Primavera 15 csillagozás

Sandro Botticelli élete
Láng György: Primavera Láng György: Primavera Láng György: Primavera

Láng ​György az 1930-as években hosszú időt töltött Botticelli hazájában, Firenze városában, s valósággal lenyűgözte őt a korai reneszánsz, a quattrocento kiemelkedő festőjének és grafikusának élettörténete, mélyen filozofikus lelkülete és páratlan szépségű művészete. Szenvedélyesen kutatta, majd nagy írói és képzőművészi tehetséggel e könyv lapjain megelevenítette Botticelli egyéniségét, életének eseményeit, a kortársaihoz fűződő kapcsolatát. Nagy hozzáértéssel avatja be az olvasót műveinek titkaiba, megtanít képei élvezetére. A kötet ráhangolhatja az olvasót, hogy elképzelje Mátyás király nagy hatalmú Magyarországának művészi és gazdasági vonzó erejét, amely elvezette a húszéves Botticellit Vitéz János prímás-érsek, királyi kancellár fényes esztergomi palotájába, ahol az ifjú festő lehetőséget kapott rá, hogy művészi tehetségét bemutassa. 1467. június 20-án fényes európai ünnepséggel megnyílt a Vitéz János prímás által szervezett nagyhírű, nemzetközi egyetem, az Academia… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1969

>!
Glória, Budapest, 2008
398 oldal · ISBN: 9789639587465
>!
Móra, Budapest, 1982
362 oldal · ISBN: 9631130126
>!
Móra, Budapest, 1978
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631110214

1 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Arisztotelész · Lorenzo Medici · Angelo Poliziano · Marsiglio Ficino


Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Tintapatrónus
Láng György: Primavera

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

Láng György könyve igazi kincs, és nem csak azok számára, akik – hozzám hasonlóan – mindent fogyasztanak, ami festészettel kapcsolatos. Botticelli életének a regénye tökéletesen le tud kötni bárkit, aki szeret olvasni életrajzokat; kis csúsztatással történelmi regénynek is megfelel, hiszen Firenze politikai, társadalmi és kulturális változásait követjük végig nagyon közelről a könyv folyamán; a festészet iránt rajongók pedig lubickolhatnak a számtalan rendkívül részletes, alapos, ugyanakkor gyönyörű és magával ragadó nyelvezettel megírt festményelemzésekben.
Bár az elején csak úgy belecsöppenünk Botticelli életének egy éppen zajló zűrös jelenetébe – ami hatásosan felkelti az olvasó érdeklődését – az író utólag szépen visszakanyarodik a gyerekkori évekhez, és onnan kronológiai sorrendben következnek egymásután a fejezetek. A festményeit, alkotói jellemének és képességeinek alakulását is időrendben ismerjük meg, így az író ügyesen tudja bizonyos helyeken adott életeseményekkel magyarázni a születendő műveket, vagy olyan összefüggését is keresni, amelyek kizárólag egy regényben fordulhatnak elő. Ilyen például az a már-már meseszerű jelenet, ami a Primavera megfestésének a hátterében áll.

Mesterien rajzolódik ki a regényből Firenze mindennapi élete a Mediciek korában, mind az udvari élet, mind az egyszerű emberek élete, és természetesen a művészeké. Számtalan korabeli hírességnek a neve bukkan fel: elkezdve olyan festőktől, akik Botticelli pályájának a kezdetén már a sajátjuk végén vannak (Fra Angelico), olyanok akiktől ő tanult, illetve akik egy generációbeli kortársai voltak (Fra Filippo Lippi, a Pollaiuolo testvérek, Andrea Mantegna), vagy akik akkor érték el karrierjük csúcsát, amikor ő már öreg volt (Michelangelo, Leonardo da Vinci, Boltrafio); aztán ott van a Medici család, mellyel szoros kapcsolatban állt (udvari festőjük volt), egy darabig ott is lakott az egyik palotájukban, ahol alkalma volt megismerni a kor nagy humanista gondolkodóit (Marsilio Ficino, Angelo Poliziano), és olyan sorsdöntő személyiségeket, mint Machiavellit, akit nem különösebben kedvelt.

