Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződik jól.
A sodró erejű fantasy regénytrilógia első része egy tiltott szerelemről, egy ősi háborúról mesél és egy újjáteremtett világ reményét hirdeti.
Eredeti megjelenés éve: 2011
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Karou · Akiva · Kénkő · Zuzana · Kishmish · Thiago · Chiro · Izil · Kazimir
Zseniálisan rétegelt sztori, ezernyi külön árnyalattal, amit apránként adagol be az olvasónak az írónő, hogy aztán a végén a szín kavalkádtól már fáj a szemünk. Szép, de mégis rossz. Tetszett és hiába fájt a vége felé, mégis alig várom a folytatást. Pedig nem vagyok oda az angyalos történetekért!
Iszonyatosan tetszett Karou karaktere – a barátnőjével együtt hamar megkedveltem. Bájos, különc, művész csajszi, aki Prágában jár művészeti iskolába. Szabadidejében szkupikkal kíván csínytevésnyi kívánságokat vagy kalandozgat a világ tájain egy teleport-ajtó segítségével. Ha nagyban nézzük a sztorit, akkor vagy egy elátkozott szerelem története kerekedik ki belőle vagy egy véget nem érőnek tűnő harc a szeráfok és a kimérák között.
Bírtam a visszatekintéseket, az emlékezéseket – picit megzavarják a sztorit, de épp annyira, hogy érthető maradjon még. Az a poén, hogy ha egyszer könyvet írnék, akkor ilyet írnék… de komolyan. Talán nem lennék ilyen szörnyeteg a végén, de ki tudja?!
Ahogy elkezdtek kiderülni a dolgok, erősen csökkent a könyv varázsa… RÉMES! spoiler Mindazonáltal továbbra is kitartok amellett, hogy érdemes elolvasni, mert ez a könyv egyedi és varázslatos.
Kedvenc gondolat: Légy az a macska!!!
Kedvenc szereplők: Kénkő. Karou. Zuzana.
Új pont a Bakancslistán: Prágában bóklászni néhány napig.
Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/09/karou1.html
Gondoltam, alszom egyet rá. Reggel, amikor felkelek és ha még akkor is a hatása alatt leszek, akkor bizony imádni fogom. Magam sem értem, miért nem olvastam eddig. Talán a fülszöveg miatt. Nem szabad a fülszövegnek hinni. Közel sem olyan egyszerű, könnyű történet. Sokkal összetettebb, szövevényesebb, és sokkal felkavaróbb történet, mint amire a leírás alapján számítani lehet.
Az elején rendesen bele kellett rázódni, de amikor igazán beindult a történet, már nem volt megállás. Nem hittem volna, hogy egy ilyen különleges könyvre akadok.
Prágában eddig kétszer voltam. Egyszer gyerekként, amikor még nem érdekeltek a látnivalók és nevezetességek. Másodjára 17 évesen, amikor már sokkal jobban, de most a történet elolvasása után kedvem lenne újra elmenni oda. Olyan csodaszépen festette le az írónő, hogy rögtön megelevenedett előttem. Valóban olyan, mintha megrekedt volna a 19. században (különösen az óvárosi része) és mintha az angyalok és más misztikus lények számára alapították volna az egész várost. Rég nem olvastam már ilyen összetett, gazdagan felépített fantasy világról. Teljesen váratlanul, vezetett be az írónő a reális világból a fantasy világába. Észre sem lehetett venni. Az összes szereplőt sikerült megkedvelnem. Nagyon tetszett a kimérák és a szeráfok világa, világfelépítése. Karou egy igazán belevaló, szimpatikus hősnő. Az extrém külsején kívül a személyisége és a művészetre való hajlama is csodálnivaló. Akiva személyében pedig egy újabb kedvenc angyalt avathattam.
Összességében teljesen lenyűgöző történet, jól ábrázolt karakterekkel, nem hétköznapi romantikus szállal, csodaszép helyszínekkel és tele titkokkal. Nagyon meggyőző sorozatindító.
"Ajjaj! Fogalmam sincs hány csillagra értékeljem! Voltak benne olyan jelenetek amiket nagyon untam és nem élveztem, de így utólag ezek persze kellettek volna bele, de… Bárcsak lekötött volna az első oldaltól fogva az utolsóig! Akkor azonnal tudnám, hogy 5 csillag.
Akiva, Karou, Zuzana és Kénkő. Ohh Kénkő! Nem tudok rossz véleményt írni. Egyedül az a sok, számomra unalmas oldal, de a végére megértettem. Megértettem mindent! Imádtam, hiába untam sok helyen, én imádtam és szerettem! Egyszerűen csodálatos volt!" 5/5
Bővebben: https://lillszinbookland.blogspot.com/2017/11/laini-tay…
Ezt a könyvet tavaly első nekifutásra 60-70 oldal után félredobtam, és azt mondtam róla, hogy kaotikus hülyeség. (…eegen, tudom, tudom..)
