96. legjobb gyermek- és ifjúsági irodalom könyv a molyok értékelése alapján

Édes ​mostoha (Édes mostoha 1.) 254 csillagozás

Lakner Artúr: Édes mostoha Lakner Artúr: Édes mostoha Lakner Artúr: Édes mostoha

Gyönyörű parkkal, csodálatos virágoskerttel övezett kastélyban él a regény kis hősnője, a csudaszép kislány, Hargitay Erzsike. A házban mindenki körülötte sürög-forog, és sokan próbálják felvidítani, ugyanis ő a Hargitay-kastély legszomorúbb lakója is egyben édesanyját nemrég veszítette el. Az árva kislánynak senki sem tud örömet szerezni, s amióta Ibolya kissasszony a maga kibírhatatlan éles, parancsnoki hangjával a házban átvette a hatalmat, nem is reméli, hogy a boldogság újra rá fog találni. Azonban édesapja újra találkozik ífjúkori szerelmével, a bájos Berényi Máriával, akit Erzsike előbb tanítónénijeként szeret meg, majd benne fog ráismerni édes mostohájára. Addig viszont Frici kutyájával, Picivel mindent megtesz, hogy mosolyt varázsoljon Erzsike arcára… Lakner Bácsi műve film formájában már világszerte sikert aratott, és hirdette a szeretet minden szomorúságot legyőző erejét.

Eredeti megjelenés éve: 1942

Tagok ajánlása: 8 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Régi kedvencek

>!
Manó Könyvek, Budapest, 2017
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634033189 · Illusztrálta: Horváth Ildi
>!
168 oldal · ISBN: 9789638662842 · Illusztrálta: Róna Emy
>!
Fabula, Kalocsa, 1994
150 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638169818 · Illusztrálta: Róna Emy

6 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 40

Most olvassa 7

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Hintafa P
Lakner Artúr: Édes mostoha

A 70-es évek végének és a 80-as évek elejének nagy sztárja volt, a legtöbb gyerekszoba könyvespolcán ott lapult a kisautók, vagy a játékbabák mellett. Legelső emlékem a könyvről az, hogy anyukámmal hetekig jártuk a könyvesboltokat, mert a második újranyomást is elkapkodták. Nem is nagyon értettem, hogy miért koptatjuk ennyit a lábunkat, pont amikor a közeli játszótér új hintákat kapott, de látva anyu elszántságát rám is átragadt a csodavárás. Azt hiszem ez volt az első alkalom (de biztosan nem az utolsó), hogy találkoztam a lelkesedéssel ami egy könyvet körülvehet, úgyhogy talán nem tévedek nagyot ha azt mondom ekkor fertőződtem meg egy életre. Persze néhány évtizeddel később picit hezitáltam, hogy mennyire fiús olvasmány, tetszik-e majd az én legózós gyerekeimnek, de Horváth Ildi illusztrációi meghozták a kedvem a nosztalgiázáshoz. Ráadásul a belső képek jó érzékkel fekete-fehérek.

Csak homályos emlékeket őriztem a szövegről, de a történet felütése már olyan érdekes volt, hogy hirtelen senkinek nem jutott eszébe panaszkodni a rózsaszín borító miatt. Helyette tágra nyílt szemekkel és fülekkel hallgatták az elárvult kislány, Erzsike kalandjait Boldog Otthonban, ahol önmagára és egy igazi szerethető anyukára lel.

Felnőttként újraolvasni egy gyerekkori kedvencet nem kevés veszélyt rejt magában. Mások az elvárásaink, nézőpontjaink. Lakner bácsi története a két világháború között, a 30-as évek elején keletkezett, nagyon más milliőben élő közönség számára, mint amiben a mi gyerekkorunk telt. A 2000-es években született gyerekek számára pedig egészen idegen lehet(ne). És mégsem az.

Talán abban rejlik a titka, hogy Lakner Artúr, aki nem kisebb dolgot mondhat magáénak mint, hogy elsőként „csinált” gyerekek számára, gyerekekkel (ez sem volt tipikus akkoriban) színházat, színdarabjainál elsősorban arra ügyelt, hogy azok a kisebbek számára nyújtsanak szórakozást. Ugyanakkor szolgáljanak megfelelő tanulsággal, amiből okulhat az ifjúság. Innen nézve könnyen megérthető, hogy a felnőttek számára egy-egy karakter esetében miért (túl)hangsúlyosak bizonyos jellemvonások. Akár a házvetezőnő kapzsi rosszindulata, vagy Safranek jellemgyenge életvitele és mérhetetlen hiszékenysége, szembeállítva az iskola igazgatónőjének szinte már aggályos becsületességével. Különösen az Édesapa viselkedése bosszantó (bár anno fel sem tűnt), aki annyira átadja magát saját fájdalmának, hogy ideje sem marad foglalkozni a lányával. De talán akkoriban ez a távolságtartás volt az általános.

