Egy ​örömóda titkos záradéka 2 csillagozás

Lányi András: Egy örömóda titkos záradéka

Ma a politika nem hatalomgyakorlás, hanem társadalomépítés. És mi az építés valamennyi eszközének híján vagyunk: tudásnak, pénznek, időnek és ami a legfőbb – bizalomnak, hogy amit építünk, megáll. Ehhez most nem elég a hatalmat megragadni. Az emberek képzeletét kell megragadni. A hatalomnak nincs hatalma rajtunk. Ha van: a jóra nincs. A hatalommal nincs mit kezdeni. Ha nem kezdünk vele semmit, nem lesz hatalom.

>!
182 oldal · ISBN: 9630402165

Enciklopédia 3


Kiemelt értékelések

>!
deardurr
Lányi András: Egy örömóda titkos záradéka

Három év, kétszeri elölről-olvasás kellett ahhoz, hogy ma befejezzem ezt a cikk- és gondolatgyűjteményt. Lányi Andrást már élőben is hallottam egy pár éve, ez a könyv viszont már jó régen állítódhatott össze (sajnos a könyvben a kiadásra vonatkozóan nem találtam évszámot), a cikkek 1981–1990 között íródtak, és ami szomorú, még mindig nagyon aktuálisak. A politika minden nemzet nehéz témája, magyarként szintén más nehézségek nyomasztják az embert. Ami igazán ijesztő, amit egyik idézetéből olvasható ki jól (legalább is számomra):"A bomladozó hatalom kellőképpen nem méltányolt, utolsó sikeres taktikai lépése volt, hogy a még alig formálódó politikai erőket erre a térre csalta: alakuljanak párttá, aztán mint párt a párttal, alkudjanak és osztozzanak. Elérték, hogy a politikai alternatívák képviseletére vállalkozók szerepüket a továbbiakban ne az ország mozgósításában lássák, hanem a hatalom partnerének és biztos várományosának tekintsék magukat. Sikerült hetek alatt több tucat olyan pártot produkálni, melyek legitimitása semmivel sem áll szilárdabb lábakon, mint az állampárté. Sokféle indíttatású és működésű szervezetre sikerült ráhúzni egycsapásra ugyanazt a már-már hivatalos uniformist. Sikerült egy kalap alá venni valóságos politikai tényezőket maroknyi önjelölt csoportocskákkal. Sikerült figyelmüket akut társadalmi problémákról saját szervezeteik kiépítésére fordítani. A szabad sajtót rogyásig tölteni politikai nyilatkozatokkal. Minden számba jöhető nevezethez két-három, egymást kölcsönösen kiátkozó és lejárató csoportot találni. Hozzászoktatni a közönséget, hogy az új NB I-es és NB II-es pártok rangadóit annak tekintsék, amik voltaképpen: köztéri látványosságnak, valahol a futball és az amatőr színjátszás között. Ezáltal meggyőzni, hogy az ő helye változatlanul csak a lelátókon lehet." http://moly.hu/idezetek/529279
Ami a megfogalmazásmódot illeti, szintén a fent idézett idézet a legjobb szemléltető eszköze, Lányi plasztikus mondatainak. Sokszor már ettől felvidul az ember, ilyen mondatokat olvasva.
Egyébként örülök, hogy megfogalmazta, hogy mi a mindenkori értelmiség feladata, mit is jelent értelmiséginek lenni, mert ezek a fogalmak, sok mással együtt, a szocializmus ködében elhomályosultak és el is tűnnének talán, ha nem lenne egy-egy Lányi András. Hasonlóképpen örültem annak, hogy az ökológiáról, a természeti értékek fenntartásáról is sok szó esett. Mert ezeket nem csak egy-egy elvakult „sötét” zöldnek kell védeni, szem előtt tartani; ezek a MI feladataink is. Mert ez a mi életünkre, a mi tüdőnkre, a mi gyerekeinkre, a mi testünk-lelkünkre ható dolgok. Ez nem politika és pénz, amibe nem tudunk beleszólni. Ezt kell elhinnie minden élő magyarnak, erre buzdít Lányi is, mert különben ugyanabba a sz@rba lépünk minden nap.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
deardurr

Mióta csak az eszemet tudom, minden tavasszal, mikor a fákat a rügyek és a kamaszokat a pattanások elborítják, szülővárosom utcái felszakadnak.

(első mondat)

>!
deardurr

Világunk pusztulása irreális: tapasztalat, de már nem valóság.