Most újra kihoztam a könyvtárból; nyugodtabban, türelmesebben újra nekifutottam, a 100. oldal környékén megjelent Akiva és onnantól nem volt megállás, menthetetlenül belehabarodtam a történetbe.
Azt hiszem a csillagozásból kiderül, ki is volt elsőre a hülye :)
„Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződik jól.”
Ez kész, itt lettem megvéve kilóra. (nem voltam vele egyedül) Jaina és MLinda extra kihívására kerestem könyveket, emberes címmel, amikor megláttam nem volt kérdés, hogy ezt bizony még a hónapban behúzom. Csodálatos borító, fantasztikus fülszöveg, olvadok és nem a kánikula teszi. A könyv téli Prágában kezdődik (a város is felkerült a bakancslistámra) jól esik a aranyporos túravezetéssel bemutatott hűsítő helyszín, boszilánnyal és angyalfiúval akik mind a ketten sérült lelkek és csak a második részben derül, mennyire és miért.
Több szálon futó tökéletes urbánfantasy kedvenc lényeimről, tele bánattal, örömmel és reménnyel. Azt kaptam amit vártam (bárcsak mindig így lenne) és még egy kicsit többet. Tökéletes, persze nincs kiadva végig, meg kell keresnem Kénkőt hátha pár cápafogért (amit megveszek a piacon) odaadná végre az angol nyelvismeretét. (na, ez tényleg jó lenne)
„A remény a valódi mágia, gyermekem.”
Nem találok szavakat… Ez a könyv képes volt
2 mondattal felkelteni az érdeklődésem (Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződött jól.),
3 fantasztikus karakterrel fenntartani azt (Karou, Akiva és Kénkő),
1 kegyetlen végkifejlettel pedig még fokozni.
Laini világa zseniális, fantasztikus, és végre valami teljesen egyedi! Elvarázsolt a kalandokkal, meghatott a meséivel, imádtam a szereplőket! Valahogy minden karakter a helyén volt, mindegyik épp olyan, amilyennek lennie kellett. A füzetbeli képek mintha éltek volna – iszonyatos fájdalom hasított belém, hogy nem tudom mindezt én magam is lerajzolni.
Imádtam a könyv tagolásait! „Egyszer volt, hol nem volt… egy angyal haldokolva feküdt a ködben. Egy ördög mellé térdelt és mosolygott.” Imádtam Kénkő félválaszait. A mesét a két holdról. A kétféle eredet-történetet. A majdnem mágiát.
Gyönyörűen bontakozott ki a történet, újabb és újabb fordulatokkal, titkokkal.
Nem akarnék ebben az állandó háborúk dúlta világban élni, de vágyom Kénkő boltjába fogakat válogatni, kék hajat kívánni, katedrális tetején reggelizni, angyalszárnnyal takarózni, törőcsontot feszíteni.
"- Mit kívántál? – kérdezte Akiva.
– Csacsiságot."
***
Második olvasás
Nem emlékeztem már tökéletesen a történetre, csak arra, mennyire szerettem. Arra sajnos nem, mennyire szörnyű a függővége, mennyire szomorú és reménytelen.
Illetve inkább reménytelennek tűnő, hiszen hinni akarom, hogy lehet még másként.
Nagyon-nagyon szeretem Karou-t, mint főhőst és a kis Zuzana-t, aki mindig ott van, ha kell, megnevettet, nagyon jó a szövege, és bár a háttérben marad, nélküle sokkal nehezebb lett volna Karou-nak.
És nagyon imádom Akiva-t! Bármit tett is.
Remélem, nem marad félbe ez a sorozat, de ha sokáig nem jelenik meg a folytatást, most elhatároztam, hogy beszerzem angolul! :)
Ennek a könyvnek van az egyik legjobb fülszövege azok közül, amiket eddig olvastam, Egyből felkeltette az érdeklődésemet. Különleges, nem mindennapi történet ez. Angyalokról több könyv is szól, de kimérákról nem igazán olvashattunk más könyvekben, pedig igazán érdekes lények. A főszereplő, Karou kedvelhető volt és nem egy hisztérika szerencsére, de nem volt olyan nehéz kitalálni, hogy ki is ő valójában. A történet közepe fele azért lehetett sejteni, hogy spoiler. A többi szereplő is szimpatikus, a történet szintén, nem volt sem unalmas, sem vontatott. Mindenképp elolvasom a folytatást is, de az utolsó rész tényleg nem jelenik majd meg magyarul?:(
Ahogy végignézem az elmúlt egy-másfél éves olvasmányaimat, azt kell mondjam, hogy az USA YA fantasy nem feltétlenül nekem való. Jó persze vannak ötletek, amik tetszenek, meg kikapcsol a sok hülyeség valóságtól elrugaszkodott irományi is néha, de alapvetően mindig megremeg a kezem, ha egy ilyen könyvet veszek a kezembe.
Ezt a könyvet azért kezdtem el olvasni, mert @Pruntyi ajánlotta, és mert idén eljutottam Prágába, a történet színhelyére. Sokkal személyesebbé tette az élményt az, hogy pár héttel azelőtt jártam az emlegetett helyeken.
