A ​hipnotizőr (Joona Linna 1.) 321 csillagozás

Lars Kepler: A hipnotizőr Lars Kepler: A hipnotizőr

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A ​hipnózisban még kézzelfoghatóbb, hogy a múlt nem múlt el.”
Egy sportpályához tartozó öltözőben brutálisan meggyilkolt és megcsonkított férfi holttestére bukkannak. Feleségét és két gyermekét értesíteni akarják, de a családi otthonban is a mészárlás nyomai fogadják a rendőröket. Úgy tűnik, valaki az egész Ek család kiirtását tűzte ki célul. Nem végzett azonban maradéktalanul alapos munkát, a kamasz fiú, Josef, válságos állapotban ugyan, de életben maradt.
Amikor Joona Linna bűnügyi felügyelő értesül egy harmadik gyermek, egy nagylány létezéséről, mindent el akar követni, hogy hamarabb találja meg, mint a gyilkos. Az egyetlen élő szemtanú, Josef kihallgatása a fiú sokkos állapota és gyéren pislákoló tudata miatt akadályokba ütközik. Hacsak…
Joona Linna a nyomozásba bevonja dr. Erik Maria Barkot, a híres hipnotizőrt. Bark a jó ügy érdekében megszegi tíz éve tett szent fogadalmát, miszerint felhagy a hipnózissal. Josef módosult tudatállapotban felidézett emlékei… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Skandináv krimik Animus · Carta Light Cartaphilus

>!
Animus, Budapest, 2018
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245576 · Fordította: Papolczy Péter
>!
Animus, Budapest, 2018
496 oldal · ISBN: 9789633245583 · Fordította: Papolczy Péter
>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
552 oldal · ISBN: 9789632661612 · Fordította: Papolczy Péter

Kedvencelte 15

Most olvassa 14

Várólistára tette 235

Kívánságlistára tette 133

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

egy_ember>!
Lars Kepler: A hipnotizőr

Hát kérem: fogalmam sincs, milyen anyagot tolnak ezek a svéd (meg norvég, meg izlandi) krimiszerzők, vagy milyen gombákat guberálnak ki a deresre fagyott tundrájuk földjéből, de akarok belőle!

3 hozzászólás
Kovaxka P>!
Lars Kepler: A hipnotizőr

Csoda, hogy eddig kimaradt, vagy nem is, mert a Cartaphilusos kiadás borítója rendkívül taszító. Ha ilyen hosszú könyvre azt mondom, hogy nem volt túlírva, ott biztos tud valamit a szerző. Vagyis szerzőpár álnévvel, ráadásul első könyv, szóval megadom az ötöst, hogy legyen kedvük még fejlődni (és ezt meg is tették már).
Kicsit fura volt először a jelen idejű elbeszélésmód, meg a görcsös ragaszkodás ahhoz, hogy több szálon is értsük, mely időpillanatban vagyunk, de nálam bevált. A századik oldaltól letehetetlenül izgalmas, fordulatos, csavaros sztori. Nagyon betegek a szereplők, elképesztően munkál bennük a harag, a bosszúvágy évtizedeken át. Jobb, ha senki sem követ el semmi rosszat vagy megkérdőjelezhetőt, mert – legalábbis ebben a történetben – minden visszahull rá, súlyosan megbűnhődik.
A lánynevű, mégis hímnemű nyomozó nem mutat magából túl sokat, de majd a következő részekben biztos. Addig is elég, hogy félig finn és egészen igaza van minden esetben. Engem legalábbis megvett magának.

