Közel ​Afrikához 30 csillagozás

Lángh Júlia: Közel Afrikához

1994 ​március végén, a müncheni Szabad Európa Rádiónál lévő állását elveszítve, úgy érezte Lángh Júlia, hogy „jön a jel, a kacsintás, az Isten ujja”, mikor azt olvasta egy francia lapban, hogy óvónőt keresnek egy évre Nigerbe, egy bozótfaluba. Nem ő lett volna, ha el nem fogadja az ajánlatot. Le is töltötte rendesen egy évét a bozótban, amiről ugyan kiderült, hogy korántsem bozót, de attól nem kevésbé igazi Afrika, félsivatag, homokszél fújta trópusi tájék. Az erről az évről beszámoló könyv páratlan a maga nemében: miben sem hasonlít a „feleség voltam”.-féle beszámolókhoz (már csak azért sem, mert Lángh nem felségként, hanem teljesen egyedül ment Afrikába), de az egzotikus vidékeket bemutató útleírásokhoz sem. Nem, mert az írónő nem a tájat, nem az embereket, nem a politikai viszonyokat, nem az ősi (vagy éppen újonnan felvett) szokásokat, nem az étkezési, vallási, szexuális stb. furcsaságokat, különlegességeket kívánta megörökíteni, nem ismereteket kíván terjeszteni, hanem egész… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1996

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2007
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631423402
>!
Magvető, Budapest, 2003
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631423409
>!
Magvető, Budapest, 1996
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 963142040X

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

bororók


Kedvencelte 1

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta P>!
Lángh Júlia: Közel Afrikához

Melyikünk ne játszott volna már el a gondolattal, milyen is lenne egy tőlünk messze fekvő országban, másik kontinensen, más kultúrában élni, dolgozni hosszabb – rövidebb ideig, alkalmazottként, vagy akár önkéntesként!

Aki ezen nem sokat gondolkozott, hanem egy újsághirdetésre jelentkezve máris Afrikában, Nigerben találja magát, ahol három kisgyerek mellé keresnek óvónőt, nevelőt, dadust, az Lángh Júlia, aki már többször is eljátszott a gondolattal, valahányszor gyökeresen szeretett volna változtatni életén.

Nem most olvastam először az írónőtől, így tudtam, mire számíthatok: lehengerlő humorral megírt érdekes, színes és magával ragadó regényre! Szókimondóan őszinte, kritikus, végtelenül elszánt és bátor, céltudatos nő egy nyugat-afrikai bozótfaluban, ahol nemcsak a furcsa szokások, más kultúra, vallás, hanem a természeti erők, szokatlan, gyakran embert próbáló életkörülmények, infrastruktúra állítják kihívás elé, teszik próbára erejét, energiáját. És eközben megnyílik egy nagyon szerethető világ előtte: az őslakosok embersége, szeretete, a gyerekek ragaszkodása, kedvessége kompenzálja a „hiányosságot, másságot”, amit az otthontól távoli ország jelent.

Rendkívül kalandos, kedves, tanulságos, sokszor elgondolkodtató és megható történetben kapunk bepillantást egy afrikai ország kis bozótfalujában élők mindennapjaiba. Élmény volt olvasni!

Galambdúc>!
Lángh Júlia: Közel Afrikához

Júliához Afrika, hozzám pedig az ő élettörténete, stílusa, világlátása került közel. Jó, ha valakinek ennyire sokszínű, kalandos az élete, több regényt is megér, főleg, ha írója ennyi (ön)iróniával tudja szemlélni a világ jelenségeit és a legnagyobb kényelmetlenségeket is viszonylag könnyen, nyitott szívvel és elfogadással veszi. Ez a kulcsa annak, hogy egy világcsavargó bárhol jól tudja érezni magát, engem is sokszor segített már ez a felfogás. Az író többek között ezért is olyan szimpatikus nekem.
Lángh Júlia hosszabb külföldi újságírói karrier után önszántából ment Nigerbe egy évre óvónőnek, és teljesen beilleszkedett abba a közegbe, ahol fehér embert még hírből is aligha ismernek. Élvezetes minden sora, talán a politikai berendezkedést taglaló fejezet számomra kevésbé volt érdekes. A gyerekekről sokat mesél, és a helyi szokásokról, a különböző népcsoportok egymás mellett éléséről is elmélkedik. Mivel Afrikába soha nem vágytam, legalább könyvből szerzek némi infót arról, hogy mennek a dolgok a fekete kontinensen, és ez így elég és kellemes élmény. Afrika-fanoknak azonban melegen ajánlott.

