Lakits Pál (szerk.)

Századvég ​és avantgarde 1 csillagozás

A modern líra néhány stílusirányzata
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde

Ez az antológia a modern európai líra néhány jellegzetes sítulsirányának szemléltetésére készült.
Nem akar általában a modern költészetről átfogó képet adni: nem „világirodalmi antológia”. Figyelmen kívül kellett hagynia mindazt, aminek a kiválasztott áramlatokhoz nincs vagy csak közvetett összefüggésekben van köze: azaz – ritka kivétellel – nemcak az egész Európán kívüli lírát, hanem az európainak is jelentős részét.

A művek szerzői: Oscar Wilde, Paul Verlaine, Francis Jammes, Rainer Maria Rilke, James Joyce, Alekszandr Blok, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Kemény Simon, Juhász Gyula, Charles Baudelaire, Arthur Rimbaud, Maurice Maeterlinck, Stéphane Mallarmé, William Butler Yeats, Stefan George, Paul Valéry, Ady Endre, Walt Whitman, Friedrich Nietzsche, Jules Laforgue, Lautréamont, Alfred Jarry, Valéry Larbaud, Aldo Palazzeschi, Vlagyimir Majakovszkij, Georg Heym, Franz Werfel, Johannes R. Becher, Bertolt Brecht, Stephen Spender, Kassák Lajos, Barta Sándor, Komját Aladár, Szabó Lőrinc, József Attila, Radnóti Miklós, Pierre Reverdy, Blaise Cendrars, Max Jacob, Tristan Tzara, Jean Cocteau, André Breton, Paul Éluard, Louis Aragon, Robert Desnos, Federico García Lorca, Vítězslav Nezval, Illyés Gyula, Szabó György, Koczogh Ákos, Gyergyai Albert, Rubén Darío

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1972
334 oldal
>!
Európa, Budapest, 1968
330 oldal · puhatáblás
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1965
350 oldal · puhatáblás

Enciklopédia 1


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Mandragoria
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde

Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde A modern líra néhány stílusirányzata

Nagyon érdekes „nem világirodalmi antológia”, ahogy a bevezetésben Lakits Pál írja, hiszen olyan művészeti áramlatok/mozgalmak verseit és az azokhoz kapcsolódó kiáltványokat valamint, mondhatni, irodalom- és politikatörténeti összefoglalásokat tartalmazza, amely irányzatok a mai lírában szinte egyáltalán nem figyelhetők meg, legalábbis nem annyira szembetűnően, ahogy az a 19. század közepétől egészen a 20. század közepéig történt. Ebből adódóan egyfajta különleges válogatás, és számomra – végigolvasva a kötetet – inkább az irodalomtörténethez, sem mint a költészethez ad hozzá értéket. Erről szintén van szó a bevezetésben: nem az esztétikai, hanem a szemléltető érték a hangsúlyos: mennyire különülnek el egymástól az egyes irányzatok (szerintem nagyon nem, a különös kategóriába mindegyik beletartozik a maga különböző módján) és mely stílusjegyeket lehet felfedezni bennük.
Örültem a jegyzetnek, ami (a kubizmus kivételével) mindegyik stílusról remek összefoglalót ad, ezeket az adott rész előtt olvastam mindig, így tudtam figyelni arra, hogy vajon a felsoroltak szerepelnek-e a versekben. És igen.
A fentiekből adódóan sajnos azt kell mondanom, hogy nem igazán tetszettek ezek a versek. Nem ragadtak magukkal, nem kapott el a hangulatuk, még a szürrealisták sem – olvastam már Éluárdtól, Aragontól és Bretontól, van nekik ezerszer sokkal jobb verseik, mint ami szerepel ebben a kötetben, még talán szemléltetőbbek is.
Több „nagy” költő is helyet kapott benne, és meglepő módon néhány magyar is, akikről nem gondoltam volna, hogy ezekben az „izmusokban” is alkotott valamit.
Legjobban azért, ha ki kell emelni, az impresszionista és az utolsó részben együttesen részt vevő dadaista, kubista és szürrealista versek tetszettek (vagy pontosabban ragadtak meg a stílusukkal), amiket sajnos nem tudtam egymástól elkülöníteni, mivel a fejezeten belül sem különültek el.
Az utolsó részben szereplő kiáltványok bő pluszt adtak hozzá (vagyis tudtak volna hozzáadni) a versek elméleti hátteréhez, de ezekben hangsúlyos volt a politika és a történelem is, ami engem nem tudott lekötni, így inkább csak bele-beleolvastam ezekbe, csak hogy tudjam, mégis miről van bennük szó. Mint fentebb említettem, irodalomtörténeti és -elméleti szempontból nagyon fontosak ezek, ám az irodalomélvezéshez már egy kicsit sem tartoznak hozzá.
Összefoglalva: nem egészen azt kaptam, amire számítottam, tanulmánykötetesebb, ami a versek színvonalán meglátszik sajnos. Rossz nem volt, néha azért belelapozok majd, hátha több is ragad rám ezekből az „izmusokból”.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Rawalpindi

