Búcsú ​az ifjúságtul 1 csillagozás

Lakatos Demeter: Búcsú az ifjúságtul

Van egy költője a csángó-magyaroknak, a neve Lakatos Demeter. De hogyan nőhet ki költő egy olyan népből, melynek csaknem nyolcszáz éves történelme során szinte sosem volt anyanyelvű iskolája? A kutatás legfőbb meglepetése, hogy akad egy ember, aki anyanyelvű iskolába nem járt, költészetet nem tanult, rímet farag s verset ír, anélkül, hogy mintát ismerne.
Működésének értékelése még nem történt, nem történhet meg, amíg valamennyi magyar és román nyelven írott versét nem ismerjük.
Én Lakatos Demeter emberségét, szeretetét nem felejthetem. E könyv kiadásával az ő emlékét igyekszem istápolni.
(Domokos Pál Péter)

>!
Áramlat, Budapest, 1992
236 oldal · ISBN: 9637494014

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Lakatos Demeter: Búcsú az ifjúságtul

Nyelvi időutazás olyan korokba, amikor a magyarban még nem mindig használták a határozott névelőt, amikor a -val/-vel még nem hasonult, viszont ejtették a lágy dzs hangot. A csángó nyelvjárás mindezeket megőrizte, és még sok más hang- és alaktani különlegességet. Némi nyelvtörténeti előismeret nem is árt az olvasásához, bár a legnehezebben érthető szavakhoz van hátul magyarázat. Egy idő után pedig már hátra se kell lapozni, mert megszokja az ember a helyesírást és a nyelvhasználatot. Mintha a saját anyanyelvét fedezné fel újra. :)
Ennek ellenére vegyes érzelmekkel olvastam. Az általam ismert olvasási-értékelési módszerek (van belőlük jó pár, volt miből válogatnom) gyakorlatilag állandóan összeütköztek azzal a gondolattal, hogy ezek a versek a lehető legmagasabbra értékelendők pusztán már azért is, hogy egyáltalán léteznek. Hogy hála Istennek létezik a csángóknak költészete, és hogy Lakatos Demeter minden tiszteletet megérdemel, csak azért, mert verseket írt. A hét osztályával, amelyből EGYET SE magyar nyelvű iskolában járt, és így költészetet se tanulhatott máshogy, csak a házi könyvtárában meglevő csekély számú verseskötetből.
(A fülszövegnek az az állítása, hogy Lakatos Demeternek egyáltalán nem volt mintája, azért túloz. Senki se jön rá magától, hogy néz ki egy szonett. Petőfi verseit se idézi az, aki nem olvasta őket.)
Aztán pedig lapoztam tovább, és megint előbújt belőlem a műértő, akit nagyon-nagyon zavarnak a közhelyek, az állandó önismétlések, a lépten-nyomon megbotló ritmus, az egyértelmű Petőfi-utánérzések. (Kicsit megnyugodtam, amikor az utószóból kiderül, hogy Illyés Gyulát is zavarták. Már nem is érzem magam annyira rosszul. :) ) Azt hiszem, valami olyasmit vártam, mint amikor egy Sinka István-kötetet nyitok ki. (Sinka hortobágyi pásztorként, ócska újságokból tanult meg olvasni, és alkotott Nobel-díjasokat megszégyenítő verseket.) Annyit sajnos ettől a kötettől nem kaptam.
Amit azonban kaptam, így sem csekélység. Amit pedig a csángók kaptak, az egy nagyszerű kezdeményező. Csak szurkolni tudok, hogy legyen minél több ilyen költőjük még, aki segít nekik megmaradni a nyelvükben.


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

A humaliak eszte feli lángalnak,
Havaszok isz pirosz tűzbe lobognak.
Mitha arany hullámok zégbűl szállnak,
Ilyen tájt a kültűk bámulva állnak.

193. oldal

Timár_Krisztina I>!

Ott fend legyen a fiszkem a szikrákba

Ha nem isz leszek szasz, nem nagyan bánom,
Nem mindenki szasznak szület világan.
Csókáknak nem maradak minden áran,
Szeretnék villámlász legyek a nyáran.

Durrogjon, humaliak isz reszkesszenek,
Hegyek a gyükerikből rezegjenek.
Imádkozva térdre gyávák esszenek,
Minden szentet bajnál zölikbe vesznek.

Tudom én nem leszek csillag legalább,
Csak öszte felé dzsenge délibáb.
Ész toszisa nyári szél mindig tovább,
De mindíg eszetlendebb esz mezítláb.

Det nem megy életben, mind ember akar,
Nemcsak körte van világan, míg vackar
Terem, polyva mar, vakít meg sokcor.
Búza csendesen ül zsákba ilyenkor.

103. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Iancu Laura: Pár csángó szó
Iancu Laura: Karmaiból kihullajt
Iancu Laura: Névtelen nap
Radnóti Miklós: Bori notesz
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós válogatott versei
Fodor Ákos: Buddha Weimarban