21. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján

Lencsilány 118 csillagozás

Lakatos István: Lencsilány

Lakatos István első önálló kötetének főhőse a szerző legnépszerűbb karaktere, Lencsilány. Az egyszerre kísérteties és gyermekien bájos történetek egy furcsa, álomszerű világba repítik el az olvasót.

Végre egy magyar képregény, amelyet a gyerekek és a felnőttek egyaránt élvezhetnek: előbbiek a szeretnivaló figurák, utóbbiak pedig a borzongató hangulat miatt. A szerző képi világa a zaklatottság és a harmónia tökéletes egyensúlyáról árulkodik.

A kötet minden egyes képkockája önálló képzőművészeti alkotás. Az ezeken keresztül életre kelő mesék nem egy esetben klasszikus irodalmi művek egyedi feldolgozásai.

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
58 oldal · ISBN: 9789633100059 · Illusztrálta: Lakatos István

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Lencsilány


Kedvencelte 11

Most olvassa 1

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 107

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
brena
Lakatos István: Lencsilány

Így hogy személyesen is találkozhattam Lakatos Istvánnal sokkal nagyobb élmény volt az olvasás.Láttam egy két rajzot élőben is,félelmetesen szépek!!!
Imádtam,lenyűgöző mekkora tehetségek élnek velem egy időben:)

4 hozzászólás
>!
Algernon +SP
Lakatos István: Lencsilány

Tüneményes, hátborzongató, gyönyörű. De nem mesekönyv.
Szerencsére már elég idős vagyok hozzá, így ez a komor és depresszív világ lenyűgöz, magával ránt, ám nem szippant be csak egy picit.
Inkább csak csodálom.
A papíron elfolyt keserédes boldogság, szeretetre éhes alakok eveznek tintacsónakjukban, és magukra utalva, szomorúan lavíroznak az oldalakon.
Ez most annyira, de annyira…

17 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff P
Lakatos István: Lencsilány

Hát ez…
Magával ragadóak a rajzok, sziporkázóan ötletesek az alakok (kedvencem az elhasznált ember), és igen, Lencsibabát minden kislánynak!
De ez valami nagyon furcsa dolog. Egyrészt nagyon aranyos maga a Lencsilány alakja, nagyon tetszik, hogy a Lencsibaba gyakorlatilag a kislány bátor, szemtelen és magabiztos „énje”, másrészt viszont a se füle se farka eseményektől csak pislogtam. Mindnek van eleje és vége, van azért „tanulság” is, de legalább is az, hogy bizony, ilyen a világ, és nem a rajzok vagy a fekete csönd miatt lesz depresszív ez az egész kötet, hanem mert bizony a világ ilyen. Az talán felróható, hogy miért csak a rossz dolgokba botlunk bele, miért lesz minden jó dologból valami borzalmas a végére, miért ér véget a lovaglás vagy a rajzolás azzal, hogy a világ sötétsége betolakodik az életünkbe? Amikor végeztem a kötettel, bizony értetlenül visszalapoztam, hogy jól értettem-e, amit olvastam, láttam…
Amikor ilyen az élet, akkor a Lencsilány fél, de mi sem tudunk mit csinálni. Ilyenkor jönnek a depresszív mesék depresszív felnőtteknek…

>!
Chöpp P
Lakatos István: Lencsilány

Ó! Ó de nagyon jó! Mondtam már ezt a Lencsilányra úgy-e? Pedig nem tudok mást mondani, még ha halálra ismétlem is magam: Lencsilány nagyon-nagyon jó! Úgy ám!

4 hozzászólás
>!
PuPilla
Lakatos István: Lencsilány

Háát… Annyit tudok rá mondani, hogy ez meg mi?
És hogy: miért?
Merthogy a rajzok depresszívek, és a történeteknek se eleje, se vége, se értelme, se szépsége vagy amolyan komor bája nincs az fix. Legalábbis számomra.
Gyereknek tényleg ne adjátok. Nem mese. Meghatározhatatlan kiömlött fekete festék és düh és szomorúság néhány nagy papírlapon.

23 hozzászólás
>!
Zonyika P
Lakatos István: Lencsilány

Jó, hát ez valami TÜNEMÉNYESre van rajzolva. :))))) Tü-Ne-Mé-Nyes.
Szomorú mesék, na de azok a napraforgók! :') nap-ra-for-gók <3
De megnéznék egy Lencsilány mesét! :))))

6 hozzászólás
>!
Hamlet
Lakatos István: Lencsilány

Lakatos Rocks!

Tim Burtonnél akárhány koponya és halott felbukkanhat, a mese vége mindig jól végződik, és az utolsó jelenet rendszerint hóeséssel (a Csokigyár esetében porcukros műhóeséssel) zárul. Lakatosnál viszont mindig ott van még egy újabb oldal a happy end után, ahol a szinte arcul csapja az olvasót a szomorúság. Lakatos az agyonkoptatott „És boldogan éltek, amíg meg nem haltak.”-befejezésből bizony a halált is megmutatja, és pont ettől lesz minden burtoni ihletésű munkája zseniálisabb, mint az egyre inkább kommerszé váló stop motion-filmes teljes életműve.

