Loveclub (Dr. Lengyel 1.) 84% 484 csillagozás

Az első könyvem Lakatos Leventétől a Barbibébi volt, ami nem nagyon nyerte el a tetszésemet, sőt, be sem fejeztem. Körülbelül a negyedénél be is csuktam és visszatettem a könyves polcra. Aztán kezembe vettem a Loveclubot. Amitől kicsit tartottam. Viszont már az első sorok megfogtak. Igaz, csak is a Bence név miatt. :D És hát, kíváncsi voltam, hogy kezdődött a Lili közös kapcsolata. Aki számomra semleges személy volt. Ho bírtam a történetben, hol pedig legszívesebben megfojtottam volna.
De vissza az elejére. Ez egyáltalán nem egy romantikus maszlag. Ez akkor tudatosult bennem, amikor egy gyilkossági helyszínelés részleteit olvastam. És itt kezdődött csak a történet. Ami lenyűgöző volt. Szerettem a Bloodsmoke20 részeit *-* Mindig azt vártam, hogy mikor láthatok bele a fejébe. Éééss, szerettem Dr. Lengyel Dávid karakterét, ő volt a kedvecem. *-*
Azt hiszem, hogy ezek után érdemes lesz elolvasni a több részt is. :)

"Lakatos Levente krimis oldalát még nem ismertem, mivel eddig csak a Szigor sorozat első részét olvastam. Már nagyon kíváncsi voltam erre a sorozatára is, és a barátnőm folyamatosan sulykolta az agyamat, hogy olvassam már, olvasnom kell Levit, ezért egy random vásárlás során megvettem a LoveClubbot. Hamar neki is álltam, és pár nap alatt be is faltam.

Az elején voltak problémáim és fenntartásaim a történettel kapcsolatban, ám a könyv közepe felé már kezdtek összeállni és beindulni a dolgok, amik szinte késztettek arra, hogy olvassam tovább, és minél gyorsabban.

A történet több szemszögből íródott, meglepődtem, hogy a gyilkos gondolatait is olvashattuk, ezáltal mélyebb betekintést kaphattunk a lelki világába, és tetteinek okáért. Érdekes és egyben beteg, gyomorforgató volt. A szomorú pedig az, hogy tényleg léteznek ilyen emberek. És ez ijesztő. Valamint mivel egyre jobban a mindennapjainkhoz tartozik az internet, a közösségi oldalak használata és a netes kapcsolatok/információk nagy befolyással vannak az emberek viselkedésére és mentális egészségére. Főleg a fiatalokéra, akik még csak keresik a saját útjukat, akik szeretnének megfelelni embertársaiknak és könnyen befolyásolhatóak, irányíthatóak. Kicsit felnyitja a szemünket, hogy mennyire kell vigyázni az internetes ismerkedéssel és az emberekkel, ne bízzunk meg egy ismeretlenben. Még most is ráz a hideg.

Közben persze elgondolkodtam, hogy Levi most őrült vagy zseni?! :D Mondhatjuk, hogy mindkettő, hiszen egyiktől a másikat csak egy hajszál választja el, mindenesetre úgy gondolom, hogy Lakatos Levente zseniális és egyben felkavaró történetet írt. Így kell krimit írni :) Természetesen fogom folytatni a sorozatot, de most kell egy kis pihenő ezek után..:D Férfi íróként nagyon ért az erotikus jelenetek írásához, ezt már a Szigor sorozatnál is megtapasztalhattuk. Ez a történet kevésbé a romantikára hajaz, de persze egy-egy érzelmesebb és nyugisabb rész is megtalálható a könyvben, ami a durvaságok között gyógyír a lelkünknek."

Bővebben a blogomon: https://konyvmaniablog.blogspot.hu/2018/02/lakatos-leve…

Ez volt az első könyv, amit tavaly olvastam Leventétől. A barátnőm ajánlotta tavaly, és akkor olvastam is. Nekem nagyon tetszett, bár voltak részek, amik kicsit durvábbra sikeredett. De így is Imádtam. ❤
Most, hogy másodszorra is elolvastam sokkal jobb volt. Jobban értettem minden egyes sorát. :-) Imádtam Dr. Lengyel Dávidot ő volt az első karakter, amit tutira megszerettem. Laurát is nagyon bírtam. :-) Lili néha az idegeimen táncolt, de a vége felé kezdtem megkedvelni. Carment végig gyűlöltem, de Bloodsmoke20 részeit szerettem. Izgalmas volt, tele nagyon jó csavarral. Romantikus, erotikus, szenvedélyes, és lebilincselő. :-)

