Tao ​Te King 89% 405 csillagozás

Kezébe adnám annak,
Aki most indul útnak,
Aki most érkezett,
Aki most kezdi életet,
Aki most végzi életet,
Aki vezető,
Aki nem,
Aki megtalálta az utat,
És annak, aki nem,
Aki tudja mi az erény,
És annak, aki nem,
Kezébe nyomnám mindenkinek,
Azoknak is akik már forgatták.
Tetszett, különösen
A fordítás.

Akupunktúrára jártam nemrég és ott minden kezelés alkalmával ezt hallgattam Kulka János felolvasásában. Zseniális volt, teljesen ellazított. Az orvos annyit mondott, hogy igyekezzek nem koncentrálni arra amit hallok. Szóval már sok része ismerős volt, de szerettem volna egyszerre egyben elolvasni.

Nagyon érdekes olvasmány. Nehéz rá jelzőket találni, nem megfelelő az érdekes jelző sem, olyan más mint a nyugati gondolkodás de mégis sok esetben meg annyira de annyira aktuális amit mond, hogy szinte hihetetlen, hogy ennyi évvel ezelőtt is hasonló volt a világ rendje bizonyos dolgokban. Más tekintetben meg teljesen eltérő, meghökkentő, világnézet tágító.

Nem az a könyv, amit egyszer elolvas az ember és félrerakja. Inkább ilyen többször elővehető fajta. Egyrészt azért mert nem mindent lehet egyszerre megérteni, másrészt mert nem is biztos, hogy érteni kell de jó hallgatni.

Lao-ce filozófiájában ami egyáltalán nem tetszik, az a fajta szemlélet, hogy ha a nép ostoba akkor könnyen irányítható, illetve ne menjen a nép sehová még a szomszéd faluba se, ne lássa máshol milyen az élet és akkor nyugton lesz. Na ez a rész erősebb ellenszenvet váltott ki, nekem bicskanyitogató.
De alapjával véve meg tetszik, roppant kifinomult, nagyon szépen fogalmaz, komplexen és részletgazdagon. Tetszik, például ahogy a kicsiről és a nagyról nyilatkozik, hogy mi a kicsi és mi a nagy dolga, hogyan támogassák egymást, illetve az útról amit ír, az értelmezhető az ember saját útjára (élet út), vagy egy társadalomra is. Így ezek izgalmas részek nagyon.
Mindenképpen újra fogom olvasni, vagy hallgatni hangoskönyvben mert több van benne mint amit eddig felfogtam.

A Weöres Sándor fordításában töretlen népszerűségnek örvendő Tao Te King, másképpen Az Út és az Erény könyve nem más, mint a taoizmus alapjait lerakó szent könyv. Több ezer éves szöveg, mégsem nehéz befogadni mai fejjel sem, különösen ebben a felgyorsult, impulzusokkal téli világban. Örökérvényű életbölcsességek rímbe szedve, melyek egyszerre töltenek el csodálattal, gondolkodtatnak el és jelentenek egy hatalmas, hűsítő korty vizet a száraz sivatagban.

Tökéletesen megfér a Kahlil Gibran által alkotott Próféta mellett, részemről pedig nem csak egyszeri olvasásra ajánlott – annak ellenére, hogy befejezettnek jelöltem, biztosan többször le fogom venni a polcról, ha egy kis lelki felüdülésre vágyom. A gyöngyként guruló, leheletfinom és érzékeny fordítás különösen kiemelkedő: a Hamvas Béla- és Lao-Ce-iskolát kijárt Weöres nem véletlenül indult hát el A teljesség felé…

Már ki tudja hányadszor olvasom ezt a könyvet. Illetve most nem is olvastam, hanem hallgattam. Valamilyen megfontolásból, ma épp ezt vittem magammal a konyhába, hogy együtt főzzünk. Tudom, már mondtam, de most megismétlem, hogy Paul Watzlawick-kal való ismeretségem óta igyekszem úgy megoldani a kikerülhetetlen problémáimat, hogy átkeretezem őket. Ilyen a főzés is, amit sokszor nyűgnek élek meg. Ilyenkor hangoskönyvet hallgatok, meggyújtok egy gyertyát, és máris nem a konyhában vagyok, nem is főzök, hanem élvezem azt, amit hallgatok, erőt merítek a lobogó gyertyából, ja, és mellesleg jár a kezem is.
https://annamarie-irkal.blogspot.com/2019/05/lao-ce-tao…

