A kötet tanulmányai a XX. századi magyar líra történetének két kérdéskörét vizsgálják. Az egyik a magyar újklasszikus irány. E két háború közötti (mind Európában, mind Magyarországon) meghatározó irányzat jellemző műformája az általam „világképhordozó nagykompozíciónak” nevezett műtípus, amely a hagyománykövetés elioti értelmében korábbi kanonizált művek újramondásával és felülírásával lepi meg olvasóit. Az újramondás lehetőségeit Babits Mihály Jónás könyve című poémájában vizsgálom, az imitatio elvének és a hagyomány modernizációjának együttes érvényesülését Radnóti Miklós Eclogáiban és Dsida Jenő költészetében.
Másik témaköröm az 1920-tól kibontakozó erdélyi líra. Kétségtelen, hogy az erdélyi költők életműve a magyar költészettel közös poétikai törekvések mentén alakult – jól példázzák ezt Dsida Jenő költészetének József Attilával és Radnóti Miklóssal rokon vonásai. A kisebbségi létviszonyok között kialakított, és a transzszilvanizmus vállalását is jelentő erdélyi… (tovább)
Kérdezz másképp… 0 csillagozás
Hasonló könyvek címkék alapján
- Thuróczy Gergely (szerk.): Az ellopott tragédia ·
Összehasonlítás - Szabolcsi Miklós: A clown, mint a művész önarcképe ·
Összehasonlítás - Kollarits Krisztina: „Csak szétszórt őrszemek vagyunk…” ·
Összehasonlítás - Budai Attila (szerk.): Az Irodalomtörténet repertóriuma 1912–2012 ·
Összehasonlítás - Csúri Károly: Lehetséges világok ·
Összehasonlítás - Balassa Péter (szerk.): Üvegezés ·
Összehasonlítás - Thomka Beáta (szerk.): Befejezetlen könyv ·
Összehasonlítás - Gregus Zoltán: Közelítésben ·
Összehasonlítás - Pósa Zoltán (szerk.): Hernádi Gyula ·
Összehasonlítás - Somlyó Bálint – Teller Katalin (szerk.): Filozófus a műteremben ·
Összehasonlítás