Eltűnt ​gyerekek 6 csillagozás

Lars Joachim Grimstad: Eltűnt gyerekek

Finn ​Fahr apja a norvég miniszterelnök, aki nemrégiben még taxisofőrkent dolgozott. Mivel éveken át hallgatta, ahogyan az utasok a hátsó ülésen panaszkodnak, pontosan tudta, mit akarnak a választópolgárok: kevesebb kátyút az utakon, es több burgonyaszirmot a csipszeszacskóba! És nem tévedett. Talán hihetetlen, de megnyerte a választást. Ám az élet ettől még nem fenékig tejfel. Egy távoli ország diktátora érkezik hozzájuk látogatóba, és különös ajándékkal lepi meg Finn apját: neki adja az egyik fiát. Csakhogy Finn újdonsült testvére meglehetősen gyanúsan viselkedik, ráadásul az osztályukból sorra tűnnek el a gyerekek…

Lars Joachim Grimstad 1972-ben született, és arról álmodott, hogy egyszer miniszterelnök lesz belőle. Csakhogy amint lediplomázott az államtudomány szakon, politikai karrierje erőteljes hanyatlásnak indult. Sokat focizott, ráadásul nem is volt kispályás – összesen 69 meccsen játszott a norvég első osztályú labdarúgó- bajnokságban. A barátságban is nagy… (tovább)

>!
Kolibri, Budapest, 2017
372 oldal · ISBN: 9789634371885 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Kolibri, Budapest, 2017
370 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155450617 · Fordította: Petrikovics Edit

Enciklopédia 1


Most olvassa 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
Baráth_Zsuzsanna MP
Lars Joachim Grimstad: Eltűnt gyerekek

Azt mindig is tudtam, hogy a skandinávok eléggé zakkant népség, de azt azért nem gondoltam volna, hogy egy eléggé abszurd norvég ifjúsági regényen ennyit fogok nevetni. Nyitásnak mindjárt jön egy egzotikus országból származó diktátor, aki nemes egyszerűséggel megajándékozza a saját fiával a norvég miniszterelnököt, akit nem igazán vágott földhöz, hogy ilyen hirtelen bővült a család, Kim innentől kezdve van és kész. És ez még csak a kezdet volt, Finn és új tesója egyre duvább kalandokba keveredik, de az író olyan hangulatosan ír, hogy egy idő után már semmin sem lepődünk meg, itt aztán tényleg elszabadul a fantázia, ráadásul nagyon vicces a stílus, sokszor hangosan nevettem a szövegen. Szórakoztató kis darab, amely azonban tele van gyilkos társadalomkritikai éllel, nemcsak a norvégokat figurázza ki a szerző, hanem a politikusokat és a közembereket is. A Fahr család, amely hirtelen kerül átlagos körülmények közül a miniszterelnöki luxusba, minden újgazdag tünetet magán hordoz, de aztán természetesen rájönnek, hogy melyek az igazán fontos dolgok az életben, kár, hogy a könyv többi részéhez képest egy kicsit csillámpónis lett a történet vége, de ennél több hibát nem nagyon tudok felróni ennek a rettentően vicces könyvnek. Mivel egy trilógia első részéről van szó, kíváncsian várom a folytatásokat, mert Fahr-ék minden gyengeségük ellenére nagyon szerethetőek, a szerző fantáziája és humora pedig lenyűgöző. Imádtam ezt a kedvesen lökött sztorit, amelyhez amúgy maga Jo Nesbo írt néhány keresetlen ajánló szót, amelyben benne van a lényeg: „Ez a fickó nagyon tud.”
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/10/11/konyvkritika_l…

>!
Hintafa P
Lars Joachim Grimstad: Eltűnt gyerekek

A címből ítélve sorozatnak ígérkező történet induló kötetében Fahr miniszterelnök fiai az oslói éj leple alatt ágyukból rejtélyesen eltűnő gyerekek után nyomoznak. És ez tulajdonképpen igaz is, de valójában érdemtelenül leegyszerűsíti a történetet, ami a fondorlatos krimirészletek mellett éppúgy bővelkedik abszurd, humoros vonásokban, mint tűrhetetlenül izgalmas fordulatokban, illetve feszült, szinte idegtépő eseményekben.

