Apás ​szülés 85% 40 csillagozás

Tulajdonképpen semmi kis könyvecske ez, aminek dramaturgiailag csak a vége ad súlyt, de olyan növényi nyugalom árad belőle, hogy nekem mégis nagyon jól esett. A történetéről alig van mit mondani (amit meg lehetne – a végét –, azt nem szabad elmondani), a szokásos fejlődésregény, kamaszodás, miegymás, Dunát lehet rekeszteni itthon az ilyesmivel. Ugyanakkor végig jellemzi valami tisztaságra törekvés, ami kiemeli a magyar kortárs prózából, és aminek nagyon örültem. Örömömben adok is neki 4,5 csillagot, fenntartva a jogot, hogy később meggondoljam magam, mint Győrffy könyve esetében, amit visszamenőleges hatállyal a mai napon négyesre rontottam vissza, mert tényleg egy mukkra sem emlékszem belőle, de még a hangulatára sem nagyon – azt is csak a saját értékelésemből tudom rekonstruálni. Talán fennáll a veszély, hogy ez a kötet is erre a sorsra jut, de addig is élvezze mély szimpátiámat. Ami a mondatok finomságát, illékonyságát illeti, Lanczkortól van mit tanulni.

Ez a történet annyira rövid, mintha lenne néhány szabad órád, leülnél beszélgetni valakivel, aztán ebből nem lesz igazi párbeszéd,csak hallgatod őt. Lennének kérdéseid, de megtartod magadban, mert annak aki beszél, elég mindazt elmondania, amit aztán sosem fogsz elfelejteni. Nem azért nem felejted el, mert olyan érdekes, vagy egyedi az élettörténete, hanem azért, mert úgy mondja el, mint aki magától értetődőnek tartja, hogy vele ez történt, neki ez járt az életből, ezzel kell most, a továbbiakra nézve kezdeni valamit. Elsősorban tovább élni. Csak leülsz és hallgatod, ahogy én is tettem egy éjszakán át. Aztán hajnal felé újra elolvasod a García Lorca-átiratokat, az evangélium-parafrázisokat, meg a Perszephoné-példázatot, mert ezekre valahogy nem figyeltél eléggé, pedig ezek voltak a mesélő szinte észrevétlen sóhajtásai. Aztán reggel lett.

Amikor először hallottam erről a könyvről nem akartam elolvasni, tudomást sem vettem róla. Volt egyszer egy hasonló olvasmányom, legalább is azt hittem hasonló, Ficsku Pálnak a Gyerekgyár, ami úgy éreztem, hogy bár nem volt rossz könyv, de teljesen kimerítette érdeklődésemet arról, hogy az apák hogy élik meg a gyerekvállalással kapcsolatos dolgokat. (Ne haragudjatok kedves férfiak, ez nem rólatok szól, valahogy a másik nem véleménye sem villanyoz fel!)
Aztán olvastam róla egy értékelést, ami annyira megérintett, hogy képtelen voltam tovább várni, ismét minden előzetes tervemet áthágva, megvettem, elolvastam, és jól tettem.
Jól tettem, mert pontosan azzal a prózával íródott ez a könyv, ami nekem jól szokott esni. Ettől a pillanattól kezdve pedig, nem is számít a téma. Amit egyébként sem fed le a cím, bár azt gondolom, hogy ennek ellenére jó választás volt.

