Vér ​és csillagfény napjai (Füst és csont leánya 2.) 262 csillagozás

Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai

A kék hajú Karou végre megkapta a választ kérdéseire. Már tudja, ki is ő, mi is ő valójában. Ezzel a tudással együtt azonban fény derül egy másik titokra is. Egy titokra, amelyet szeretne meg nem történtté tenni: az ellenséget szerette, aki elárulta – és a világ szenvedett miatta.
A világsikerű Füst és csont leánya folytatásában Karounak döntenie kell, milyen áldozatot képes hozni népe megmentéséért. Karou és Akiva a háborúban ismét ellenséges oldalon áll. Szépséggel, szomorúsággal és titkokkal teli történetük újra az emberi világban ér össze.
A lány mint új feltámasztó szörnyű hadsereget teremt, Akiva közben az angyalok gonoszsága ellen harcol.
Születhet vajon új remény az elveszett álmokból?

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
Kossuth, Budapest, 2014
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630979818 · Fordította: Gálvölgyi Judit
>!
Kossuth, Budapest, 2014
316 oldal · ISBN: 9789630981279 · Fordította: Gálvölgyi Judit

Kapcsolódó zóna

!

Laini Taylor

10 tag · 3 karc · Utolsó karc: 2020. április 20., 22:48 · Bővebben


Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Karou · Akiva · Kénkő · Zuzana Nováková · Liraz · Ziri (kirin) · Mikolas Vavra (Mik) · Thiago · Hazael · Sveva


Kedvencelte 52

Most olvassa 8

Várólistára tette 131

Kívánságlistára tette 109

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Mrs_Curran_Lennart P>!
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai

Úgy olvastam el ezt a könyvet, hogy tudom, hogy nem lesz itthon kiadva a lezáró rész. Nagyon sajnálatos, mert most kezd csak érdekesen alakulni főhőseink sorsa. Bár különválltak, Karou úgy érzi, összetört a szíve, Akiva pedig nem akar többé gyilkolni, ugyanaz a céljuk. Karou átveszi Kénkő szerepét, de a Farkas beteges bosszúhadjáratáról semmit sem tud. Akiváék pedig a császár ellen akarnak fordulni.
(Nalini angyalait sokkal jobban bírom)

2 hozzászólás
AniTiger P>!
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai

A folytatás olvasmányosabb és több benne az akció, illetve a váratlan fordulat, de valahogy nehezebb volt szeretni… Nem szabadna folyamatosan és mindenki miatt aggódni egy sztoriban, mert iszonyatosan lefárasztja az embert, nem?

Sok új vagy régi szereplő lopta magát a szívembe, akik sokat szerepeltek ebben a kötetben, amit nagyon élveztem! Zuze és Mik párosa bájos, Ziri imádnivaló és kedves karakter, Akiva meg a „testvérei” nagyon szép triót alkotnak és én már az első részben is bírtam Karout is. Tehát adott egy maroknyi imádott karakter és VÉGIG izgulhattam értük, hogy megússzák-e az aktuális napot (rosszabb esetben órát…) – ráadásul nem is csak a harcok, hanem a fenyegetőzések, a lelki terror és a nyílt meggyilkolások is elő-előbukkanó elemek voltak. Jaj, de elfáradtam a végére. Legszívesebben azonnal olvasnám tovább, hogy tudjam, mi, emberek, megússzuk-e egyáltalán a leigázását a/az …spoiler… seregnek. Igyekszem megvigasztalni magam azzal, hogy nem elkaszált sorozat. (A jó hír az, hogy a Kossuth kiadó 2016-ra tervezi kiadni a trilógia utolsó részét. A rossz hír az, hogy az még marha soká’ van…) Igazából még így is szerettem! Akiva fel-felbukkanása vagy a testvéreivel való kapcsolatának változása a beszélgetéseik kapcsán nagyon tetszett, akárcsak a friss szerelmesek kalandozása az elveszett barát után! A frissen felbukkanó kirin-srác gyermeki ragaszkodása egyszerűen cuki volt, annyira örültem, hogy ott van Karounak! Sajnos féltem/féltettem a leányzót, ráférne némi béke. (Mint mindannyiukra, de ez mellékes…) Kedvenc szereplők: Ziri. Karou. Zuzana & Mik. Akiva.
Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/09/karou2.html