A sors szívfacsaró fintora, hogy a könyv megjelenését követően pár év múlva kitört a második világháború, Lakner bácsit pedig utoljára Kecskeméten látják 1944-ben, amint a sínek mellett játszik a vagonokba beszálló gyerekek számára. Micsoda önazonosság szükséges ahhoz, hogy egy ilyen pokolian nehéz pillanatban is képes legyen a gyerekeket szórakoztatni?! Kár, hogy őt már nem kérdezheti meg erről senki.

Lakner bácsi színháza komoly intézmény lehetett akkoriban -annak ellenére, hogy soha nem volt állandó helye. Olyan nevezetes színészek is játszottak, mint az akkor már befutott Jávor Pál. Sőt, a jövő reménységei is elkezdhették a darabokban bontogatni szárnyaikat, mint például anyukám két kedvence Ruttkai Éva és Zsolnai Hédi. Az Indexen találtam egy cikket fényképekkel és érdekes adalékokkal a színházról és a felvételi procedúráról. Valamiért a főzelékevés is bekerült a megválaszolandó kérdések közé. A pontos összefüggésre nem sikerült rájönnöm, de a zöldségek jók, ez biztos.

Érdekes adalék és jó ha tudjátok, hogy a nyolcvanas években megjelent „felújított” változathoz képest most végre az eredeti szöveget olvashatjuk. Kíváncsiságból összehasonlítottam az én gyerekkori példányommal és kiderült, hogy Erzsike apukája bizony kastélytulajdonos, egy igazi méltóságos báró úr, aki még a 80-as években enyhülőben lévő rendszer idején sem volt kívánatos a könyv lapjain. Ezenkívül még sok egyéb apró, stilisztikai változásra került sor, de azt már meghagyom nektek felfedezni.

>!
Manó Könyvek, Budapest, 2017
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634033189 · Illusztrálta: Horváth Ildi
8 hozzászólás
>!
Ács_Milán
Lakner Artúr: Édes mostoha

Ez a könyv különösen kedves a szívemnek…
Nem sokkal lehettem idősebb, mint Erzsike, a főszereplő kislány, amikor édesanyámtól kaptam ajándékba a könyvet. ❤
Gyermekként is megérintett a történet, de így felnőtt fejjel is élvezetes volt olvasni.
Tetszett az író stílusa és külön jót tett a történetnek, hogy a szomorúság mellett kellő mennyiségű humoros és vicces párbeszéd is szerepelt benne.
Fiatal és már nem is annyira fiatal olvasóknak is ajánlom egyaránt.

4 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Lakner Artúr: Édes mostoha

Mindenkinek az a kedvenc meséje, amelyet rengetegszer hallott attól, akiről tudja, hogy igazán szerette. Számomra Lakner Artúr Édes mostoha című könyve azért tartozik ebbe a kategóriába, mert a nagyszüleimre emlékeztet, akik sok-sok évvel ezelőtt fáradhatatlanul olvasták újra és újra unokájuknak (=nekem) a történtet, amelyet soha nem tudtam megunni. Nemrégiben adtuk el a nagymamám lakását és nagyon szomorú voltam, mert sehol sem találtam a könyvet, hogy eltehessem emlékbe. Nincsenek rá szavaim, mennyire megörültem, amikor megtudtam, hogy a Manó Könyveknél új kiadásban megjelent régi kedvencem, azonnal lecsaptam rá, és mohón vetettem rá magam a mesére, amelyet természetesen ismertem, de már olyan régen olvastam utoljára, hogy rá tudtam csodálkozni arra a végtelen gyermeki bájra, amely áthatja ezt a kedves történetet. Nincs benne semmi extra, a mai gyerekkönyvek között elsőre talán porosnak és érdektelennek tűnik, azonban annyira a szívhez szól, és olyan jól játszik az érzelmek húrjain, hogy még ma is simán bele lehet feledkezni. Örök darab!
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/04/06/konyvkritika_l…

>!
altagi P
Lakner Artúr: Édes mostoha

Nagyon kedves, nagyon majdnem száz évvel ezelőtti történet. A mese nagyon szép, nagyon tanulságos, nem csoda, hogy maga idejében annyi gyereknek volt a kedvence, de még manapság is találhat benne az olvasó rengeteg olyan részletet, amit könnyen tud a szívébe zárni.
Az író humora zseniális, és mindig pont időben érkezik egy-egy vicces jelenet, így marad elbűvölő a tragikus története Erzsikének.
A legjobban nekem ebben a könyvben a mellékszereplők tetszettek, az író nem sajnálta kifigurázni őket, még a legelvetemültebb vénlány is nevetségessé tud lenni, ha a helyzet komorságát egy kissé ellensúlyozni kell.

3 hozzászólás
>!
chhaya P
Lakner Artúr: Édes mostoha

Kiskoromban kimaradt, most olvastam először. Gyerekként biztosan jobban tetszett volna, mert tele van vicces jelenetekkel és párbeszédekkel, szimpatikus szereplőkkel, és borítékolható a happy end… De felnőtt fejjel csak tömény, kiszámítható giccs. Különben élveztem az olvasást, pont ez kellett a lelkemnek, de a hibáitól nem tudok eltekinteni.

>!
Juci P
Lakner Artúr: Édes mostoha

Már gyerekként is éreztem, hogy valami nem kóser a történetben, csak még nem ismertem azt a szót, hogy giccses.

4 hozzászólás
>!
csucsorka P
Lakner Artúr: Édes mostoha

Csavaros, édesbús, ezer sebből vérző történet, ami mesének végtelenül hosszú volt, regénynek meg borzasztóan irreális. Színdarabnak biztosan parádés!
Kár, hogy az én gyomrom nem vette be.

A rész, ami nagyjából az egész történetet leírja, és ami miatt sosem leszek képes szeretni:

" – Ha megígérnéd – mondta –, hogy nem nevezed mindig gonosz mostohának, akkor kitalálnék valamit, hogy a nyáron együtt maradhassunk.
Erzsike leugrott Mária néni öléből. Szeme lázasan csillogott:
– Igazán?
– Igazán!
– Akkor mától kezdve úgy mondom, hogy “mostoha".
– Mondd inkább így: új anyuka." (How 'bout fkin NO?)
Mire a kislány teljesen értelmesen:
"- Azt nem mondom! Anyukája mindenkinek csak egy lehet: az igazi!
Mária néni egyelőre beérte ennyivel."

Mária néni egyelőre beérte ennyivel.
Huhú! Hát lehet, hogy 1935-ben ez dívik volt, de a mi portánkon egyetlen édes mostoha se próbálhatta volna meg ezt a defektet normálisnak előadni!
És félreértés ne essék, tudom, milyen nehéz dolga lehet egy édes mostohának. Tudom, milyen csodálatosak azok a nők, akik anyák helyett anyaként tudnak funkcionálni – de ez egyetlen esetben lehetséges, a nulladik és mindenkori törvény betartásával: ők maguk soha nem gondolhatnak magukra „új anyaként”, pláne nem hívhatják és hívattathatják magukat anyának!

És külön bántja az ember szemét, hogy az egész történetben Api kb. sehol… Egyáltalán nem tud kötődni a gyerekéhez, folyamatosan másra bízza. Elmondja, hogy nem ismeri a lányát, és rossz apának tartja magát, de a világon semmit nem tesz ellene. Aztán 10-15 oldalanként megemlítik nekünk, hogy mennyire hiányolja a neveldébe küldött kislányt, vagy mennyire aggódik érte. Nagy szavak!
Ugyan több oldalon helyesen fel van tüntetve, mire van szüksége a gyermeki léleknek, a szereplők nem igazán tudják hozni a gyakorlatot. És bár a történet vége látszólag happy end, nekem végig az járt a fejemben, hogy ha ez a sztori a 2010-es években zajlódott volna, a kis Erzsike úgy 30 éves kora körül bizony sok-sok órát töltött volna pszichoterápiában ahhoz, hogy normális felnőtt nő lehessen belőle.

Sokszor próbáltam olvasás közben elképzelni, milyen lehetett esti meseként hallgatnia annyi meg annyi gyereknek, akik közül itt sokan felnőttként édes nosztalgiával gondolnak vissza erre a könyvre. Én örülök, hogy ez kimaradt a gyerekkoromból.

>!
Magánkiadás, Budapest, 1983
152 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635002122 · Illusztrálta: Róna Emy
13 hozzászólás
>!
Ingryd
Lakner Artúr: Édes mostoha

Megható és édesen kedves történet egy kislányról és egy édes mostoháról. Néhol giccses és túloz, de nosztalgikus hangulatba hoz. Gyermekkoromban is olvastam már anyukám ajánlásával. Persze ma már teljesen mást ad, mint egykor…

3 hozzászólás
>!
Annemary
Lakner Artúr: Édes mostoha

A legkedvesebb gyerekkori történetem. Jó volt újra olvasni. Kissé szomorú hangulatú a könyv, de szép lassan enged fel, mint Erzsike szíve.
Mária mindent megtett, hogy elfeledtesse a kislánnyal a szívébe ültetett gonosz szavakat. A kedvesség és a türelem mindenre képes.
Ibolyát nem kedveltem, viszont Frici és a portás mulatságosak voltak. Tetszett a lányok beceneve is. A csínytevések megmosolyogtattak.
Sírtam és nevettem miután elolvastam a könyvet. Remélem a gyerekeim is szeretettel fognak emlékezni sok év múlva erre a történetre ugyanúgy mint én.

