Füst ​és csont leánya (Füst és csont leánya 1.) 88% 553 csillagozás

Zseniálisan rétegelt sztori, ezernyi külön árnyalattal, amit apránként adagol be az olvasónak az írónő, hogy aztán a végén a szín kavalkádtól már fáj a szemünk. Szép, de mégis rossz. Tetszett és hiába fájt a vége felé, mégis alig várom a folytatást. Pedig nem vagyok oda az angyalos történetekért!

Iszonyatosan tetszett Karou karaktere – a barátnőjével együtt hamar megkedveltem. Bájos, különc, művész csajszi, aki Prágában jár művészeti iskolába. Szabadidejében szkupikkal kíván csínytevésnyi kívánságokat vagy kalandozgat a világ tájain egy teleport-ajtó segítségével. Ha nagyban nézzük a sztorit, akkor vagy egy elátkozott szerelem története kerekedik ki belőle vagy egy véget nem érőnek tűnő harc a szeráfok és a kimérák között.
Bírtam a visszatekintéseket, az emlékezéseket – picit megzavarják a sztorit, de épp annyira, hogy érthető maradjon még. Az a poén, hogy ha egyszer könyvet írnék, akkor ilyet írnék… de komolyan. Talán nem lennék ilyen szörnyeteg a végén, de ki tudja?!

Ahogy elkezdtek kiderülni a dolgok, erősen csökkent a könyv varázsa… RÉMES! spoiler Mindazonáltal továbbra is kitartok amellett, hogy érdemes elolvasni, mert ez a könyv egyedi és varázslatos.

Kedvenc gondolat: Légy az a macska!!!
Kedvenc szereplők: Kénkő. Karou. Zuzana.
Új pont a Bakancslistán: Prágában bóklászni néhány napig.

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/09/karou1.html

Gondoltam, alszom egyet rá. Reggel, amikor felkelek és ha még akkor is a hatása alatt leszek, akkor bizony imádni fogom. Magam sem értem, miért nem olvastam eddig. Talán a fülszöveg miatt. Nem szabad a fülszövegnek hinni. Közel sem olyan egyszerű, könnyű történet. Sokkal összetettebb, szövevényesebb, és sokkal felkavaróbb történet, mint amire a leírás alapján számítani lehet.
Az elején rendesen bele kellett rázódni, de amikor igazán beindult a történet, már nem volt megállás. Nem hittem volna, hogy egy ilyen különleges könyvre akadok.
Prágában eddig kétszer voltam. Egyszer gyerekként, amikor még nem érdekeltek a látnivalók és nevezetességek. Másodjára 17 évesen, amikor már sokkal jobban, de most a történet elolvasása után kedvem lenne újra elmenni oda. Olyan csodaszépen festette le az írónő, hogy rögtön megelevenedett előttem. Valóban olyan, mintha megrekedt volna a 19. században (különösen az óvárosi része) és mintha az angyalok és más misztikus lények számára alapították volna az egész várost. Rég nem olvastam már ilyen összetett, gazdagan felépített fantasy világról. Teljesen váratlanul, vezetett be az írónő a reális világból a fantasy világába. Észre sem lehetett venni. Az összes szereplőt sikerült megkedvelnem. Nagyon tetszett a kimérák és a szeráfok világa, világfelépítése. Karou egy igazán belevaló, szimpatikus hősnő. Az extrém külsején kívül a személyisége és a művészetre való hajlama is csodálnivaló. Akiva személyében pedig egy újabb kedvenc angyalt avathattam.
Összességében teljesen lenyűgöző történet, jól ábrázolt karakterekkel, nem hétköznapi romantikus szállal, csodaszép helyszínekkel és tele titkokkal. Nagyon meggyőző sorozatindító.

"Ajjaj! Fogalmam sincs hány csillagra értékeljem! Voltak benne olyan jelenetek amiket nagyon untam és nem élveztem, de így utólag ezek persze kellettek volna bele, de… Bárcsak lekötött volna az első oldaltól fogva az utolsóig! Akkor azonnal tudnám, hogy 5 csillag.
Akiva, Karou, Zuzana és Kénkő. Ohh Kénkő! Nem tudok rossz véleményt írni. Egyedül az a sok, számomra unalmas oldal, de a végére megértettem. Megértettem mindent! Imádtam, hiába untam sok helyen, én imádtam és szerettem! Egyszerűen csodálatos volt!" 5/5
Bővebben: https://lillszinbookland.blogspot.com/2017/11/laini-tay…

Ezt a könyvet tavaly első nekifutásra 60-70 oldal után félredobtam, és azt mondtam róla, hogy kaotikus hülyeség. (…eegen, tudom, tudom..)
Most újra kihoztam a könyvtárból; nyugodtabban, türelmesebben újra nekifutottam, a 100. oldal környékén megjelent Akiva és onnantól nem volt megállás, menthetetlenül belehabarodtam a történetbe.
Azt hiszem a csillagozásból kiderül, ki is volt elsőre a hülye :)

„Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződik jól.”
Ez kész, itt lettem megvéve kilóra. (nem voltam vele egyedül) Jaina és MLinda extra kihívására kerestem könyveket, emberes címmel, amikor megláttam nem volt kérdés, hogy ezt bizony még a hónapban behúzom. Csodálatos borító, fantasztikus fülszöveg, olvadok és nem a kánikula teszi. A könyv téli Prágában kezdődik (a város is felkerült a bakancslistámra) jól esik a aranyporos túravezetéssel bemutatott hűsítő helyszín, boszilánnyal és angyalfiúval akik mind a ketten sérült lelkek és csak a második részben derül, mennyire és miért.
Több szálon futó tökéletes urbánfantasy kedvenc lényeimről, tele bánattal, örömmel és reménnyel. Azt kaptam amit vártam (bárcsak mindig így lenne) és még egy kicsit többet. Tökéletes, persze nincs kiadva végig, meg kell keresnem Kénkőt hátha pár cápafogért (amit megveszek a piacon) odaadná végre az angol nyelvismeretét. (na, ez tényleg jó lenne)

„A remény a valódi mágia, gyermekem.”

Nem találok szavakat… Ez a könyv képes volt
2 mondattal felkelteni az érdeklődésem (Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződött jól.),
3 fantasztikus karakterrel fenntartani azt (Karou, Akiva és Kénkő),
1 kegyetlen végkifejlettel pedig még fokozni.

Laini világa zseniális, fantasztikus, és végre valami teljesen egyedi! Elvarázsolt a kalandokkal, meghatott a meséivel, imádtam a szereplőket! Valahogy minden karakter a helyén volt, mindegyik épp olyan, amilyennek lennie kellett. A füzetbeli képek mintha éltek volna – iszonyatos fájdalom hasított belém, hogy nem tudom mindezt én magam is lerajzolni.

Imádtam a könyv tagolásait! „Egyszer volt, hol nem volt… egy angyal haldokolva feküdt a ködben. Egy ördög mellé térdelt és mosolygott.” Imádtam Kénkő félválaszait. A mesét a két holdról. A kétféle eredet-történetet. A majdnem mágiát.
Gyönyörűen bontakozott ki a történet, újabb és újabb fordulatokkal, titkokkal.

Nem akarnék ebben az állandó háborúk dúlta világban élni, de vágyom Kénkő boltjába fogakat válogatni, kék hajat kívánni, katedrális tetején reggelizni, angyalszárnnyal takarózni, törőcsontot feszíteni.
"- Mit kívántál? – kérdezte Akiva.
– Csacsiságot."

***

Második olvasás

Nem emlékeztem már tökéletesen a történetre, csak arra, mennyire szerettem. Arra sajnos nem, mennyire szörnyű a függővége, mennyire szomorú és reménytelen.
Illetve inkább reménytelennek tűnő, hiszen hinni akarom, hogy lehet még másként.

Nagyon-nagyon szeretem Karou-t, mint főhőst és a kis Zuzana-t, aki mindig ott van, ha kell, megnevettet, nagyon jó a szövege, és bár a háttérben marad, nélküle sokkal nehezebb lett volna Karou-nak.

És nagyon imádom Akiva-t! Bármit tett is.

Remélem, nem marad félbe ez a sorozat, de ha sokáig nem jelenik meg a folytatást, most elhatároztam, hogy beszerzem angolul! :)

Füst és csont leánya 1

Ez rettentően jó könyv volt, imádtam minden sorát.
Nem értem, miért kaszálták a 2. rész után, hiszen csak trilógia, és szerintem nagyon jó sorozat. Eredeti és izgalmas, érdekes világ angyalok és kimérák évezredes háborújáról. A harc most is a hatalomért és a világ leigázásáért folyik. Az angyalok egyáltalán nem jók és kedvesek, a vezetőik, leigázták és rabszolgasorba taszították a kimérákat, akik végül a mágia segítségével néppé formálódtak és visszavágtak. És azóta állandóvá vált a háború, hatalmas népirtásokkal.
A romantikus szál egy „Rómeó és Júlia” szellemben zajlik, egy angyal és egy kiméra szerelme, ami mégis jóvátehetetlen eredményre vezet.
Sok mélyen elgondolkodtató dolgot tartalmaz a történet, a sok izgalom mellett, világokat átívelően.

Nem rossz, nem rossz…
Kreatív és egyedi fantáziavilág, érdekes szereplőkkel, felépített történetvezetéssel, végzetes szerelemmel és minden egyébbel, ami varázsaltossá tesz egy ilyen típusú fantasyt.

Az alapkoncepicó, a jó-rossz harca, a tiltott szerelem, az angyal-ördög vonal látszólag klisés és „nincs új a nap alatt” kategória, azonban mindennek a felvezetése, bemutatása, és a néhány különleges mozzanat mégis eltávolítják a történetet a szokásos sémáktól. A végére egy teljesen más típusú mű sül ki a dologból, mint amire az első 100+ oldal alapján számítani lehet, egy kis új színt és új dimenziót árnyalva a felszínen megmutatkozó rétegek alá.

Adott egy felettéb kreatív és különleges fiatal lány, aki néha üzekedik egy kicsit a gonosz befogadó családjával, még ha nincs is tudatában annak, mihez járul pontosan hozzá az időnként felmerülő küldetéseivel. Fogalma sincs, mi vagy ki ő, honnan érkezett, és kik az őt (fel)nevelő furcsa lények, a kimérák, ahogy annak a világnak az összetettségével sincs képben, aminek a felszínét újra és újra érinti. A könyv első felében ezen dolgok miatt párhuzamot éreztem egy másik fantasyvel off, de aztán igen hamar elhalványodott ez a benyomás, mikor színre léptek a csodásabbnál csodásabb elemek, és kezdtem igazán érezni, mennyire egyedi Karou története.

Érezhető egy éles váltás kb.a könyv felénél, ahol a kezdeti tini regényt felváltja a már-már mitológikus jellegű történetmesélés, ami vagy nagyon jó dolog, vagy nem. Aki az első 150 oldal után egy ugyanolyan regényre számít a továbbiakban, vagy nagyot koppan, vagy örömében maga is megtanul repülni, mert végre jön egy kis plusz, ami feldob és megcsavar mindent, feje tetejére állítja az amúgy eddig sem hétköznapi világot. Ezzel a csavarral azonban nemcsak hogy a főszereplő, Karou élete kifordul önmagából, de az olvasó is néz egyet, hogy itt meg mi történik. Elég kemény műfaji erősödés következik, ahol a fantasy a fő vonal, és az emberi életnek nyoma sem marad, ugyanis visszaemlékezések által átkerülünk egy másik világba, ahol kimérák és szeráfok vívják örökös háborújukat. Személy szerint nálam ez sikeresen vette ki magát, de aki egy Alkonyatos vagy hozzá hasonló szerelmi történetre számít, hát nagyot fog nézni, mert egyáltalán nem ezt nyújtja ez az olvasmány. Azért hangsúlyozom ezt ennyire, mert én is erre számítottam a kezdet után, és nagyon nem igazolta a számításaimat a könyv második fele, viszont nem is jött ki negatívan a dolog.

A fantázivalág nagyon szépen megteremtett és kidolgozott, lenyűgözött, és egyáltalán nem rettentett el a szokatlan kinézetú kiméra szereplők hada sem. Bár róluk is, és a szeráfokról is jó lenne többet megtudni, de talán majd a következő részben bővebb rálátás nyílik egymással csatázó világaikra is. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a lényegi történéseket a különc Karou követésével láthatjuk, aki szintén csak most kezdi felfedezni, mennyi minden maradt előtte rejtve eddigi élete során, úgyhogy az információéhség betudható ennek, valamint annak is, hogy tényleg különlegeset alkotott az írónő, és ebből bizony kell még.

Ami miatt nem tudtam teljesen élvezni a könyvet, az az első fele, amibe bár beszivárognak a fantáziavilág egyes elemei, és megismerhetjük a szereplők életét is, egy idő után mégis ellaposodik. Nagyon szépen bontakozik ki a cselekmény is, viszont hagy maga után egyfajta hiányérzetet, hogy oké, ez tök jó meg minden, de akkor legyen valami plusz izgalom a könyv első felében is, valami kis bonyodalom spoiler. Az angyal, Akiva felbukkanása alapból érdekes, de a vele kapcsolatos korábbi történések is villámcsapásként derülnek ki, és a szerelmi szálban sincs semmi átmenet. spoiler. Az összes problémám kimerül ezekben a dolgokban, amik viszont csak apróbb hibák, és a tökéletesen megformált fantasy rész mellett nagyjából el is törpülnek.

Van egy információ viszont, amit nagyon nem értek, és spoiler nélkül nem is tudom megfogalmazni,úgyhogy ez így következik. spoiler

Szóval a hiányosságok ellenére tetszett a könyv, és az eredetisége miatt biztosan tovább fogom olvasni, akkor is, ha van pár befoltoztatlan lyuk. A szereplők is különlegesek, igazi személyiségek, a csodálatos elemek is egészen elképesztőek. Azoknak biztosan be fog jönni, akik szeretnek elrugaszkodni a talajtól, és nem félnek az árnyékokban meghúzódó illetve az ágyak alatt lakozó szörnyektől.

Ennek a könyvnek van az egyik legjobb fülszövege azok közül, amiket eddig olvastam, Egyből felkeltette az érdeklődésemet. Különleges, nem mindennapi történet ez. Angyalokról több könyv is szól, de kimérákról nem igazán olvashattunk más könyvekben, pedig igazán érdekes lények. A főszereplő, Karou kedvelhető volt és nem egy hisztérika szerencsére, de nem volt olyan nehéz kitalálni, hogy ki is ő valójában. A történet közepe fele azért lehetett sejteni, hogy spoiler. A többi szereplő is szimpatikus, a történet szintén, nem volt sem unalmas, sem vontatott. Mindenképp elolvasom a folytatást is, de az utolsó rész tényleg nem jelenik majd meg magyarul?:(

Ahogy végignézem az elmúlt egy-másfél éves olvasmányaimat, azt kell mondjam, hogy az USA YA fantasy nem feltétlenül nekem való. Jó persze vannak ötletek, amik tetszenek, meg kikapcsol a sok hülyeség valóságtól elrugaszkodott irományi is néha, de alapvetően mindig megremeg a kezem, ha egy ilyen könyvet veszek a kezembe.

Ezt a könyvet azért kezdtem el olvasni, mert @Pruntyi ajánlotta, és mert idén eljutottam Prágába, a történet színhelyére. Sokkal személyesebbé tette az élményt az, hogy pár héttel azelőtt jártam az emlegetett helyeken.

Tetszettek a karakterek, a két világ összekapcsolása, a – nem tudok jobb szót mondani rá – lágy történetvezetés, a kívánságkereskedő jelleme, Karou személyisége (végre nem könyvmoly csajszi a főszereplő!), kettős élete, egyszóval nagyjából minden.
Mondom ezt úgy, hogy az eddig olvasott angyalos történetek nem igazán tetszettek.