Tisztítótűz (Óraverzum 1.) 45 csillagozás

Lakatos István: Óraverzum – Tisztítótűz

Óraverzum. ​Ősi, gigászi gépezet, fogaskerekek hajtotta, mechanikus naprendszer.
Mirkó, Seon királyának fia többnyire magányosan múlatja idejét a Fellegvár titkos folyosóin csatangolva. Egyetlen barátja a szórakozott, ám talpraesett nagynénje, Szaffi, aki szabadidejében hihetetlen masinákat bütykölget. A hétköznapok azonban izgalmasabbá válnak, amikor gőzhajók jelennek meg Seon egén. Szerte az Óraverzumból sereglenek a bolygóra, hogy megtekintsék az évszázad látványosságát, a légfelléreknek nevezett óriási lények vonulását. A betegeskedő Mirkót a felfordulás elől nagynénje egy szedett-vedett komédiás társulat rozzant hajóján a Holdra küldi, a nagyapjához – csakhogy a bolygót mozgató szerkezettel valami nincs rendjén, így könnyen lehet, hogy ami izgalmas kalandnak indult, lidércnyomássá változhat.
Lakatos István, Az Év Gyermekkönyve díjat nyert Dobozváros szerzője ezúttal is bebizonyítja, hogy fantáziája kimeríthetetlen. Második regénye egyaránt szól gyerekhez és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Magvető, Budapest, 2014
264 oldal · ISBN: 9789631428766
>!
Magvető, Budapest, 2014
256 oldal · ISBN: 9789631428766

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Hold


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Ross >!
Lakatos István: Óraverzum – Tisztítótűz

Úgy érezte, egy rossz tollú szerző olcsó komédiájába csöppent!” – 202. oldal
Jaj de örültem, mikor ráakadtam erre a mondatra.
Tömören, velősen összefoglalja azt a kínos, időnként szemöldökrángós feszengést, amit a kötet olvasása közben éreztem.

Azt be kell látnom, hogy az Óraverzum szerkezete, a világ meglehetősen korrekten van összerakva az Arbortól a Világgépig.
De ennyi, amit erényként tudok kiemelni. A többi az masszív bosszankodás volt számomra.

A főszereplő egy antipatikus kis péőcsé, fekalofil zugpszichopata, aki azokra a mesékre gerjed, amiben valakinek „kifolyik a vére.” Igen hamar elkezdtem drukkolni, hogy gázolja már el egy semmiből felbukkanó tevekaraván.
A mellékszereplőkhöz való bármiféle kötődés kizárt, kezdve a gramofonba hugyozó alkoholista királytól a kandallóba kakiló bolond dadán át, a Vadiúj Vadnyugat Loveless doktorát cosplayelő Bogumil nagypapáig.
Szaffi néni karaktere – a nemi sztereotípiákból kitörő, gépekkel szöszmötölő hercegnő – akkor válik hiteltelenné, tudatosan konstruálttá, amikor a kötet során amúgy gyakran felbukkan némi szolídan soviniszta kikacsintás az olvasó felé. Legyen az a kiskölkön keresztül tolmácsolt ártatlannak tűnő értekezés a lányok undorítóságáról és/vagy hülyeségéről, vagy a humoros anekdota a hercegnőről, aki olyan szőrös volt, hogy a vadász medvének nézte és lepuffantotta, hahaha, vagy épp az agyhalott, ám nagykeblű udvarhölgyek ábrázolása, ahol cseppet sem visszafogottan lubickol a nőekézésben.
Kellett bele egy ilyen figura is, mert mostanában muszáj, de nekem amúgy nem ez a véleményem. – hallottam a sorok mögül.
Mindenesetre kiemelném azt a remek momentumot, amikor a reprezentatív erősnőikarakter hercegnő simán belemászik a bolygótengelyt szerelő egyszeri munkás gatyájába, mivel úgy hallotta, hogy a testi torzulást előidéző sötét erők bizonyos… lágyéktáji növekedést is okozhatnak, és ezt ő mindenképp szeretné megtapasztalni – szigorúan tudományos szempontból persze.
Így aztán Szaffi néni számomra inkongruens, zavaró, bosszantóan hiteltelen lett.

A stílust sem feltétlenül tudtam hova tenni. A narráció során egyszer erős vizuális leírásokkal találkozunk, a szövegben repked a sok profán húgy meg szar, belek és férgek, torokmetszés, fröcsögő vér, máskor azonban átcsap ilyen kisujjeltartósan modoros bölcsész-sznobériába, és olyan kifejezések tűzdelik a szöveget, mint felette meg végett, a jelzők pedig a komisz, a ramaty meg a mihaszna szintjén téblábolnak.
Ez egyébként független az egyes szereplők különböző stiláris eszköztárától, az teljesen jól van megoldva, hogy Jeromos úr választékosan beszél, Mirkó gyermeknyelvi elemeket kever az általa elbeszélt részekbe, Kökényessy Talabér pedig kenetteljes irodalmiassággal osztja az észt.
Ja. És puruttya. Ebben a sztoriban tobzódik a puruttya népség. Ezt a szót majd' minden szereplő használja legalább egyszer.
Azt a színvonaltalan pisikakipukipoénkodást azonban, ami az egész köteten átível, még egy egész minimális megértéssel sem tudom kezelni.
Ha több elb@szni való szabadidőm volna, nagyon szívesen írnék tanulmányt a következő címmel:
Lecsokizott finommechanika – A fekalofília megjelenése Lakatos István Óraverzum című regényében, avagy az altestiség, mint irodalmi érték
De nincs, úgyhogy csak kigyűjtöttem ezeket
http://moly.hu/idezetek/479783
http://moly.hu/idezetek/479784
http://moly.hu/idezetek/479785
http://moly.hu/idezetek/479786
http://moly.hu/idezetek/479787
http://moly.hu/idezetek/479788
http://moly.hu/idezetek/479789
http://moly.hu/idezetek/464364

Most akkor fogadjuk el, hogy ez nem gyerekkönyv – noha a hátsó borító, az ajánlás, meg az egész kötet pozicionálása nem könnyíti meg az elvonatkoztatást.
Az sem zavarna voltaképp, hogy undorító dolgokkal pakolta tele, ha gyakran mindezt nem teljesen öncélúan tenné. (Érdekelne is engem csizmanyalogató perverz költő, pottyantós budiba szorult rothadó henteshulla, vagy farpofák közé ágyazott bakancs, ha lenne bármi értelme azon kívül, hogy az olvasó azt mondja: Fujj.)
Funkciótlansága miatt egyszerűen nem tudtam nem azt érezni, hogy pusztán valamiféle belső frusztráció kicsapódása a mérhetetlen mészárlás, a sok tekergőző féreg, kiomló bél, nyálkás húscafat meg mindenféle érzékletes csonkolás, vér, pusztulat és halál, na meg a mindenhonnan ömlő sz@r.

Az egyértelműen remekül felállított világ túl keveset nyújt ellensúlyként, az értelmetlen brutalitás, a modorosságok, a kisgyerek szájába pakolt álnaiv bölcselkedések és a többi bosszantó apróság megakadályozták a történetben való elmélyülést, viszont életben tartották a kis hangot a fejemben, ami azt duruzsolta: ehelyett egyébként amúgy olvashatnál jó könyvet is, ami nem lopja az életedből az órákat.

Kár érte.
A Dobozvárost szerettem, de ez nagyjából csak polcdekor-elemnek jó. Mert legalább szép.

14 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Lakatos István: Óraverzum – Tisztítótűz

A műfaj nehéz: gyerekkönyv felnőtteknek.
Látszólag ellentmondó eszköztár, szabályok, stílus, és mégis, mindennek együtt kell lennie, hogy valami mást, valami különlegeset adjon ki.
És annak ellenére, hogy nem vagyok tökéletesen megelégedve, nem kapott el a hangulat, és valahogy nem ragadott magával, mégis gratulálnom kell. Mert okos volt, mert érdekes volt, mert olyan ötleteket hozott, amikre a legkevésbé sem számítottam – mert valami más lett, mint amit megszoktunk. És ez jó.

Bori_L P>!
Lakatos István: Óraverzum – Tisztítótűz

Hol is kezdjem.

Talán azzal kéne kezdenem, hogy olvasás közben sehogy sem tudtam elvonatkoztatni az Incarcerontól, talán érthető okokból, pedig a két történetnek amúgy nem sok köze van egymáshoz, de a háttérvilág ugyanolyan lenyűgöző. Próbáltam elképzelni az Óraverzumot, és talán sikerült is.

Vagy talán azzal kéne inkább kezdeni, hogy mennyire szép a borító, nem csak a grafika rajta, hanem a tapintása is, gyönyörű és igényes kiadás.

Vagy azzal kezdjem inkább, hogy könyvtárosok, vegyétek le a gyerekpolcról gyorsan ezt a könyvet!? Nekem nagyon tetszett a történet, szerintem inkább tiniknek-felnőtteknek ajánlanám, egy nyolc éves gyereknek (ennyi éves a főszereplő) nem csak ijesztő, hanem egy csomó helyen érthetetlen is lenne. Átlagban. Ismerek olyan nyolcévest, akinek a kezébe merném adni, de azért szülőknek nem árt előolvasni.