4 hozzászólás
Naiva P>!
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai

A Füst és Csont leánya nagyon magasra tette a lécet, de ez a rész is hozta azt a szintet, csak… nem volt annyira intenzív. A történet olyan szépen, szinte lírai módon meg van írva. Ami a legjobban tetszik a történetben, hogy nem szájbarágós, nem kapsz mindent kézhez. Neked kell összeraknod a történetet, gondolkodásra késztet, mert nagyon ügyesen adagolja a fél információkat az írónő. Majd egy olyan történetet kapsz, hogy az agyad is eldobod. A benne szereplő lények, karakterek és maga a látványvilág szó szerint megelevenedett előttem olvasás közben. Karou-t egyszerűen imádom. Nagyon tetszik a stílusa, a képessége, a művészetekben való jártassága, ügyessége. Fantasztikus hősnő. Zuzana pedig az egyik legjobb könyves barátnő, akiről valaha olvastam. Egy igazi, apró, kis tündér. Az új szereplők nagy részét hamar megszerettem. Különösképpen a Svevát és a kis kirint, Zirit. A romantika most nem volt úgy előtérben. A szerelem helyett most inkább a barátok, a család és a veszteség játszott nagyobb szerepet és a remény, mint lehetőség. A nyomasztó hangulata ellenére imádtam. Magyarul sem egy könnyen olvasható és lightos olvasmány, de kénytelen leszek angolul folytatni a sorozat befejező részét.

deen>!
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai

Nagyon sajnálom, hogy a befejező kötet nem jelent meg hazánkban, mert szeretném tudni, hogy végződik a háború, amiben szeráfok és kimérák együtt harcolnak a túlélésért. Karounak rá kellett jönnie, hogy mire készül a Farkas és Akivának rá kellett szánnia magát a cselekvésre. Sok volt a szörnyűség ebben a részben, sok volt a veszteség és a szereplők már-már az őrület határára sodródtak. A reménytelenségben mégis ott volt Kénkő reménye, Karou. Bár a cselekmény vitt magával, mintha pont mindig rosszkor váltottunk volna szemszöget. Amikor az egyik szálon kezdett forró lenni a talaj, átváltottunk a másikra, lógva hagyva az olvasót, és így bár valószínűleg a feszültség keltés volt ezzel a cél, én inkább úgy érzem, darabossá tette a cselekményt, megtörte a lendületet. Kirou sokszor vezetett vissza a múltba, ahogy egyre több minden jutott eszébe, és kiderült az is mi történt végül a kimérákkal Loramendiben. Ráadásul kaptunk egy új szálat is a sztelianokét, ami nagyon érdekesnek ígérkezik. Pazar függővéggel zárult a könyv, tényleg kár, hogy nincs folytatás.

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai

Füst és csont leánya 2

Ez a rész is eszméletlenül jó volt, le sem lehetett tenni, annyira tetszett.
Nem is értem a kiadót, hogy a befejező 3. részt miért nem jelentették meg, pedig nagyon izgalmasnak ígérkezik, szomorú vagyok.
Csupa-csupa izgalom volt, vívódás és vérengző csaták, bosszú mindhalálig. A támadásokat mindkét oldalról. egy-egy zsarnok vezető kezdeményezi és már egyiküket sem érdekli civil népük sorsa, védtelenül hagyják őket az ellenség számára.
Főhőseink mindkét oldalon megpróbálják egy élhető jövő felé terelni a dolgokat, de eléggé kevés támogatójuk akad. A vezérek meg igyekeznek ezen támogatókat megsemmisíteni.
Rengeteg veszteség és halál van a könyv ezen részében, sok helyen nem is lehetett könnyek nélkül olvasni.
Főhősnőnk emberi barátai is feltűnnek a könyvben és ez üdítően hatott rám, annyira aranyosak voltak.
Kár, hogy csak a fülszövegből tudhatok valamicskét a befejező részből, valaki igazán lefordíthatná magyar nyelvre.

Jean>!
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai

Az előző részről azt írtam, hogy: Felemelő és gyönyörű, de titokzatos és fájdalmas.
Ezekből egyedül a fájdalom maradt meg. A könnyeim most is hullottak, de a szenvedéstől. Karou és Akiva szenvedésétől és magányától.

Ez a rész teljesen más volt, mint az előző.. Eltűnt a tündérmese, a szerelem, az élet.. Nem maradt csak halál, hamu, vér és csillagfény. És egy kis remény. Ahogy Akiva is mondta:
„Amíg élsz, mindig van rá remény, hogy a dolgok jobbra forduljanak.”

4 hozzászólás
KöfférTzitzah P>!
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai

A Vér és csillagfény napjai stílusában összeszedettebb és kidolgozotabb, mint az előző kötet. Nincsenek logikai hiányosságok, és talán még az írónő is rájött, hogy hagyott foltokat a Füst és csont leányában, mert az első pár oldalon a történetvezetés nagyon ügyesen veszi fel az elejtett fonalat és foltozza be a lyukakat is.

Masszívan kidolgozott fantázivaliág mutatkozik meg ebben a könyvben is, mely mélyen bevezet Eretz (a háborúzó szeráfok és kimérák) világába, lakóinak szívébe, s betekintést nyújt fennmaradásukért folytatott élet-halál harcukba. Mindenki csak túlélni akar, vívja kegyetlen harcát az életért, melyet már talán nem is lesz képes élni, elfelejtve, mi is volt az igazi cél, és ki az igazi ellenség. Sokan fájdalommal, vérrel, saját és mások életével fizetnek képzelt jövőjük szabadságáért, egyesekben pedig még mindig él a remény, hogy van esély visszatalálni a helyes útra, s ráterelni még azokat is, akik mindenáron el akarják kerülni azt.

Karou az őt ért viszontagságok hatására megváltozik, többé nincs az az iskola után barátnőjével teázó tinilány, immár felnőtt nő, akinek meg kell hoznia saját nehéz döntéseit népe megmentésének érdekében. A sors kegyetlenül bánik vele, förtelmes akadályokat állítva az útjába, de ő kitart, mint egy kőszikla, és sikerül a helyes döntéseket hoznia. Nevének jelentéséhez híven (remény) még ott is fényt gyújt, ahol már rég csak sötétség lakozik, szó szerint életet ad halott porhüvelyeknek, és nem engedi, hogy a bosszú és a gyűgyölet elvakítsák, miközben magában viaskodik Akiva iránti érzelmeivel is. Fájdalmasan gyönyörű történet az övék, mert a viszály áldozatai és reménykeltő szikrái is egyben.

Maga a történet sajnos szinte végig elég lassú folyású, ami egy folyamatos adrenalinra és izgalomra vágyó olvasót eltántoríthat a végigolvasástól. Nem unalmas, viszont éppen elég lassan történnek a dolgok ahhoz, hogy ellaposodjon, és a könyv harmadát a tömény semmi tegye ki. Ami nagy kár, mert tényleg szépen fel van építve a cselekmény is, azért mégiscsak munkálkodnak az erők, de túlságosan lassan. A fő izgalom az utolsó 50-60 oldalon robban be, onnantól muszáj száguldani vele, de odáig bizony nem mindenki jut el ilyen tempó mellett. Azért marad a 4 csillag – csakúgy, mint a Füst és csont leányánál –, mert ennek ellenére nagyon is látszik, hogy alaposan végiggondolt a történet, és még csak most jönne az epikus végkifejlet, mindezek után. Felkelti a kíváncsiságot, de nem tartja fent úgy, ahogy egy ilyen fantasynél kéne, az utolsó pár fejezetbe pedig beszuszakol minden okot, hogy miért folytassuk mégis Karou és Akiva küzdelmének megismerését – mely okok sajnos túl későn lépnek színre. Ha lenne magyarul folytatás, egészen biztosan nem hagynám abba, és vagyok olyan kitartó, hogy angolul is megpróbálkozzam majd a harmadik résszel, de tényleg nem azoknak ajánlom a könyvet, akik minden lapon újabb és újabb izgalomra számítanak.

