Több, mint egy évvel ezelőtt olvastam a 4.részt, de még mindig emlékszem a két utolsó mondatra, soha nem fogom elfelejteni.
Nincs kegyelem.
Nincs szerelem.
Hiányzott már Liza és Igor párosa, jó volt újra a világukba zuhanni.
Megint elég sok minden történt ezen a pár oldalon, pont ezért letehetetlen a sorozat.
A politika nem mondanám, hogy túlságosan vonzana, mégis itt tetszett, rájöttem, hogy meg van a maga szépsége és csúfos érdekessége.
Sajnálom Lizát, mert már nem két tűz között, hanem három között őrlődik:
Múlt – Sándor – Igor
A szerencse az, hogy akkor találkoznak újra, mikor kiszakadnak mind a ketten, egymástól függetlenül, a mókuskerékből és egy idegen helyszínen löki egymás karjába őket az a kegyeltlen sors :))))
A regény végére meg kell mondjam, hogy hatalmas fejlődésen megy keresztül Igor.
A szerepek felcserélődtek, most már ő a bátrabb, ő az aki képes kimondani olyan szavakat, melyekről azt hitte/hittem/hittük, hogy soha nem hagyja el szigorú ajkait.
Tetszett az ötlete, arról az öt napról…olyan édes volt.
Jaj, Liza, nyisd ki nyugtatóktól ködös szemed végre és lásd meg a valóságot.
Ott áll előtted öltönyben, alsónadrág nélkül :)))))