Bordaköz 13 csillagozás

Láng Orsolya: Bordaköz

Láng Orsolya ezúttal verseskötettel lép a nagyérdemű elé, a nagy sikerű Tejszobor című prózakötet után.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Hortus Conclusus

>!
Erdélyi Híradó / Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár - Budapest, 2016
88 oldal

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Juci P
Láng Orsolya: Bordaköz

Láng Orsolya már a bemutatkozó prózakötetével feliratkozott nálam az „írók, akiknek minden egyes betűjére kíváncsi leszek” listára, és ezzel a verseskötettel bebetonozta ott a helyét. Üdítő olyan kortárs költőt olvasni, aki érti, hogy a szabadvers nem azt jelenti, hogy az erkélyen cigizésről meg a párnán maradt hajszálakról szóló szenvelgő e-maileket a (volt) kedveshez úgy tördeljük, hogy ne érjen ki jobboldalt a margóig, és nem attól vers a vers, hogy a végén van egy erőltetett hasonlat. A lírai kifejezésmód áthatja Láng prózáját is, sőt abszolút erőssége szerintem a Tejszobornak, így nagyon nem lepődtem meg, hogy ezek a versek erős, magabiztos, egyéni látásmódú líraiságot hordoznak. Sokféle hangon szólal meg, hol játékos,* hol melankolikus, hol József Attilát, Weörest, Pilinszkyt idézi meg, de mindig saját ez a hang, és átélhetően személyes. Újraolvasás lesz ebből, sőt jó eséllyel saját példány. Kedvenc vers: A boldog szolga dalai (https://moly.hu/idezetek/813946) – nem is tudom, lehet-e ennél jobban ábrázolni az aránytalan erőviszonyokat egy kapcsolatban, és az a kóda a végén!

* Ritkán horkanok fel (ez nálam a nevetés) verseskötetek olvasása közben szójátékon (nem jut minden hónapra egy Varró Dani vagy Parti Nagy, na):

"Ha Róma városa Örök,
az otthonod Örök lakás.
[…]
Ha bor került elő, miénk
a bocca della verità.
Az éjbe kikönyökölünk,
s a város, mint a nave, va."
(A vendéglátóhoz)

4 hozzászólás
>!
dontpanic P
Láng Orsolya: Bordaköz

Fehér, csönd, utazás. Társas magány. Közeledések, távolodások. Elhagyás, elhagyatottság, akár szakítás, akár halál által.

Csöndesen, együttérzéssel megfogalmazott meg nem értettség. Az egymás félreértésének elkerülhetetlensége, a mégis újrapróbálkozás örökös kényszere.

Számomra a Felszálló ködök a kötet csúcspontja, de talán nem is csak a köteté, hanem az utóbbi időben olvasott kortárs verseké is. A nyugatos hagyományt emeli át a kortárs megszólalási módokba, a képek, a forma és a tartalom tökéletes elegye és harmóniája, azt mondanám, már-már hibátlan.

>!
virezma P
Láng Orsolya: Bordaköz

Megszoktam, hogy minden lemezen vannak töltelékdalok, a verses köteteket pedig felduzzasztják „korai” meg „kísérletező” írásokkal.
Láng Orsolya kötete nem ilyen. Minden oldal, minden sora aprólékosan kimunkált, odaszegezi a figyelmemet, hogy babráljak vele, fejtsem fel, ismerjek rá. Nagyon sűrű, nagyon zenei versnyelvet használ, tele játékkal, egymásra utalással. Szeretem, amikor egy szerzőnek nem hétköznapi a szókincse, azért meg egyenesen odavagyok, amikor a tudomány (például a matematika) képeivel operál (lásd Műveletek című vers).
Ez egy olyan kötet, amit nem csak magamnak, de ajándékba is megvennék. Olvasni kell, tovább kell adni.