Már a történet felütése is ellenállhatatlan. Finn Fahr, a norvég királyi palotában vacsorázik legkevésbé sem hétköznapi családjával. Édesapja, a köpcös, kopaszodó feje búbján a maradék hajat diszkréten keresztülfésülő, taxisofőrből miniszterelnökké avanzsált közjogi méltóság még javában próbálja kitölteni az előző és a mostani élete közötti űrt, míg a nagymama.
De most meg azt fogjátok hinni, hogy egy bugyutára sikerült kiskamasz zagyvaság az egész. Pedig távolról sem. Olyan színes, eleven ez a történet, mint Grimstad karrierje, amit futballistaként indított, majd marketinggel foglalkozó szakemberré vált, hogy végül írjon egy letehetetlenül izgalmas könyvet. Az Eltűnt gyerekek ugyanannyira bátor és vagány, amennyire izgalmas, nincsenek benne felesleges kitérők, gördülékeny, könnyen követhető stílusban mesél. Nem riad vissza attól sem, hogy kigúnyolja a nagypolitikát, a pártpolitikát, ahol elég a győzelemhez néhány évtizedet a volán mögött tölteni, hogy kiderüljön mire van szüksége az embereknek: kevesebb számlára a postaládákba, melegebb vízre a medencékbe, több csokira a nápolyiba és kevesebb kátyúkra az utakra.

Szinte észrevételenül hasítottunk a feszes történet újabb fordulataiban és amikor azt hittük, hogy jó előre láttuk az író szándékát, sőt a történet végét is kitaláltuk, akkor írónk hirtelen egy csellel kivágott a kitaposottnak hitt mezsgyéről és egy egészen más irányba vitte a történetet.

Mostanra már hozzászoktunk, hogy a skandináv gyerekkönyvek merészebbek témaválasztásukban és hőseiket is hajlamosabbak kitenni akár merészebb szeleknek is. Grimstad sem finomkodik Finnel és két barátjával, akik többnyire nem számíthatnak a felnőttek segítségre, mert utóbbiak úgy döntöttek, hogy nem veszik komolyan előbbieket. De csak addig, míg a mindenre elszánt, agyafúrt és nagyon okos gyerekbanda meg nem menti őket a teljes bukástól.

Szerethető, habzsolható könyv az Eltűnt gyerekek (nem lep meg Norvégiában elért sikere), feszültséggel, bölcseséggel, csipetnyi pimaszsággal, humorral átszőve.
Bővebben itt: http://hintafa.blog.hu/2017/11/16/lars_joachim_g

6 hozzászólás
>!
gocsi
Lars Joachim Grimstad: Eltűnt gyerekek

Szerintem ezt a regényt megirigyelhetné néhány író, aki felnőtteknek ír krimit. Persze a komoly felnőtteknek nem lehet ilyen agyament dolgokat kitalálni, ezért hálás a gyerek krimi műfaja. Sziporkázóan ötletes volt a történet, és rendesen meg volt írva. A mondatok, fejezetek gördülékenyen, igényesen megfogalmazva sorjáztak egymás után. Nagyon bírom a skandináv ifjúsági irodalmat, az olvasóit egyenrangú félként kezeli. A skandináv írók tudják, hogy a gyerek nem hülye, lehet vele politikai, társadalmi kérdéseket feszegető történetet is olvastatni. Az Eltűnt gyerekekben minden van, ami kell egy 10-99 éves gyereknek. Izgalom, fordulatos cselekmény, iskolai környezet, tipikus figurákkal, vicces jelenetek, barátság, bajtársiasság. Pluszként van benne politikai szatíra, társadalmi és pszichológiai szarkasztikus jellemzések. Megtudtam belőle, mi az a snüssz (dohány, amit a felső íny és ajak közé helyeznek, és mindenütt illegális kivéve Norvégiát), és jót nevettem ezen a szón; trotylikommandó. Komolyan, ki talál ki ennyire vicces szót, ami a maga helyén maximálisan helyénvaló, és ha akarom, szimbolikusan is értelmezhető.Nagyon szerettem ezt a könyvet, bátran ajánlom 8-10 éves kor felett bárkinek!

2 hozzászólás
>!
cintiatekla P
Lars Joachim Grimstad: Eltűnt gyerekek

Nagyon tetszett, hogy a nyomozás mellett remekül felépítve sok olyan témára is kitért az író, ami alapvetően nem hiszem, hogy általános egy gyerekeknek is íródott sztoriban: a testvér- és családkérdés, a barátság (főleg ez esetben a vegyes nemű), a technika, a politika dióhéjban, a tanulás fontossága, és természetesen a bűnüldözés. Nekem nagyon tetszett, és nem csak amiatt, mert norvég :) Természetesen akik hasonlóan skandimániások, mint én, azoknak kötelező olvasmány!

Bővebben: http://teklakonyvei.blogspot.hu/2017/11/lars-joachim-gr…

>!
Linszyy
Lars Joachim Grimstad: Eltűnt gyerekek

Egy újabb ifjúsági krimi, ami nemcsak a gyerekek nyomozásáról, de politikáról, társadalmi kérdésekről és magáról Norvégiáról is szól. Nagyon jó ötlet volt a kvízverseny, mert sok-sok érdekes információt kaphatott ezáltal az olvasó Norvégiáról és sok másról is, mégsem olyan, mintha mindez a szánkba lenne rágva. Emellett sokat tanulhattunk az androidokról, ami egy nem mindennapi téma, és jól adagolta a könyv.