Egy kamaszfiú férfivé érésének jelentősebb állomásait ismerhetjük meg, mindezt időben ugrándozva, úgy, ahogy gondolataink csapongnak, a ’90-es évek Magyarországán, Szombathelyen. A korszakok is egy-egy jelentősebb ecsetvonással jelennek meg, úgy, mint taxi blokád, vagy az Ausztriába Gorenje fagyasztókért kígyózók kocsisora, vagy épp főhősünk Gergő ügyeskedése, aki a környék első bioboltjának tulajdonosa. Az ifjúkori szerelmei is ugyanezekkel az apró momentumokból kiindulva lépnek a színre. Lili, aki gimiben eggyel felette járt, de kitörölhetetlen emléket hagyott maga után, majd Éva a főiskolás évekből, akivel később örök hűséget esküsznek egymásnak. Ennek a korszaknak elengedhetetlen kellékei a walkmanen hallgatott kazetták, a legmeghatározóbb zenék, amik életérzéseket próbálnak megjeleníteni. Bár időutazunk, óriásléptekkel trappolunk át ezeken az éveken, közben pedig óramű pontossággal tudjuk, hogy hol vagyunk. Ez egy számomra kicsit furcsa húzás volt a szerző részéről. Minden egyes eseményhez tartozik egy koordináta, Szombathely Szent Márton útja, Ferences templom, Király utca, Wesselényi utca, Zanati út, Sárvár, Gyöngyöshermán, Csopak, Ábrahámhegy és persze Velem. Ez utóbbi az a biztos pont, ahonnan szinte minden indul vagy visszatér? Gergő gondolatai ugyanis sokszor a nagyapára terelődnek, akivel együtt jártak gombászni, forrást kiásni, és ahol az utolsó időt töltik a Évával a címben megjelölt szülés előtt.
Teljesen hétköznapi történet ez láthatjuk, a zamatát az adja, ahogy beléphetünk a főszereplő intim zónájába, ami nem mellőzi a szerelem testi kalandjait sem, mint ahogy térdig járunk a Lorca versek átirataiban is, hiszen Lili és Gergő kapcsolatában fontos szerepet töltöttek be a versek.
Sajnos a könyv nem csak helyszíneiben precíz, hanem az élet adta drámaiságában is. Mert a tragédia őket sem kerülheti el, s ez teszi lehetővé Gergő végleges férfivé válását, a felelősség felvállalása.

A könyv egyrészt rövidsége ellenére bőkezűen merít a gyermekkor eseményiből, másrészt stílusában inkább egyszerű, mint nagyratörő, és harmadrészről azt emelném ki, hogy őszinte. Emiatt a három dolog miatt lopta be magát a szívembe. Ja, és a versek…

Mint a telihold, föl az éjnek ketten
a fölszívódó szürkületben.
Egy istené volt gőgöd, míg sirámaim
-kinevettél, amikor sírni kezdtem-

megvakított galambok szemei,
vak feketék. Föloldozol, éjnek le, ketten.
Sírsz. Dúlt homokszíved ezer kis kvarckristálya
az agyagos-nyirkos homokkal elkeverten ,

porrá őrölt tükör. Szorítalak.
Erősen. Virrad. Erősebben.
A nap a zárt teraszajtón belép hozzánk,
és mint az árnyékom mellettem,

kibontja
piros korallágát az élet a gyűrött
halotti leplen.

Rövid időn belül másodszorra jött velem szembe Jelenkoros könyv, aminek nagyon jó, kifejező borítója van. Lanczkor Gábor pedig sikeresen tölti meg a pofás külső alatt található lapokat egy viszonylag egyszerű, ám feltétlenül működőképes történettel.

Az Apás szülés egy fiatalember életéről szól, aki miközben felnő, járja az erdőt nagyapjával, kamasz lesz és szerelmes, bioboltot nyit, és így tovább: történik az élete. A gördülékeny szöveget különböző helyekről (pl.: García Lorcától, vagy a bibliából) vett átiratokkal tarkítja, új szintet nyitva a történetben ezekkel a reflektív szövegdarabokkal. Ami pedig számomra meglepő, hogy mindezt százharminc oldalban sikerül neki megírni, méghozzá olyan erős szövegrészekkel, és formával, ami maradandó élménnyé tette a könyvet.

Nagyon erős oldala az Apás szülésnek a sebezhető férfi bemutatása mindenféle szentimentalizmus, vagy túlzás nélkül. A könyv első része engem egy kicsit emlékeztetett Grecsó Megyek utánad című könyvének hangulatára, de azzal szemben Lanczkornál sokkal tisztábbnak, természetesebbnek érzem ezeket az emlékeket. Nagyon tiszta a szöveg, mégis érzékletesen ír fájdalomról, szerelemről, a természet szépségéről. A visszaemlékezés bölcsessége, az idősebb fejjel történő életírás, a takaratlan, mégis visszafogott leírása a testiségnek mind fontos erényként teszi jó olvasmánnyá ezt a kötetet.

A férfilélekről sokszor mondjuk mi nők, hogy nagyon egyszerű. Pedig valójában ugyanolyan bonyolult, mint a miénk, csak teljesen másként működik. A legfőbb jellemzője az, hogy befelé él, nem a szavakban nyilvánul meg, hanem a tettekben, és nagyon kemény pajzs védi a valódi érzelmeket, mert fél a tulajdonosa, hogy visszaélnek a gyengeségeivel. Egy pasit megszerezni viszonylag könnyű, megtartani azonban nehéz, ahhoz pedig hihetetlen türelem és kitartás kell, hogy beengedjen a lelke legmélyebb traktusaiba, holott az rejti a valóban fontos érzelmeket, és tulajdonságokat. Lanczkor Gábor beengedi az olvasót ezekbe a nagyon ritkán megközelíthető mélységekbe, de annyira természetes módon teszi, hogy nem érezzük úgy, hogy olyan területen járunk, amelyhez valójában semmi közünk sincs. Ez a kisregény egy igazi kincs, a felszínen semmi érdekesről nem szól, de ha kicsit jobban odafigyelünk, észrevesszük, hogy egy nagyon intim férfias lírához van szerencsénk, végigkövethetjük, hogyan válik felnőtté egy fiatalember. Szép, időnként kicsit csapongónak tűnő, de nagyon szívhez szóló írásmű, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből!
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2016/12/08/konyvkritika_l…

Jó nagy hátránnyal indult nálam ez a könyv, ugyanis az derült ki, hogy Lanczkor írta Barna Dávid álnéven az Egy magyar regény című förmedvényt, amit azért mondjuk nehéz megbocsátani. Ez azért kétségkívül jobb volt. Bár föl nem foghatom itt sem, minek kell szexuális aktusokat részletezni, egyszerűen már elegem van ebből. (Annyira nem izgi amúgy, ha valaki ezért olvasná.) Nem érdekel a Szürke ötven árnyalata sem, és egy ilyen könyvben sem érdekel az ilyesmi, de lehet mondani, hogy prűd vagyok. Maga a történet… hát persze, megható, ki ne pislogna vissza egy-két könnycseppet, és több értékelő hangsúlyozza, hogy ez egy ilyen férfias könyv, lehet, hogy ezért, de nekem itt a lelki élet kicsit kevés. Nagyon keveset tudunk meg az érzelmekről, nagyjából csak az van leírva, mi történt, aztán találjam ki a többit, hja kérem, ilyenek a férfiak. Csak hát én Szabó Magdán nőttem fel, ő aztán tapicskol, énnekem az kell.

Menet közben A hegyi füzet járt eszembe, remek hangulatával azt idézte nekem. Váratlanul sokat dob a vége az egészen, de nagyon megtalált. Erotika? Ez semmi, kellett és a férfias érzések, gondolatok letisztult, egyszerű szövege nekem most jólesett. Igényes, szép és érzékeny mondatok. Igen, mi is bizonytalankodunk, szenvedünk… Ugyan ez osztrák változatban Egy egész élet Robert Seethaler tollából. (utálok felezgetni így 5 csillag, hibái ellenére, vagy éppen azért). Lehet korfüggő a történet.
https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/07/apas-szules.html

Gergő harminc, Éva huszonöt. Házaspár. Gyermeket várnak. Teljesen eltérő kulturális közegből jönnek, kapcsolatuk mégis boldog és szeretetteljes, anyagi gondjaik nincsenek, övék a világ, előttük az élet. Az élet azonban már csak olyan, hogy akkor mutatja a csúnya arcát, amikor a legkevésbé számítani rá.

Az Apás szülés egy klasszikus felnövésregény, a megszokott panelekkel: kamaszkori ivászatok, szerelmek, csalódások, az első szárnypróbálgatások a felnőtt életben. Az utolsó 25 oldalon azonban akkora pofont kap főszereplőnk (és az olvasó), ami visszamenőleg felülír mindent, ami korábban történt. Hiszen kit érdekel Gergő gimnáziumi szerelme vagy egy évekkel ezelőtti gombászás nagypapájával, amikor élete legsúlyosabb napjaival kell szembenéznie. Igazán nagy írói bravúr, hogy ezek az apróságok végül mégis jelentőségteljesnek bizonyulnak, a befejezésnél kiderül, hogy az elbeszélő miért pont ezeket a történetfoszlányokat mesélte el nekünk. A narrálást többször megtörik elsőre nehezen értelmezhető és bonyolult szimbolikájú versbetétek (amelyek Federico García Lorca-parafrázisok), és amikor az olvasó rájön, hogy hova fut ki a történet, ezek akkor nyernek értelmet; de olyan erővel, hogy amint befejeztem a regényt, visszaolvastam csak a verseket, hogy lássam, képesek-e önmagukban rekonstruálni a cselekményt (elárulom: igen).

Lanczkor Gábor meglepett ezzel a kötettel, mert ő nem tartozik a magyar irodalom fősodrába, de még a jelentősebb melléksodrok egyikébe sem, és a regényei kifejezetten rossz fogadtatásúak. Az Apás szülés azonban egészen kiváló kötet, hihetetlenül intelligens felépítés és rendkívüli töménység jellemzi, és az a fajta líraiság, ami a költőből lett prózaírók kiváltsága. Szép és érzékletes mondatokat, illetve rengeteg természeti leírást használ, általában ezekkel magyarázva nehezen megfogható emberi érzelmeket (például: https://moly.hu/idezetek/764964). Kifejezetten tetszik, hogy nem lépett bele a felnövéstörténetek gyakori csapdájába, a feltétel nélküli ifjúkori nosztalgiába, nem misztifikálja túl sem a szeretett nagypapát, sem az első szerelmét, sőt egy helyütt meg is említi, hogy a gyermekkorának keretet adó 90-es évek igazából szörnyű évtized volt.

Az Apás szülés egyetlen hátrányának paradox módon a legnagyobb erényét tudom említeni. A kiterjedt szimbólumrendszere, az apró utalásai és az intelligens szerkezete miatt ezt a könyvet nem nagyon lehet félbehagyni, egyhuzamban kell elolvasni, hogy minden érthető legyen. Igazán nagyot ugyanis akkor üt.

Vagy mégsem ilyen egyszerű az élet…
Furcsán szomorú történet volt a visszafogott, részletekbe menő önvallomással, már az elejétől kezdve. Ugyanaz járt a fejemben, mint ami Grecsó Krisztián: Megyek utánad olvasásánál: Érdekes, én mindig azt hittem, hogy fiúnak lenni baromi könnyű, csak lánynak lenni nehéz. És most kiderült, hogy jé, a fiúknak se könnyű ám. Csak legfeljebb másképp nehéz.
(Érdekes volt, hogy a kevéssé ismert szülővárosomban játszódott, amihez a születésem után ötven évig nem volt közöm, aztán váratlanul ismét lett, ráadásul pont a könyvben szereplő utcákhoz, városrészekhez. Szeretem, mikor látom magam előtt a díszleteket, ahol a főhős jár-kel.)

Azon a napon, amikor a könyvtári polcról a kosaramba kéretőzött ez a könyv, épp a könnyeimet felszárítani mentem be. Éreztem, hogy megszólít és vígasztalni szeretne.
Csodálatos történet, mely egy átlagos fiú kamaszkorával indul, de egy nem átlagos férfi életével zárul. A történetben külön gyönyörűség a természet szeretete és annak megfogalmazása. Kellett a papírzsebkendő a végén.