Párizs ​fű alatt 32 csillagozás

Lángh Júlia: Párizs fű alatt

Az ​Egy budai úrilány szerzőjének új könyve

„Lehet, hogy ez is csak varázslat volt, egy a sok közül, hogy megbűvöljön, és tovább mélyítse azt a szerelemhez hasonlatos édes-fájó érzést, amitől mindig felnyögök: istenem, micsoda város. Nem tudom, hogy volt-e reménytelen szerelem az életemben, bár az is lehet, hogy tán mindegyik az volt; Párizs mindenesetre az. De kokettül csinálja. Néha még át is ölel kicsit, csak odaadni nem hajlandó magát. Nem is kell. Ilyennek szeretem."

Lángh Júlia 1977-ben hagyta el Magyarországot, hogy gyerekeivel Párizsban töltsön egy évet. Az egy év meghosszabbodott, a hajdani „budai úrilány" világcsavargása közel húsz évig tartott. A Párizs fű alatt az első hét esztendő történetét meséli el, mely ugyan szűkösségben telt, ám mégis minden percét áthatotta a szabadság megélése. Kommuna, volt ’68-asok, művészek, csavargók, szociális munkások, mindenféle rendű, rangú és bőrszínű emberek, jóga, vízizene, dobterápia, sztrájkok, tüntetések,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2010
274 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427271
>!
Magvető, Budapest, 2009
274 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427271

Enciklopédia 5


Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

BabusM >!
Lángh Júlia: Párizs fű alatt

Az elején úgy tűnt, érdekes lesz, de ahogy haladt előre, egyre unalmasabb lett. Ezek a fejezetek valószínűleg ugyanazon kis színesek stílusában íródtak, mint amilyeneket a Szabad Európának írt hétről hétre annak idején. Az, hogy hetente egyszer-kétszer meghallgatok ilyesmit a rádióban, oké, de egy egész könyvre való egyhangúvá válik 200 oldal felett. Ráadásul az életszemléletünk is erősen különböző. Nem tudom, hogy milyen tapasztalatok vagy félelmek vezetnek ahhoz, hogy valaki egy ennyire bizonytalan életformát válasszon önként. Becsülöm, hogy ennyi mindent megtett a puszta fennmaradásért, de nem tudom, hogy tényleg megérte-e.

>!
Magvető, Budapest, 2010
274 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631427271
2 hozzászólás
lauranne>!
Lángh Júlia: Párizs fű alatt

Inkább átélni, mint olvasni való regény. Noha az apró történetek nagyon tetszettek, összességében túl ömlesztettre sikeredett. Szívesen olvastam volna kevesebb, de kifejtettebb történetet.
Ami számomra érthetetlen volt, hogy egy szociálisan érzékeny asszony, egy szociális munkás, akinek célcsoportja az ifjúság, hogyan tud ilyen csekély szerepet juttatni a gyermekeinek saját élete regényében.

Vicenza>!
Lángh Júlia: Párizs fű alatt

Számomra a könyv az írója akkori lelkiállapotát tükrözi. Ahogy nem éreztem összeszedettnek és tudatosan felépítettnek a könyvet, úgy maga az írónő is a saját lehetőségeit, útját és önmagát is kereste Párizsban. Biztosan saját belső bizonytalanságát szerette volna visszaadni (amellett egyébként, hogy a jég hátán is megélt), de nálam úgy csapódott le, hogy inkább felületes és kapkodó írás. Belekezdett egy történetbe, jó volt olvasni, vártam a kifutását, aztán hirtelen a következő bekezdés már egy másik eseményről szólt. Az akkori időkre kaptam egy kis rálátást, sajnos ez nem volt elég egy jó könyvélményhez.

Galambdúc >!
Lángh Júlia: Párizs fű alatt

Mondják, a stílus maga az ember. Júlia meg maga a szabadság és elfogadás. Csípem nagyon, ahogy ír, , és ebben a történetében tényleg egy olyan korba és helyszínre vezet (Párizs 70-es évek), amiről nem sokat tudtam eddig. Illetve nem is érdekelt igazán. De ő még azt is elérte, hogy ez mától másképp legyen.
Egyébként a cím szó szerint értendő, fűszagú napokról és éjekről ír Júlia, kommunáról, az emberi fejekben időről időre megfogalmazódó útkeresésekről, és érdekes Párizsba vetődött emberekről, akikkel összehozta a sors, míg ott élt.
Nálam a valós életből vett alakokat bemutató mesék mindig elérik a célt, olyan igazságszaguk van, ilyenkor ellágyulok és kedvencet avatok izibe. Az elmúlt hetekben már a harmadik könyvem volt tőle, egy még hátravan, de ő se ússza meg, ki lesz végezve.

husza68>!
Lángh Júlia: Párizs fű alatt

Csodálom ezt az asszonyt, csodálom azt a kort, csodálom Párizst.
Jó volt!

silona>!
Lángh Júlia: Párizs fű alatt

Picit nehezen lendültem bele, de végül egészen jól szórakoztam.


Népszerű idézetek

lauranne>!

Úgy szólt a zene, és úgy ropogott a tánc, mintha világvége előtti utolsó éjszakát élnénk. A verandán himbálózó kalitkában szárnyuk alá dugták fejüket a kanárik, a vén teknős a falmenti sövény alá húzódott, a ház macskái a tetőkre menekültek. A táncolók pedig a zenét túlharsogva ígérték egymásnak, hogy tartjuk a kapcsolatot. És majd egyszer, később, meglátogatjuk egymást otthon, Togóban, Maliban, Tuniszban, Lengyelországban, Magyarországon; hirtelen úgy éreztük, meg kell hívnunk egymást azokba a hazákba, amelyektől azért mindannyian szívesebben éltünk kellő távolságban.