162. oldal, V.Bevezetés a posztmodern politikába, Két bevezetés a posztmodern politikába, magyaroknak, 1. Ökológia és ökonómia

>!
deardurr

Mégsem hihetjük, hogy a bennünket józan takarékossága szorító kormányzat csak azért fordítja erre a célra a lakosságot súlyosan terhelő új adónemek bevezetésétől remélt állami bevétel tetemes hányadát, csak azért áldozza fel természetes ivóvíztartalékainak, a táj szépségét, az árterek élővilágát, a folyók halállományát, a földek termőképességét; csak azért vállalja a magára idézett természeti katasztrófa mérsékléséhez elengedhetetlen hatalmas többletköltségeket, azért övez több emelet magas gáttal városokat, melyeknek feje fölött fog folyni a folyó, amely eddig lábainknál kanyargott; mondom, nem hihetjük, hogy a kormányzat mindezt csak azért kockáztatná, mert negyed század múlva, mikor a termelt áram kétharmada már nem Ausztriának jut, adósság fejében, hanem azt itthon használhatjuk el, akkor majd ezen a szörnyű áron 2%-kal több hazai eredetű villamosenergiához tudja juttatni a nehézipar energiafaló, mellesleg: súlyosan veszteséges óriásait. Megsértenénk a kormányzatot, ha ilyen esztelenséget feltételeznénk róla.

25. oldal, I. Buldózerkori leletek, Ceterum censeo... (HVG, 1988.IX.1)

Kapcsolódó szócikkek: bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer
>!
deardurr

Egyébként, ha már negyvennyolcas hadvezér kell, lehetne éppenséggel magyar is, nemcsak internacionalista kötelességteljesítő. Hiszen a mellékhadszíntéren súlyos véráldozatokkal és váltakozó szerencsével működő Bemhez, a gerillataktika nemzetközi nagymesteréhez fogható nemzeti hadvezér is akadt volna: mondjuk Görgey, a téli és tavaszi hadjárat Európa katonai szakíróit bámulatba ejtő irányítója. Hogy ő ezúttal is mint a lelke mélyén népgyűlölő, reakciós tisztikar megszemélyesítője szerepel, igazán nem a film hibája. A diadalmas szabadságharcot elveszejtő áruló mítoszát Kossuth vádaskodása nyomán a történelmi Magyarország nacionalizmusa teremti meg. Jászi Oszkár, Szabó Ervin, a baloldalon csakúgy, mint Kosáry Domokos, Hajnal István és más történetírók vitathatatlan tényekre hivatkozva szálltak szembe a széles körben elterjedt ferdítések és hamisítások rendszerével, melyet Révaiék készen örökölnek, bár újszerű megfontolásokból alkalmazzák.
Görgey áruló, mert a haladás erőinek győzelmét a belső osztályellenesség, reakció és árulás hátráltathatja csak. És kétszeresen áruló, hogy vele szemben a „függetlenségi” és „népvezér” Kossuthnak mindenben igaza lehessen. És háromszorosan áruló, mert árulókra szükség van, mert az igazi ellenség a titkos, belső ellenség, a saját sorainkban meghúzódó, mert éberségre szükség van, mert ÁVH-ra szükség van. Mert van.

113. oldal, IV. Ügy közben, "Százezrek fénylő arcára kiül a jogos nemzeti büszkeség", Holmi, 1990. március

Kapcsolódó szócikkek: ÁVH
>!
deardurr

Mai könyvkiadásunkra a tegnapi cenzúra nyomja rá bélyegét: a kiadói tervek a tilalmi listák nyomán készülnek. Bűnjelből, csempészáruból olvasmánnyá lesz a néhai szamizdat-butik (összetéveszthetetlen echtungarisch kifejezés) kínálata.

120. oldal, IV. Ügy közben, Az értelmiség útban van... Beszélő, 1989. december, 3.próbaszám

>!
deardurr

1. Szabadság…

Az ember úgy cselekszik, hogy közben célokat alkot magának és ezekhez méri a maga és mások viselkedését. Természetéhez illőnek azt az állapotot tartja, melyben a lehetséges célok között maga választhat. Ha saját céljait követi, azt Jónak véli, akkor Szabadnak tudja magát. Ami ebben gátolja, azt Rossznak tartja, ennek a rossznak Rabság a neve.
A szabadság fogalma csak a szabadok közti viszonyokra értelmezhető. Azt a társadalmi teret értjük alatta, amit a tudatos célkitűző akarat teremt működésével. A természettel szemben az ember nem szabad. Nem változtathatja meg a természet működésének rendjét. Önnön természetén sem változtathat: például nem lehet nem szabad – nem teheti a szolgaságot saját természetévé, legfeljebb saját állapotává teheti.

131. oldal, V. Bevezetés a posztmodern politikába, A javak és a jó (Egy örömóda titkos záradéka)

Kapcsolódó szócikkek: szabadság
>!
deardurr

A liberalizmus álláspontja szerint a szabad társadalom törvényei nem is szolgálhatnak egyes pozitív célokat, csupán azokat a mindenkire egyformán érvényes jogokat és kötelességeket állapíthatják meg, melyek mellett a rendezett együttélés a lehető legkisebb mértékben korlátozza az egyént szabadságában, azaz sokféle, előre nem látható és nem megadható, maga alkotta célja követésében. Az igazság istennőjét azért ábrázolják bekötött szemmel, mert nem szabad látnia a mindenkire egyformán érvényes jog alkalmazásából az egyedi esetre háramló következményeket. A törvénykezés már csak azért sem lehet tekintettel részcélokra és részérdekekre, mert olyan élő rendszert szabályoz, melynek valamennyi elemét, a benne tevékenykedők összes törekvését a törvényhozók nem ismerhetik, s ez óvatosságra kell hogy intse őket, amikor a törvénykezést egy különös cél szolgálatába állítva beleavatkoznak a társadalom működésének rendjébe és megbontják az ott kialakult dinamikus egyensúlyi viszonyokat.