Szóval, nem tudom, hol kezdjem. A stílussal még nem döntöttem el, hogy ki vagyok-e békülve: eleinte tetszett, hogy egy nagyobbaknak szóló mesét a gyerekek nyelvén írt le Lakatos István, de egy idő után már inkább erőltetett volt, mint vicces vagy aranyos. A világ nagyon tetszett (el is kezdtem agyalni rajta, hogy lehetne építeni egy mini Óraverzumot, de azt hiszem ahhoz nagyobb műszaki tudás kéne), és a karakterek is rendben voltak. Többé-kevésbé. Azért voltak itt fura dolgok: például kíváncsi lennék rá, hogy miért teng túl mindegyikben az elfojtott agresszivitás. Vagy a nem elfojtott. Lehet, hogy a folytatásokban kiderül az oka, de itt most kissé túlzónak és öncélúnak tűnt, ahogy a sok modoroskodás is.

Összességében nekem tetszett. A hangulata néhol nagyon elkapott, néhol nem annyira, de izgultam, kíváncsi voltam, egy kicsit féltem is. Várom a folytatást, amiben remélhetőleg fény derül néhány homályos részletre!

11 hozzászólás
vöri P>!
Lakatos István: Óraverzum – Tisztítótűz

Most komolyan, mégis kit érdekel, hogy ennek a könyvnek ki akar a célközönsége lenni? Miért kell ezzel foglalkozni? Tény, gyerek kezébe én sem adnám, de hát nem ez az első olyan regény, ami gyerekkönyvnek tűnik, aztán mégsem az. Remélem Lakatos István sem nagyon foglalkozott ezzel, én legalábbis úgy érzem, csak írta, amit írni akart, nem volt célja bármiféle elvárásnak megfelelni. Engem történetesen megfogott azzal, amit teremtett, rengeteg apró félmondattal talált nagyon telibe, de úgy általában elég egyedi lett a mű, ami lássuk be, kifejezetten dícsérendő. Izgatottan várom a többi kötetet is, kíváncsi vagyok, mi mindent tud még kihozni belőle.

Trudiz >!
Lakatos István: Óraverzum – Tisztítótűz

Jajj, ez hihetetlen volt számomra.
Idegesítőleg hatott rám, szenvedtem vele, pedig az alapötlet, és a helyszín érdekes. Az Év Gyermekkönyve-díjat elnyerte, de az én szimpátiámat nem. A borító jót ígért.

Spaceman_Spiff IP>!
Lakatos István: Óraverzum – Tisztítótűz

„A szerző agyszüleménye annyira jól kitalált, hogy kezdettől fogva azon gondolkodunk, hogyan is nézhet ki ez az egész. Mert nem elég, hogy Seon palotájának egén egy óriási építmény, a Tengely látható, vagy hogy a bolygó déli csücskén egy hatalmas szerkezet található, de az egész Óraverzum a szemünk láttára kezd el működni, vagyis nem kételkedünk. Akármennyire is hangozzon viccesen egy-egy állat neve, mint a dimbesdombi szarvorrú, vagy tűnjön megmosolyogtatónak, hogy a huszárok pulykaháton vágtáznak, ez a – mondjuk ki – fantasy univerzum a maga rendszerében teljesen jól átgondolt. Óramű vezérli a bolygókat? Akkor ennek mentén szerveződik a világ, a vallások, a káromkodás, az emberek gondolkodása. Ugyan gyerekkönyv volta miatt a regény nem nélkülözi a túlzásokat és homlokráncoló megoldásokat, mégis hamar meggyőződhetünk róla, hogy ez nem egy naiv álomkép. Fogaskerekekkel összeillesztett emberek, rosszarcú kreatúrák, sötét szörnyek, népek közti acsarkodás, mindezek mellett pedig az egész Seont belengő légkör, ami azt sugallja, hogy a dicső korszak elmúlt, itt már minden csak pusztul. Hiába vonultatja fel a regény a mulatságosan torz lények társulatát, az ő sorsukban is benne van az a komor hang, ami végig belengi a könyvet. Ráadásul a szereplők hátteréről is minél többet tudunk meg, annál sötétebbé válik az összkép. A történet is szépen adagolja nekünk az összetevőket, a sejtetés remekül működik, ahogyan a foghíjról odavetett megjegyzések is, amelyeket kénytelenek vagyunk visszaolvasni, hogy jól értettük-e.”

Bővebben:
http://www.prozanostra.com/iras/ketyeg-az-ora-lakatos-i…

(megegyezik ezzel: http://moly.hu/ertekelesek/1587618)

Uzsonna>!
Lakatos István: Óraverzum – Tisztítótűz

Gusztusos csomagolásba bújtatott gusztustalan történet.
Sajnos nem tudok mást írni, még most is háborog a gyomrom tőle.
Gyerekeknek nem ajánlom!