Amikor Botticelli festményeit elemzi, Láng György nagyon körültekintően jár el. Mindig tudjuk, hogy éppen milyen fontos esemény történt a festő életében, vagy a környezetében, ki a megrendelő, és milyen céllal rendelte meg. A festményeket rendszerint izgalmasan írja le, és olyan sok és változatos jelzőt ismer és használ szinte minden egyes hangulatra, hatásra, kompozícióra, színhasználatra vagy akár vonalvezetésre, hogy nemegyszer éreztem komoly késztetést, hogy kigyűjtsem ezeket. Nyilván engem ezek a részek kötöttek le leginkább. Mivel nem csak irodalmilag szépek, hanem rengeteg információt is tartalmaznak, amiből sok mindent lehet tanulni, több ilyen elemzést kijegyzeteltem magamnak a blogra. Sokszor a festmény korabeli megítéléséről is ír egy-egy bekezdést, vagy elmeséli, mi lett az utólagos sorsa, így egy teljes képet kapunk az adott alkotásról.
Láng György szeretettel – talán odáig is merészkednék, hogy áhítattal – írta meg ezt a regényt. Ez óhatatlanul átragad az olvasóra is, és mire a végére ér addigra érzelmek kavalkádjával kell szembenéznie és azzal a nagyon erős kísértéssel, hogy csak azért, mert most már „ismeri” Botticellit ne nyilvánítsa ki azonnal „kedvenc festőnek”, ahogy Dallos Sándor regénye után tette Munkácsyval :) Hisz olyan sokan festettek még olyan sok mindent, amiről még nem is tudni, hogyan és mennyire fog megérinteni…

>!
acsferi
Láng György: Primavera

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

Szeretem a kiemelkedő művészek életét végig kísérő regényeket és Láng György Alessandro di Mariano di Filipepi Vannit (Sandro Botticelli) középpontba állító műve minden tekintetben kiállja az összehasonlítás próbáját, más a témát feldolgozó szerzők műveivel. A szerző alapos felkészültsége tetten érhető a történelmi háttér felvázolásában, az itáliai reneszánsz firenzei képviselőinek Fra Angelicotól Ghirlandaion át Michelangeloig terjedő megjelenítésében, de talán a regény legértékesebb részei Botticelli műveinek értő elemzései. Mindenkinek, aki az itáliai reneszánsz iránt érdeklődik jó szívvel ajánlható.

>!
Gabber777
Láng György: Primavera

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

Talán túl sokat vártam ettől a könyvtől, és talán az sem használt a sokat a véleményem megformálásában, hogy közben Láng György Beethoven életrajzát is olvasom. Ezen második könyvet jóval erősebbnek éreztem, ami visszavetette a szememben a Primavera-t. Az író nem tudta igazán átadni számomra a festő jellemét, szenvedését, a műleírások ellenben nagyon tetszettek. A gondolatfolyam kissé töredezett. Láng György ír egy fejezettet 4-5 képelemzéssel, majd következik egy történelmi fejezet, majd egy viszonylag felszínes belső vívódásról és testi bajokról szóló rész. A könyv szocialista osztályszemléletét nem rónám fel hibának, mivel ekkor íródott nincs mit tenni. Elgondolkodtatott, hogy vajon jobb lehetett e ebben a szép szocialista (de persze hazug) mesében hinni, pozitívan nézni a jövőbe, valamilyen célért harcolni, mint a mai nihilben, és kiábrándultságban, ahol már teljesen mindegy ki kormányoz, csak az a biztos, hogy lenyúlja a közpénzeket a haveri holdudvar.
A könyv elolvasása után Karel Schulz Kőbe zárt fájdalmát ajánlom a lelkes olvasóknak!
https://moly.hu/konyvek/karel-schulz-kobe-zart-fajdalom

>!
Akos_Kirsch I
Láng György: Primavera

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

Talán azért, mert alig néhány hónapja látogattam meg Firenzét, de ez a könyv nagyon tetszett. Lendületes, érdekes – igaz néha sok benne a festmény leírás, de ennek ellenére nem lehet megunni. Remekül bemutatja Boticelli életét és az akkori korszakot. Felbukkannak híres szereplők, mint Da Vinci vagy Michelangelo stb. Érzelmes és egyben tragikus regény, ajánlom mindenkinek.