Magamat is meglepve vele 5/5… na, nem a történet miatt meglepő, hanem mert alapjában véve nem vagyok egy nagy krimi rajongó :) sőt… az én totálisan romantikusokra hangolódott pici lelkemnek ez most rendesen odavágott :) de…
Így kell ezt csinálni! :D Nagyon karakteres olvasmány. Az elejétől a végéig leköti az olvasó figyelmét. És bár hosszabb ideig olvastam, mint ameddig általában nálam egy könyv elolvasása tart… ez is csak azért volt, mert rengeteg feldolgozni valót kaptam olvasás közben. Főleg Bloodsmoke20 történetei (Érzékek memoárja) voltak mentálisan leterhelőek számomra.
A szereplők… engem aki a legjobban megfogott (gondolom nem vagyok vele egyedül), az Lengyel (ha róla volt szó, egész idő alatt valami miatt Adam Levine (Maroon5) járt a fejemben… ezek szerint, ő az én Lengyel Dávidom :D ) és Kovács. Bár az utóbbinak elég kevés szerep jutott, de valami miatt egyszerűen nem tudtam figyelmen kívül hagyni :) gondolom ez majd még a következő részekben alakul.
Apropó következő rész :) Úgy hallottam, a következő még jobb lesz :D :D okés, ha ezt még lehet fokozni, akkor ide vele!!
Végül, de nem utolsó sorban… Levente, neked üzenem:
Ilyen fantáziával rendelkezni, és azt így papírra vetni… hát, le a kalappal!!
Köszönöm, egy élmény volt! :)

Nem semmi könyv. Nem hagy nyugodni, teljesen magával ránt és nem ereszt…

Nagyon érdekes volt, ahogy Levente ugrált a szemszögek között. Beleláthattunk a gyilkos fejébe és megismerhettük az emberi lélek legsötétebb bugyrait. Utóbbi sokszor elborzasztott és kimondottan ijesztő volt. Leginkább azért, mert mai világunkban simán el tudom képzelni, hogy léteznek ennyire mentálisan beteg emberek, akik a saját fejükben és világukban élnek, nagyon messze és távol a valóságtól. Természetesen az ő szemszöge volt a legrémisztőbb az egész könyvben. Ha csak a másik szemszöget olvashattuk volna, akkor egy „sima” krimi lenne a regény, így viszont méltóan a thriller műfajához egy lebilincselő és vérfagyasztó történet bontakozott ki.
Levente erőssége abban rejlik, hogy nem használ elcsépelt és unalmas mondatokat, hanem folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét és csak a legutolsó percben árulja el a titkokat és a végkifejlet sohasem szokványos a könyveiben és még csavar egyet a történeten az utolsó utáni pillanatban. Itt szintén ez történt.
Aki igazán felkeltette az érdeklődésemet, az dr. Lengyel Dávid volt. Kicsit emlékeztet Mr. Szigorra. :D Imádtam az okos, intelligens személyiségét, éleslátását és a kifinomult stílusát.
Jóval bővebben itt: http://pandalanyolvas.blogspot.hu/2018/02/lakatos-leven…

„Ő olyan, mint egy vírus, ami befészkeli magát az ember szervezetébe, és borzalmas nehéz kiirtani. Addig terjed, míg teljesen fel nem emészt.”

Pont így voltam ezzel a könyvvel. Vírusként terjedt bennem is. Ha nem olvastam, akkor is éreztem, hogy hívogat. Nagyon durva, nem gondoltam volna, hogy létezik olyan, hogy félek egy könyvet tovább olvasni. Pedig de, létezik. Volt, hogy lett volna rá még időm és kedvem is olvasáshoz, de valahogy úgy éreztem, hogy most le kell tennem, magamra húzni a takarót és megpróbálni úgy aludni, hogy nem gondolok a könyvre. Nem nagyon sikerült … „borzalmas nehéz kiirtani”.

Egy aberrált, szánalmas, nyomorult alak a főszereplő? Hát milyen beteges már, nem? És mégis mennyire fantasztikus! ÁÁÁÁ, nagyon tetszett!