Zöldövezet>!
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai

Ha mottót keresnék a kötetnek, kapásból az István, a király egyik sora ugrana be: „Oly távol vagy tőlem, és mégis közel”. Találóan foglalja össze a kötet kettősségét, a fizikai szétszakítottságot és az érzelmi vívódást. A Vér és csillagfény napjai pontosan az, aminek nevezi magát: véres, kegyetlen háború és a halvány csillagfényként pislákoló reménysugár a csüggedő kilátástalanságban.
Eretz világának évezredes háborúja végzetes fordulóponthoz ért Akiva segítségével, és az angyal utólag döbbent rá, hogy mit áldozott fel tudatlanul a jogosnak vélt bosszúval. Közben Karou minden követ megmozgatott a túlélésért, és falat emelt a szíve köré fájdalomból, haragból. Igazi érzelmi kalandtúra volt végig követni az ellentétes oldalon álló szerelmesek küzdelmét mind saját magukkal, mind a népükkel. A regény számomra megfogalmazódott nagy kérdései, hogy miként lehetek hűséges a sajátjaimhoz? Mekkora áldozatra vagyok képes, hogy bizonyítsam a hűségemet? Árulás-e a békére törekvő megoldás keresése? Hogyan tudom a jó cél érdekében magam mellé állítani a többieket, ha a vezérem ellenem van? És hogyan éli túl a szívem, hogy a szerelmem az ellenségem, annak minden tragikus következményével? Meg tudok-e bocsátani neki, tudom-e szeretni őt mindezek ellenére, vagy megtagadom, és vele együtt megtagadok mindent, amiben addig közösen hittünk? Ezekkel a problémákkal szembesült Akiva és Karou, és mindkettőjük számára gyötrelmes, küzdelmes harc volt, miközben egymást is mélyen megsebezték. Bátor döntéseket kellett meghozniuk, súlyos áldozatot vállalniuk, hogy legalább a remény kis szikrája ne vesszen oda.
A kényszerből egymásba nyílt emberi és mágikus világban keveredtek szeráfok, kimérák és földi halandók, az érzelmek és indulatok azonban mindenhol ugyanolyanok voltak, így a karmos lábak és agyarak, szőrös testek és szikrázó szárnyak színes egyvelege képes volt áhítattal együtt hallgatni egy prágai fiú virtuóz hegedűjátékát a világ végén.
Talán ez lenne a világbéke, de ebben a kötetben koránt sem köszöntött be, sőt. Hogy képes-e a maroknyi szeráf lázadó összefogni az ellenálló kimérákkal, az is a jövő zenéje. És, hogy az istenek és a szörnyek megálmodják-e végül a régóta vágyott jobb világot, amelyben Akiva és Karou számára is lehet üdvösség, a folytatás rejtélye, egy világok közötti háború árnyékában. Nagyon kéne az a záró kötet!

PhantoMina_BlackSwan>!
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai

Nocsak, csókolom! Hát elértünk a 2. kötet végéhez is. Csodálatos könyv! Még mindig hihetetlenül jó. spoiler Nem lapos, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet (mosogatás közben is Loramendire-re gondoltam…xD), váratlan helyzetmegoldások, nagyon jól van kitalálva a történet továbbra is, nem unalmas, ahogy egy trilógiánál a 2. kötet általában lenni szokott…

Kaptunk egyaránt hideget és meleget. Borzalmat, fájdalmat, kínt és szenvedést, ahol a szerelemnek csak kicsi szerepe jut, de jut. :)

Liraz lett az egyik új kedvenc karakterem, tetszett, h bizonyos szituációkat az ő szemszögéből is értelmezhettem, ámbár nekem az első kötetben egy erős női szereplőnek tűnt, itt van, hogy elveszíti a bátorságát (számomra ő olyan vezéregyéniség), és inkább egy védtelen kislánynak tűnt, mint harcosnak, aki fél a magánytól…

A váltott szemszög néha idegesített, az események előbb bontakoztak ki, és később kaptam rá magyarázatot.