133. oldal, V. Bevezetés a posztmodern politikába, A javak és a jó (Egy örömóda titkos záradéka), 1. Szabadság...

>!
deardurr

Aki ismerős a sakkjáték szabályaival, tudni fogja, mi az értelme annak, hogy a vezér az, akinek szinte minden lépés megengedett, a király lépési lehetőségei viszont sokkal korlátozottabbak, ám elveszítése az egész játszma végét jelenti. Civilizációnk kezdeteitől fogva ott áll a mindenható, de látszólag tétlenségre kárhoztatott, szabad cselekvésében korlátozott istenkirály mellett az aktív, ténylegesen intézkedő vezérlő fejedelem alakja. Valószínű, hogy a legtöbb törzsi társadalom ismerte ezt az elrendezést. A magyar hagyományban is ez a két fejedelmi méltóság – kündü és a gyula – létének magyarázata. És e nélkülözhetetlen dualitás máig eleven igényét láthatjuk abban is, hogy a leginkább polgárosult, legszabadabb és legkiegyensúlyozottabb fejlődést mutató nyugat-európai országok szinte kivétel nélkül megőrizték a parlamentnek felelős kormányzat mellett a királyság intézményét, amely világi hatalmától megfosztva, szimbolikus és reprezentatív működésre korlátozva, úgy tűnik, közelebb került – habár szekularizált formában – őseredeti rendeltetéséhez.

155. oldal, V. Bevezetés a posztmodern politikába, A javak és a jó (Egy örömóda titkos záradéka), 6. A kettős királyság

>!
deardurr

A bomladozó hatalom kellőképpen nem méltányolt, utolsó sikeres taktikai lépése volt, hogy a még alig formálódó politikai erőket erre a térre csalta: alakuljanak párttá, aztán mint párt a párttal, alkudjanak és osztozzanak. Elérték, hogy a politikai alternatívák képviseletére vállalkozók szerepüket a továbbiakban ne az ország mozgósításában lássák, hanem a hatalom partnerének és biztos várományosának tekintsék magukat. Sikerült hetek alatt több tucat olyan pártot produkálni, melyek legitimitása semmivel sem áll szilárdabb lábakon, mint az állampárté. Sokféle indíttatású és működésű szervezetre sikerült ráhúzni egycsapásra ugyanazt a már-már hivatalos uniformist. Sikerült egy kalap alá venni valóságos politikai tényezőket maroknyi önjelölt csoportocskákkal. Sikerült figyelmüket akut társadalmi problémákról saját szervezeteik kiépítésére fordítani. A szabad sajtót rogyásig tölteni politikai nyilatkozatokkal. Minden számba jöhető nevezethez két-három, egymást kölcsönösen kiátkozó és lejárató csoportot találni. Hozzászoktatni a közönséget, hogy az új NB I-es és NB II-es pártok rangadóit annak tekintsék, amik voltaképpen: köztéri látványosságnak, valahol a futball és az amatőr színjátszás között. Ezáltal meggyőzni, hogy az ő helye változatlanul csak a lelátókon lehet.

173. oldal, V. Bevezetés a posztmodern politikába, Két bevezetés a posztmodern politikába, magyaroknak, 2. Lentről, A pártpolitika alkonya

>!
deardurr

Illyés segítségével lát munkához utóbb Szőts István, a mű elkészítésére valószínűleg egyedül alkalmas korabeli magyar filmalkotó. Szőts már a háború éveiben egy Kossuth-film gondolatával foglalkozik. Az emberek a havason kivételes tehetségű szerzőjének sorsa azonban a későbbiekben egyre kedvezőtlenebbül alakul. 1945-ben Balázs Béla közreműködésével készített filmje (Ének a búzamezőkről) már a hatalomátvétel után kerül elbírálásra, és Rákosi Mátyás döntése értelmében, állítólagos klerikális szemlélete miatt, betiltják. (Egyedi vetítésektől eltekintve azóta sem került a nyilvánosság elé.) Talán ezzel is magyarázható, hogy az elkészült forgatókönyvet be sem nyújtja az új kezekbe került filmgyári dramaturgiának, ahol időközben Balázs Bélának is ajtót mutattak.

105. oldal, IV. Ügy közben, "Százezrek fénylő arcára kiül a jogos nemzeti büszkeség", Holmi, 1990 március


Hasonló könyvek címkék alapján

Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne
Gerald Durrell – Lee Durrell: Az amatőr természetbúvár
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Garai Attila (szerk.): A természet ABC-je
Frank Schätzing: Híradás egy ismeretlen univerzumból
Konrad Lorenz: Mentsétek meg a reményt
Daniel Quinn: Az én Izmaelem
Venetianer Pál: Génmódosított növények
Gévai Csilla: Nagyon zöld könyv
Varga Éva (szerk.): Hétköznapi kalauz