Egyszer minden történet véget ér.
Egyszer minden titokra fény derül.
Egyszer minden szerelem elmúlik?
Liza és Igor boldogságáért magyar olvasók ezrei szurkolnak. A Szigor-trilógia zárókötetében végre kiderül, hogy az imádott páros jövője eggyé forr vagy a politikai csatározások veszteségeként örökre búcsút kell inteniük egymásnak. Ami biztos: eljött az ideje annak, hogy végre mindketten megtanulják a hatalom szabályait.
Eredeti megjelenés éve: 2017
Szentesy Igor · Liza · Olivér
Azta mindenit! Olyan elementáris erővel hatott rám ez a rèsz, hogy külvilágot figyelmen kívül hagyva csak olvastam, vagy pedig Arctic Monkeys albumot hallgatva azon agyaltam vajon mi törtènne most, ha èppen olvasnám :D Mondjuk az utóbbi egy hetemre ez hatványozottan igaz, mert az első kèt rèsz újraolvasására is színigaz, hiába olvastam már izgatottságom mégsem csökkent.
Levente, rendesen megtèpáztad az idegeimet de minden percèt èlveztem.! Most már biztos, hogy szerelmes vagyok (szigorúan vève ès kizárólag) az elmèdbe, ahol ez a törtènet a karakterekkel együtt megszülethetett! :) Köszönöm!
Èletem eddigi legjobb könyves döntèse volt, 2015-ben elkezdeni a LakatosLeventèzèst a szigor első e-rèszèvel.
Ha Ti mèg nem kezdtètek el ezt a trilógiát, csak azt tudom mondani, olvassátok! Briliáns.
❤ Imádom, imádom. ❤ Méltó befejezése volt a sorozatnak. Sikerült kiolvasnom, és csak úgy faltam az oldalakat. Imádtam Igort már a legelső résztől kezdve, belezúgtam, annyira szexi álompasi, és Lizát is megkedveltem. Tökéletes volt, teljesen magával sodort a történet, szenvedélyes, és nagyon fognak hiányozni. Szívesen olvastam volna még tovább Liza és Igor történetét. :-)
Tetszett a történet lezárása. Voltak hibái, amik mellett nem tudok elmenni. Elég erősen jelent meg egy elrejtett krimiszál a történetben, ami számomra egy kicsit sok volt, pontosabban nem ideillő, az erős politika mellé számomra nem hiányzott.
Úgy vélem, ez a rész kapta a legnagyobb politikai töltetet, ami teljesen érthető, hiszen lezárást kellett kapnia az eseményeknek, annak, hogy ki kerül hatalomra.
Meglepően jónak érzem a végkifejletet. Noha az első mondattól kezdve sejteni lehetett, hogy Liza és Igor egymás mellett kötnek majd ki, tetszett, ahogy ez végbement, minden nehézségével együtt.
A spoiler meglepett. Erre nem számítottam, először kicsit furcsának tartottam, úgy éreztem, hogy a krimi-szálhoz hasonlóan ez sem illik ide, de aztán megbékéltem vele, elfogadtam, és úgy gondolom most már, hogy ez így van jól.
Örülök, hogy Liza és Szigor megkapták a tökéletes befejezésüket, hazugságoktól és áskálódástól mentesen.
Azt hiszem, magasak az elvárásaim.
Mióta kezem ügyébe került a történet első traktusa, azon morfondírozok hogy …..
Számomra az utolsó oldalak hiányoznak…. megloptak XD
Meg volt a megszokott hangvétel, a közeg…..Ez tetszett is , DE spoiler
Hát csalódtam….. :(
Még kérdezném hol a folytatás….. de a válasz ott rejlik abban a négy betűben a 339. oldalon. Vagy esetleg? …..
❤ Viszlát, Sz.Igor és Liza! ❤
Elmondhatatlanul vártam és kíváncsi voltam a záró kötetre és szerencsére sehol nem futottam bele spoilerbe vagy egy elejtett mondatba valakinél, ami bármit is elárult volna nekem erről a könyvről.
Csakúgy, mint az első kettőt, ezt is alig bírtam letenni, vitt magával a történet és nem hagyott nyugodni egy percig sem. A stílus, a humor ugyanolyan színvonalas, mint az első két részben. Ha egyetlenegy könyvet kellene ajánlanom Leventétől, akkor a Szigor-sorozatot választanám, mert szerintem ez mutatja meg leginkább, hogy mennyire tehetséges író.
Azon gondolkodtam, hogy miért is ekkora kedvenc számomra ez a trilógia. Nos, arra jutottam, hogy leginkább én a párbeszédeket szeretem benne. Furcsán hangozhat, de tényleg Liza és Igor sziporkázó szóváltásai, humoros megjegyzéseik tetszenek legjobban, mindamellett persze, hogy maga a sztori is folyamatosan pörög, nincsenek benne unalmas részek és akkor a szenvedélyes jelenetekről még szó sem esett. :D
Az események sodró lendülete teljesen magával ragadott, és abszolút át tudtam élni a könyv eseményeit. A cselekmény logikusan épült fel, tulajdonképpen nem maradtak elvarratlan szálak és a befejezés pont úgy volt jó, ahogy volt. Nem hagyott űrt maga után, legalábbis számomra nem. Őszintén mondom, hogy hiányozni fog a sorozat, mert minden novelláját élmény olvasni.