A történet tempója jó volt, a felosztás, a sok kisebb fejezet szintén, de néha úgy éreztem, hogy túl van írva a sztori és nem haladunk, éppen ezért oldalszámban lehetett volna kicsit kevesebb az egész. Ami az elején elképzelhetetlen bűnügy volt, az a kötet végére teljesen egyértelmű és furfangos ötletté vált. Viszont még a nagy kérdés, hogy ki is áll emögött, hátra volt.

Örültem, hogy pár fejezet után visszakaptuk a legviccesebb karaktert, és hogy nem avatták be abba Finnék, amit megtudtak, mert így megmaradt ártatlan szereplőnek, aki érthetetlen okból szereti a nagy mennyiségű olívaolajat. :D Szóval ebben a könyvben annyi abszurd történés és karakter van, hogy nem is tudnám mindet kiemelni. Pozitív és maradandó volt egyébként a karácsonyi pulcsis tanár, azt sajnálom, hogy a végén eltűnt, pedig lehetett volna még szerepe. Viszont Bojanról sejtettem, hogy efféle nagyjelenete lesz. Egy-két nagyobb meglepetésen kívül elég kiszámítható volt, hogy mi lesz a következő lépés. Oltári volt például az ingyen csoki mellékhatása, de persze megérdemelte Teddy, és örülök, hogy a végén pozitív irányba fejlődött a karaktere.

Hogy kik állnak az egész mögött, az nem volt egyértelmű, de annyira nem is volt nagy szám. A végkifejlet szerintem nagyon gyorsan le lett zárva az előkészítő rész hosszához képest, és nagyon könnyedén ért véget, ami kicsit csalódás volt. Ha már ilyen komoly krimit épít fel az író, akkor ne akarjon már egyet hátralépni a végén és lezárni egy olyan egyszerű megoldással, amit még egy gyerek sem hisz el. Kár, mert alapvetően a lezárás is jó volt, izgalmas helyzetek sorozatát láthattuk, csak az az egy momentum rontotta el az összképet.

Ajánlom a fiataloknak, de ezt kicsit idősebbeknek (12 éves kortól szerintem) érdemes kézbe venni, felnőtteknek meg azért, mert ők lehet, hogy még többet megértenek az író társadalomkritikájából, ami alapja az egész történetének.

Bővebben: https://pergamenrehanytszavak.wordpress.com/2017/11/07/…


Népszerű idézetek

>!
Jesper_Olsen 

Saját tanájom volt. Őt is Kimnek hívják.
– Észak-Boresiában az összes fiút Kimnek nevezik, vagy mi? – tudakolta Finn.
– Nem, dehogy, megőjültél? – Kimmelim nevetése hirtelen félbeszakadt. – Egyszer találkoztam valakivel, akit Pimnek hívtak.

41-42. oldal

>!
Jesper_Olsen 

– Be kell vallanom, hogy a választásokon éppenséggel nem az apátokra szavaztam – közölte kissé fojtott hangon. – Ennek az országnak olyasvalakire van szüksége, aki rábír bennünket arra, hogy többet gondoljunk másokra és kevesebbet saját magunkra – mondta komoly arccal, majd gyorsan hozzátette: – Apropó, Többet Párt! Kér még valaki csokit?

48. oldal

>!
Jesper_Olsen 

Tudta például, hogy Magyarország fővárosa Budapest, hogy Afrika legmagasabb hegye a Kilimandzsáró, hogy a birdie a golfban használatos kifejezés és hogy a görög eredetű „amnézia” szó azt jelenti: emlékezetkiesés.

96-97. oldal

2 hozzászólás
>!
Jesper_Olsen 

Finn az ágyában feküdt és aludni próbált, ami nagyjából olyan egyszerű feladatnak ígérkezett, mintha egy komplett fúvószenekart, egy dübörgő gőzmozdonyt és néhány rózsaszín elefántot próbálna begyömöszölni egy éjjeliszekrénybe, hogy azután rájuk zárja az ajtót, és úgy tegyen, mintha mi sem történt volna.

128. oldal

>!
Jesper_Olsen 

Talán ez a politika, morfondírozott Finn magában. Azok, akik a döntéseket hozzák, próbálnak mindenkit elégedetté tenni, míg azok, akik nem döntenek, azon igyekeznek, hogy mindenki elégedetlen legyen.

162. oldal

Kapcsolódó szócikkek: politika

Hasonló könyvek címkék alapján

Arne Svingen: Magas Cé és jobbhorog
Barbara Ring: Peik
Håkon Øvreås: Barni, a szuperhős
Jo Nesbø: A nagy aranyrablás
Klaus Hagerup: Markus és Diana – A Szíriusz fénye
Jostein Gaarder: A kártya titka
Arne Svingen: Hubert kalandjai
Klaus Hagerup – Hilde Hagerup: Az ellopott festmény nyomában
Jostein Gaarder: Tükör által homályosan
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi