Gyűrűvilág (Gyűrűvilág 1.) 66 csillagozás

Larry Niven: Gyűrűvilág

Az Ismert Univerzum legnagyobb csodája, az idegen lények építette Gyűrűvilág számos értelmes faj érdeklődését felkelti. Sokan indulnak felkutatására az űr legtávolabbi zugaiból, s bár céljaik különbözőek, az expedíció során néhányuk még az együttműködés törvényét is megtanulja… Larry Niven klasszikus regénye az Aranykorban oly népszerű „kemény” irányzatot követi, igazi Science Fiction, melyben jól megfér az akció a rejtelemmel, a lélegzetelállító kaland a nagyon is valószerű tudománnyal.

Larry Niven: Ringworld

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 1970

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1995
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638540699 · Fordította: Hoppán Eszter

Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Noro P>!
Larry Niven: Gyűrűvilág

A hard space opera egyik nehezen megkerülhető őse ez a regény. Sajnos nagyobbrészt még a régi, modoros és száraz hangvételű iskola terméke, de világépítés terén már a mai nagyokat vetíti előre.
Nagy kár, hogy maga a gyűrűvilág volt az egész könyvben a leggyengébb… Én legalábbis inkább olvastam volna a három értelmes faj – az ember, az agresszív ragadozó kzin, és a félénk, de nagyon fejlett növényevő „bábos” – kulturális és pszichológiai különbségeiről, és nagyon élveztem az első száz oldalt, amely a csapat összecsiszolódására fókuszált. De aztán megérkeztünk a címben ígért helyszínre, és ettől kezdve valahogy kifogyott a történetből a képzelőerő. Lineáris sztori, megválaszolatlan kérdések és nem különösebben érdekfeszítő leírások jellemzik a könyv maradékát. A fordítónak pedig szemmel láthatóan nemigen volt elképzelése a regényben megjelenő tudományos fogalmak mibenlétéről.

Drazsi>!
Larry Niven: Gyűrűvilág

A Gyűrűvilág pont a nekem való sci-fi. Megfelelő arányban keveredik benne a tudományosság, a világleírás és a kaland.

A története nem túl bonyolult. Egy idegen lény összeszed egy négy tagú legénységet, hogy a fajuk által felfedezett anomáliának utánajárjanak. A csapatot két ember, egy kzin (értelmes macskaféle) és egy Pierson bábos alkotja. A lények ismerősek lehetnek, ha valaki már olvasott Ismert Űr történeteket, nekem minden esetre az újdonság varázsával hatottak spoiler. A csapat felfedezi, hogy az anomália valójában egy Dyson-gyűrű, amit lakói – a saját bolygórendszerüket használva építőanyagnak – hoztak létre a napjuk körül. A kalandjaik akkor kezdődnek, amikor lezuhannak a meteorvédelemnek köszönhetően, és elindulnak a gyűrű másik vége felé. (Ha realizáljuk, hogy a gyűrű 1.600.000 km széles, akkor számoljuk ki, hogy átlagos sétatempó mellett hányszor hangzik el a Nagy utazás című dal. :D )

A karakterek elég egysíkúak, viszont ami a legfontosabb, nem önellentmondásosak. Tökéletesen bele tudtam élni magam a helyzetükbe, minden cselekedetük hihető volt. A leginkább ésszerűen viselkedő karakter meglepő módon az ember – Louis Wu – volt. A kzin eléggé harcias és agresszív (Értelmes nagymacska, mégis milyen legyen, nem igaz?) faj, a bábos pedig extrém gyáva. Ezt pedig tökéletesen interpretálta az író a döntéseikhez.

A megfelelően adagolt háttérinformációk is emelték a regény színvonalát. Türelmetlenül vártam az újabb információmorzsákat, hogy mi lett a gyűrű építőinek sorsa, hogy változott az évszázadok során a civilizációjuk.

Mindent összevetve élvezetes olvasmány volt, a hozzám hasonló koca scifi-olvasóknak mindenképp ajánlott.