bokrichard>!
Lars Kepler: A hipnotizőr

Eddig valahogy mindig kimaradt skandi olvasásaimból ez a sorozat, pedig nagyon régen várólistára raktam, mondhatni belső intuícióból. És nemrég fogtam magam, és megvettem az eddig megjelent összes kötetet, pedig ez nagyon nem szokásom sok befulladt vásárlás miatt. De néhány értékelés meggyőzött, hogy tényleg érdemes ezzel az egésszel foglalkozni.
És hogy megérte-e?
Természetesen. Na jó, nem a legjobb, amit ebben a műfajban olvastam, de kétségtelen a Kepler-féle házastársi tehetség, mely átsejlik a nyitókönyvön. Az első 100-150 oldalnál kicsit hiányérzetem volt. Sok felesleg, és kicsit darabos írásmód volt, ami a szemem elé tárult, de sikeresen levetkőzte a kötet későbbi részére ezt magáról. Furcsa módon könnyed, szórakoztató olvasmányos stílusban kapjuk a megszokott nyomasztó, családi drámákban sem szűkölködő történetet. A hipnotizőr azért kellett bele, hogy ne legyen a skandik között tucat, de nem lett így az. Most hogy a többi kötet meglett, most már csak az a kérdés, hogy egyből a következőre vessem-e magam. Majd meglátjuk…

2 hozzászólás
Chivas>!
Lars Kepler: A hipnotizőr

Kellemes meglepetés volt, ugyanis kihívásra olvastam, egy molytársunk utált könyvét kellett kézbe vennem. :) A stílust szokni kellett, fura volt a jelen idejű elbeszélés. A harmadánál úgy éreztem, engem nem lehet becsapni, olvastam már életemben pár krimit, máris kitaláltam mi lesz a csattanó, a csavar a történetben. :) Aztán nem az lett. :D Érdekes volt, izgalmas, nagyon jól szórakoztam olvasás közben. :) Azt hiszem előbb-utóbb együtt fogok nyomozni újra Joona-val. (Simán azt hittem ezzel a névvel, hogy nő a nyomozó.)

Aoimomo P>!
Lars Kepler: A hipnotizőr

Érdekes. Nem tudom egyértelműen rossznak, vagy jónak nevezni. Szenvedtem tőle és érdekelt. A párbeszédek például rettenetesek, mintha a rántott halból megkapnám a bepanírozott szálkákat. Eleinte az is nagyon zavart, hogy a megszokott múlt idő helyett néha jelent használt a szerző páros, ezt az agyam automatikusan múltként próbálta látni és oda kellett figyelnem, hogy javítsam a javítást off.
A szereplők unszimpatikusak. Egyikben sem találtam semmi kedvelhetőt, előszeretettel ordítanak, üvöltenek egymással és az egyéb statisztákkal is. Viszont emberiek, talán ezért nem szerettem őket, bénák, botlanak, kamaszodnak, elbeszélnek egymás mellett, gyógyszerfüggők, csalnak, hazudnak. A nyomozó is csak egy ember, nem zseni, viszont mindig igaza van és mint egy három éves ovis, ezt minden alkalommal a másik orra alá dörgöli, ha az kételkedett benne. Szimpatikus ja, nem.
A cselekmény, hát az meglepett, a fülszöveg alapján nem ezt vártam volna, viszont ez inkább talán pozitívum, egész jól keverték a kártyát a szerzők.
Az egész történetben van valami nyers. Valami hétköznapi brutalitás, ami úgy látom a skandináv krimi jellemzője, mindegy, hogy kinek a tollából származik éppen az adott történet. Nem tudom, hogy ez tetszik-e, minden esetre úgy olvastam el ezt a könyvet, minden kínlódás mellett, hogy egy percig nem eresztett, mintha egy boncolást néztem volna végig, eltakart szemmel, az ujjaim között kukucskálva.

1 hozzászólás
Madama_Butterfly>!
Lars Kepler: A hipnotizőr

Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban… Egyrészt nagyon tetszett a cselekmény és a történetfűzés módja, másrészt viszont néhol túlbonyolított és zavaros volt (főleg a hipnotizálással és pszichiátriával kapcsolatos részek – de lévén nem vagyok orvos, ez még elhanyagolható probléma).
Amúgy hozza a skandináv krimikkel kapcsolatos tartalmi- és stílus-elvárásokat: van itt gyilkosság, havazás, vér ugyanúgy, mint sötét, hátborzongató és beteges hangulat. A főszereplő (aki lényegében majdnem mellékszereplővé avanzsált) rettentően szimpatikus ezzel a „nekem mindig igazam van” stílussal, egyszerre irigykedtem és mosolyogtam rajta.