Tetszettek a karakterek, a két világ összekapcsolása, a – nem tudok jobb szót mondani rá – lágy történetvezetés, a kívánságkereskedő jelleme, Karou személyisége (végre nem könyvmoly csajszi a főszereplő!), kettős élete, egyszóval nagyjából minden.
Mondom ezt úgy, hogy az eddig olvasott angyalos történetek nem igazán tetszettek.
Az biztos, hogy egy teljesen új és egyedi történettel rendelkező könyvet olvashattam. Tetszett ez a fura, kettős világ, egyik oldalon a normális emberi világ és az ajtón túl valami más, ahol kimérák és angyalok harcolnak egymással. A két világ között ingázva él Karou, az árva, akit Kénkő és társai, kimérák neveltek csecsemő kora óta, majd az emberek között éli életét, művészeti iskolába jár, közben pedig Kénkő üzleteit bonyolítja szerte a világban.
A könyv eleje kicsit lassan indult, de érdekes volt, kíváncsivá tett, hogy ki is Karou valójában. Majd gyorsan megváltoztak a dolgok és Karou meglát egy olyan világot, amit soha nem szabadott volna látnia. Innentől kezdve minden felgyorsul és izgalmassá válik, Akiva megjelenésével pedig felcsillan a remény, hogy végre kiderül honnan is jött Karou, és mi volt vele Kénkő célja. Bevallom a történet meglepett, nagyon tetszett a magyarázat, a visszatérés a múltba, így ténylegesen átélhettem mi is történt egyszer régen, ami mindent megváltoztatott néhány résztvevő gondolkodásában. Sajnáltam, hogy így lett vége a történetnek, de érthető Karou döntése. Remélem a következő részben ismét ilyen izgalomban lesz részem.
Miért nem tudnak rendes könyvismertetőket írni? Ez a könyv egyáltalán nem arról szól, amire gondolsz, nincsenek benne a hagyományos értelemben vett angyalok és ördögök. Van egy másik, párhuzamos világ, ahol két faj küzd egymás ellen, az egyik a szeráfok, a másik pedig a kimérák. Ősi ellenségek évszázadok óta. Inkább Nalini Singh angyalaihoz hasonlatosak a szeráfok, erős, kegyetlen harcosok. Sok csavar van a történetben, a legtöbb esetben rájövök a dolgokra, de most meglepett az írónő Karou származását illetően. Igazi édesbús szerelmi történet, önfeláldozással és árulással. Pluszpont jár, amiért Prága történelmi városába helyezte a történet javát és nem valami átlagos amcsi nagyvárosba. A folytatása nálam kívánságlistás.
A remény nagy erő. Talán nincs benne valóságos varázs, de ha tudod, hogy mit remélsz a legjobban, és ez fényként világít benned, képes vagy megvalósítani. Majdnem olyan, mint a mágia.
274. oldal
– Feltetted-e valaha magadnak a kérdést, hogy a szörnyek csinálják a háborút, vagy a háború csinálja a szörnyeket?
119. oldal
– Vannak nálad kisebb lelkek? – vágott vissza Karou.
– Hé! Lehet, hogy a testem kicsi, de a lelkem nagy. Ezért hordok magas talpú cipőt. Hogy felérjek a lelkem csúcsáig.
160. oldal
– Egyszer egy ember azt mondta – válaszolta Izil –, „ne harcolj szörnyekkel, másként belőled is szörny lesz, és ha beletekintesz a mélybe, a mély beléd tekint”. Nietzsche, tudod.
119. oldal
A béke több a háború hiányánál. A béke egyetértés. Harmónia.
248. oldal
– A pillangókat a gyomorban. – Karou sóhajtott. – Tudod, mit gondolok? Hogy a pillangók mindig ott vannak a gyomorban, mindenkiben, állandóan…
– Mint a baktériumok?
– Nem, nem mint a baktériumok. Az egyes emberek pillangói reagálnak más emberek pillangóira, mint a feromonok, így ha a megfelelő ember jön a közeledbe, a te pillangóid táncolni kezdenek. Nem tehetsz róla – ez kémia.
73. oldal
– (…) Milyen szar életed lehet, hogy várod az apokalipszist? játékot játszották.
– Olyan szar, hogy a nyuszis papucsod az egyetlen barátod.
– Olyan szar, hogy a kutyád akkor csóválja a farkát, amikor elmész.
– Olyan szar, hogy fejből tudod az összes Celine Dion-szám szövegét.
– Olyan szar, hogy azt kívánod, inkább pusztuljon el az egész világ, mintsem hogy másnap fel kelljen ébredned a lerobbant házadban – ahol egyébként nincs semmiféle művészet –, megetetned a bárdolatlan kölykeidet, és bemenned a lélekölő munkahelyedre, ahová valaki biztosan hoz fánkot, hogy még nagyobbra nőjön a feneked. Ennyire szar élet kell ahhoz, hogy várd az apokalipszist.
 | Füst és csont leánya sorozat · Összehasonlítás |