>!
zsofi017
Láng György: Primavera

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

Nagyon tetszett, de kicsit sok volt benne a képek elemzéséről szóló rész, viszont volt olyan elemzés, amihez nem mellékeltek képet, vagy nem azt a képet tették be amiről szó volt.

>!
Veronika_Németh
Láng György: Primavera

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

Nekem kicsit száraz volt a sok festményleírással.


Népszerű idézetek

>!
sassenach

A művész olyan, mint a tenger. Hátán ringatja az eget és a földet, visszasugározza a napfényt és éjszakát: tükröz mindent, az egész való életet, és mindenkor a mát mutatja, a jelen időt, amely éppen zajlik körülötte, még akkor is, ha régi időkről szól. Kifejezésmódja, formanyelve és alkotó módszere mindig korabeli. A mű mindenkor vallomás a korról.

99. oldal

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

>!
Tintapatrónus

Marsiglio Ficino egy évvel a Mars és Vénusz keletkezése előtt, 1474-ben fejezte be Theologia platonica, azaz a Platóni vallásbölcselet című művét. Ebben Platón és a biblia szemléleteit, a pogány hagyományok ls a keresztény valláserkölcs más-más szempontból való kinyilatkoztatásait tette vizsgálat tárgyává, kitűnő elmeéllel – de nem mindig tévedhetetlenül. Azt állította, hogy az ember a tökélesedés felé törekszik – s ez minden bizonnyal így is van-, és csak a szépségen keresztül vezet az út a jóhoz – ami viszont már nem fgodaható el általános érvényű törvénynek. Ficino többek között az is hirdette, hogy élvezni kell az élet gyönyöreit, de nem nyakló nélkül. Továbbá minden körülmények között a humánum alapjaira kell helyezkedni. Az ember a központja a mindenségnek, és természetéből eredően a legnagyobb tökélyre vágyik.Igen ám, de a benne élő, úgyszintén természeti okokból fakadó alacsonyrendű hajlamai, a test ösztönei belső széthúzásra késztetik. Így az ember kettősségből, ellentétből, állandóan szétfeszítő belső harcból áll. Ez az elmélet igen jól megfelelt az arisztokráciának, a feltörekvő újgazdagoknak és a vagyonosodó polgárságnak egyaránt, tehát Lorenzo Medici borotvaélen táncoló egész politikájának is.

201. oldal

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

Kapcsolódó szócikkek: Lorenzo Medici · Marsiglio Ficino
>!
Tintapatrónus

Azzal az elmélettel is sokat foglalkoztak, amelyet fra Filippo Lippi és fra Diamante már tanított, és alkalmazott a gyakorlatban: napfénynél, természetes fénynél a „meleg színcsalád” érvényesül jobban, vagyis a piros és rokonai; mesterséges fénynél pedig, de már szürkületkor, alkonyatkor is, inkább a „hideg színek” uralkodnak, azaz a kék és rokon színei. Ezért templomok félhomályos falifestésénél több hideg színt alkalmaztak; „függő képen”, amelyik úri ház jól világított falára kerül, több meleget.

86. oldal

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

>!
Tintapatrónus

1490 körül a firenzei kormánytanácsba egy húsz-huszonegy éves forma fiatalember került, szerény hivatali beosztásba. […] Hatalmas észről tett tanúbizonyságot mindjárt az első napokban, ahogy a kormánytanács szolgálatába került. s csakhamar számos jelét adta irodalmi műveltségének, írói, költői tehetségének, nagyszerű gazdasági, közjogi, kereskedelmi tudásának – s nem utolsósorban pompás diplomáciai képességeinek s politikai rátermettségének is. Ezért rövidesen közvetlen szolgálati beosztásban Lorenzo Medici mellé került, s igen szoros hivatali kapcsolat fűzte őket egymáshoz. A fiatalember neve: Niccolo di Bernardo dei Machiavelli.

