A ​XX. század politikai filozófiája 2 csillagozás

Lánczi András: A XX. század politikai filozófiája Lánczi András: A XX. század politikai filozófiája Lánczi András: A XX. század politikai filozófiája

Ez ​az írás a 20. század politikai filozófiájáról szól, de a legfontosabb politikai kérdésnek a modernség politikai értelmének, vagy inkább jelentésének a tanulmányozását tekintem. Ma már közhelynek számít, hogy a „modernség programja”, a „felvilágosodás ígérete” eredeti formájában meghiúsult, kimerítette a benne rejlő lehetőségeket. Egy közhely lehet igaz vagy hamis. Az tény, hogy a század valamennyi jelentős és kevésbé jelentős szerzője – foglalkozzék a politika bármely aspektusával – kimondva vagy kimondatlanul a modernség sorsával törődött vagy törődik. Ez a „törődés” természetesen összefüggésben van a század történelmi eseményeivel, a modern zsarnokság különböző formáinak a fölbukkanásával, de nem merül ki bennük. A hagyományos politikai filozófiák – egészen a 20. század második feléig – a hatalom és igazságosság kérdéseit vizsgálták. Ma azonban sokkal tágabban szokták értelmezni a politikai filozófia tárgykörét: hogy mást ne említsünk, az ökológiai szemlélet, összekapcsolva a… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Helikon Universitas Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2007
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632271262
>!
Attraktor / Pallas Stúdió, Budapest, 2000
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639207373
>!
Bíbor, Miskolc, 1997
218 oldal · ISBN: 963856105X

Kedvencelte 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 13


Népszerű idézetek

>!

A modern utópiák boldoggá, gondtalanná akarják tenni az embereket, függetlenül az emberek cselekedetitől és helyes vagy helytelen döntéseiktől. A premodern gondolkodók a „helyükre” akarták tenni a különböző képességekkel, tulajdonságokkal bíró embereket: a boldogságot csak azoknak garantálták, akik a tudás és az erény összekapcsolásán állhatatosan fáradoznak. Mindebből adódik az is, hogy a régiek számára a hatalom ténye magától értetődő, a természet rendjéből következik, a forrása igazából nem kérdés.

23. oldal

>!

Noha a pozitivisták az ideológiától és a metafizikai előfeltételektől szereték volna a tudományt megszabadítani, az eredetiségnek mint tudományos mércének a bevezetésével a modernség egyik legsajátabb ideológiáját alakították ki. Még a 20. század politikai filozófiájában sem teljesen nyilvánvaló, hogy a modern radikális ideológiák – legyenek bármilyen színezetűek – egyik legmasszívabb tartópillére az eredetiség mérceként való alkalmazása. Az eredetiségre való törekvés állandó jövőre orientáltságot foglal magában, sajátos, egyoldalú kapcsolatot alakít ki az időhöz, melyben csak annak van értéke, ami képes a múlthoz kapcsoló, újra és újra szövődő szálakat eltépni. A modern eredetiség nem a lényeget tekinti mércének, hanem a mennyiségi felhalmozásból eredő újat. Intellektuális értelemben ez úgy jelenik meg, hogy egy gondolatot akkor fogadunk el tudományosan relevánsnak, ha amögött felsorolásszerűen megtaláljuk lehetőleg az összes autentikusnak tekintett szerző nézetét, hogy ezekhez képest milyen új szempontot tartalmaz a saját elképzelésünk. Egy gondolat értékét azonban a a lényeghez való viszonynak kell eldöntenie, s nem a nézetek mennyiségi felhalmozása révén előálló újnak. A modern tudomány filozófiátlanságának éppen ez a bizonyítéka: többre becsüli a relációt, a konszenzust, mint az igazságot, miközben azt hiszi, hogy az igazságra esküdött fel.

33. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Robin – Lars Ritter – Havassy Gergely: Politikai filozófiák zsebkönyve
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Lányi András: Valahol megint utat vesztettünk
Frank Robin – Lars Ritter: Jelképek könyve
Buda Péter – Gábor György: A politika szolgálólánya
Heller Ágnes: Igazság a politikában
Ludassy Mária: „Valóra váltjuk a filozófia ígéreteit”
Fehér Ferenc – Heller Ágnes: Egy forradalom üzenete
Losoncz Márk – Rácz Krisztina (szerk.): A jugoszláviai magyarok eszme- és politikatörténete 1945–1989
Frank Robin – Lars Ritter: Eszmék könyve