Tönkreteszlek (Nem szabadott volna... 1.) 92% 87 csillagozás

Régen olvastam már Lakatos Leventétől, a Szigor volt az első és egyetlen próbálkozásom és én azt szerettem. Hamar újra visszarázódtam a stílusába, és tetszett is, amit olvasok. Samu volt a látszólag szívtelen és bunkó férfi, de igazából jobban megérti Miát, mint bárki más. És Miát, a már-már betegesen irányító és önálló lányt, meg kellett szelídíteni. De ennél összetettebb karakterekről van szó, ez inkább az egymással kialakult dinamikájuk leírása. Váltott szemszögben figyelhetjük őket, amit én mindig szeretek, mert mindkét oldal teljesen hiteles volt. Mia oldaláról nagyon érdekes volt a Szófia lányai rend működése és szabályai, rá is kerestem, nincs-e valóban ilyen, mert én teljesen elhittem, olyan részletes volt a bemutatása.

Persze a szereplőink az elején nem túlzottan kedvelik egymást, illetve mindketten terheket cipelnek a családjuk miatt, de pont a család miatt nem is mernek egymáshoz közelíteni. Majd szépen lassan megpróbálják leküzdeni az akadályokat, de ebben a részben nem sokra jutnak, mert Mia nem hajlandó kitárulkozni Samu előtt. Bevallom, két dolog miatt voltam le egy csillagot: az egyik, hogy több erotikát meg fűtött jelenetet vártam, a másik, hogy nem jutottunk előre a családjaik múltjával és titkaikkal kapcsolatban. (Illetve nekem ez az ikrek vagyunk – Samu és Samuella erőltetett volt.)

De azt mindenképp ki kell emelnem, hogy Levente mindig meglep a témákkal, amiket kidolgoz a romantikus szál mellett, címválasztásban is kiváló, és olyan problémákat ad a karaktereinek, amiket nem olvasok minden második könyvben. :)
https://www.youtube.com/watch…

Nekem ez a könyv nagyon tetszett!
Valószínűleg mostanában inkább más stílusban olvastam, vagy éppen jókor talált meg a könyv, de örülök neki. Felrázta kicsit az agyamat.
Egyáltalán nem unalmas, elég mennyiségű izgalom és egy kis romantikus szál is keveredik a történetben. Nem sablonosan a gazdagokról szól, kicsit mélyebben is belemegy az életük részleteibe. A titkok pedig lassan kibontakoznak (persze így is maradt még elvarratlan szál) és talán kicsit össze is hozzák a szereplőket. Akik, nekem szimpatikusak voltak. Két kicsit kifacsarodott lélek találkozása. Kíváncsian várom, hogy alakul Mia és Samu kapcsolata a továbbiakban.
Én magam a vallásban nem nagyon vagyok jártas, és különös képpen nem is követem, de nem volt zavaróan sok belőle a könyvben. Szerencsére nem nyomott el mindent, finoman tett említést róla az író.
Gördülékenyen olvastatta magát.
Ami bosszant. :) Nincs itt máris a folytatás!!!!! Mert persze függővég…..:D

Levente új könyve nem az eddigi megszokott közegben játszódik.
Nem a megszokott társadalmi réteg kerül látókörbe.
Sorsok, amik az átlagtól eltérőek, talán érzek némi összefüggést a mostani videós tevékenységgel.
Van viszont egy ellenállhatatlan Samunk, meg egy sebezhető, maga köré falat húzó Miánk.
Szurkolhatunk nekik, hogy találjanak egymásra.
A könyvben terjedelme miatt több mindenre nem kaptam választ, de folytatása következik, lehet kibogozni és újra összekuszálni a szálakat.

Mindenekelőtt gyónnom kell… számomra eddig teljesen ismeretlen volt Levente munkássága. Nagy vonalakban képben voltam, de sosem olvastam tőle, egészen a Tönkreteszlek megjelenéséig.
(Fun fact: azóta a Szigor kötetek is a polcomon csücsülnek).

Maga a sztori kapott egy modern Rómeó és Júlia beütést, mivel a főszereplők szülei legjobb barátokból egymás legádázabb ellenségei lettek.
Mindkét családban rengeteg a titok, tragédia és viszály, ennek eredményeként Mia, Samu és Ella vajmi keveset tudnak a miértekről, csak a családok közötti ellentét adott.

Mia az, akinek az életét végigkíséri a halál (természetesen minden egyes darabkáját a saját felelősségének tekinti). Kapunk egy kis betekintést a lány múltjába, de mivel bizalmatlan és folyton a saját falai mögött marad, végig úgy éreztem, hogy az ő fejezetei a „sötétebbek”.
Az ő karaktere nem is tudott igazán közel kerülni hozzám.

Sármos Sámuel viszont annál inkább! Ő végig próbálja lemosni magáról a fuckboy sztereotípiát és végre új megközelítésbe helyezni az életét. A külsőségek ellenére nem egy ostoba pasi – megvan a maga elképzelése és álmai. Határozott, és kiáll azok mellett, akik fontosak neki.