moni79>!
Lángh Júlia: Közel Afrikához

Korábban próbálkoztam a Volt egy farmom Afrikában című regénnyel, de pár oldal után dühösen félredobtam, annyira lenézően és felsőbbrendű hangnemben írt Blixen az afrikai emberekről. Ez a könyv viszont jó példa arra, hogyan beszélhet valaki, egy európai, viszonylag privilegizált ember úgy a „fejlődő országokról”, hogy a lenézés ugyanolyan messze áll tőle, mint a hamis pátosz. Érdekes Lángh Júlia, mint ember, az élete, a bátorsága, és ahogy a Nigériában tapasztaltakról elgondolkodik. Bölcsen belátja, hogy nem lehet és nem is szabad délre importálni az északi félteke kultúráját, szokásait, tudását, nem viselkedhetünk paternalisztikusan az afriakiakkal, akkor sem, ha azt látjuk, bizonyos dolgokat egyszerűbben és hatékonyabban is meg lehetne oldani. Jól érzékelteti azt a bűntudatot, amit egy olyan társadalomkritikus ember érezhet Afrikában, aki közvetlenül nem felelős a problémákért. Empatikus, közvetlen, érdeklődő, ugyanakkor humora is van.

Danó>!
Lángh Júlia: Közel Afrikához

Én nagyon szeretem az ilyen könyveket, amik bepillantást adnak egy-egy távoli kultúrába egy szimpatikus ember szemén keresztül. Rámutatnak arra, hogy a kultúránk mennyire relatív, hogy amit itt magától értetődőnek veszünk, másutt egyáltalán nem az. Ettől másképp tekintesz az ebédlőasztalon álló vázára, amiben víz (!) van, hogy frissen tartsa a virágot (!), és sok szempontból szerencsésnek érezheted magad, hogy ide születtél, ugyanakkor vágyakozol arra is, hogy egyszer átéld te is azt a másik világot is, és találkozz olyan érdekes, távoli emberekkel, akik közt olyan is akad, aki irigyli a magyar cigányokat, mert írott nyelvük van. Még jobban tetszett volna a könyv, ha képeket is láthatok a szereplőkről, tájakról és tárgyakról, de ezeket az író szolidan megtartotta magának. Ugyanakkor így is sikerült kicsit engem is közelebb hoznia Afrikához.

BabusM>!
Lángh Júlia: Közel Afrikához

Na végre, ez már egy olyan könyv Lángh Júliától, ami maradéktalanul tetszik. Szerintem a későbbi könyveiben megpróbál valami szépirodalmi, meg mesterkélten ironikus hangot belevinni a történetekbe, mikor hozzá egyáltalán nem illik az a narráció. Itt minden sallangtól mentesen csak mesél azzal az óvatos figyelemmel, amivel egy teljesen idegen kultúrába, életkörnyezetbe, ismeretlen emberek mindennapjaiba próbál beilleszkedni egy ember, és próbálja felderíteni, hogy követheti el velük szemben a legkevesebb hibát. Közben ráadásul egy olyan munkát is igyekszik megfelelően ellátni, amit addig egyáltalán nem csinált. Nagyon érdekes és szép könyv.

>!
Magvető, Budapest, 2003
282 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631423409
Sisyll>!
Lángh Júlia: Közel Afrikához

Szerettem ezt a könyvet olvasni. Lángh Júlia olyan szépen és szerelmesen ír Afrikáról, hogy eddigi Afrika iránti érdeklődésem még jobban felkeltette. Pedig nem egyszerű ott az élet. Teljesen más világ, mint a mi európai életünk.
Ha az utcán sétálsz számolnod kell azzal, hogy úton-útfélen rád akarnak tukmálni mindenféle dolgot, ha kell, ha nem, csak vegyél. Esténként biztos nem vagy egyedül, mert a házban fel-alá sertepertélnek a csótányok. Születésnapi tortát egészen biztos nem fogsz sütni, mert teljesen ismeretlen náluk a születésnap fogalma. Fogyókúrába sem érdemes kezdened, mert náluk a soványság nem hogy nem trend, de egyenesen szégyen. A telt bájak mindent visznek. El kell fogadni, hogy egy férfinak igenis több asszonya van, de nagy kihívás, mert csakis olyan ember tarthat több feleséget, aki képes minden feleségével egyformán bánni. Ha mégis gubanc akadnak a házasságban, a falu öregjei, házassági tanácsadást adnak. Válás nincs, megoldás igen. A telefon és minden egyéb technikai eszköz náluk csak szükséges rossz. Használják, mert muszáj, de nem érdekli őket, miként is működnek. Ez a világ ilyen. Az életnek súlya van, a halál könnyed.
A magyar óvónő olyan szépen írja le ezeket a dolgokat, olyan érdekesen, hogy szinte fájt mikor le kellett tennem a könyvet a kezemből, visszacsöppenem a hittel teli világból a hitetlenek közé. S bár elég undorító és kemény dolgokról is olvastam, nem vette el a kedvem attól, hogy egyszer én is Afrikában töltsek egy kis időt. Inkább további lendületet adott.
Ha kezedbe veszed kedves Olvasó eme könyvet, jobban jársz, ha a könyv végén lévő szómagyarázattal kezded az olvasást, kivéve, ha perfect vagy az afrikai dolgokból, mert akkor biztos tudod mi az, hogy fulfudé vagy gri-gri. :)

