A ​pók (Joona Linna 9.) 93% 64 csillagozás

Kepler ismét mélyre ásott a romlottság mocsarában. Bár első olvasatra úgy tűnhet, hogy a bosszú-thrillerek ugyanarra a sémára épülnek, ha jobban belemerülünk a cselekménybe, észrevehetjük, hogy ez a szerzőpáros milyen rugalmasan kezeli ezt a műfajt. Mert nem olyan, ahol az agyonhajtott mellékszereplők cselekedetei háttérbe szorítják a mesterkélt sztorit, hanem olyan csontig hatoló történettel bír, ami „vakító színekben villogtatja gerincét”. Képes volt arra, (a különböző nézőpontok által) hogy bepillantást engedjen az olvasóknak a teljesen ellentétes emberek érzelemvilágába, és mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem válik unalmassá. Érezni az átgondoltságát, a megkülönböztetésre való törekvését, valamint az olvasó kegyeibe furakodó jóleső fáradozását. Bátran ajánlom mindenkinek, főleg azoknak, akiknek elég erős a gyomra, de főleg a lelke, és ha vevő a nem épp átlagos thrillerekre. Természetesen ez kötet is önmagában élvezhető, de ahhoz, hogy jobban megértsük a szereplők fejlődését, előnyös előtte elolvasni a sorozat többi könyvét is.

Lars Kepler házaspár már kellően bizonyított, hogy nagyszerű krimi/thriller könyveket tudnak létrehozni. Nem volt ez másként A pók című könyvvel sem. Már az első 80 oldalon több hulla volt, mint a legtöbb könyvben, szóval azt végképp nem lehet mondani, hogy unatkozni lehet olvasás közben. Folyamatosan történnek az események, mind a bűntényekben, mind a szereplők magánéletében. Egy gyilkos, aki úgy tűnik azt akarja, hogy elkapják, ezért minden gyilkosság előtt egy üzenetet küld egyik főszereplőnknek Saga Bauernek, aki Joona Linna-val együtt próbál fényt deríteni arra, hogy ki lehet a következő áldozat, illetve ki a tettes és mi az indítéka. Eközben persze betekintést kapunk a fő-főszereplő, Jonna életébe is, aki kissé megtört az elmúlt időszakok eseményeibe, és ezzel nincs egyedül. Nehéz spoilermentesen írni erről a könyvről, hisz nagyon erős visszautalások vannak a sorozat korábbi részeire, így bővebben nem is mennék bele, mert csak lelőném a “poént”.
Amit negatívként tudok felhozni, hogy időnként azt éreztem: a kevesebb néha több jobb lett volna ebben a történetben. Imádom a pörgős, brutális sztorikat, viszont kicsit talán most soknak éreztem.
Azonban, akik szeretik és előnyben részesítik a skandi krimiket vagy szimplán a krimi/thriller zsánert, azoknak az egész sorozatot tudom ajánlani, mert biztosan nem fognak csalódni benne.

Keplerék ismét egy letehetetlen krimit adtak a kezünkbe, bár ezt már megszokhattuk tőlük. Ám ezúttal minden szinten rátettek még egy lapáttal. (talán kicsit túl sok is már) Feszültséggel teli, izgalmas történet, ahol a pokol legmélyebb bugyraiban járunk.
https://gaboolvas.blogspot.com/2023/09/a-pok.html

Ez döbbenetes… Az emberi psziché végleteinek bemutatása 480 oldalban. Írópárosunk ezúttal is alapvetően mondhatni sablonos elemekre húzta fel a történetét. A múlt, a megtört sorsok, a bosszú kiforrott kiforratlansága. Lehetetlen lezárni a múltat? Mindig ott lesz bennünk a démon? Ez a kötet számomra az év legjobbja. Amit lerak ez a házaspár az asztalra főként az utolsó 3-4 kötetben, az számomra etalon. Akinek az előző kötetek erőszakban túltoltak voltak, az ennél a kötetnél vegyen egy mély levegőt, mert ez nem egy pH semleges sztori, gyomrilag időnként kikészítő. De a fő, hogy mégsem az erőszak a domináns érzést kiváltó tényező,inkább a főhősök belső vívódásai, érzelmi drámái ütöttek nekem igazán. Nem tudom, hogy ezután mi vár rájuk, különösen Sagára, akit imádok, de az előző részekben hagyott, immáron kitöltött űr után milyen kilátások elé nézhetünk? Erősen ajánlós, nekem talán összképében ez a sorozat Hole-ékat ezen a ponton megelőzte.

„Mindannyian követünk el hibákat, és mindannyian felelősök vagyunk egymás életéért is, és ennek gondolata egyszerre teszi könnyebbé és nehezebbé is a létezésünket.”

Joona Linna és Saga Bauer ismét összefognak, hogy megfejtsenek egy kegyetlen, felkavaró gyilkossági rejtélyt. A feladványok különös nyomokból állnak, és miközben versenyt futnak az idővel meg kell küzdeniük saját démonaikkal is. A cselekmény lendületes, izgalmas, az írói fantázia határtalan. Ha szereted az írópárost és a krimiket, feltétlenül olvasd el, nem fogod megbánni!