VirusSouljah>!
Larry Niven: Gyűrűvilág

Nagy reményekkel álltam neki a regénynek.
Az első harmada nagyon elkapott, a kzin karaktere nagyon tetszett, a fajának szokásaiból adódó poénokat imádtam.
Aztán valamiért rettenetes érdektelenségbe fulladt. Hetekig felé se néztem, aztán megkellett erőltessem magam, hogy befejezzem. De sajnos küzdelemmé vált.
Nem is igazán tudom miért fordult ekkorát az érdeklődésem egyik pillanatról a másikra, ahogy azt se, hogy mennyire hibáztathatom azért a könyvet, mennyire magamat.

A folyamatos nigázás azért egészen furcsa volt.
Erről most ennyit.

Csöre>!
Larry Niven: Gyűrűvilág

Azt hiszem, a regény jó pillanatomban kapott el, szívesen olvastam. Nem hibátlan, dehogy is az.
Nos, amit én láttam: egy (túl)értelmes, képmutató, manipulatív faj (igen, a bábosok) összeszednek egy „nemzetközi” (fajközi) csapatot, hogy felderítsenek egy anomáliát, ami akár valamennyi faj hasznára válhat. Ők nem igazán lettek a kedvenceim, vagyis az egyetlen példányuk, akivel találkoztunk.
A fajok bemutatása (4 fő, 3 faj + a ráadás spoiler izgalmas, színes, figyelemfelkeltő. Az emberi faj változása (preferenciák, viselkedés) hitelesnek tűnik. spoiler
Maga a sztori, az út a Gyűrűvilágig, majd ott, szintén érdekes, bár helyenként irracionális, néha kicsit monoton. Azt hiszem, a technikai részletek nem hoztak lázba, követhető volt, legalábbis értelmezhető, ami leírásra került, de bevallom, helyenként nem feltétlen a magyarázatból következtettem.
Sok nyitott kérdés maradt, gondolom, a következő részek ezeket felgöngyölítik, vagy nem, hátha készül fordítás. Angolul most biztosan nem esek neki.

Dominik_Blasir>!
Larry Niven: Gyűrűvilág

Azt mondja a borító, hogy ez „kemény” (lásd még: hard), és hát valóban az volt olvasni.
Az a legnagyobb baj a Gyűrűvilággal, hogy valami elképesztően fárasztó és unalmas a stílusa. Pedig amúgy a többi részével nem lenne problémám: jó, nyilván a retro sci-fi megértő fátylán át kellene nézni, de van itt néhány érdekes probléma és ötlet (no nem maga a Gyűrűvilág, mert bevallom, az nem érdekelt – ellenben a fajok közti konfliktusok, a spoiler, a karakteri problémák, a „szerencse”-lány logikája), amit többé-kevésbé hatásosan vezet fel, a különböző fajokból összetevődő kis csapat kalandjai legalább viccesek, és még a befejezéssel sem volt gondom (a kezdéssel inkább: mire eljutunk odáig, hogy végre valami érdemi történjen, majdnem elvesztett a regény). Ellenben hiába tűnik mindez érdekesnek, valahogy a stílus, a megfogalmazás, a körülményesség, a hangulat szűrőjén át kb. három oldal után lefáradt az agyam, és csak ritkán ébredek fel az unalmamból. A történet túl hosszan tart az én ízlésemnek, a szereplők túl sokat szenvelegnek, ráadásul a világ felépítése sem nyűgözött le igazán.
Nem, Niven nem lesz a kedvenc szerzőm.