Bővebben: http://pandalanyolvas.blogspot.hu/2017/12/lakatos-leven…
Nem a cél a fontos, hanem az oda vezető út.
Őszintén rengeteg kétellyel kezdtem neki a Szigor sorozat befejező kötetének, ugyanis annyi elvarrni való szál halmozódott fel, hogy nem hittem volna, hogy egy könyvben mindet le lehet zárni. Így utólag visszagondolva nagyon haragszom magamra, mert Levente minden elképzelésem túlszárnyalta, és ez vált a kedvenc kötetemmé a sorozatban.
Liza és Igor kapcsolata ebben a kötetben is igen viharosan indul, de hát mit is várunk két ilyen erős személyiségtől? Az élet igaz, hogy mindkettejüket rendesen megtépázta, de vajon képesek lesznek belőle felállni? Vajon Igor képes lesz most is megvédeni a lányt a sarokban ólálkodó árnyaktól? Ebben a regényben képesek lesznek szintet lépni végre és az ország világ elé tárni az érzéseiket? Az országban uralkodó politikai fejetlenségnek vége lesz már végre vagy csak minden még bonyolultabbá válik?
Ha még nem lenne elég a történetben a hátráltató emberekből, akkor még feltűnik a színen Liza testvére is, aki mindent a feje tetejére állít. Liza képes lesz a széthúlt családja problémáit megoldani, az ő igencsak bonyolult élethelyzete mellett?
Hogy mit ad neked a befejező kötet? Először is rengeteg izgalmas, vérpezsdítő jelenetet, hajmeresztő fordulatokat és persze végtelen mennyiségű érzelmet. Felkészültél a mindent megváltoztató kalandra? Erre örökké emlékezni fogsz.
A Szigor sorozatot minden romantikus lelkületű olvasónak tiszta szívemből ajánlom, nem fogjátok megbánni, sőt egy életre szóló élményben lesz részetek.
„… bármit is sugallnak a tévképzetek, semmi nem változott közöttünk, továbbra is egymás foglyai vagyunk.”
Nagyon magasak voltak az elvárásaim a befejező résszel kapcsolatban. Az író nagyon magasra tette a lécet nálam a második résszel. Legnagyobb sajnálatomra nem sikerült azt a szintet megugrani, amit elvártam. Ugyanúgy, mint az első rész elolvasása után is volt egy kicsi hiányérzetem, hát most is ilyen érzésem van. Lehet, hogy ez az én hibám, mert túlságosan szerettem a második részt és ahhoz hasonlítom és mértem ezt a részt is. Na, de ettől függetlenül méltó befejezést kapott a sorozat. Csak úgy, mint az előző részekben, most sem lehetett unatkozni egy percig sem. Lendületes, izgalmas, cselekményekben és fordulatokban gazdag történet volt. Főszereplő párosunk továbbra is élvezi a szimpátiámat. Liza és Igor az egyik legjobb könyves páros eddigi olvasmányaim szereplői között.
A befejezés… Nem ért váratlanul és meglepetésként, mondhatni számítottam rá és vártam is, hogy ilyen lezárása lesz a sorozatnak, de egy kicsit kevésnek éreztem. Olyan, mintha hiányozna a könyv végéből még legalább egy fejezet. Vagy valóban hiányzik is és a következő rész azzal fog kezdődni? Jó lenne, én szívesen olvasnám még tovább Sz.Igor és Liza történetét.
Szigor♥ Szigor ♥ Szigor ♥ Imádtam! Imádtam! Imádtam! Remek zárása a sorozatnak, köszönöm az élményt @lakatoslevente. :) Nagyon vártam már a megjelenést és bőven meg is ugrotta a lécet, végig tele volt izgalommal, várakozással és feszültséggel. Néha sikítottam is magamban, hogy „ Már megint, ez nem lehet igaz!”, aztán a végén megnyugodtam. :) Tilda és Erika érdekes karakterek, de még az álca lehullása után is csak kevésbé kedvelhetőek. Bóráról és Éváról olvastam volna még. Elődben nagyot csalódtam, pedig az előző részben kezdtem megkedvelni. Sajnálom, hogy nincs több Liza&Igor. *-*
Nagy probléma, hogy sok férfi nem olyan nő mellett állapodik meg, akibe szerelmes tud lenni. Olyat keresnek, aki kényelmes életet ígér – folytatom. – Aki főz rá, kimossa a szaros gatyáját, és aki mellett aztán elkezd máshol izgalmakat keresni. Ezek a kapcsolatok szemben állnak a boldogsággal, és éppen a nők számára legfontosabb elem, a figyelem marad el. Figyelem nélkül mit ér egy kapcsolat? Mit ér egy kapcsolat, ha csak azért van, hogy legyen?
102. oldal