119–120. oldal (Magvető, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Lengyelország · Magyarország · Mali · Togo · Tunisz
lauranne>!

Aki nálam rendesebb, az mániákus, aki nálam rendetlenebb, az zilált. Jeruzsálemben hallottam valakitől ezt az önironikus mondatot: aki nálam vallásosabb, az bigott, aki nálam kevésbé vallásos, az pogány. Sok tulajdonságjelzővel lehetne így eljátszani. Mindig mi vagyunk középen. Hozzánk képest mindenki más szélsőség.

124. oldal (Magvető, 2009)

lauranne>!

A városban több helyen látható a falfirkák politikai filozófiája: Tiszta fal – néma nép.
Párizsban nem néma a nép.

204. oldal (Magvető, 2009)

jankacsorba>!

úrilány nem veszi észre, ha érszreveszi, hogy észrevették, ahogy a nagyanyám mondotta volt, akinek az intelmei, úgy látszik, minden lázadásom ellenére még évtizedek múltán is befolyásoltak, legalábbis első reakcióimban. Pedig akkor már rég kinőttem az úrilányságból, túl a kommunán és a fűszíváson, marginális voltam és munkanélküli

103. oldal

gingalló P>!

Soha, egyetlen pillanatra se felejtsük el: a szóbeli erőszak, a gyűlölködő beszéd a végén mindig öléshez vezet. Nem lehet elégszer mondani, hogy behatoljon a kemény fejekbe. És ha mégsem hatol, ha könnyedén és kéjesen folytatják más embercsoportok szutykos szidalmazását, akkor azt kell gondolnunk, hogy tudatosan az öléshez vezető utat választották.

214. oldal

gingalló P>!

Jean-Pierre az órákon sem vette le soha az anorákját, a kapucnit mélyen az arcába húzta, csak ebéd közben tolta hátra egy kicsit. Osztálytársai kézen fogva vezették, hogy ne tévedjen és, és ha csurgott a nyála, szóltak neki szépen, hogy törölje le, amit meg is tett. Szelíd fiú volt. A gyerekek nagyon szerették, vigyáztak rá, és nem csodálkoztak azon, hogy az iskolatársuk kicsit furcsa. Először láttam ilyet – magyar iskolákban akkor ez elképzelhetetlen lett volna.

28. oldal

gingalló P>!

A tantestület a demonstrációt a tanítási program szerves részének tekintette, a pedagógiai szándék az volt, hogy társadalmi részvételre és a beleszólás jogának gyakorlására nevelje az öntudatos állampolgárt. Mentek a rövidnadrágos és copfos, cserfes kis tüntetők, szülők a kistestvérek babakocsiját tolva, tanítók és tanárok petícióval a kezükben; útközben jókat beszélgettünk, értelmesen telt a nap.

28. oldal

lauranne>!

Léon mindig figyelmeztetett: ha tüntetni mész, sose végy föl klumpát – ő egyébként ilyen vastag fatalpú, klaffogó lábbelien szokott járni –, nem lehet benne rendesen futni, pedig tüntetésen muszáj, mert jönnek a rohamsisakosok és a vízágyúk.

27. oldal (Magvető, 2009)

lauranne>!

Máskor a lányom informált. Mit csinálnak szombat délután Párizsban a 17-18 évesek? Sok mindent, mondta és sorolta az osztálytársait. A divatbabák diszkóba mennek, rózsaszín szalagot viselnek a hajukban, ezüst cipőt a lábukon. A retardált hippik, fiúk szakállal, lányok hosszú ruhában, mindnyájan hosszú hajjal, szombat délután mennek vissza a természetbe, biofarmra biotermékeket venni. A hard rockerek a megszokott kocsmájukban alkoholizálnak buta és csúnya csajaikkal, a punkok nem keverednek senkivel, szombaton sem csinálnak semmit, ahogy máskor sem, és méltóságteljes megvetéssel viselik a szépségüket. A militánsok pedig a sejtjükbe mennek gyűlésre, vannak trockisták, kommunisták és néha szocialisták is az osztálytársak között. Jogvédőknek is kell valahol létezniük, a gimnázium hirdetőfalán virító üzenetek tanúsága szerint, de az osztályban nem mutatkoznak, senki nem beszél emberi jogokról. Végül pedig, fejezte be a lányom, vannak a névtelenek, akik semmiben sem különböznek a szüleiktől, a szombat-vasárnapot többnyire kötelességtudóan a családjukkal töltik a hétvégi házban.

261-262. oldal (Magvető, 2009)

gingalló P>!

Gyerekeimet az iskolában sok egyéb mellett arra is tanították, hogyan kell tüntetni. Egy napsütéses őszi délelőttön tanítók, tanárok, szülők és gyerekek nagy vidáman vonultunk transzparensekkel, papírvirágokkal és pengetős hangszerekkel az oktatási minisztérium elé, támogatást követelve az iskola omlatag épületének felújítására.

26. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Belinda Alexandra: Flamenco Párizsban
Kristin Hannah: Fülemüle
Susan Kay: A fantom
Émile Ajar: Előttem az élet
Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!
Nicolas Barreau: Párizs mindig jó ötlet
Victor Hugo: A nyomorultak
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Tatiana de Rosnay: Sarah kulcsa