2 hozzászólás
Shinzo>!
Larry Niven: Gyűrűvilág

Hűha! Meg azt a mindenségit! Ez nem volt egyszerű sétagalopp. Könnyed szórakozást ígért, ami meg is valósult ugyan, de a technikai részekbe eléggé beletört a képzeletbeli bicskám. Ez a sztori, a hard sci-fi műfajában (állítólag az), még a Kvantumtolvaj-nál is kacifántosabb volt. Nem mondom, hogy a végére megvilágosodtam, erősen maradtak hézagok, pár dolgot még most sem tudok sem elképzelni sem felfogni, hiába próbálta az író körülírni. Ennek ellenére, ha összességében nézzük, tetszett, sőt szórakoztató volt. Az író itt is meg-meg csillantja sajátos humorát. A világ leírás egyszerűen pazar volt, a szereplők egészen jól kidolgozottak, a legjobban Louis-t és Beszélőt kedveltem meg, míg Nessus-tól néha agybajt kaptam, annyira idegesítő volt, Teela meg olyan semmilyen. Most már csak az a kérdés, hogy a fordítás miatt lett ennyire nehézkes vagy….? Mert hogy ez esetben is sorozatról van szó, ami nálunk félbemaradt, és mert természetesen ennél is érdekelne a folytatás. Hiába, úgy tűnik reménytelen Niven-fan lettem. :)

1 hozzászólás
jezsek P>!
Larry Niven: Gyűrűvilág

Kalandregény jellegű, inkább a technikát előtérbe helyező sci-fi, a felfedezős fajtából. A kapcsolatfelvételi rész nem volt hangsúlyos, talán többet utazgattak és kevesebbet kutattak a nekem tetszőnél, bár így is elég sok ötletet, (számomra) egyedi elemet vonultat fel a könyv, amihez képest a vége viszont befejezetlennek tűnik. Az emberek és idegenek közötti kapcsolat, a múltban történtekre utalgatás, és úgy összességében a bábosok a terveikkel együtt tetszettek. (Olyan volt az egész, mintha az Arany Szív utasai a Rámába szabadultak volna, szóval szórakoztató.)

Attila_Márton>!
Larry Niven: Gyűrűvilág

Megmondom őszintén, hogy többet vártam ettől a könyvtől. Nagy klasszikusként van beharangozva és meg is vannak benne a briliáns gondolatok/ötletek, de maga a cselekmény nagyon gyenge. A Teelás szál pedig annyira együgyű, illetve ezen a kitenyésztett szerencse dolgon pedig annyit filozofálnak a karakterek, hogy majdnem letettem a könyvet.

Egyébként a könyv elejének a stílusa nagyon emlékeztet Alfred Bester – Tigris! Tigris! című könyvére, azt jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek!

2 hozzászólás
birogeri P>!
Larry Niven: Gyűrűvilág

Lenyűgöző koncepció, lehangoló megvalósítás. Annyira TV filmes beszélgetések vannak benne, hogy az egészen lehetetlen. Némely alapkoncepció is elég megkérdőjelezhető – a felfedezők logikátlan összeválogatásának megmagyarázására tett erőtlen kísérlet túlmagyarázása kiemelendő. A világot pedig csak épp csak karcolgatjuk, miközben a szereplők egymással tökéletesen feleslegesen évődnek. (Természetesen nem négy lény fog felfedezni egy Földnél nagyságrendekkel nagyobb, veszélyes világot, de ennél még Lem Édenjében is többet tudunk meg. S az jól is van megírva.)

BlackSheep>!
Larry Niven: Gyűrűvilág

Ötletparádé, közepesen kivitelezve. Mint science-fiction, nagyon ott van! Tele van nagyon okos ötletekkel, elgondolkodtató elméletekkel, kiválóan megírt és csokorba szedett karakterekkel, és megvan benne a felfedezés varázsa, amitől érti az ember, hogy miért tekintenek erre klasszikusként.
Viszont, mint egy könyv, aminek van egy története, egy eleje, egy közepe, egy vége, egy íve, egy kifutása, egy cselekménye… hát nem tudom. Ott vannak az ötletek és a karakterek, de amint ezek elkezdenek csinálni valamit, nekem mindig szétesett az egész. Minden csak addig volt érdekes, amíg el nem kezdtek a szereplők mozogni benne, vagy kezdeni vele valamit. Sokszor zavaros volt, hogy most ki mit miért csinál, sokszor nem értettem hogy mia fene történik éppen, és bár vannak nagyon jó felvetések a sztoriban, összességében csak elkezdve van, folytatva és lezárva már nincs.


Népszerű idézetek

Noro P>!

– Jussanak eszedbe a Finagle Törvények. Az univerzum perverzitása a maximum felé tart. Az univerzum ellenséges.

