Tejszobor 11 csillagozás

Láng Orsolya: Tejszobor

Ha ​az álomnak bolyongani támadna kedve ebben a világban, bizonnyal szívesen öltene ilyen formát. Bátornak érezné magát a szavak testiségét előhívó szöveguniverzumban. Ízlelné a színeket, tapintaná a hangulatokat, befogadná a tónusokat és körvonalakat. Tánclépésekbe rendeződő nyelvmozdulatokban válna zsigeri hatású prózává. A jelenlétélmények megérzékítése volna az egyik legnagyobb erénye. Olyan tapasztalatokat felforgató módon átadó én-elbeszélés volna, amely legalább annyira hangsúlyosan te-elbeszélés is mivel szerves része lenne az a tekintet, amely nem a sajátunk, de mindennél jobban formálja a mienket. Látnánk benne valakit ujjak résén keresztül, ablakok keretében, gomolygó füstben vagy egy képernyő pixeles felületén. Én és te egymás felé forduló tekintete alakítaná a szöveg arcát, különleges kaland volna végigkövetni ennek az arc-másnak az alakulását. Ebben az újrateremtésben a lendületes megtorpanások és tétova megiramodások ritmusa mellett az illusztrációk erős… (tovább)

>!
154 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786068118376 · Illusztrálta: Láng Orsolya

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Juci P
Láng Orsolya: Tejszobor

Iszonyatos intenzitással indít, az első néhány fejezet tömény nyelvi gyönyör, első megszólalásként hasít, mint állat. Azt mondja a szerző: „Egyszerre írtam ezt a szöveget bizonytalanul tapogatózva és ellentmondást nem tűrő magabiztossággal” spoiler – hát ebből csak az ellentmondást nem tűrő magabiztosságot éreztem; ez a hang kész van (de semmi agresszió vagy pökhendiség nincs benne, félre ne értsétek).
Óriási feszültségek dolgoznak a szövegben, leginkább amiatt, hogy a beszélő és a másik személy – az itt elbeszélt kapcsolatban élő/élni próbáló két ember – spoiler Nem tudom, ez volt-e a szerzői szándék, vagy én nem figyeltem eléggé, de baromi érdekes a hatása a szövegre, az biztos.
Prímák a visszafogott kis metszetek, amik kísérik a szöveget (a szerző saját munkái). Többnyire tárgyakat ábrázolnak, amik a maguk csendjével húzzák alá a szövegbeli csendeket.
Viszont a kezdeti lendület és főleg fókusz legkésőbb a könyv felénél, úgy éreztem, elvész. Túl hosszú az a rész, ami a kapcsolat lassú haldoklásáról szól (és ennek oka is el volt kenve némileg), túl nagy az aránya a szövegen belül (még ha egy tönkrement kapcsolatból végül nagyrészt erre emlékszik is az ember). A mondatok önmagukban még mindig hibátlanok, de az egész már nem. Emiatt igazság szerint csak 3 és fél csillagot kéne adhatnom, de annyira imádtam az elejét, hogy nem tudok négynél kevesebbet adni összességében. És feltétlen híve lettem a szerzőnek, így elsőre.

Ui.: Némi fejtörés után jöttem rá, hogy Almássy Éva Virgo című kisregénye idéződött fel bennem ennek a könyvnek hatására, a szövegvilág rokonsága okán. Ha ez mond valakinek valamit :)

1 hozzászólás
>!
DTimi
Láng Orsolya: Tejszobor

Hát mi a túró volt ez? Diplomatikusan és finoman kérdezve, hogy a moly elviselje. (Élőben mást mondok.) Rég nem szenvedtem meg ennyire 154 oldalt. Miről szólt ez a könyv? Semmiről. Tökéletes példája a beszél-beszél, nem mond semminek. Én ezt nem értettem meg. Pont.

>!
virezma P
Láng Orsolya: Tejszobor

Mondatszinten ez színtiszta líra, méghozzá gyönyörű. Végig lehetne idézni, mindet. Szövegszinten viszont nem áll össze. Darabos, elnyújtott, önmagába tér vissza újra és újra. Sűrű, nehéz tejköd, de mégis otthonos. Külön tetszettek az erdélyi(nek vélt) szavai.

>!
melis
Láng Orsolya: Tejszobor

Kővé merevedik a külvilág, csupán jelzésértékű a tárgyi valóság, a mesélhető, szavakkal logikus gondolattá fűzhető történés. A mozdulatlan máz alatt érzelmek özöne, és megőrizni magam a közömbösségnek – csupán kezdeti törekvés. Mert képszerű mondatai olyan élethelyzeteket, hangulatokat, érzelmeket idéznek, amelyekben – mint idegen ruhájában – magamra találok.

3 hozzászólás
>!
Holdranéző
Láng Orsolya: Tejszobor

Láng Orsolya kisregényében nem a téma az, ami különleges olvasmánnyá teszi – maga a történet egy annyira ismerős és annyiszor leforgott eseménysorról, egy kapcsolat létrejöttéről és lassú széthullásáról szól. Ami ebben a könyvben igazán különleges, az a címe nem azért, de nekem nagyon tetszik a nyelvezete: Láng Orsolya finom, feszesre komponált, lírai szépségű képekkel dolgozik, és néha szinte meghökkentően pontosan kap lencsevégre egy-egy pillanatot vagy hangulatot. spoiler Hogy megéri-e pusztán a nyelvezetért elolvasni ezt a könyvet, azt nem tudnám megmondani; talán tanácsosabb egyszerre csak kis adagokban fogyasztani, hogy a sorjázó képek mind érvényesülni tudjanak, mert egy idő után megkopik a puszta líraiság varázsa, még egy kisregényben is. De egy próbára mindenképp ajánlom, mindenkinek.