nb_afra>!
Lángh Júlia: Közel Afrikához

Náuninko!
Őszinte kis kézikönyv kezdő afrikásoknak, nagyon szerethető stílusban megírva. Lángh Júlia rengeteg tudást és tapasztalatot sűrített ezen könyvbe – afrikai mindennapok és szokások, gasztronómia, népcsoportok és nyelvek, babonák és hiedelmek –, miközben a fókusz az illélai óvodán van. Minden kis apróságba beavatja az olvasót, igazán közel hozza Afrikát. Kedvencem a rovarvadászat és a fétisisztánál tett látogatás volt, utóbbi eléggé elgondolkodtató. Ha egyszer eljutok Afrikába, első dolgom lesz beszerezni egy gri-grit és egy pagne-t, és vigyázni fogok a nyelvváltozatok kiejtésével, nehogy úgy járjak, mint Júlia az oáká-val.

ppeva P>!
Lángh Júlia: Közel Afrikához

Ez most újraolvasás volt, először valamikor 5-6 évvel ezelőtt olvastam. akkor is nagyon tetszett. Most még annál is jobban.

6 hozzászólás
bodr>!
Lángh Júlia: Közel Afrikához

Mint eddig minden általam olvasott Lángh Júlia könyv, természetesen ez is szórakoztató és érdekes és ultraklassz, nem is számítottam másra. Ami plusz, hogy rengeteg izgalmas afrikai szokásról és hiedelemről mesél, nagy hangsúlyt kap benne a kulturális különbségek elfogadása és az alkalmazkodás. Ami viszont negatívum az eddigi könyveihez képest, hogy a nyelvezete csak elszórtan olyan gyönyörű és kreatív, mint amit megszoktam tőle, vagy azért, mert ezt a könyvet az ismerőseinek írt levelek indigós másolataiból rekonstruálta, vagy mert 1995-ben még nem volt annyira ügyes ebben, mint később (vagy egyik sem:)). Azt mindenesetre nagyon becsülöm benne, hogy mindig őszintén és nyitottan és öniróniától nevetve képes elmesélni a számomra személyes titoknak tűnő kis gyarlóságait. Ettől olyan bensőséges a hangulata minden könyvének, mintha a naplóját olvasnám.

SandraMarseille>!
Lángh Júlia: Közel Afrikához

Csodálatos könyv, ami reálisan mutatja be az afrikai helyzetet. Az óvoda engem személy szerint nem nagyon érdekelt, sokkal inkább megfogott a kultúra bemutatása és a valódi problémákra való rámutatás európai szemmel. Mindenkinek ajánlom. Megéri időt fordítani rá.


Népszerű idézetek

Sisyll>!

Van időutazás. Tud egyszerre élni virgonc múlt, törékeny, madárcsontú jelen és istenek ködében gomolygó jövő.

277. oldal Isten másik ujja

Sisyll>!

… csak azt nem értem, a híres világutazók, miért szokták titkolni leírásaikban, hogy a nagy kalandok kis pillanatait a kínzó kényelmetlenségek töltik meg. Márpedig kis pillanatokból áll az életünk. És akad köztük feledhetetlen.

125. oldal Megérkezés

Sisyll>!

Azt mondják: az első tea keserű, a második erős, mint a szerelem, a harmadik szelíd, mint a halál.

125. oldal Megérkezés

Kapcsolódó szócikkek: tea
Fermina>!

Ha szerelő jön a házhoz, képes órákon át csak a gyerekekkel játszani és a személyzettel beszélgetni, a szerszámokhoz, ha ugyan hozott ilyesmit magával, hozzá sem nyúl. Az emberek közötti kapcsolat itt előrébbvaló, mint a munka, mondja a svájci, nincs ítélkezés a hangjában, csak megállapítja a tényt.

Sisyll>!

Minden öregember halála olyan, mintha egy könyvtár égett volna el.

