Cadillac Jack, aki foglalkozását tekintve mozgó régiségkereskedő (és hatalmas "klasszikus Cadillacjével cserkészi be az országot), afféle modern picaro: állandóan úton van, egyik városból a másikba sodródik, miközben régiségeket vásárol és ad el. Mindenki gyűjt valamit, és mindent gyűjtenek: így aztán nemcsak földrajzilag, hanem társadalmilag is jelentős távokat jár be nap mint nap: a bolhapiacok világából föl egészen a washingtoni előkelő politikai körökig. Cadillac Jack a szakma nagyja, képes nagy fogásokra, pontosan tudja, mennyit ér egy gépromboláskori rendőrrobot, Billy, a Kölyök csizmája, hogyan és kinél kell értékesíteni például a világ legnagyobb fészekgyűjteményét. Ismeri a gyűjtők lelkét, a gyűjtők és az aukciók kikiáltói meg őt ismerik. Mégis, harminchárom éves korában szakmai válságba jut: döbbenten veszi észre, hogy megváltozott a tárgyakhoz való viszonya. A tárgyak cseréje kezdi hidegen hagyni. Gyűjtő persze nem lesz, bár szerelmi magánéletében a változások… (tovább)
Cadillac Jack 33 csillagozás
Kedvencelte 3
Most olvassa 1
Várólistára tette 14
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Ha most pályaválasztás előtt állnék, a könyv hatására csatlakoznék Cadillack Jackhez, és beállnék utazó régiségkereskedőnek, ún. „cserkésznek”, és végigutaznám a világot, hogy begyűjtsek olyan tárgyakat, amiket mások gyűjtenek, hogy aztán jó pénzért kiárusítsam, miközben beszereznék néhány olyan darabot is, amitől sose válnék meg. Ebben a regényben nemhogy meglegyintett a szabadság szele, de még a hajam is lobogott közben. :)
Cadillack Jack szerethető figura, aki jövés-menése közben nemcsak tárgyakat cserélget, hanem a nőit is folyamatosan lecseréli, majd visszaszerzi, hogy kis idő múltán újabb után nézzen. Voltaképpen azt hiszem, végtelenül magányos, de ahogy kedvenc női szereplőm, Jane is jól látja, mégsem való neki semmiféle kötöttség. Klasszikus „vadnak és szabadnak született” mókus, aki miközben bejárja Amerikát, annak mind színét, mind fonákját látja. Egyszerre irigyeltem és szánakoztam rajta, de tény, hogy megszerettem.
Larry McMurtry egyébként hozza a formáját, ahogy a Becéző szavakban, humora frenetikus :) És – szemben például a nemrég olvasott Murakamival – szexuális utalásai is igazán szellemesek, izgalmasak :) Murakami úr, lehet tanulni kérem szépen :)
Pont egy régiségvásáron, vagy inkább kacatvásáron találtam ezt a könyvet, szerencsére a borító annyira bizarr volt, hogy nem hagyhattam ott. Persze azért a történet sem tűnt épp rossznak, és nem is csalódtam benne. Tipikus amerikai regény, ráadásul pont egy olyan réteget mutat be, ami elég távoli, nem csak időben, de életszínvonal terén sem épp az általam megszokott. Főszereplőnk története inkább tragédia, mert a sok-sok nő, lóvé, és a mozgalmas élet ellenére sem épp a legéletvidámabb fickó, de nem csak az ő életét járja át az életuntság, hanem a regény többi szereplőéjét is. Mindezt nem lehangolóan elénk tárva, hanem humorral és kiválóan megírt női karakterekkel színesítve olvashatjuk Cadillac Jack történetét, ami kellő érdeklődéssel beszippant egy újabb amerikai rémálomba, ahol tárgyak és nők, nők és kapzsiság, na meg a félvállról vett sok-sok dollár csak kellékei egy mélyebb, de mégis tök laza, szórakoztató regénynek.
McMurtry mesterműve! Végig briliáns dialógokkal, szellemes gondolatokkal, remek stílusban megírt ironikus-komikus látlelet a nyolcvanas évek Amerikájának tipikus szeletéről: a washingtoni elit és köreinek hétköznapi, tét nélküli ámokfutásairól. Jack a főhős könnyedén lavíroz két szenvedélye a tárgyak és a puncik között: egyik régiségboltból ki, egy másik punciba be. Ez a ki-be járkálás adja meg a regény ritmusát. Lüktetését, pedig elsősorban a hús-vér nőalakjai az egészen kicsi gyerekektől az ötvenes hatvanas, jól karbantartott vamp-ekig. Ebben a körben a szerelem baleset, a boldogság távoli sziget, minden a kellem, és a megfakuló szenvedély. A maga módján minden alak különc csodabogár, sokszor az abszurditásig elvitt helyzetekkel. De a könyv igazi szerethetőségét a nézőpont adja: Jack nem ítél, sodródik, mint mindenki. Mindenkit elfogad olyannak, amilyen, a vágyaikkal, céltalan céljaikkal együtt. McMurtry pedig mindig nagy szeretettel mutatja be üresfejű, de mégis oly intelligens nőalakjait, splínben szenvedő heréikkel együtt. Ez az ellentmondás teszi a regényt az amerikai társadalom metsző kritikájává. Bizonyos szempontból, aki az amerikaiakat érteni akarja, annak számára egyik legfontosabb enciklopédia ez a könyv! (Semmivel sem alávalóbb az író Paul Austernél, ha már!!!)
