Tao ​Tě Ching 2 csillagozás

A lényegi középpont és kibontakozásának könyve
Lao-tze: Tao Tě Ching

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Persica, Budapest, 2017
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638783370 · Fordította: Padányi Gulyás Gábor

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

tengshilun I>!
Lao-tze: Tao Tě Ching

Lao-tze: Tao Tě Ching A lényegi középpont és kibontakozásának könyve

Régen adtam ilyen nyugodt, jó szívvel öt csillagot egy könyvnek. Nehéz, súlyos könyv a Daodejing (legalábbis átvitt értelemben), és mint Kínával, és a kínai kultúrával foglalkozó szakember, az a véleményem, hogy az általam eddig olvasott fordítások semelyike sem tudta meglépni azt a szövegértelmezési szintet, amit Padányi Gulyás Gábor. (Ez nem teljesen igaz, mert a Weöres-féle fordítás egész jó, de nála valamiért mégis van némi hiányérzetem).

Amit egy kicsit hiányoltam (de ez már tényleg kötözködés a köbön), hogy nem ágyazta jobban a Daodejing-et az adott ókori kínai viszonyok közé. Például nem tisztázta egyértelműen konfucianizmus és taoizmus viszonyát, hanem előbbit az utóbbi egy változatának tekinti. Ez így erős sántítás, mert Konfuciusz az élet jelentősen más területein (is) bölcselkedett, illetve amíg a taoizmus ideálja a bölcs (圣人 shengren), aki a nem-cselekvés (无为 wuwei) eszközével cselekszik (amúgy ez szépen ki is derül a könyvből, hogy ez nem feltétlen a valódi cselekvés hiányát jelenti, hanem sokkal inkább egy olyan cselekvést [vagy annak a hiányát], amit az átlagember egész egyszerűen azért nem érzékel, mert nem a megszokott létezési síkon zajlik maga a cselekvés), addig Konfuciusz a mai, hétköznapi ember számára is abszolút könnyen felfogható tapasztalati világban állítja elénk az aktívan (vagy az előbbieket felhasználva, a létezés megnyilvánuló, könnyen érzékelhető szféráiban) cselekvő nemes embert (君子 junzi).

Így végleg beigazolódni látszik a mástól is hallott, és a saját magam által is jó ideje sejtett gondolat, hogy taoizmus és konfucianizmus kiegészítik egymást, a következő módon:
taoizmus: a lét rejtett, szubtilis tartományain és a nem-léten (无 wu) hatol keresztül, intuíció és érzékfeletti tapasztalás az ismertetőjegyei, maga a tanítás is nehezen értelmezhető, rejtőzködő, misztikus (阴 yin).
A konfucianizmus a lét (有 you) látható, érzéki világában tevékenykedik, és a racionális gondolkodás révén, mindenki számára világosan működik (阳 yang).
Így rakódnak egymásra szépen, és alkotnak egy kompakt egységet a spirituális úton: a konfucianizmus a morál és szertartások révén megnemesíti a szellemet, a taoizmus pedig felemeli az ember- és létfeletti tartományba.
Ilyen gondolatokat ébreszt a könyv. Ha már ez elrettentett, semmiképp ne vedd kézbe.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kkatja P>!

Bár a Tao te ching korántsem egy dogmatikai kompendium vagy egy morális kódex, ennek ellenére nagyon is határozott felfogást képvisel mindkét vonatkozásban. Ennek ignorálása hiábavalóvá tesz mindenféle lelkesedést a taoizmus iránt. A taoizmus nem egy szétfolyó, doktrínátlan, érzésekben és attitűdökben kimerülő rendszer. Alapvetése az, hogy a tao nemcsak minden dolog végső forrása, hanem – ebből következően – egyúttal mindennek a „működési elve” is. A tao tehát itt és most is jelen van és hatékony. A taoizmus vonatkozásában ilyen módon messze vagyunk attól a bárgyú „deista” felfogástól, amely szerint a Princípium mandátuma kezdeti tettével (teremtés/formálás) lejárt, s attól fogva a világ saját útját járja, amit a Princípium távolról, ölbe tett kezekkel szemlél. Ez – vagyis a „deizmus” – egyszerűen a felvilágosodott ember önértelmezésének és vágyainak szubfilozófiai vetülete. A tao az individuumtól és a kollektívumtól egyaránt egy bizonyos szemléleti, gondolkozási és cselekvési módot kíván, s így megvan a maga elméleti és gyakorlati igazsága, amely viszont homlokegyenest ellentétes a modernitás elméleti és gyakorlati igazságával.

Ami a „gyakorlati igazságot” illeti, a Tao te ching elutasítja mindazt, ami az ember individualitását, személyes önmegvalósítását szolgálja – s amelyeket legfőképpen vágyak táplálnak. Éppen ezek az akadályai annak, hogy a tao megnyilvánulhasson az emberen keresztül. A tao tehát de-individualizál, s ugyanakkor univerzalizál. A taoista adeptus nem önmagát képviseli, hanem pusztán eszköze egy magasabb, egyetemes princípiumnak: a taónak. Ahhoz azonban, hogy a tao eszköze lehessen, nem építenie kell, hanem le kell bontania valamit (jing – megtisztulás), mert ha megszűnnek azok az individuális késztetések, amelyek az embert ide-oda rángatják, akkor szabadon kibontakozhat eredendő természete és az egyetemes tao hatása. A taoista önmegvalósítás tehát homlokegyenest ellentéte a modern ember önmegvalósításának: míg ez utóbbi az emberben rejlő egyéni késztetések és ösztönzések kiteljesítése az ember végső lényegét alkotó univerzalitás rovására, addig az előbbi ennek az univerzalitásnak a kibontakoztatása az individuális ösztönzések rovására (shaosi – a személyes érdeklődés felszámolása). S bár a taoizmus a spirituális praxis vonatkozásában merőben más „stílust” képvisel, mint a kereszténység, a kettő között mégis jól látható az analógia, ha arra gondolunk, hogy a keresztény embernek nem a saját – individuális – akaratát kell követnie, hanem lénye és léte egészét alá kell rendelnie az egyetemes isteni akaratnak. És akár szabadon hagyja önmagán keresztül kibontakozni a taosita ember a taót a nem-cselekvés révén, akár alárendeli magát a keresztény ember Isten akaratának, mindkettő ugyanazt szolgálja: hogy eredendő intaktságát visszanyerve visszaformálódjon a Princípium „képére és hasonlatosságára”.

Előszó (Buji Ferenc)

Lao-tze: Tao Tě Ching A lényegi középpont és kibontakozásának könyve

Kkatja P>!

Hitelt érdemlő híradások feljegyezték, hogy bizonyos taoista iskolákban a tanítványok érettségének bizonyítékaként vették számításba, illetve a magasabb fokozat elérése jelének tekintették, ha képesek voltak egyre mélyebb-magasabb jelentéstartalmakat felfedezni a mesternek ugyanabban a tanszövegében.

Bevezetés (Padányi Gulyás Gábor)

Lao-tze: Tao Tě Ching A lényegi középpont és kibontakozásának könyve

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leonyid Sz. Vasziljev: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában
Liu Yiming: A dao felismerése
Tsai Chih Chung: Beszélő Zen
Ni Hua-Ching: Tao
Csuang-ce bölcsessége
Teng Ming-Tao: Taoista történet
Havasi András: A TaiJiQuan elmélete és filozófiája
Li Taj-Po: Li Taj-po versei
Huang Di Neijing: A Sárga Császár belső könyvei
Robert Svoboda – Arnie Lade: A Tao és a Dharma