Képregén 96% 29 csillagozás

Elképesztő, hogy egy vékony képregényben el lehet mondani mindent, amit tudni érdemes a genetikáról! (Persze nem szakértői szinten.) Egyszerűen, érthetően, hatalmas humorral. Ebből kellene tanítani gimiben, egy délután teljesen képben lenne az osztály. Benne van ennek a tudománynak története, pl. mit játszott Mendel a borsókkal, benne van alaposan, képszerűen elmagyarázva, mik a gének, hol vannak, miért nem örökölhetjük apánktól a kopaszságot, és a mélyére is megyünk, a DNS felépítése, a fehérjeszintézis, mit csinál a török basa a sejtben a kulcstartóival. Megtudjuk, hogy mindannyian mutánsok vagyunk, fejenként legalább 2 mutációt hordozunk. És azokat a kérdéseket is jelzi, amiket 1988-ban még nem tudtunk megválaszolni. Érdekes lenne egy folytatás az azóta tett felfedezésekről. Döbbenet egyébként, hogy csak egyszer adták ki. Nemcsak szórakoztató, hanem teljesen megbízható is, szerzői komoly szakemberek.

Azt hiszem, valahol nagyon mélyen mindig is biológus fogok maradni egy kicsit.

Szórakoztató, hasznos információkkal teli, aranyos képregény. :)

Az anyamoly duplán olvas. Így került egyszerre a kezembe a KépreGÉN és a Rettentő tudomány sorozat Fejlődj vagy fordulj fel része. Mindkettő valóban szórakoztató mű. A másodikkal a gyermekeim természettudományos neveltetését szerettem volna megalapozni, de csak a saját kétségeimet sikerült kinevelni.
A KépreGÉN-ben olvasható: „A legegységesebb ógörög átöröklési elméletet a híres doktor, Hippokratész alkotta meg. Hippokratész felismerte, hogy az apa tulajdonságait az ondó viszi át a gyermekbe. Ebből kiindulva feltételezte, hogy a nőkben is lennie kell valamiféle hasonló nedvnek. (Ennyit már csak elvárhatunk tőlük!) E nedvek – okoskodott Hippokratész – a test legkülönbözőbb részeiben keletkeznek, majd a szaporítószervekben gyűlnek össze. Az ujjakból eredő ondó révén ujjak keletkeznek, a hajból származó ondó révén haj keletkezik stb. A fogamzáskor a szülői nedvek harcra kelnek egymással, és például attól függően, hogy az apai vagy anyai ujjondó győz-e, a gyermek keze az egyik vagy a másik szülőére hasonlít.”
Ugyanez a „Fejlődj vagy fordulj fel” című műben: „Hippokratésznek volt egy csiszolatlan elmélete arról, hogy hogyan örökítik tovább a szülők tulajdonságaikat gyerekeiknek: Az olyan tulajdonságokat, mint a kék szem, a nagy orr, a hosszú láb és göcsörtös térd, a gyermek mindkét szülőjétől örökli. Az anya és az apa minden testrésze rejtélyes cseppecskéket állít elő, melyek egymással elkeveredve alkotják meg a csecsemőt. (Hippokratész természetesen tévedett. Hiszen ha összekevered a vízfesték összes színét, akkor végül mindig ugyanazt a színt kapod. Az egyedi színek teljesen eltűnnek a keverékben. Ha tehát a szülők egyedi jellegzetességei egyszerűen elkeverednének gyermekeikben, akkor a családban előbb-utóbb mindenki nagyjából ugyanúgy nézne ki. Egy magas termetű apának és egy alacsony anyának csak közepes termetű gyerekei születnének. Unalmas!)”
Amíg meg nem tudom a pontos igazságot Hippokratész elméletéről (és a többi, a két könyvben fellépő genetikai ellentmondásról) nem okoskodok, a gyerekekkel visszatérünk a Kisvakond azon részéhez, amikor a Nyúlmamából kipotyognak a gyerekek. A folyamatok ilyen nagyságrendjéhez én is értek. Az apróbb építőelemek maradnak az én szórakozásomnak: például a KépreGÉN-ből tudtam meg azt, hogy a madaraknál a hímek XX kromoszómájúak, a nőstényeknek jutott az XY. (Ezek után miért csodálkozunk azon, hogy náluk a hímek a díszesebbek?) …és hogy a nők hordozzák a kopaszságot, de az a férfiakon üt ki!

Ezt nagyon bírtam. Kétszer is elolvastam rötyögve. Még ma is szívesen olvasgatnám!

Ifjúkorom egyik meghatározó olvasmánya Idi Aminnal a főszerepben. Dawkinshoz kvázikötelező előtanulmány. :-)

Érdekes kis Képregén volt ez. Persze a könyvecske kiadása óta sokat fejlődött a genetika és a génsebészet, na meg a mikrobiológia is. Esetleg egy frissített kiadást nem terveznek kedves írók? :)

A vége felé néhány oldalt átugráltam, mert elvesztettem a fonalat, de amikor értettem és követtem a magyarázatokat, akkor tanulságos és szórakoztató volt, 2 in 1. Jó ez a hibrid >tudományos képregény< műfaj, kár, hogy nem egy sorozat része volt, szívesen folytatnám.

A könyv elolvasása után KÉPes leszel ALAPos genetikai tudás felmutatására.:)