129. oldal

Kóbor_Királyfi>!

Az éjszakai Bejrút szívében, egy sornyi nyilvános fülke egyikében, Louis Wu bevillant a valóságba.

(első mondat)

Noro P>!

Az istenek nem vigyáznak az őrültekre. Az őrülteket az ügyesebb őrültek óvják.

91. oldal

Noro P>!

– Emberek – mondta a bábos. – Nem lenne szabad felügyelet nélkül járnotok. Előbb-utóbb kárt tesztek magatokban.

11. oldal

alaurent P>!

– Csodálatos dolog a testedzés – sóhajtotta Louis Wu. Napokig el tudnám nézni egy ültő helyemben.

2 hozzászólás
Shinzo>!

– Elképesztő! – rikoltotta a kzin. – Gyalázat! Szándékosan keresztülnéznek rajtunk. Direkt hátat fordítanak, hogy támadást provokáljanak!
– Ez valószínűtlen – mondta Nessus. – Ha nem találsz rádióadást, akkor nem rádiót használnak. Ha használnának rádiólézereket, valamit biztos érzékelnénk belőle.
– Nem használnak lézert, nem használnak rádiót, nem használnak hiperhullámot. Akkor mivel kommunikálnak? Telepátiával? Írott üzenetekkel? Nagy tükrökkel?
– Talán papagájokkal – vélte Louis, aki időközben bement hozzájuk a pilótafülkébe. – Hatalmas papagájokat, amiket szándékosan túlfejlett tüdőre tenyésztettek. Akkorák, hogy repülni nem is tudnak. Csak ülnek a hegytetőn, és rikoltoznak egymásnak.
Beszélő szembefordult Louisszal. – Négy órája próbálok kapcsolatba lépni a Gyűrűvilággal. Négy órája nem mozgatják még a fülük botját sem. Semmibe vesznek minket. Egy szóra sem méltattak. Az izmaim remegnek a sok üléstől, a szőröm összeragadt, a szemem nem engedelmeskedik, az a stondhat-fajzat szobám túl kicsi, a mikrohullámú sütőm minden húst ugyanolyan hőmérsékletre melegít – rossz hőmérsékletre –, és nem tudom megjavítani. Ha nem lenne a segítséged, meg a javaslatod, teljesen kétségbeesnék, Louis.

Gridranger I>!

Az interkomkapcsolat tökéletesen működött, a delírium tremenshez hasonló eredménnyel.

11. fejezet

2 hozzászólás
Noro P>!

Louis Wu félig hipnotizált állapotban megesküdött, hogy örökké fog élni. Hogyan is nézhetné meg máskülönben mindazt, amit látni érdemes?

70. oldal

Shinzo>!

Louis balra fordult, és lépett. Hétmérföldes csizma. A város álomként suhant el mellette. Louis rohant, és színes cukorkák képe táncolt a szeme előtt. Gyorsforgalmi utak a város közepén, különféle színű korongok tízblokknyi távolságban. Távolsági korongok százmérföldnyire egymástól, egy-egy város közepén; a fogadónégyszögek egy teljes tömbbel arrébb. Óceánokat átszelő utak: egy lépés – egy sziget! Szigetek, mint lépőkövek! Nyílt transzferfülkék. A bábosok félelmetesen előrehaladtak. A korong alig egy vállnyi átmérőjű, és még nem is kell teljesen rajta lenni, már működik. Egy lépés, és már a következő fogadónégyszögön vagy. Ez utcákkal veri a siklójárdákat!

Shinzo>!

Mint az első ember az űrben ezer évvel ezelőtt, aki lenézett a Földre és látta, hogy Jahvéra és hatalmas kalapácsára, a Föld tényleg gömbölyű.


Hasonló könyvek címkék alapján

Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Orson Scott Card: Végjáték
Dan Simmons: Hyperion
Frederik Pohl: Az átjáró
Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával
Ann Leckie: Mellékes igazság
John Scalzi: Vörösingesek
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Ursula K. Le Guin: A kisemmizettek