1 hozzászólás
>!
tengshilun IP
Láng Orsolya: Bordaköz

A 2016-os év egyik legerősebb kötete, és annak ellenére merem ezt kijelenti, hogy az év termésének kb. egyhatodát olvastam eddig.
Láng Orsolya úgy ír, hogy egyszerre éreztem azt, egy erősen szerkesztett anyaggal van dolgunk, minden szó gondosan a másik mellé van válogatva, mégis, sosem gondoltam, hogy izzadva, képességének határát súrolva szenvedte volna ki a sorokat. Finoman megszerkesztett, de könnyed ez a megfogalmazásmód, mert mindig elegánsan találja meg a megfelelő rímet, az odaillő szót, vagy éppen annak stílszerű hiányát. Egy ideje már nem találkoztam olyan lírikussal, aki ennyire jól bánik a nyelvvel. Pedig ez alap lenne a valódi költészethez. Mert ami ezen kívül esik, az vagy nem költészet, vagy üres szócséplés.
A lírai én gyakran váltogatja nézőpontját: néha a távolból figyeli a leírt eseményt, dolgot, néha pedig olyan közel megy hozzá, hogy „Nézem hátad falát, mintha kihajthatna rajta a karnyújtásvirág”. Ez a gyakori szemszög és távolság változás ugyanakkor nem válik a szöveg hátrányára: amikor a lírai én közel kerül szemlélete tárgyához, akkor is ugyanolyan hűvös, szemlélődő marad, mint máskor. Az egész kötetet áthatja ez a fajta „hűvösség”, mégsem mondhatom, hogy egy, a világtól elzárkózó, közömbös attitűdről van szó, inkább csak a gyakori önreflexió és koncentrált figyelem miatt érzem annak. Több helyütt nyelvi játékokba megy bele, általában jól áll neki, mosolyra fakaszt, de ez a mosoly inkább fanyar, mint édes.
Költészetéről Nemes Nagy Ágnes (és távolról) József Attila jutnak eszembe, amennyiben erősen gondolati költészet, illetve amennyiben ifjú költőnőnk is szereti, és előszeretettel alkalmazza a sűrítés eszközét. Másfelől el-elkalandozik a kortárs stílus felé is, ami néha igazán rendben van, másutt egy kicsit számomra sok. Bevallom, bizonyos versek annyira átvitt értelműek (kellenek, hogy legyenek), hogy halandó eszemmel nem mindenütt értettem, miről is szól az adott vers, de szerencsére ez is ritkán fordult elő. Mindent egybevetve: engem meggyőzött. Nagyon erős kezdés.

>!
Babramorgó P
Láng Orsolya: Bordaköz

Igen, ó igen. Elkezdtem a kötetet olvasni, mi is ez? Mik ezek a szertelen képek? Kicsit összezavarodtam, megmondom őszintén, aztán szembe jött ez a sor (Naptár című vers):

„a vattacukor illatú mélabú”

meg voltam véve. Olvastam idén olyan köteteket, ahol az egész könyv nem ért fel ezzel a sorral. De ebben a könyvben van más is, nem csak ez az egy, önmagában gyönyörű sor: lüktető, a szürrealizmussal kacérkodó, szabályokat felrúgó, megdöbbentően jó versek. Valahogy így képzelek el egy kortárs kötetet…

Az év eddigi legjobb lírai kötete számomra.

>!
_selene_ IP
Láng Orsolya: Bordaköz

E kötetben villanásnyi képek, tárgyak, színek, hangok sorjáznak egymás után és illeszkednek aztán egy mélyen átélhető, szubjektív egységbe. Az olvasónak olyan érzése van, mintha ez az érzékeny, fotografikus költői világ finoman átlebegne a saját lelkébe. Tökéletesen átérezhető lírai atmoszféra teremtődik.
Egy igazi unikum a kortárs líra porondján.


Népszerű idézetek

>!
Juci P

A boldog szolga dalai

Úrnőm, én úgy szoktattalak,
esténként megmosdattalak,
elsőként dús hajú fejed,
utána sorra mindened.

