Elképzelt ​közösségeim 2 csillagozás

Lányi András: Elképzelt közösségeim

A modern utáni és történelem végi Európában széles körű az egyetértés, hogy nincs egyetértés, de ne is legyen. Ezért válik gyanússá minden kísérlet arra, hogy megállapítsuk, kik vagyunk; gyanús már maga a többes szám első személyű igealak használata, különösen felszólító módban. Egy meghatározhatatlan népesség pedig szükségképpen és korlátlanul nyitott mások felé. Gondot legfeljebb az okozhat, hogy mit értsünk egyáltalán „másokon”, ha egyszer nem tudhatjuk, hol kezdődnek „ők”, meddig vagyunk „mi”, s miről vesszük majd észre, ha már nem „mi” vagyunk.

>!
Scolar, Budapest, 2016
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632446844

Enciklopédia 1


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 4


Népszerű idézetek

brácsa_lant>!

Hogyha valaki világnézeti ellenfelét eleve vitaképtelennek tartja, és szilárd meggyőződése, hogy érvei mögött bevallhatatlan, sötét szándékok rejtőznek, gondolkodása menthetetlenül eltorzul. Igénytelenné válik a saját igazságával szemben is, amely többé nem szorul igazolásra.

122. oldal, Mi az, hogy mi?

brácsa_lant>!

Napjainkban egyre többen tartják elkerülhetetlennek a rendszerszintű változást. Ez azonban nem egy új globális rezsim bevezetését jelenti (ki vezetné be? milyen felhatalmazással? milyen kényszerítő eszközökkel élhetne a vonakodókkal szemben?), hanem éppen ellenkezőleg, a globális intézményekben és hálózatokban összpontosuló hatalom decentralizálását, visszaszolgáltatását az érintetteknek. A természetben és nem annak ellenében zajló együttélés új rendjének kialakítását tehát az ökológiai politika örökségükkel bölcsen sáfárkodó helyi közösségektől reméli, alulról felfelé terjedő kezdeményezésektől várja, ezek békés együttélését pedig olyan rendszerektől, amelyeket a horizontális kapcsolatok túlsúlya jellemez, a hierarchiák rovására.

181. oldal, Ökológiai rendszerváltozás

Kapcsolódó szócikkek: ökológiai politika
Pretorius>!

Míg egy politika- vagy termelésközpontú rendszerben az egyént céljai a közösség felé fordítják, hiszen elismerést, védelmet, megélhetést csak társaitól és az együttműködéstől remélhet, addig a fogyasztók élmény- és szolgáltatás-központú társadalmában más a helyzet: az érdeklődés befelé fordul, kinek-kinek a saját testi és lelki jóléte felé. A produktivitásról, amely lényege szerint közös és nyilvános, a hangsúly átkerül a befogadás szükségképpen magányos aktusára. Ahol a magánszükségletek kielégítése lesz a társadalmi cél s az egyén célkitűzése magánügy, ott a nyilvános vita értelmetlenné válik és a közösség céltalanná, a szó szoros értelmében.

Mi az, hogy mi? 132. o

Pretorius>!

„Az emberiség” nem valóságos történelmi szereplő: nem képes értelmes vagy célszerű viselkedésre. Ilyesmire csak közösségek képesek.

A felelősség kora, 180.o

Pretorius>!

A műszaki-gazdasági haladás diadalaként ünneplik, ha egy ország vagy cégbirodalom fokozni tudja a természeti erőforrások kiaknázásának ütemét, jólétnek, ha az így előállított javakat másoknál gyorsabban és nagyobb tömegben használják el (alakítják át hulladékká.) Csakhogy amit elfogyasztanak, az elfogy előbb-utóbb. Amióta sejtjük, hogy mindez nem tarthat a végtelenségig, fenntartható fejlődést emlegetünk, ez azonban súlyos visszaélés a szavakkal. Fejlődésről ugyanis akkor beszélnek egy élő rendszer életében, ha az úgy javítja a teljesítményét, hogy közben megújuló képessége, erőforrásai is gyarapodnak. Ha a rendszer növekedése elpusztítja e forrásokat, azt nem fejlődésnek, hanem burjánzásnak, egyensúlyvesztésnek, súlyos rendellenességnek, hanyatlásnak nevezik. S ezt az állapotot nem tanácsos fenntartani. A Föld élővilága véges, ebben a környezetben nem képzelhető el egy részrendszer (a gazdaság) végtelen növekedése.

A felelősség kora, 158. o


Hasonló könyvek címkék alapján

Kiss Viktor: Kívül/Belül
Frank Robin – Lars Ritter: Eszmék könyve
Frank Robin – Lars Ritter – Havassy Gergely: Politikai filozófiák zsebkönyve
Schmidt Mária: Országból hazát
Konrád György: Európa köldökén
Z. Kárpát Dániel: A civilizáció romjai
Ulrich Beck: A kockázat-társadalom
Végh László: Fenntartható fejlődés
Jenei Tamás: Az elveszett Lélek visszhangja
Horváth Márk – Lovász Ádám: Felbomlás és dromokrácia