1 hozzászólás
>!
kicsiboszi
Lakner Artúr: Édes mostoha

Nagyon sajnálom, de ez nekem nem tetszett. Eleve, ha az apuka kicsit törődik a gyerekkel, nincs semmilyen hercehurca. Segítenie kellett volna feldolgozni a gyászt, nem pedig a vén nagynénire hagyni a gyereket. Borzalmasan körülményes, ahogy a dolgokat intézték.
A szóvicceket nagyon fárasztónak találtam, de egy kisgyerek biztos elrötyörészne rajtuk.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Niki_

A világon van sok millió ember
S van sok ezer, ki téged szeret,
De hogyha baj van, már egyik sem ismer,
S nem törődik senki sem veled.
Csak egy van, aki melletted áll mindig
Jó szellemként követ vigyázva rád –
Ha rossz is vagy, ő mindig jónak lát:
A te drága, édes, édes, édes jó anyád!

Kapcsolódó szócikkek: anya
1 hozzászólás
>!
BZsofi +SP

Az élet megtanított arra, hogy pillanatnyi örömért ne áldozzam fel egész életem boldogságát.

Mária néni titka.

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · élet · öröm
1 hozzászólás
>!
BZsofi +SP

A Hargitay család gyönyörű parkjában még a virágok is szomorúbbak, mint máshol.

(első mondat)

1 hozzászólás
>!
Szédültnapraforgó

Minél tovább van egyedül az ember, annál jobban vágyakozik a szeretetre és a megértésre

45. oldal

>!
Szédültnapraforgó

A lelki sebet is be lehet gyógyítani, ha megértéssel és szeretettel kezeljük.

65. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Milyen jó lenne, ha az élet is olyan volna, mint a fekete palatábla az iskolában: ami velünk történik, azt mind krétával írná fel valami titkos kéz, és amikor visszatekintünk a múltra, egyszerűen letörölhetnénk azt, ami nem sikerült."

31. oldal

>!
pankasztikus

Egyszer gyermekkoromban beteg voltam, s az orvos felírt egy liter édes szirupot. Azt írta a receptre, hogy egy óra alatt kell meginni. Én hát a kakukkos falióra alá álltam, és azon nyomban felhajtottam.

28. oldal

>!
BZsofi +SP

Almásy Margit országos hírű Boldog Otthonában ugyanis nem a tantermekben tanultak a gyermekek, hanem kint a parkban, az árnyas fák alatt. Egy-egy bokrokkal körülölelt tisztás volt a „tanterem”. Reggelenként elindultak a csoportok, és kikerestek egy-egy megfelelő szép tisztást. Safranek felaggatta a fára az iskolai ábrákat és térképeket. Terka néni kisasztalt és széket vitt a tanárnőknek, a növendékek pedig a kerti raktárból előhozott apró padokon helyezkedtek el, vagy pedig leheveredtek a magas fűbe. A tanítás ugyanis a szabad ég alatt folyt, és így minden tanév végén pirospozsgás, egészséges növendékek hagyták el a Boldog Otthont. Nem csoda, hogy soha nem volt üres hely az intézetben.

Tanulás a szabadban.

5 hozzászólás
>!
altagi P

– Egyszer gyermekkoromban beteg voltam, s az orvos felírt egy édes szirupot. Azt írta a receptre, hogy egy óra alatt kell meginni. Én hát a kakukkos falióra alá álltam, és azon nyomban felhajtottam.
– S nem lett beteg tőle? – kérdezte ijedten Erzsike.
– Én nem, csak az édesanyám, aki majd elájult, amikor meglátta, hogy mit csináltam!

39. oldal

>!
Rosaliacska 

– Jól felmérgesítettük a kisasszonyt. Igaz, Pici? Ha nekem ilyen ibolyám lenne, óriási könyvbe tenném és lepréselném…

17. oldal


A sorozat következő kötete

Lakner Lívia: Édes mostohatestvérek Gyermekregény szellemekkel és szellemes gyerekekkel, mókás mesterkedésekkel

Édes mostoha sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bálint Ágnes – Németh Ágnes: Kukori és Kotkoda – A nyikorgó daráló és más történetek
100 magyar népmese
N. B. Grace: Bonjour, Vadmacskák!
Jim Razzi: Őslények országa
Walt Disney – Aranyhaj és a nagy gubanc
John Hughes: Reszkessetek, betörők!
My Little Pony the Movie
Vanessa Rubio-Barreau: A kis herceg
Robert Tine: Beethoven
Szabó Magda: Tündér Lala