Az ​ég madarai (Bestiárium Transylvaniae 1.) 86% 14 csillagozás

Számomra az a moly legvonzóbb tulajdonsága, hogy figyeltjeim elvégzik helyettem a könyvek szelektálását, így én végül már csak azokat veszem kézbe, amikről tudom, hogy nagy valószínűséggel tetszeni fognak. Gyakorlatilag soha nem vásárolok úgy könyvet, hogy előtte „ki ne kérném” róla figyeltjeim véleményét. Néha azonban mégis akadnak kivételek. Az ilyen ritka esetek közé tartozik ez a könyv is, ennek ugyanis – a címébe szerettem bele. Persze próbáltam utánanézni, de olvasás, értékelés, csillagozás alig van róla. A címe viszont annyira megfogott, hogy rögtön meg is vettem a sorozat második-harmadik és negyedik részét, az első viszont nem volt hozzáférhető, így feliratkoztam rá több antikváriumban, és csekély másfél év várakozás után végre ez is megérkezett. Szóval szokásomtól eltérően nem kis erőfeszítést tettem egy (számomra) ismeretlen író ismeretlen könyvének beszerzésére, így aztán kíváncsian vártam, mennyire fog mindez megtérülni.
Egy mondatban úgy tudnám összefoglalni a benyomásaimat, hogy ez a legvalóságosabb fiktív történelmi regény, amit valaha olvastam. Valós térben játszódik: az Erdélyi Fejedelemségben, a regény ideje viszont már nehezen meghatározható, összefolyó, bár legjobban talán a 17. századhoz tudnám kötni. Szereplői elsősorban a fejedelemség arisztokráciájából kerülnek ki, és bár egy-egy családnév ismerős lehet, többségében mégis költött alakokkal van benépesítve a regénybeli tér. Ezek a fiktív alakok mégis mintegy esszenciáját adják a kora újkori Erdély történelmét formáló nemeseknek.
Az események középpontjában Sapré báró áll, aki az idő kibogozhatatlan szövevényén át örökké űzi szerelmével a folyton elillanó lányt, a szinte éteri jelenség Vidrányi Xéniát. A báró eközben mintegy mellékesen zsinóron rángatja a fejedelmet és vele az egész országot, felhasználva földi és földöntúli hatalmakat is célja elérése érdekében.
A regény alapötlete, hogy a kor népszerű természetrajzkönyveit, a bestiáriumokat követve felvillant különböző létező vagy legendás madarakat, amelyek alakja köré épülnek aztán az egyes fejezetek. Ezek a lények – például a jövőlátó emberarcú papagáj, a porból születő porverebek, az áthatolhatatlan csendet éneklő halálmadár és társaik az események alakítóiként is újra és újra feltűnnek, és szerepeltetésükkel olyan erős mágikus teret hoz létre a könyv, amely bármilyen pontos eseményleírásnál jobban megidézi nekünk a kor hangulatát – ezért is neveztem a könyvet a legvalóságosabb fiktív történelmi regénynek.
Mindezek mellé az író nagyon szép nyelven ír, bámulatos szóképeket, metaforákat használ, a szöveget viszont nem archaizálja, épp csak annyi latin kifejezést használ, amennyit a könyv hangulata megkíván.

Huszonegynehány év után újraolvasva is csak azt tudom mondani, hogy remekmű!

Újraolvasás volt, mert egy pár éve szembesültem azzal, hogy ez a könyv egy sorozat nyitó kötete, és most, hogy sikerült beszereznem a többit is, ismét el kellett olvasnom. Főleg, mert alapvetően csak arra emlékeztem, hogy kevés szebb könyvet olvastam életemben, és ez az érzés tovább erősödött bennem az újraolvasás alatt. Nem értem, hogy ha Darvasinak sikerült egy hasonló regénnyel berobbannia a köztudatba, Láng Zsolt miért nem vált ismertebb szerzővé ezzel a művével. Már alig várom, hogy olvashassam a többi részt.

2022

Őszintén: kicsit sem élveztem. Egyébként irodalmilag teljesen rendben van. De vagy rossz időben találtunk egymásra, vagy nagyon nem szeretem a régi magyart. Szerintem mindkettő. (Bár szeretem a régi magyart.)

Ezt még a szülés előtt muszáj volt befejezni, mert ez aztán nem az a könyv, amit félálomban olvasol két szoptatás között. :D A kora újkor a történelem, irodalom, kultúra legőrültebb időszaka, zseniális, vicces, elképesztő találmányokkal, tudományos elméletekkel és hitekkel. Na most ennek megfelelően a regény is hasonló kvalitásokkal rendelkezik.
A történetre nagyon kell figyelni, mert annyi csodálatos dolog történik benne, hogy csak a fejedet kapkodod, a végén meg egyszerűen csak, huss, elszáll… :D És benne van Pázmány. :D

Nem értem, miért nem olvassák többen.

Csak úgy…szép.