt még élve megtalálja. spoiler Izgalmas, borzongató, igazi kikapcsolódást nyújtó krimi és a cím is nagyon találó. Újabb felfedezés a skandináv krimik világában.

Ezt csak úgy egy könyvtári visszaviszem-hozok ki mást út során láttam meg az ajánlópolcon. Messziről megfogott a borító, szinte vonzott magához. Kézbe véve láttam, hogy krimi. Nem is akármilyen, a krimik csodáihoz tartozó, skandináv. A fülszöveg megragadott, rögtön a kezemben ragadt, ez most az én lelkemnek kell alapon. Aztán mikor belefogtam, rájöttem, hogy egy sorozat többedik része, ami nem is baj, hiszen a történet úgyis egyéni, max. a nyomozó előélete marad ki, de sebaj. De még mennyire nem baj. Ilyen pazar krimit mint ez, nem is tudom mikor olvastam. Nagyon tetszett. Fantasztikus írópáros. Végig lekötött, csak úgy faltam a lapokat. És baccus nem esett le, teljesen más irányba kezdtem gyanakodni, azt a mindenit. És folyamatosan fokozva és fokozva a történet. Á, el se tudom mondani mennyire odáig meg vissza vagyok. Ide nekem az összes részt.