Könnyemmel áztattam alád
tekintetek, szavak porát,
mely megtapadt a testeden,
mint csillagpor az est-egen.

Majd törlőbe takartalak,
meleggel átitattalak,
rám kövült közben e szokás:
esténként úrnőmosdatás.
*
Alárendeltedként mellédrendelődtem –
pedig csak szolgálnom kellett volna téged,
megtennem, amit te nem teszel, helyetted
kiseperni, megfőzni az ebédet,

megrendülés nélkül lesni a szavad,
amely utasítás, nem viszonzó válasz.
Nem őrangyal, csak őrláng kéne lennem.
Nem protézis, csak támasz.
*
Falán cselédszobámnak páfrányok árnya himbál,
a hold is végigúszik, és ablakodra száll,
mikor leér a hídhoz, sirályok hangja hallik,
ólmos karokkal alszom, álmom sem szöktet el.

Neszedre felneszelve iparkodom mezítláb –
a konyhában talállak. Mint vendégnek, köszönsz,
nem engeded meg, hogy kutyáddal reggelizzem,
az asztalodhoz intesz, cipót, vajat kínálsz,

hozzá pávás csuporban szurokszínű itókát.
Mézzel kevert kesernye sosem járt számba' még.
Szeppenve kortyolom ki: ezek szerint belém látsz,
leleplezed e két íz uralmát szívemen.
*
Seregszemlére gyűltek össze
alávaló alattvalók,
akik hűtlenek voltak egykor
hozzád, most itt láthatók:

az elkallódott cédulák,
használt zsebkendő, buszjegyek,
beszáradt paszták, roncs gumik,
a tőled függetlenedett

érvénytelen igazolványok,
kallódó, lejárt dátumok,
az okafogyott értesítők,
homályba süppedt limlomok.

S most nézd el teng-lengésüket,
miként a kegyes hatalmak,
engedd boldogan élni őket,
ameddig élni akarnak,

udvartartásod lényege,
felvigyázatlan birtokod
ledönthetetlen sorfala
e tengernyi fölös dolog.
*
Ha nem vagy itt, lakásod van helyetted –
átseprem, mint a szél a tájat.
Sarkaiból lompos porcicák
kerülnek elő nyávogón utánad.

Mint ki a felszínen téblábol, de rejtve
mélységei felé függőként irányul,
úgy jövök-megyek az üres lakásban.
Vetetlen ágyad tátong meghalásul.

Szobáddal szemközt, a fürdőszobában,
elfészkelődöm a hűvös porcelánban.
Nagy, csontos ölként körülvesz a kád.
Világít az ajtón bolyhos pongyolád.
*
Amikor jókat álmodom veled,
reggel nem árulhatom el neked:
kérő tenyérrel simogattalak,
végül magamnak odaadtalak.

Amikor rosszat álmodom veled,
reggel nem árulhatom el neked:
fásult voltál, felhasogattalak,
kályhámba rendre beleraktalak.
*
Nézem nyakadon a láncot:
gyöngye fedezi a ráncot.
Nézem szép frizurádat:
színe fedezi a szálat.
Nézem kezeden a gyűrű-kövecskét:
eljegyzett a magányos öregség.
*
Érkezésemhez ennyit fűzöl hozzá:
"engem megmenteni nem lehet,
te hulladékmezőn szántó-vető.
Elfalaztak hitek és tévhitek".

Mire megjövök, azt mondod, amíg
morzsák közt szánt utat az ujjbegyem,
"engem nem lehet körülseperni.
Gondom távolítható, de végtelen".

Megköszönöd a karnyújtásomat,
noha ujjamra sem tartottál igényt.
S míg félrenézel, függönyöd lerántom,
rád uszítva a vakító reményt.
*
(Ma megszököm. Távolodni tőled.
Talán ma még hallhatok felőled.
Hűlt helyemet vetítik a falak.
S hiába szólongatsz, hogy betakarjalak.)