21. oldal Afrikai hullámhosszokon

Kapcsolódó szócikkek: halál
Fermina>!

A mi kis decens európai köldökünk steril kórházipari munka, de nem kell nagyon nagyra lenni vele.Egyszer elmeséltem Rosának, hogyan megy ez nálunk. Vakító neonfény, személytelen, fehérruhás környezet, a babát azon nyomban, ahogy kijött a jó kis meleg előkészítő műhelyből, elszedik az anyjától, egy egész napig vissza sem adják, az enyémekkel, igaz, ez már harminc és huszonnyolc évvel ezelőtt történt, még csak annyit sem tettek meg, hogy mielőtt pólyarabságba zárták, egy kicsit legalább hagyták volna őket a hasamon elpihenni a születés megrázkódtatása után.Amikor leírtam Rosának, hogy pontosan háromóránként, sem előbb, sem később, sorbapakolják az elkülönített szobában üvegfal mögé zárt, elhagyottan bőgő, máris traumás egyedeket egy hosszú rácsos tolókocsira, hogy a karjukon lévő cédulka szerint szét¬osztogassák a megfelelő mellekre, majd, nézve az órát, húsz perc múlva újra elszállítják őket, csapkodta a térdét nevettében.

Danó>!

Az első hetek óvatos távolságtartása után időnként előfordul, és persze ez nagyon jólesik nekem, hogy mielőtt én köszönnék oda: Náuninkó – ezt délután és este kell mondani és akkor, ha többeknek szólunk, egy személynek déltől kezdve azt mondjuk: Náúni –, a fa alól a nők már maguktól kiabálják felém a köszönés első felét, és akkor rajtam a sor, hogy mondjam a választ, a bájosan elhúzott, dallamos Láhéjjálóóóó-t.

73. oldal (Magvető, 1996)

Danó>!

Afrikában két-három nyelvet mindenki természetesen beszél, a földrészen vagy másfélezer nyelv van, a dialektusok száma pedig végtelen.

78. oldal (Magvető, 1996)

Danó>!

A tuareg tea parázson készül, lassan, hosszan főnek a zöld tealevelek a vízben. A végén rengeteg cukrot tesznek bele, és, hogy oldódjon és keveredjen, hosszasan öntögetik a poharakba és vissza. A sivatagi teafőzés szertartása szerint jó magasról kell tölteni a kannából a picike poharakba a habzó, forró, sűrű teát. Keserű is, édes is, nagyon finom. Az első főzet iszonyú erős, a többi kevésbé mellbevágóan. Ésin, kárát, mondom, második vagy harmadik főzetet kérek, az elsőnek meg sem tanultam a tamasek nevét, azt úgysem iszom, hacsak nem akarok heves szívdobogást és ébrenlétet reggelig. Azt mondják: az első tea keserű, mint az élet, a második erős, mint a szerelem, a harmadik szelíd, mint a halál.

119. oldal (Magvető, 1996)

Kapcsolódó szócikkek: tea
Danó>!

Egyszer arról beszélgettünk vele, hogy mit visz az ember ajándékba, ha látogatóba megy. Afrikában természetesen mindig ennivalót. Meséltem, hogy mifelénk virágot is szokás. Boltban árulnak vágott és cserepes virágokat, az ember vesz egy szép csokorral, celofánba csomagolják, a háziasszony vázába teszi. Innen Afrikából nézve ez tényleg mesebeli világ, könnyű, gondtalan élet valahol, rózsaszín felhők között úszva.
A hausszáknak nincs is saját szavuk a virágra. A franciából vették át, fleurnek mondják ők is. Egyetlenegy, szabadon növő virágot ismertem meg Nigerben, először gyönyörűnek találtam, ahogy dúsan, lilán virított az út mentén, de Monique fölvilágosított: csúf, élősködő gyom, a kölesföldeket szokta elárasztani és tönkretenni. Attól kezdve már csak elszomorodtam, ha a lila virágokat megláttam.

168-169. oldal (Magvető, 1996)

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · ajándék · Niger

Hasonló könyvek címkék alapján

Mungo Park: A Gambiától a Nigerig
Bogdan Szczygieł: A titokzatos Niger
Máté György – Oleg Ignatyev: Szabadságharcosok között Afrikában
Camara Laye: A fekete fiú
Michael Palin: Szahara
Orbán Zoltán: Az egérmadarak földjén
Ishmael Beah: Gyerekkatona voltam Afrikában, amíg ti játszottatok
Hatala Csenge: Requiem
Hatala Csenge: Hírzárlat
Horváth Péter: Getnó