Sötét, beteg és kegyetlen.
Mivel ez a sokadik része Keplerék sorozatának, nyugodtan ki merem jelenteni, hogy erre rá kellene tenni a 21+os címkét, mert néha olyan leírásokat kapunk, ami gyomorforgató és erőszakos is egyben. Az újabb részekben már nyíltan szexuális tartalmak is vannak, annak is az aberrált formája. Ami pedig a személyeket illeti, pl. spoiler Nagyon beteg!
Egy sorozatgyilkos bosszú-hadjáratként 9 áldozatot tűzött ki célul, feladványszerűen üzenget Sagának, hogy ki lesz a következő. Itt volt egy Dan Brown érzésem, mert ezer éve nem olvastam olyan krimit, ahol klasszikus rejtvényeket kap a rendőrség. A korábbi szereplők hullanak, mint a legyek, az írópáros nem lacafacázik, a kivégzések jellege is kőkemény. off Ebben a részben Saga kapja a főszerepet, neki kell megoldania ezt az ügyet, ami persze a korábbi részekből táplálkozik, hiszen az elkövető kapcsolatban volt Jurek Walterrel, a főgonosszal.
Maga az indíték nálam sántít kicsit, de a skandi noir hangulat és a pattogós akció-krimi jelleg kárpótolt, jöhet a 10.rész!

Lebilincselő. Akciódús. Letehetetlen.
Mint mindegyik része a sorozatnak off. Hihetetlen, hogy még a kilencedik részre is képes megújulni a szerzőpáros és más sorozatokkal ellentétben Robert Hunter nem érzem sablonosnak.
Ebben a részben nem kímélik szegény Sagát, rájár a rúd rendesen. Sok mozaikdarabka a helyére kerül, de ennél többet nem is mondanék róla, mert aki olvasta és szerette az eddigi részeket, azoknak nem kérdés, hogy olvassák ezt is.
Szívből ajánlom a sorozatot a skandináv krimik rajongóinak. Nekem ez az abszolút kedvencem!

Ez egy kitűnő krimi. Igaz, most inkább Saga van a súlypontban, de ez csak fokozza az izgalmakat és az események feszültségét. A vér hol folyik, hol megalvad már, a csoport nyomoz, s nem együttműködnek Linnával, hanem őt is kizárják, s ennek meglesz a böjtje, de végül az ezüstgolyók nem fogynak el…Érdekfeszítő!

„Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Jurek Walter nevű sorozatgyilkos Svédországban, aki mind az elkövetési módszereinek kegyetlenségét, mind az áldozatai számát tekintve felülmúlta Észak-Európa valamennyi gyilkosát.”

Kepler-ék Jurek Walter személyében megalkották az egyik legbestiálisabb sorozatgyilkost a krimiirodalomban. A Homokember/A bosszúálló és a Lázár kötetekben történtek mai napig kísértik Joona-t és Saga-t, a Jurekkel való találkozás ugyanis nem múlik el nyom nélkül. Három évvel ezelőtt Saga Bauer egy rejtélyes képeslapot és egy makarov töltényt kapott egy ismeretlentől aki megfenyegette Joonát, az idő telt, de semmi sem utalt arra, hogy a felügyelő veszélyben lenne. Saga végre kezd visszailleszkedni a társadalomba, amikor is rejtélyes idegen ismét hallat magáról és brutális módon végez a rendőrség vezetőjével. Az áldozatok száma ahogy az várható folyamatosan nő, a tettes pedig minden gyilkosság előtt rejtvényeket küld a rendőrség számára, ezzel pedig egy kegyetlen játékra hívva őket, amelynek tétje egy újabb ember élete. Joona és Saga minden erejüket és energiájukat latba vetik a gyilkosságok megakadályozására, de a feladványok egyre nehezebbek, miközben a gyilkosnak sikerül éket vetnie hőseink közé.
A már megszokott színvonalat hozza ismét az Ahndoril házaspár, az első oldaltól az utolsóig pörög a történet, megállíthatatlanul robogunk a nagy finálé felé. Az előző kötetekhez hasonlóan ez is egy kegyetlen, de letehetetlen akció-thriller, amely a végletekig képes fokozni az izgalmakat. Most sem csalódtam az írópárosban, bízom benne, hogy hasonló lesz a következő rész is.

A Lars Kepler álnév alatt megbújó svéd íróházaspár regényfolyama jelenti számomra a modern kori thriller műfaj csúcsát.
Lassan 15 éve szövögetik a cselekményeiket biztos kézzel, tökéletesen felépített karakterekkel, elképesztő minőségben, felülmúlhatatlan módon.
Nincs náluk jobb.
Tudom. Nesbo, Ahnhem, Barker, Minier és még sorolhatnám.
De Keplerék felettük állnak.
Minden más alattuk áll.