…kit megfürdetett már minden vizeknek búja,
nem szállhat révbe többé kalmárhajók után,
s jelzászlók és tüzek hivalgó gőgjét unja,
s hogy hidak vad szeme bámuljon rá bután… (Arthur Rimbaud)

49. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1972

Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde A modern líra néhány stílusirányzata

>!
Rawalpindi

A mezőkről az illat lopva jár,
Most legbujább, mert elmúló a nyár. (Juhász Gyula)

39. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1972

Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde A modern líra néhány stílusirányzata

Kapcsolódó szócikkek: nyár
>!
Rawalpindi

A költő miniatűr isten. (Vincente Huidobro)

217. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1972

Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde A modern líra néhány stílusirányzata

>!
Mandragoria

Azt hittem egykor én –
a könyvet így csinálják:
jön a költő,
megszállja balga ihletettség,
s könnyűszerrel tüstént dalra tátja száját –
íme, tessék!
Ám kiderült a dolog –
mialatt dalokon andalog,
talpára tyúkszem pállik, oly hosszan kering.
S pocsolya-szívében lomhán ireg-forog
az ostoba fantázia-hering.

Míg csókból-csalogányból kotyvasztja a kosztot,
s cincogva rímei húrját veri,
az utca vonaglik – a nyelve-fosztott
nem bír beszélni s kurjantani.

[Futurizmus] Vlagyimir Majakovszkij: Nadrágban járó felhő (részletek), Előhang 2., 125-126. o.

Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde A modern líra néhány stílusirányzata

>!
Mandragoria

Fenn rikító kő csapódik
éj porlaszt üveget
az idők állnak
én
kövülök.
Távol
üvegesedsz
te!

[Expresszionizmus] August Stramm: Kétségbeesve, 148. o.

Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde A modern líra néhány stílusirányzata

>!
Mandragoria

Ki oltotta el a kertek lámpáit és hova lett a városok fénye
ki gyújtott rubin kanócot a menyasszony ágya fölébe
ki okozta hogy eb vonít a gazos keresztuton
ki örül e pánikon e gyalázatos zűrzavaron
ki rakott kévére kévét ki látott álmot oly tragikusan
ki öntött a holdba vért hogy fröcsköl mágikusan
ki ontott szét sötét mécset ki tartja kék lámpa boltozatát
ki énekli fekete függöny mögé bújva bűnbánatát

Ó te vagy az én kísérteti éjem háromszoros árnyhozó
bebalzsamozott szerető gyömölcstől illatozó
véres lidérc alkonypír te árny kit az ugrás megölt
te holttest aki holdsugárban marcangolod csipőd
s benyúlnak mindennapjaimba hasis-szemölcseid
s hangodat visszhang töri szét mely felfúvódik és eltűnik
te halál-lant aki ragyogsz csillagos zenekarban
téged adtak testvéremül a végzet istennői hajdan

[Kubizmus, dadaizmus, szürrealizmus] Vitězslav Nezval: Éjszakák, 226. o.

Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde A modern líra néhány stílusirányzata

>!
Mandragoria

A parkon illatterhes éj ül,
csillagok nézik csendesen:
a hold fehér bárkája készül
hársak hegyére szállni fenn.

Hallom, szökőkút csengi távol
a régen elfeledt mesét,
aztán egy alma hull a fáról,
dús fűbe ütve halk neszét.

Árad az éji szél lobogva
dombról a vén tölgyfákon át,
kék lepkekönnyű szárnya hozza
az újbor súlyos illatát.

[Impresszionizmus] Rainer Maria Rilke: A parkon..., 23-24. o.

Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde A modern líra néhány stílusirányzata


Hasonló könyvek címkék alapján

Hegedűs Mária: Összeszőtt mezők
T. Aszódi Éva (szerk.): Búcsúzik a lovacska
Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből
Rozslay Zsuzsanna – Varga Lajos Márton (szerk.): Szívzuhogás
Simkó György – Zsikai Erika (szerk.): Kosztolányival a villamoson
Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Tetovált mementó
Ragyog a mindenség
Sebes Katalin – Zelki János (szerk.): Már nem sajog
Ferenczy Béni: Virágoskönyv
Havas Katalin (szerk.): Földön apám fia volnék