3 hozzászólás
kratas P>!
Lars Kepler: A hipnotizőr

Beteg. És most ezt nem a jó értelemben használom.
Kezdjük a krimi szállal. Vagy thrillernek is jó. Alapvetően az ötlet jó, tetszett az, hogy indulásnak bejön a képbe egy gyilkosság, aminél aztán kiderül – ahogy haladunk előre a történetben –, hogy milyen bonyolult és összetett is valójában, mivel minden a hipnotizőr múltjából indul.
Ami viszont nálam teljesen tönkretette az élményt, az a stílus. Egyrészt furcsa volt a történet vezetése, erőlködő volt az egész és innentől nem keltett feszültséget bennem, hanem csak ingerültséget. Másrészt meg a szereplők elbeszéltek egymás mellett, teljesen irracionális párbeszédeket folytattak le egymással és sok jelenetben éreztem azt, hogy nem érzik jól magukat a történetben. És mindegyik sérült. Egy pszichiáter tapsikolna örömében a válogatott pszichés betegségek ilyen parádés bemutatóján. Az egyetlen normális szereplő Nicke, a többieknek sürgős kivizsgálás javallott.

4 hozzászólás
robinson>!
Lars Kepler: A hipnotizőr

Vitathatatlanul a keményebb, értsd: véres, brutális skandináv krimik közé tartozik. A végeredmény egy újabb szórakoztató és elgondolkodtató krimi. Mindenesetre roppant érdekes, és mozgalmas első kötet lett. (Persze minden viszonyítás kérdése, írta @bokrichard
egyszer, ha a Boszorkány terjengős történetét, lightos izgalmait nézem ez simán 5 csillag azért.)
https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/04/a-hipnotizor.html

4 hozzászólás
Nefi P>!
Lars Kepler: A hipnotizőr

Olvastatja magát és cselekményes is a történet, de nekem egy kicsit túlírt. Kb. 100-150 oldalt ki lehetett volna belőle hagyni.
Érdekes volt az alaptörténet, erről olvasnék még többet is. De volt benne 1-2 szál, aminek ma még nem látom a jelentőségét, lehet csak a feszültség fokozására kellettek? Nem tudom, én így is végig feszült voltam.

Egy dologra ismét rávilágít a könyv: Lehet nem is tudjuk, hogy akár boldogok is lehetnénk, ha sokszor nem bonyolítanánk túl az életünket?

PRicsmond>!
Lars Kepler: A hipnotizőr

Egyik kedvenc sorozatom. Mivel ezt a részt pár éve láttam filmen, ezért eddig hanyagoltam. Most is beigazolódott, hogy a könyv sokkal jobb, mint a film. Bár ez a Joona Linna sorozat első kötete, de ennek a könyvnek nem csak a zseniális nyomozó a főszereplője, hanem a hipnotizőr Erik Maria Bark.
Brutális gyilkossággal indít a történet egy apát meggyilkolnak, és a családját értesíteni igyekvő rendőrök további szörnyűségekkel találják szemben magukat, az áldozat felesége és lánya is a gyilkos útjába került, egyedül Josef éli túl a támadást. Ezután kéri Joona Erik segítéségét, hogy hipnoztizálja a fiút, hogy a gyilkos nyomára vezesse őket, de a fiú vallomása jelenti a történet első csavarját.
Erik 10 éve felhagyott már a hipnoztizálással és nem is véletlenül, mivel újra rivaldafénybe kerül, a múltja kísérteni kezd és feltűnik benne egy olyan személy aki nagyon nem örül annak, hogy Erik megszegte ígéretét.
Itt kezdődik a második történet szál ugyanis Erik gyerekét valaki elrabolja, mindenki Josefre gyanakszik, de az orvos és Joona rájönnek, hogy más áll a háttérben, és így indul a hajsza az idővel, hogy Benjamint megmentsék és a tettes kézre kerítsék.
Ez a kötet még nem teljesen kiforrott, de nagyon jó kezdete egy remek sorozatnak, még hosszabbak a fejezetek, néhol kicsit még leül a történet, egyetlen unalmasabb rész volt számomra Erik hosszabb visszaemlékezése, de ezen kívül kiváló indító része a sorozatnak.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2010
552 oldal · ISBN: 9789632661612 · Fordította: Papolczy Péter

Népszerű idézetek

Nefi P>!