Szerettem a közöttük működő kémiát és még a regényben elhelyezett krimi szálat is.
Kíváncsi vagyok mit hoz a folytatás :)

Első könyvem az írótól. Meglepett. Romantika egy kis erotikával és krimivel keverve. Mélyebb a történet mondanivalója.

“Már mindenképp nyomot hagyunk a másikban, a kérdés csak az, hogy milyet és mekkorát” A könyvből ez az egyik idézet ami így, a könyv olvasása után tükrözi azt amit gondolok, amit érzek!
A legszebb heged című könyv után azt gondoltam, ezt nem lehet űberelni, de mekkorát tévedtem!! @lakatoslevente ismét olyat alkotott amitől érzelmek sokasága kering most bennem!
Ez a történet ismét adott valamit, nekem olvasónak! Adott erőt, hitet, elszántságot! Ugyanakkor a mélybe is lerántott, ahonnan nagyon nehéz volt feljönnöm! Mégis egyetlen egy percet sem bánok amit ennek a könyvnek a társaságában töltöttem! Szerettem minden fájdalmával, minden reménytelenségével együtt!
Egy fantasztikusan felépített történet kaptam, szerethető, kidolgozott karakterekkel! Ismét egy olyan világba kalauzolt az író, ami mélységeket és magaslatokat is tartogat bőven!
Mia és Samu karaktere zseniális! Minden félelem, minden katasztrófa ellenére nyitottak egymás felé, lassan biztosan áttörve ezzel a beton falakat!
Imádtam a hullámvasutat amire ez a könyv ültetett!
Olvasás közben folyamatosan együtt éreztem Mia karakterével!
Ismét hatalmas pofont kapunk az író által! Pofont, hogy merjünk szeretni, mert az élet véges, pofont, hogy merjünk kiszakadni a számunkra nem megfelelő helyzetből! Pofont, hogy észrevegyük ha valaki szeret, és pofont, hogy merjünk szeretni!
Ismét csak annyit tudok mondani Neked @lakatoslevente, hogy köszönöm a tanítást amit könyveid által kapok!
Mert ez a műved úgy tört be az életembe “mint egy váratlanul érkező tornádó egy unalmas kisvárosba.Felkapott és szanaszét hajigált mindent, amit biztosnak hittem. A józan eszem azt mondta , hogy fussak el. Ehelyett én csak álltam, és lenyűgözve csodáltam mennyi erő van benne!”

Jó régen olvastam Leventétől, emiatt picit vissza kellett rázódnom a stílusába. Vannak különleges mondatai, szókapcsolatai, mint minden könyvében.

Nagyon olvastatta magát, tetszett a sztori.
Kicsit hiányoltam belőle az érzelmi szálakat, lassabban is indult be, de ennek ellenére végig lekötött, mindig történt benne valami.

Számomra egy nagyon ((jó értelemben) más volt az eddig „megszokott” Lakatos Levente történetekhez képest! Egy nagyon mély érzésű, kényes témákat felsorakoztató könyv volt, igazán megkapó főszereplőkkel. Mia hihetetlenül fájdalmas múltja spoiler szívszorító volt. Ágota barátsága szimpatikus és olykor megmosolyogtató volt!! Sámuel…neki sem volt egyszerű, hiszen spoiler. Így két spoiler volt, egy spoiler. Várom a folytatást!!!

Egy rögtön beszippantós regény. Magával ragadnak a szereplők, a cselekmények. Ami tényleg valami bámulatos módón felépített lett ezúttal is. Ismét egy új világba kalauzol bennünket a szerző. Tőle megszokott hozzávalókkal, mégis minden új. Ezúttal is. Zseniális!

Egy olyan sztorit olvashatunk, ami ezúttal is sokat ad az olvasónak. Szórakoztat, elgondokodtat. Komoly témái többé tesznek minket olvasókat is, miközben millió érzést képes kiváltani. Egy igazi érzelmi egyveleg. Egy hullámvasút amire megéri felszállni.

Bővebben:
https://lizzy-olvasokuckoja.blogspot.com/2022/11/lakato…

Szerintem egy jó könyv titka nem csak a jó sztori, hanem hogy szerethető karakterek legyenek a főszereplők. Ebben a könyvben mindkettő jelen van.
A sztori nem a megszokott enemies to lovers típusú szerelmi történet, sokkal inkább egy lightosabb Rómeó és Júlia sztori. Mia és Samu családja régen pont annyira ápolt szoros viszonyt, mint amilyen távol kerültek egymástól az évek során.
Főszereplőink Mia és Samu szerintem csodás karakterek lettek. Külön kiemelném Samut, aki mindamellett, hogy szörnyen sármos, rosszfiú és humoros, nagyon intelligens is, ezzel pedig Miát is leveszi a lábáról. Imádtam a fejezeteit, sokkal jobban szórakoztatott, mint Miáé. Miát sokkal jobban megviselte az élet, így ő az a karakter, aki a problémákat és a sötétebb gondolatokat hozza a sztoriba. Távolságtartó és rideg a stílusa az emberekkel, de amint valaki a bizalmába férkőzik megmutatja az érző és nőies oldalát is.

Összességében imádtam olvasni ezt a könyvet, természetesen úgy lett vége, hogy máris olvasnám a következő könyvet!