Életem első thriller könyve, örülök, hogy nem kellett csalódnom!
spoiler

„Tisztára úgy érzem magam, mint a Gyilkos elmékben"
Akkor jó helyen vagyok, szeretem azt a sorozatot! De szerintem ez a könyv még annál is durvább volt!
Hamar felkeltette a figyelmemet, izgalmasnak ígérkezett és a könyv első harmada elképesztően tetszett is! De aztán …
Általában nem tartom jó jelnek ha egy könyvet gyakran le kell tegyek, mert úgy érzem szünetre van szükségem. Ezúttal azonban nem unalom vagy érdektelenség miatt kellett rendszeresen pihenőket tartsak, hanem Bloodsmoke20 memoárja miatt. Nem bánom én, ha feszegetjük a határokat, de ez túllépett az én tűréshatáromon. Persze a rövid szünet után hajtott tovább a kíváncsiság, hiszen rengeteg kérdés várt megválaszolásra.
Ha kevesebb hangsúlyt kapott volna a gyilkos iszonytató kézirata és többet az utána való nyomozás és persze Dr. Lengyel, sokkal jobban tetszett volna.
Most pedig Beatrixhoz hasonlóan „szeretném kitisztítani az agyamat valami romantikus filmmel." Vagy könyvvel.

Lakatos Levente az az író akitől mikor még nem is olvastam semmit már tudtam hogy ő az 'én íróm'.
Szimpatikus volt. Tetszett, hogy ennyire közvetlen és nyílt módon kommunikál a rajongóival. És az is tetszett hogy nem fél leállni beszélgetni az antirajongóival. ;D
Aztán jött Szigor első e-bookja, elolvastam és elkezdtem összegyűjteni Levente könyveit. (Fúúú az Aktus, de nagy meló volt és most megjelenik. :/)

A LoveClubról nem akarok és nem is tudok sok mindent írni.
A két kedvenc műfajom egy könyvben. Várható volt hogy bírni fogom. :D
Nagyon tetszett hogy több szemszögből és több időben „mozogtunk”.
Iszonyat izgalmas és lebilincselő olvasmány volt.

Azt kicsit bánom hogy előbb nem olvastam el Barbibébit, az utalgatásoknál pöppet zavart a dolog. :(

Meglepett ez a könyv, mert az előítéleteim ellenére tetszett. Izgalmas volt a történet és tartogatott kellemes és kellemetlen meglepetéseket egyaránt. Érdekes volt belebújni az elkövető fejébe és olvasni a visszaemlékezéseit is. Ráadásul összetettebb volt a cselekmény, mint elsőre gondoltam. Ugyanakkor Lilivel nem igazán tudtam azonosulni, továbbra sem sikerült megkedvelnem a rámenős újságírók világát. Viszont Lengyel karaktere szimpatikus volt és szívesen olvastam volna még az ő gondolatait. Nem zárkózom el a folytatástól.

Így becsukva, visszagondolva a tartalmára, azt mondom, hogy ez egyáltalán nem az én könyvem. Láttam a sorozatgyilkos, a nők elleni erőszak illetve a thriller címkét is, és emiatt bizony kicsit félve álltam neki az olvasásnak…
Első LL könyvem, de biztos, hogy nem az utolsó…
Ha egy szóval kellene jellemeznem, először azt mondanám, hogy zseniális…
Másodszorra pedig azt, hogy abnormális…
Természetesen a 'zseniális' magára a könyvre, az 'abnormális' pedig Bloodsmoke20-ra vonatkozik.
Nem sok ilyen könyvvel találkozom. (Ezzel is messze túlléptem a komfortzónámon.) Olyan mesterien felépített és átgondolt, hogy ettől lehengerlő. Szinte folyamatosan a kíváncsiság vezérelt, hogy olvassam. Nem voltak üresjáratok, a váltott szemszög erről állandóan gondoskodott. A lendületesen pörgő cselekmény gyors olvasásra buzdít, emiatt szinte letehetetlen, viszont az Érzékek memoárja részekhez kötélidegzet szükséges. Egyszerre hátborzongató és érdekfeszítő.
A karakterek jól megformált egyéniségek egytől egyig. A személyiségjegyek palettája pedig igazán színes, ami nagyon bravúros a szereplők tekintetében.
Ezek után tuti, hogy nem zárkózom el a folytatástól… (és ennyit a komfortzónámról…)…