Shanara>!
Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai

„A hangulat továbbra is erős, mindent átható, a szöveg pedig határozottan igényes: a gyönyörű mondatok kellemesen enyhítik a lassan folydogáló történetben rejlő komorságot, vagy éppen hatásosan támasztják alá az egyre növekvő feszültséget és kétségbeesést. A regény nem egy tipikus young adult trilógia második kötet, annál sokkal összetettebb és sötétebb – még véresebb és kegyetlenebb, mint az előzmények ismeretében számítottam rá.”

„Ez a regény sokkal többről szól, mint a romantika és az egymás iránti érzések: a benne lakozó sötétség és fájdalom szörnyű, néha szinte elviselhetetlen, de mégis reménnyel teli. A cselekmény nem tekinthető éppen lendületesnek, ugyanakkor intrikában, titkokban, csatákban, meglepetésekben és megdöbbentő csavarokban még sincs hiány.”

„Nagyon remélem, hogy a folytatásra nem kell olyan sokáig várni, mint erre a részre, mert számomra az egyik legjobban várt befejező kötetté lépett elő a Dreams of Gods and Monsters.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/06/laini-taylor-ver…


Népszerű idézetek

Jean>!

Amíg élsz, mindig van rá remény, hogy a dolgok jobbra forduljanak.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Akiva
Jean>!

Az irgalom irgalmat szül, a vérontás vérontást. Nem várhatjuk el, hogy a világ különb legyen, mint amilyenné tesszük.

158. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Akiva
Jean>!

Egyszer volt, hol nem volt, hogy egy angyal és egy ördög törőcsontot tartott a kezében.
Amikor a csont kettétört, a világ is két részre szakadt.

(első mondat)

Belle_Maundrell>!

És ami a legfontosabb: van ott csokoládé?

18. oldal, 3. Nincs térerő, kisasszony

Kapcsolódó szócikkek: csokoládé · Zuzana Nováková
3 hozzászólás
Jean>!

– Ez a szuperképességem – mondta Mik. – Hogy rendkívül jó a velem-levés.

32. oldal

Jean>!

A tett számít, nem a szavak.

295. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Akiva
AniTiger P>!

– Csak kíváncsiságból – folytatta Mik – megkérdezhetem, hogy hány éves korodtól leszel hajlandó házasságról beszélni?
– Azt hiszed, olyan könnyű lesz? – szólt hátra a válla fölött Zuzana. – Szó sincs róla. Próbatételek lesznek. Mint a mesében.
– Veszélyesnek hangzik.
– Nagyon. Szóval jól gondold meg.
– Nem szükséges – mondta Mik. – Megéred.

74. oldal, 20. A Fogfantom

Kapcsolódó szócikkek: Mikolas Vavra (Mik) · Zuzana Nováková
Jean>!

A várakozás gondolkodási időt ad az ellenfélnek.

310. oldal

Belle_Maundrell>!

A fájdalomban intimitás van. Aki ápolt már szenvedőt, ismeri ezt – a tehetetlen gyengédséget, az ölelést, mormolást és együtt ringatózást a közös ellenség, a fájdalom ellen.

51. oldal, 15. A fájdalomtized

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Aranylánc
Rainbow Rowell: Csak így tovább
Fróna Zsófia: Démonok közt
Richelle Mead: Dermesztő ölelés
Csóti Lili: Hetedvérig
Cynthia Hand: Angyalfény
Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus
Michelle Hodkin: The Retribution of Mara Dyer – Mara Dyer végzete
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna