Sors-hagyaték 2 csillagozás

Lánczi András: Sors-hagyaték

Az egyik legismertebb magyar konzervatív politikai filozófus összefoglaló „nietzsche-i” könyve a mai magyar valóságról, politikáról, ideológiákról, művészetekről és társadalmi kérdésekről.

Helikon-Attraktor közös kiadás, 2009

>!
Attraktor / Helikon, Máriabesnyő-Budapest, 2009
128 oldal · ISBN: 9789639857360

Enciklopédia 1


Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

pável>!
Lánczi András: Sors-hagyaték

Libsibolsi bazár, végkiárusítás!
Lánczit a legjobb konzi/jobbos politológus koponyának tartom (spoiler sőt, mindenképp az, ha a Tóth Gy. Lászlók siralmas mezőnyében helyezzük el), de most ennek a füzetkének, aminek a műfaját nem is értem, mert egy egyveleg, ennek fényében nem tudom hova tenni. Ahogy az idézeteknél már megállapítottuk itt a molyon, nem tisztességes konzi álláspont, hogy cuzámmen lebarmozunk minden „libsit,” hiszen legalább annyi barom van a konzi oldalon is, mint tisztességes, sőt – urambocsá – okos libsi.
Ír a „liberális zsarnokságról”, annak fortélyos hatalomgyakorlásáról, de közben ő maga is zsarnoki módon kisajátítja a liberális szó jelentését, ami azért mégsem egy szitokszó, még ha mostanra a magyarban jó ideje azzá is vált… Csúnya szarnokság ez is, ami ő csinál… Ha már ennyire rászerelmesedett a szóra, akkor fejtse ki, mikor mit ér alatta – még ha sejteni is: afféle filozófiai szabadosságot. De akkor nevezze így. Ő sem örül, amikor(/ha) „odaátról” egy kalap alá veszik a konziságot meg a náculást.
A valamelyest persze tagolt , különböző fejezetekbe osztott politikai filozofálgatás a fejezeteken belül már erősen fragmentált, sőt – talán nem csak csúnya nyomdahiba miatt – néha önismétlő is.
Persze én most hányavetin mesélek róla, bár akad professzionális okfejt(eget)és is, mégis, az egész művet inkább a pamflet, mint a tanulmány jelleg uralja. Mintha csak órai előadások jegyzetét, meg amit a tanszéki íróasztalának a fiókjában talált, leadta volna a nyomdának.
Szóval, még egyszer: ahogy én őt megismertem a közszerepléseiből, annál többet – és máshogy – vártam volna. A vége felé, higgadtabb lesz, alaposabb, a konziságot is kivesézi, súlyos megjegyzésekkel illeti az értelmiséget (nem a diplomás műszaki, meg ilyen meg olyan papírozottságú szemüvegeseket, hanem a véleményformáló szűk elitet érti alatta).
„A tanár a sors legnagyobb alakítója” – írja, és éppen ezért megérdemeltünk volna a prof'tól egy sokkal jobban szerkesztett kötetet.
(kelt AD 2010 körül, és 2018-ban alig kellett belenyúlnom)


Népszerű idézetek

csillagka P>!

Filozófus az, aki egy életen át nem tudja zárójelbe tenni, hogy akkor ez [a lét] itt [tér] most [idő] mi [ki az alany].

64. oldal

4 hozzászólás
csillagka P>!

Nem igaz az, hogy ha egy nő belép a politikába, a politikát meg tudja változtatni. A nő fog megváltozni, és lesz olyan mint a politika, vagyis „férfiként” fog viselkedni.

112. oldal

9 hozzászólás
csillagka P>!

Nincs önvédelmi reflexe a kultúránknak. A keresztény kultúra […] eljutott oda, hogy szégyelli a saját alapjait.

109. oldal

3 hozzászólás
csillagka P>!

A bölcsesség és a tudás úgy viszonylik egymáshoz, mint a szemlélődés a TV-nézéshez.

66. oldal

csillagka P>!

A jellemem mindenképpen a sorsom, de lehet, hogy a végzetem is.

72. oldal

1 hozzászólás
csillagka P>!

A filozófia ma már senkit nem vigasztal, mert tudománnyal van eltelve.

77. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Gábor: Modern politikai eszmék, ideológiák
Frank Füredi: A célkeresztben: Magyarország
Sáry Pál: A forradalmár Jézustól a terrorista Szent Cirillig
Tormássy Zsuzsanna (szerk.): A liberalizmus folytonossága
G. Fodor Gábor: Gondoljuk újra a polgári radikálisokat
Ryszard Legutko: A demokrácia csúfsága
Nicolás Gómez Dávila: További széljegyzetek egy rejtett szöveghez
Békés Márton: Az utolsó felkelés
John Lukacs: Visszafelé…
Asbóth János: Magyar conservativ politika