Még a paranoiás embert is üldözhetik.

481. oldal

mezei P>!

De a múlt nem halott, a múlt valójában nem múlt el, szoktam idézni William Faulknert, az írót. Úgy értem, minden apróság, ami egy emberrel történt, vele tart a jelenbe is. Miniden élmény befolyással van minden döntésre – és ha az élmény traumát okozott, akkor a múlt szinte minden helyre igényt tart a jelenben.

335. oldal

_Katie_ P>!

Vannak pillanatok, amikor az ember testének minden atomja tudja, hogy valami nincs rendjén.

PRicsmond>!

Kimegy a társalgóba, kivesz egy almát a gyümölcskosárból, és amikor visszatér, ott találja a helyén Erixont, a tumbai helyszínelésért felelős krimináltechnikust, aki teljes testsúlyával az íróasztalra nehezedik. Arca kivörösödött, erőtlen kézzel int Joonának, és liheg. – Dugd az almát a számba, és lesz egy újévi malacod – mondja. – Ne csináld! – mondja Joona, és beleharap a gyümölcsbe.
– Megérdemlem – mondja Erixon. – Amióta megnyílt ez a thai étterem a sarkon, felszedtem tizenegy kilót.

Nefi P>!

A szellemkastély nem egy konkrét ház, hanem egy fogalom – magyarázza Erik. – A hipnóziscsoport hívta így… a helyet, ahol az inzultus történt.

421. oldal

Szandi_Dienes>!

De a múlt nem halott, a múlt valójában nem múlt el, szoktam idézni William Faulknert, az írót. Úgy értem, minden apróság, ami egy emberrel történt, vele tart a jelenbe is. Minden élmény befolyással van minden döntésre (…)

304. oldal

patricia>!

Joona azon tűnődik, milyen furcsa, hogy a boncolás latin szava, az obdukció eredetileg azt jelenti, betakarni, elfedni, leplezni, holott épp az ellenkezője történik. Talán egyszerűen arról van szó, hogy tudat alatt a befejezést szeretnénk hangsúlyozni, amikor a testet visszazárják, és a belső szervek végre ismét elkerülnek szem elől.

50. oldal

mate55 P>!

Minden élmény befolyással van minden döntésre – és ha az élmény traumát okozott, akkor a múlt szinte minden helyre igényt tart a jelenbe.

335. oldal

bmgrapes I>!

Tudni akarta, miként lehetséges, hogy azoknak az egyéneknek, akiket egy csoport tagjaként kínoztak meg, könnyebben gyógyultak a sebeik, mint a magányos embereknek. Mi van a közösségben, ami enyhíti a fájdalmat?

zakkant>!

Álltam mozdulatlanul, és vártam, hogy felkészüljenek. Egyének voltak, egyetlen közös nevezővel: traumát okozó sérelem. Ez a sérelem akkora kárt tett a pszichéjükben, hogy a túlélés érdekében a sérelmet önmaguk elől is elrejtették. Valójában egyikük sem volt tisztában azzal, hogy mi történt vele, csak azt tudták, valami borzalom a múltban tönkretette az életüket.

334. oldal


A sorozat következő kötete

Joona Linna sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jussi Adler-Olsen: Szelfik
Camilla Läckberg: Eltitkolt életek
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Kathy Reichs: Hétfő csont nélkül
Erik Axl Sund: Éhség
Dot Hutchison: Pillangók kertje
A. J. Finn: Nő az ablakban
Stefan Ahnhem: A fantom