Sokadik újraolvasás után is mindig újat mond. Azt hiszem azért, mert az ember mindig máshol jár az Úton vagy éppen letért róla, egy helyben ácsorog, tanácstalan vagy éppen tisztán látja a következő kanyarokat.
A Tao Te Kingnek igen sok magyar fordítása van, amelyek alig-alig hasonlítanak egymásra, de aki valamennyire is képben van az írás természetét illetően, az nem csodálkozik. Gyakori újraolvasása feltétlenül ajánlott bárkinek, aki életében mind a horizontális, mind a vertikális szerepet kaphat.
Én Karátson Gáborét olvasom leggyakrabban, mind a fordítás, mind a kötet materiális szépsége miatt.
Sok kedves mondatot találtam ma is, csak egyet idézek, mert másnak más lenne kedves.
„Az én utam nagy Út, mindenki tudja,
de azt mondják: más, mint a mások útja.
Hát épp ezért nagy Út: más mint a másé.
Másféle út, mert nem szokásos ösvény –
nagy Út: nem kisebbíti a szokás. (…)”

Nehéz mit írnom róla, hiszen azért szerettem volna olvasni, mert annyiszor előkerült már olvasmányaim (és tanulmányaim) során, miközben amit tudtam róla, az pontosan leírja, milyen volt a könyv.
Versbe szedve kaphatunk bölcsességeket az életről. Egy mondatban leírtam, mi is ez a könyv, de közben mégis sokkal több és másabb. Próbál mindenről írni, de közben mindig ugyanazokat hozza fel. Rengeteg ellentét szerepel benne, de közben inkább elrettentésnek, a figyelmet akarják felhívni, valami nagyobb dologra akar rámutatni általa.
Nagyon keleti is. Olyan gondolkozás mutatkozik meg benne, ami nagyon sok szempontból más, mint a mi nyugati (európai) gondolkozásunk. Emiatt más is olvasni a könyvet „nyugatiként” hiszen egy teljesen más látásmódot kell felvenned, hogy meg és átértsd a tanításokat.
Érdekes olvasmány volt mindenképpen. Elgondolkoztató, kellemes, átgondolós. Helikon zsebkönyvként pedig az értékes tartalmat gyönyörűen csodálatos borítóval hívják fel a figyelmet :)

„Csodálatos asszonynak hívják:
ő a völgy örök szelleme.
A csodálatos asszony kapuja
ég s föld gyökere.
Végtelenül munkálkodik,
nem fárad el sose.”

Érdekes látni, hogy egy ennyire idős könyv mennyire népszerű napjainkba is. Helikon zöld kiadásában van meg a kötet, ami a taoizmus alapjait teszi le. Sajnos a kék színű verziója már nem kapható, pedig a könyv tartalmához és az egész őt – illetve magát a taoizmust is – körülvevő aurához szerintem sokkal jobban illett a korábbi kék színű borító. Nyilván a könyv értékéből, és annak fontosságából ez semmit nem vesz el, egyszerűen az egyszerűségéhez talán az jobban illet.

Ami a kötet verseit illeti, sokat gondolkodtam rajtuk. Eredetileg bölcsességek, amik verses alakban íródtak, de nem szerettem volna beskatulyázni semmiképpen őket, pont azért, hogy mindegyik külön-külön úgy gyakoroljon rám hatást, amire most a leginkább szükségem van. Jelöltem is benne néhány érdekes gondolatot, meg gyűjtögettem néhány jó tanácsot, amiket úgy éreztem most is tudok alkalmazni. De leginkább csak boldogan lapozgattam, összevissza haladva a költemények között, hogy a vasárnapi tevőleges délutánomon egy-egy költeménnyel kapcsolódhassak ki. És pont ezért mondhatom, nem kell sem a taoizmusban hinni, vagy akár ismerni, nem kell semmilyen spirituális nagy dologra gondolni, még csak nem is kell semmilyen ősi keleti gondolatot megfogadni, a kötet szépsége, hogy mindezek nélkül, egyszerű versekként is értékelni tudjuk őket, nem beszélve Weöres Sándor csodálatos fordításáról, amitől még értékesebb ez az aprócska verseskötet.

2020/121. otthoni polc

Jólesett olvasni, rövid is volt, más is, mint a többi. :)

A több mint 2000 éves könyvön érezni a keleti bölcsességet és filozófiát, az ellentétek kedvelésében, a képi megjelenítésben, az ütemezésben. A nyolcvanvalahány vers közül több is kifejezetten tetszett (ha jól emlékszem pl. a 25. és a 33. sorszámokra), a nagy kérdés persze az, hogy a mai felgyorsult és konkrét világban mit tud nyújtani, például a fiatal olvasóknak.

A fordító utószava kissé eklektikus, de feltétlenül érdemes elolvasni. Információgazdag, meg egy kicsit azt is elmondja, mint is olvastunk…

Igaz, hogy az öcsi könyvespolcáról van, de néhány évig még nem fog neki hiányozni. Szükségem van rá, hogy miután a nem-tudást felismertem, továbbhaladjak a Tudás Útján.

Örülök, hogy pont ez a könyv lett az idei 200. olvasmányom.