Minden ízében annyira amerikai! Humoros, lendületes.
(és hát értem már, mi is ez a turkáló-láz! :) )
Ez a regény tele van szerethető karakterekkel, akiket minden furcsaságuk, esetleg negatív tulajdonságaik ellenére is kedvelünk. Nem azért tesszük ezt, mert olyan elfogadóak, megértőek vagyunk, hanem azért, mert Larry McMurtry suhint egyet a varázspálcájával. A főszereplő, Cadillac Jack egy közepesen kistílű régiségkereskedő (ún. „cserkész”). A regényben ezért különösen erős hangsúlyt kapnak a tárgyak. Minden helyszín, minden esemény valahogy a tárgyakon keresztül szivárog át az olvasó fejébe. Persze a nőket sem hanyagoljuk el közben. Humoros és szórakoztató regény. Talán fejlődésregény is, de azért nem annyira. A korabeli (1982) amerikai (értsd USA) társadalmi háttér is csodásan kirajzolódik. Fogok még Larry McMurtry könyveiből csemegézni.
Cadillac Jack, azaz Jack McGriff gyöngyházfényű Cadillacjével járja be Amerikát, hogy érdekes és értékes régiségeket szerezzen be, majd adjon el, néha pofátlanul magas nyereséggel. De ki mondja meg, mennyi az ára egy ritka madárfészeknek vagy egy naiv festménnyel díszített teknőspáncélnak? Ami valakinek csak ócskaság, az másnak felbecsülhetetlen érték. De vigyázz, ha rögtön elfogadod a kissé fölé lőtt árat, még gyanút keltesz a tulajdonosban; csak nem ér még többet, mint amit kér érte?
Bonyolult világ ez, a „cserkészek” (vagyis régiségvadászok) Amerikája, ahol mindenki gyűjt valamit, a lecsúszott alakoktól kezdve egészen a legsikeresebb politikusokig.
Cadillac Jack az adás-vételeket gyűjti, na meg a nőket, akikből ugyanúgy nem elég neki egy, mint a tárgyakból, és akiket szintén nem örökre akar tartani, ahogy a megszerzett tárgyakat sem.
Minek mennyi az értéke, melyik tárgy, melyik kapcsolat éri a legtöbbet? Ki mondja meg, hogy mi bóvli és mi igazi ritkaság? Jack úgy tűnik, jól kiismeri magát a tárgyak között, de az emberi kapcsolatok rajta is kifognak.
Sosem hallottam még sem az íróról, sem a könyvről, egy százasért vettem meg, fülszöveg és borító alapján (ami ritka ronda, de ígéretes), na meg belelapozva pl. az első mondat alapján ( http://moly.hu/idezetek/109282 ). Nem bántam meg. Jó kis Amerika-regény ez, érdekes kérdések boncolgatásával, egyáltalán nem szájbarágósan. Ja és néhol egészen meghökkentő a humora.
(És csak most, ezt az értékelést írva jutott eszembe, mennyire helyénvaló is, hogy egy aluljárós antikváriumban vettem meg egy százasért, csak úgy kb. megbecsülve, hogy ezzel bizony jó üzletet fogok csinálni. :))
Kezdjük talán azzal, hogy alighanem ennek a könyvnek a magyar kiadása érdemelte ki a világtörténelem legocsmányabb borítója címet. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy adhattak ki egy ilyet, ami szinte azt üvölti magáról kifelé, hogy „Menj innen, menekülj, kézbe ne vegyél!”. Förtelmes, visszataszító, ráadásul köze nincs a regény tartalmához. Ha nincs @sassenach sorsolós-szerencsejátékos kihívása, bizonyára soha nem is megyek a könyv közelébe (s még így is csak azért vállaltam be, mert a Rukkolán keresztül ingyen hozzájuthattam).
Maga a tartalom ellenben igen vegyes érzelmeket hagyott bennem. Az elején nagyon kapkodósnak, összeszedetlennek éreztem, azt sem tudtam, hogy melyik szereplő kicsoda, a cselekmény össze-vissza ugrált az időben ide-oda, követhetetlen volt. Már-már azon voltam, hogy félbehagyom, s kijelentem, hogy a tartalom pont olyan, mint a borító.