290. oldal

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

Kapcsolódó szócikkek: Lorenzo Medici · Niccolo Machiavelli
>!
Tintapatrónus

Ez a Sandro Botticelli még a legtragikusabb, legmegrázóbb, véres témákat is finom, különleges bájjal tudja festménnyé szelídíteni. Eloszlatja a drámát, a borzalmat, és kivonatából szelíd harmóniát tud varázsolni. Nagy álmodó, nagy költő. Minden költészete tisztul ecsetje alatt, a súlyos sötét derűs világossággá színezi át, minden megtelik keze alatt lírával, szépséggel, mert ő az örök szépség szerelmese…

139. oldal

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

>!
Tintapatrónus

[Machiavelli] Vallotta, hogy a vallás és az erkölcs mellőzhető a kormány legfelsőbb s a nép előtt nem ismeretes vezető ténykedésében. A kormányzatot vallás és erkölcs helyett inkább az okosság és kíméletlen következetesség útján kell vezetni, s a hatalom fenntartásának csak egyetlen biztos és célravezető eszköze lehetséges: az erőszak!

291. oldaldal

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

>!
Tintapatrónus

Aztán Botticelli sok délutánt töltött Pierfrancesco Medici villájában. A házigazda fölolvasta az Isteni színjátékot, hogy ihletet, hangulatot merítsen belőle. Átszellemülten szavalt, olvasott, és Botticelli az ő szájából ismerte meg teljes egészében, minden részletében, elragadott lélekkel a nagy mű három részét: az Infernót, Purgatoriót és Paradisót – a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot.

323. oldal

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

>!
Tintapatrónus

Sokszor fülébe csengtek Angelo Poliziano barátja szavai, aki Arisztotelészt idézte: „A művészetnek következetesebbnek és igazabbnak kell lennie az életnél!”

212. oldal

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

Kapcsolódó szócikkek: Angelo Poliziano · Arisztotelész · művészet
>!
Tintapatrónus

Sandro Botticelli nemigen dolgozik, ténfereg szerte a városban. […] Elsántikál Verrochio barátja műtermébe. […] Nagy munkában találja. legjobb legényeivel két nagy domborművet ötvöz. […] Mindkettő bronzfej. Egyik Nagy Sándort ábrázolja profilban, a másik Dareioszt. […] Megtudja, hogy Lorenzo rendelte őket. Uralkodik a Danubius völgyében egy bölcs király, neki küldi ajándékba ezt a két öntvényt, egyéb vagyont érő, sok ajándékkal egyetemben.
– Mi a neve annak a királynak?
– Mathias primus, justitius, rex Hungarorum. Első Mátyás, az igazságos, a magyarok királya.

275. oldal

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete

>!
Tintapatrónus

1487-et írnak. Leonardo [da Vinci] megint visszatért Milánóból, s huzamosabb ideig marad Firenzében. Most az beszélik róla, hogy falfestményeinek és táblaképeinek egy része rövid évek folyamán – megsötétül, szinte megpörkölődik, elég! És annak oka örökös kísérletezéseiben, újkeresésében gyökerezik. Mert valami titkos anyaggal, saját találmányával, a jó ég tudja, mi mindenből kevert, sűrű réteggel vonja be a falat, táblát, de olykor még a vásznat is alapozás előtt, mielőtt nekifog a festésnek. És ennek lenne meg az a rejtelmes tulajdonsága, hogy szinte elégeti a a festést, és lassanként, fokról fokra megöli a színeket. Ezért lLeonardo, aki most harmincöt esztendős, régi festményeinek egy részét kénytelen meglett férfikövetőivel átszíneztetni, minthogy tulajdonosaik sorra panasszal fordulnak hozzá.

277. oldal

Láng György: Primavera Sandro Botticelli élete


Hasonló könyvek címkék alapján

Dallos Sándor: A nap szerelmese / Aranyecset
Bródy Sándor: Rembrandt
Gál György Sándor: Majális
Kertész Erzsébet: Elizabeth
Dancs Vera: Szép szemek áldozatja
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Ignácz Rózsa: Róza leányasszony
Kertész Erzsébet: Csipkebolt Brüsszelben
Ordas Iván: Simonyi óbester
Kertész Erzsébet: Szendrey Júlia