Lakatos ráadásul sajátos magyar ízvilággal bolondítja meg a Tim Burton-i gótikus mesékből elcsent hozzávalókat. A ’80-as évek vége és a ’90-es évek eleje tapinthatóan ott sistereg minden oldalon: a képkockákban minden sötét lyukból szemek figyelnek, akárcsak a Sajdik-illusztrációkkal díszített Pom Pom-könyvekben; az elveszett kislányt Wartburg rendőrautóval keresik; Lencsilány anyukájának narancssárga Polski Fiatja van (bár ebben a kötetben még nem látszik, mert István szerint beálltak vele a ház mögé), és még a moziban is a VHS-másoló korszak kedvenc Bud Spencer-filmje, a Kincs ami nincs fut, pedig az jóformán csak nálunk, meg az olaszoknál volt siker. Az olvasó szinte már várja, hogy a következő oldalon is felbukkanjon egy gyerekkorunkból ismerős Moncsicsi vagy egy pedálos Moszkvics, de Lakatos csak elvétve enyhíti ilyen kapaszkodókkal a fullasztóan szomorú meséit.

Folytatás erre:
http://konyves.blog.hu/2010/05/30/kolcsonokbol_el_a_dij…

>!
sztimi53 P
Lakatos István: Lencsilány

Hát énnekem van egy molyos könyvjelzőm, a szerző elkövetésében, a rajzainak szerelme onnan kezdődött, hogy megláttam a kisfiút, aki könyvvel tartja a fogait. Általában olyan igazi hepiendes mesékre vágyom, és elsőre nem akaródzott szeretni őket, de a morbidságában van valami nagyon megkapó. Nyomott és szomorú történetek, de a rajzok egyértelműen ötcsillagosak.

>!
Batus
Lakatos István: Lencsilány

A rajzok, a képi világ egész hangulata valami fantasztikus, mégis csalódtam. A rövid történetek úgy ahogy vannak, leginkább Tim Burton világát idézik, de itt hiányzik a fekete humor, a csattanó, vagy bármi, ami valamiféle érzelmet válthatna ki az emberből.
Egyszer élt, éldegélt, egy icipici Lencsilány, akinek a történetét gyönyörű képekkel, de sajnos ízetlen epizódokban olvashatjuk.

>!
Dün SP
Lakatos István: Lencsilány

● a rajzok, hát azok fantasztikusak, de azért a legjobban a színes részletek tetszettek, a feketefehérségből kiragyogó dolgok még megkapóbbak
● lehet, hogy azért tetszettek annyira, mert nem egyszerű happyend volt, csak itt-ott átszüremlő, felderengő remény
● valószínűleg nagyon eltér a megszokottól így értékelni, de néha nem megy másképp, ez a könyv pedig mindenképpen értékelendő


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

Születésnapjára a Lencsilány egy tortát kapott ajándékba egy csúnya és büdös bácsitól. A torta is csúnya volt és büdös, és biztosan gonosz is.

L. születésnapjára

Kapcsolódó szócikkek: Lencsilány
>!
krlany I+SMP

A Lencsilány csak a Cica betűt ismerte, de azt is csak félig…

Lencsilány és a csúnya óriás

Kapcsolódó szócikkek: Lencsilány
>!
egy_ember

Én nagyon szívesen beszélgetek veled. Ha nem lennél lapos és csak egy nagy fej, akkor még labdázhatnánk is.

L. és a csúnya óriás

>!
csillagka P

Lencsibaba természetesen azonnal meg akarta nézni a szörnyet.

L. és a csúnya óriás

>!
Zonyika P

Egy szép napon a Lencsilány meglátott az út szélén egy nagyon méltóságteljesen üldögélő vízidisznót.
Biztosan kedves jószág. – mondta magában.

Kapcsolódó szócikkek: Lencsilány
2 hozzászólás
>!
Zonyika P

A Lencsilány annyira félt, hogy ránézni sem mert a gonosz indiánra. Lencsibaba viszont dühösebb volt annál, mintsem hogy megijedjen.
Beszélni kezdett.
Elmondta, milyen csúnya dolog a Lencsilányokat orvul gombákkal dobálni.

Kapcsolódó szócikkek: Lencsilány
>!
Fleur_Rouge_Cerise

A pókok találtak rá. Egy hasadék mélyén feküdt, élettelenül. A sápadt holdfényben, csak a körvonalait láttam, de azonnal beleszerettem.

1 hozzászólás
>!
Fleur_Rouge_Cerise

…. s egy idő után elfogadta sorsát. Néha azt mondta,hogy szeret, s én boldog voltam akkor.

>!
Zonyika P

Csáp bácsi [pók]: A pókok csúnyák és legyeket esznek… nekünk nincs mennyországunk.

>!
Fleur_Rouge_Cerise

Szegény katona bácsi! – mondta a Lencsilány. De azért félt is, mert a bácsi nagyon csúnya volt.

3. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lencsilány

Hasonló könyvek címkék alapján

Matthias Weinert: Kincsvadászat
Haui József – Kertész György: Szervusz, Vizipók!
Rigó Béla: Dr. Bubó III.
Peyo: A fekete törpök
Hannes Hegen: Digedagék Amerikában
Rusz Lívia: Miskati közbelép
Walt Disney – Donald Kacsa – Vidám zsebkönyv 1990/4
Lucia Olteanu: Tessék mosolyogni!
Hubertus Rufledt: Vitorlát fel, Robin!
Hubertus Rufledt – Thorstein Kiecker: Detektív palánták