Aztán szerencsére mégis beállt egy lineáris cselekményvezetésre, a könyv a közepe táján egészen szerethető volt, érdekes, jól kidolgozott karakterekkel találkoztam; Kedvenceim a különbözőségükben egyforma nők voltak, akik persze mind maguktól omlottak a főhősnek (aki végigkeféli Amerikát) az ágyába. Külön kedvenceim Jean és Cindy, utóbbi az igazi, hamisítatlan, nagybetűs NŐ mintapéldánya, az író remekül megragadta a gyengébbik nem kiismerhetetlen, önző és minden értelmes emberi logikát nélkülöző gondolkodásmódjának bemutatását… mégis, mindezzel együtt ő is szerethető, és ez a legfontosabb, mert legtöbben a valóságban is ilyenek!
Jack pedig egyszerre laza/jófej és töketlen velük szemben, pont mint a világ férfiainak 99%-a.
Na és persze muszáj megemlíteni Belindát: egy imádnivaló négyéves leányka, akit csakis szeretni lehet, s ennek ő maga is tökéletesen tudatában van! Ki is használja ezen képességét rendesen, de azt is aranyosan, szeretni valóan teszi. Azt hiszem, én is pont egy ilyen kislányt szeretnék!
A regény maga nem volt egy nagy durranás, nem szippantott magába, ellenben rendkívül betalált a humora és fogalmazásmódja, egy-egy mondatot vagy fejezetet kiragadva oldalanként találtam olyat, amit érdemes lenne idézetként kiposztolni itt a molyra, végül éppen ezért le is tettem róla, mert túl sok lett volna. Aki a cikornyás fogalmazásból eredő dekadens humorra kíváncsi, inkább olvassa el a könyvet, ha másért nem, ezért mindenképpen megéri!
Hiányoltam viszont a klasszikus cselekményvezetést, mert a sztorinak nincs tetőpontja, megoldása, inkább egy lapos fennsíkra emlékeztet.
A könyv végig a 3 és fél és a 4 csillag közötti spektrumban mozgott nálam, egészen a végéig, ami érthetetlen, megmagyarázhatatlan és totális blődség! Nem fér a fejembe, mégis hogy lehet így lezárni egy (egyébként sem nagyívű, de legalább értelmes és élvezhető) történetet..?! Se füle, se farka, semmi nem derül ki belőle mindarról, amik kérdésként az olvasóban felmerülnek. Szóval a befejezés végül levitte a történet értékét három csillagra.
Összegezve, pozitívum a karakterek (ők viszik el a hátukon az egész könyvet) és a humor.
Negatívum a borító, az első 40-50 oldal, a kaland hiánya valamint a befejezés.
Egyszeri élménynek elfogadható volt, de nem hiszem, hogy valaha rászánnám magam, hogy még egyszer végigolvassam…
Népszerű idézetek
A remény, hogy „valami majd csak történik”, a világ legmagányosabb vágyakozása.
154. oldal
Vicces, hogy a leghétköznapibb dolgok hogyan válnak egzotikussá, ha az ember meg van fosztva tőlük.
312. oldal
A nők irtóznak a takarékos férfiaktól, bár gyakran feleségül mennek hozzájuk.
225. oldal
– […] Szeretnék végre olyan férfival találkozni, aki nem érzi állandóan szükségét a vészkijáratoknak.
– Veled soha nem esik meg?
– Én szülő vagyok – felelte. – Egy szülőnél nincs vészkijárat.
378. oldal
A tárgyak iránt érzett szerelem gyakran ugyanolyan hirtelen ér véget, mint az emberek között. […] A tárgyak is elveszítik varázsukat, és utána már csak azt kívánjuk, hogy jó kezekbe kerüljenek.
82. oldal
[…] a gazdagoknál az eladás nem megy könnyen. Ha tulajdonuk érdeklődésre talál, ebből automatikusan arra következtetnek, hogy a kérdéses dolog a felajánlott árnál sokkal többet ér. […] Ha egymilliót ajánl nekik az ember, ebből azt gondolják, hogy ötmilliót is biztosan megér; ha pedig meggyőződnek arról, hogy tényleg csak egymilliót ér, akkor megtartják, mert mi értelme eladni valamit egymillióért?
360. oldal
Még nekem, a gyereknevelésben járatlannak is nyilvánvaló volt, hogy hamburger ellenében a gyerekek hajlandóak mindent megbocsátani az apjuknak.
128. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kathryn Stockett: A Segítség 96% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A halálsoron 96% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: Reminders of Him – Emlékek róla 94% ·
Összehasonlítás - Karl Marlantes: Matterhorn 97% ·
Összehasonlítás - Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke 97% ·
Összehasonlítás - Daniel Keyes: Virágot Algernonnak 96% ·
Összehasonlítás - J. R. Ward: Megsebzett szerető 95% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Kék öböl / Szerelem csütörtök / Égi Mező 98% ·
Összehasonlítás - Suzanne Redfearn: Egyetlen szempillantás alatt 95% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Az ötödik áldozat 94% ·
Összehasonlítás