1 hozzászólás
atalant I>!
Lakatos István: Óraverzum – Tisztítótűz

Sokáig húztam az értékelést, hátha egy idő után szebb emlékekkel gondolok rá vissza… Gyönyörű borító és ötletek kavalkádja. Sajnos számomra ennyiben ki is merül, nem kötött le, pedig a Dobozváros után nagyon akartam szeretni. Talán majd a következőt. (És sajnálom a rajzok hiányát.)

Honey_Fly P>!
Lakatos István: Óraverzum – Tisztítótűz

Ejj, de nehezen szánom rá magam ennek az értékelésnek a megírására…
A könyv hátsó borítóján ez áll: „Lakatos István Az Év Gyermekkönyve-díjat nyert Dobozváros szerzője. Második regénye gyerekhez és felnőtthöz egyaránt szól – kimeríthetetlen fantáziával.”
Ebből a kimeríthetetlen fantázia az igaz. Az alapgondolat, a mechanikus naprendszer meg a steampunk vonal az nagyon jó. A történet izgalmas, a szereplők érdekesek, különlegesek. Sajnos azonban nekem olyan érzésem volt, hogy ez a könyv igazán senkinek nem szól. Mármint korosztályilag. Felnőttnek még csak-csak, de gyereknek… Ennyi vizuálisan leírt borzalom szerintem nem való gyerekeknek. Félreértés ne essék, Freddy Kruegeren, Péntek 13-on és Alienen nőttem fel, szóval nem hoz zavarba a vérfürdő meg egy-két leszakadt végtag. De néhol olyan részletességgel kapjuk az arcunkba a mindenféle csonkolásokat, bél kifordulásokat, fél-mechanikussá tett embereket, illetve inkább emberi roncsokat, hogy azt gondoltam, erre Guillermo del Toro tutira ráharapna. Csak ő kihagyná belőle azt, ami –gondolom– a gyerekeknek szól. Ez pedig nem más, mint a tíz oldalanként beszúrt pisi-kaki-hányás poénok, meg a puszilkodás, a lányok szoknyája alá nézés ami fúúúúj, de gusztustalan. Annyira kár volt ezeket beleerőltetni. És pont ezek miatt a „vicces dolgok” miatt akadozik a történet is. Mindig amikor belefeledkeztem volna a sztoriba akkor jött egy ilyen poén, én meg vertem a fejem a falba, hogy miért???
Egy szónak is száz a vége, nekem ez most így nem jött be. Ellenben egy sallangok nélküli felnőtt verzióra tutira vevő vagyok.


Népszerű idézetek

Kemese_Fanni_ IP>!

Vannak pillanatok, amikor egy gyerek belelát a felnőttek világába, és olyasmivel szembesül, amitől már nem lehet gyerek többé.

165. oldal

Chöpp P>!

Jut eszembe, a Hold is elromlott. Lassabban kering.

75. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hold
Ross >!

– Tönkretette a babgulyást! – A szakács csaknem elsírta magát. – Kavargatom, hogy megkóstoljam, erre mit találok benne? Az alsógatyáimat!
Szaffi néni kínnal-keservvel komolyságot erőltetett az arcára.
– Miért nem vette ki? Ez csak tréfa.
– Volt köztük koszos is.
– Ó.
– Nagyon koszos – toldotta meg a szakács.

17. oldal

2 hozzászólás
Ross >!

Egykori dadája egyre furábban viselkedett, bogarakat evett, és a kandallóba kakilt.

29. oldal

Chöpp P>!

Hogy mit csinálok? Hát semmit se csinálok. És ez a jó. Itt végre nyugodtan csinálhatok semmit sem.

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: semmi
Chöpp P>!

    Tulajdonképpen szerette a másnaposságban, hogy a világ és összes tartozéka ilyenkor belesüppedt a bizonytalanságba. Még a gondolatai sem kínozták, hiszen el sem jutott odáig, hogy épkézláb gondolatai formálódjanak.

106-107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: másnaposság
Chöpp P>!

    „Fantasztikus ez a kávé! Meg kell becsülni az apró örömöket.” – mélázott Szaffi kisasszony. Behunyta a szemét, és ízlelgette a forró feketét.El is fogyott menten. Úgy döntött, főz még egy adagot, csak az íze végett.

48. oldal

Chöpp P>!

Mirkó nagy szakértője volt a kúszásnak,mászásnak, osonásnak és hasonló kalandor tevékenységeknek.

25. oldal

Chöpp P>!

Jeromos úr valaha huszár volt, a harcművészetek nagymestere, aki lekardozta a gonoszokat, és pulykaháton vágtázott a rónán át.

26. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Vivien Holloway: Mechanikus farkas
Vivien Holloway: Végtelen horizont
Valeria Screwy: Miss Screwy csavaros árvái
Marissa Meyer: Scarlet
Scott Westerfeld: Behemót
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Catherine Fisher: Incarceron
Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret
Peter Sanawad: Hívószó
Pintér Bence – Pintér Máté: A szivarhajó utolsó útja