>!
pillangóutca
Láng Orsolya: Tejszobor

Mint egy búvópatak, felszínre tör, kibomlik, aranyos és kedves és mellbe vágó, eredeti, jó irodalom

>!
Kata_Nagy
Láng Orsolya: Tejszobor

Erős kezdés első könyvnek. Az első fejezet nekem kicsit kiesik, és túlírt, de olyan mondatok vannak benne, amik visszhangzanak és emlékezni kell rájuk. Szerintem ez tipikusan az a könyv, amit nem elég egyszer olvasni. Pontos megfigyelésekről és gazdag élettapasztalatról adott számot nekem.


Népszerű idézetek

>!
virezma P

Olyan egyedül maradtam, hogy akár győztesként is tekinthetnék magamra.

149. oldal

4 hozzászólás
>!
Juci P

A „bocsásd meg a vétkeinket” pontos fordítása: „bocsásd meg a hiányosságainkat”. Nemcsak alkalmi törvényszegésekről van szó, hanem arról, hogy ebben a világban nem vagyunk tökéletesek. Megbocsátani és megbocsátást elfogadni csak az tud, aki vállalja ezt. A tökéletes iránti vágy miatt méltó vagy az önbecsülésre. Hibáid tudtod nélkül tettek szerethetővé. Minél többet bocsátok meg neked, annál kevesebbet bocsátasz meg magadnak. Minél többet bocsátasz meg nekem, annál kevesebbet kell megbocsátanom neked.

81. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megbocsátás
>!
Juci P

Világítás nélküli fényesség: falusi téli éjszaka. Nagyanyám ünneplőbe öltöztetve a másik szobában fekszik a padlón, két lepedő között. „Azért halt meg, mert megfázott ebben a hideg szobában. Takarjuk be, gyújtsunk be, és hívjuk életre”, mondja a kishit. „Nem lehet”, mondja a nagy tapasztalat. „Neki már jó”, mondja a nagy hit. „Nekünk rossz”, mondja a kis tapasztalat.
Egész éjjel ég fölötte a villany. Reggel nagyapám azt kérdi aggódva: „Ki fogja kifizetni a villanyszámlát?” Bosszúsággá fokozza le az őt ért veszteséget. A toron eléje rakott adagot elfogyasztja, amint biztosítjuk afelől, hogy a vendégünk. Miután végez, szedelődzködni kezd, de nem tud elindulni, mert a csomagja eltűnt mellőle. „Egy nagy csomaggal érkeztem”, mondja, „nem mehetek el anélkül.” Minél jobban keresi, annál nagyobbra emlékszik. Minden könnyedséget, közeledést ügyetlenné tesznek a vastag posztók, kucsmák, bundák. „Szegény, szegény”, óbégat valaki, miközben szöszöket csippent le kabátja hajtókájáról.

57–58. oldal

1 hozzászólás
>!
virezma P

Nem vagyok rád felkészülve. Nem tudom, hogyan kell rád felkészülni.

24. oldal

>!
Juci P

Ajkad redői elsimulnak, ha árnyaim föléd hajolnak.

41. oldal

>!
Juci P

Mintha ugyanaz a szó mást jelentene a te szádból, mást az enyémből (…). Új szó kell arra, hogy intenzíven érdekelsz és foglalkoztatsz, hullámzó lelkiállapotokba sodorsz, hozzád tartozom. Amikor csalódást okozol, tépést csinálok egy emlékből, azzal borogatom magam. Ha nappal távol, álmomban mellettem vagy. Ha nappal mellettem vagy, álmomban együtt élünk. Ha nappal együtt élünk, nincs szükségem álmokra. Az álom sok lépéssel a valóság előtt jár. Vagy mögötte, felcsipegeti a morzsáit. Lehet, hogy külön szóval csak elárulnánk ezt.

60-61. oldal

1 hozzászólás
>!
virezma P

Az ujjaim ismerték a kottát, a tudatom nem.

32. oldal (Tejköd)

>!
Barcsay_Ábrahám

Megállok egy magas házfal tövében, és felnézek a tetejére. A felhők elhagyják a kéményeket, eltűnnek a ház mögött, sodródnak a szélben. Hirtelen az az érzésem, hogy a ház dőlni kezd felém, lassan, végtelenítve, helyéből mégis mozdulatlanul. Mivel ez csak érzékcsalódás, és tulajdonképpen nem történik semmi, továbbállok, és egy másik házzal is kipróbálom ugyanezt. Azzal is működik. Bármelyik házzal működik, csak közel kell állni hozzá. Nem látszik rajtam, hogy titokban ezzel foglalkozom. Mintha csak állnék ott, és nézném a felhők vonulását.

Lassított felvételen összeomló toronyház

>!
melis

A bizonytalanság résén át berendezkedtem arra, hogy nem változik semmi. A keskeny nyíláson benyúlva csipesszel raktam össze apró alkatrészekből tökéletes remekművem. Türelemjáték türelemüvegben. A remény felépíti magát egy gombostűhegyen is.

76. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Máté Angi: Az emlékfoltozók
Máté Angi: Kapitány és Narancshal
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Máté Angi: Ez egy susogó levél
Gál Andrea: Fecske utca 12.
Székely Csaba: Bányavidék
Bleeding Bride: A téboly kertje
Borbáth Katalin: Törj ki a csendből
Balázs Imre József: A Dél-Párizs nyárikert
Markó Béla: Égő évek