46-49. oldal

3 hozzászólás
>!
Juci P

Mióta utolértelek

Mióta utolértelek
magamban, érzem, értelek,

ragaszkodásom ág-bogát
most gyolcs-szövetként látom át:

hisz fájdalomra nincsen ok –
nem nyílt seb vagy, csak nyílt titok;

tükör-vetette rezge fény
szobám falán, a szív felén.

70. oldal

1 hozzászólás
>!
dontpanic P

Ott hever benned a csigaház.
Amikor magában haladva önnön középpontja állja el útját,
összeroppan és megszületik.

Felszálló ködök című vers

>!
tengshilun IP

TANÚSÁG

Kék lomokat szórt szét az ég a réten,
uralni a földet némiképpen.
Nincs árnyék, mindenünnen szembetűz a nap.
Halkan feslik az elaggott malom,
s ami eddig megkötött volt, szabadon
kószál. A várt lépés elmarad.
Mert kishúgom közeleg a dombon odaát,
vállán újul a megviselt kabát –
egy almaágat himbál, jogarát.
És szól a sötéttel érdekemben.

9. oldal

1 hozzászólás
>!
tengshilun IP

A szél ujjbegye alatt lúdbőrözik a táj,
padlóra ejtett ing gyanánt gyűrődik össze hirtelen.

14. oldal - NAPTÁR

>!
dontpanic P

Saját szavába vágó sín halad
a ponyvaként fércelt drótos ég alatt.

Felszálló ködök című vers

>!
tengshilun IP

Lehet, hogy semmi közünk nem lehet már
egymáshoz: hiszen ez is érthető.
Mint a kettévált kagylóhéj közül,
eltűnt az együtt érlelt gyöngy-idő.

59. oldal - A HŐS MAGÁNYBESZÉDE - (részlet)

>!
tengshilun IP

Nyílnak-e még a jégvirágok a homlokzatok feliratán?
Csemegéznek-e még a rigók a festőszobor mellkasán?
Tartja-e magát a meleg szobánkban, mely most már a tiéd egészen?
Mozgólépcső fut bennem egész nap, hogy téged utolérjen.

12. oldal - A KÖR ZEGZUGOSÍTÁSA

>!
tengshilun IP

A TEST ÚJRAFELISMERÉSE

J.A. kötetbe

Egy ideig nem néztem felé,
de mindvégig tudtam: ott van.
Megvártam, amíg vonásai tömeggé állnak össze,
egymásba mosódnak az erek és a ráncok,
és ekkor,
miután csendje túlnőtte visszhangját,
lehajoltam hozzá:
felemelkedtem.
A harántcsíkolt, finom gerinc
már könnyű volt, kiszáradt kitinpáncél.
Mindenütt várt és fogadott.
A bejárt korpuszon, úgy rémlett
helyet cserélt egymással néhány pont (a szegek helye),
felfüggesztette magát néhány vessző (korbácsnyomok),
és közbeékelődött
– restellném, ha ott volt mindig is – ,
mintegy szálkaként a bőr alá verődve,
a végtelenített gondolatjel.

45. oldal

>!
_selene_ IP

Napok – átlátszó rétegek.
A pikkelyekről éj pereg.
Mintha hideg vízben tisztálták volna ki.
Félek elfelejteni.
Ami elmúlt tőlem, térkép maradt,
összehajtogatva kabátom alatt.

13. oldal, A kör zegzugosítása


Hasonló könyvek címkék alapján

Jancsik Pál: Kedvük ragyog, mint az ég
Kercsó Attila: Kopjafák árnyéka
Dobai Bálint: Megfáztam egy temetésen
Kercsó Attila: Gerlék a lármafán
Balázs Imre József: Vidrakönyv
Markó Béla: Bocsáss meg, Ginsberg
Ferencz Imre: Madárkirakat
Egyed Emese: Délvidék
Vári Csaba: Kávé, félkeserű
Káli István: Helyzetábécé