A ​különös álmodozó (A különös álmodozó 1.) 16 csillagozás

Strange the Dreamer
Laini Taylor: A különös álmodozó

Az ​álom választja az álmodót, nem fordítva – és az ifjú Lazlo Strange, a háborúban elárvult segédkönyvtáros mindig is attól tartott, hogy az ő álma bizony rosszul választott. Ötéves kora óta megszállottja egy rég elveszett, rejtélyes városnak, de a fiatalember nem elég vakmerő ahhoz, hogy nekiinduljon felkutatni a legendás helyet, átszelve a fél világot. Ám amikor döbbenetes lehetőséget kínál fel számára az Istenölő nevű hős és legendás harcosokból álló csapata, Lazlo úgy dönt, meg kell
ragadnia ezt az esélyt, különben örökre elveszíti az álmát. Mi történt a mitikus városban kétszáz évvel ezelőtt, ami elvágta a világtól? És ki lehet a kék bőrű istennő, aki újra meg újra felbukkan Lazlo álmaiban? A válaszokat az ősi város rejti…

„Taylor gazdagon kidolgozott világot tár elénk lírai és komplex leírásokkal. Az istenek és emberek konfliktusáról szóló meséje mítoszba illő, akárcsak Lazlo jellemfejlődése, ahogy szerény, álmodozó könyvtárosból a szemünk előtt valami sokkal… (tovább)

Eredeti mű: Laini Taylor: Strange the Dreamer

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Maxim, 2018
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619347 · Fordította: Komáromy Zsófia

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Lazlo Strange · Drévi · Eblíz Tod · Hürokkin mester · Khalixte Dágez · Minja · Rúza · Szárája · Thyon Nero


Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 104

Kívánságlistára tette 162

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Klodette
Laini Taylor: A különös álmodozó

Laini Taylor egy igazán extravagáns és egyedi írónő, ezért nem is nagyon kell meglepődni, hogy az általa alkotott történetek is pontosan ugyanolyanok, mint ő maga.
A különös álmodozó, akárcsak a címe, roppant különös, kivételes és cseppet sem mindennapi sztori, ami egyszerre jól megírt fantasy, mitológiai témákkal átszőtt hőseposz és egy furcsa, romantikus szálakkal teletűzdelt mítosz.
A sztori maga lassan indult be, az első két-három fejezet után úgy volt, hogy nem is folytatom tovább, mert egyszerűen nem volt türelmem kivárni, hogy végül mivé is forrja ki magát?!
Szerencsére nem adtam fel, vettem egy nagy levegőt és kapott egy újabb esélyt, ami végül teljesen kifizetődött, hiszen kiderült, hogy egy igazán megismételhetetlen történetről van szó.
Akik olvasták a Füst és csont leányát és folytatásait, azok tudják, hogy az írónő stílusa rendhagyó, a fogalmazásmódja kicsit sem hasonlít a megszokotthoz, a szereplői kivételesek, a világok pedig, amiket megteremt, páratlanul sajátosak.
Ebben a regényben bizony egy fia klisét sem lehet találna, ami már önmagában nagy szó. A történet tele van fordulatokkal, megosztó múltú karakterekkel, kissé furcsa világfelépítéssel, valamint lélekkel. Laini Taylor ugyanis szó szerint beleírta a lelkét ebbe a sztoriba. Ez minden oldalon látszik, érződik.
Mi olvasók, Lazlo, a főszereplő segédkönyvtáros személyével együtt indulhatunk útnak egy olyan kalandra, aminek a végén egy régen elveszett és elfeledett város rettentő titkaira derül fény. Ha emlékeztek még az Atlantisz, az elveszett birodalom című Disney mesére, akkor bizonyosan sejtitek, hogy miről beszélek.
Egyszerre lírai és szívhez szóló, drámai és kalandos, tele akcióval és szerelemmel. A szereplők fájdalmas életútja, valamint a negatív és gonosz karakterek tetteinek súlya jól kiegészítik egymást.
Készüljetek fel, hogy a lezárás cseppet sem hoz megnyugvást, sőt, még több kérdést vet fel és még több lehetséges jövőképet vetít előre.

Bővebben pedig:
https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/06/konyvkritik…

>!
hkriszti83
Laini Taylor: A különös álmodozó

Annyira régóta vágytam erre a könyvre! Majdnem megvettem angolul, de amikor megláttam, hogy megjelenik magyarul, borzasztóan örültem, és kivártam! Valamiért annyira de annyira jónak gondoltam, és valószínűleg ez volt a probléma, túl magasra raktam a mércét.
Így a végére érve, amiről már esküszöm azt hittem, hogy soha nem jön el, azt kell mondjam, hogy eléggé csalódott vagyok, főként, mert számomra ez borzasztóan túl van írva!!! igazából túl túl túl túl túl van írva Természetesen Lazlo-t nem lehet nem szeretni, hihetetlenül szerethető karakter, talán ezért is tartottam ki. Meg azért is, mivel a történet egyébként roppantul érdekes és egyedi, szóval még csak nem is azzal volt baj, hogy nem kötött le. A gond a rengeteg töltelék volt, amit a könyv felénél már tényleg nem tudtam tolerálni, inkább próbáltam egyhuzamban sokat olvasni, mert ha leraktam, akkor iszonyú nagy lelkierő kellett a folytatáshoz. Ez bőven elfért volna kb 200 oldalon, és akkor egyben befaltam volna pár óra alatt… de 500+??? Először, mikor még a sok töltelék a hátteret adta meg a sztorihoz, ott még elviseltem. De mikor párbeszédeknél két mondat között is hatalmas és felesleges, túlmagyarázó, szájbarágós monológok jöttek, na ott már vért izzadtam.
És mikor belejött egy kis romantikus szál is spoiler az meg már olyan giccses vagy nyálas vagy nem is tudom, milyen volt, hogy sokszor majdnem végleg letettem. Nem lett a kedvencem az írónő stílusa egyáltalán.
Ráadásul a könyv vége sem tetszett… :/
Mindenesetre kiváncsi vagyok, mi történik majd Lazloval akit kb többször neveztek fiatal férfinak, mint Lazlonak és Szárájával uhh ez a név is kiakasztott, ez eredetileg Sarai, nem tudom miért nem lehetett meghagyni… hogy mindenképp tovább fogom olvasni, de bőven túlélem, ha egy évet kell várni a 2. részig, és nem fogom a falat kaparni.

>!
Jean P
Laini Taylor: A különös álmodozó

Laini eddig is különleges helyet foglalt el a szívemben. A Füst és csont leánya olyannyira megérintett, hogy még az esküvői meghívónk idézete is abból a könyvből származik.
Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy a Maxim kiadja A különös álmodozót. Ahogy a prológust elolvastam, azonnal elöntött az érzés, hogy „megérkeztem”. Ugyanazt a varázslatot éreztem, mint a Füst és csont leánya olvasásánál. És ahogy egyre előrébb haladtam a történetben, egyre csodálatosabb és persze szörnyűséges képek jelentek meg a fejemben. Csodálatos volt :)

>!
Rileey
Laini Taylor: A különös álmodozó

Ennek a könyvnek szüksége lett volna egy véreskezű szerkesztőre, aki elhullajtja a szövegnek mintegy a felét, és akkor kiváló történet lehetett volna. Így viszont tipikusan az a könyv lett, amivel elvoltam, mikor olvastam, de amikor letettem, minimális késztetést éreztem rá, hogy újra felvegyem (jesszus, több mint 1 hónapig nyűglődtem rajta, ami nem szokásom).
Annyira durván túl van írva, hogy az a cselekmény kárára válik, a szerző olyan rendszerességgel ismétel meg dolgokat, mintha az olvasójának szitaagya lenne, és néha annyira fárasztóan, hogy kvázi pár sorra lejjebb vagy a következő oldalon taglalja ugyanazt. Bár a szöveg önmagában igényes, és én szeretek a semmiről is olvasni, ha jól van megírva, de itt hosszútávon inkább száraznak és vontatottnak éreztem. Nem segített a jeleneteken belül ugráló nézőpont sem, így összességében a karakterek távolinak érződtek, egyáltalán nem tudtak megnyerni maguknak (és voltak olyanok, akiknek a nézőpontja csak helykitöltőként szolgált).
A világábrázolást a szerző nagyon érdekesen oldotta meg, viszont attól a ponttól kezdve, hogy főhőseink találkoznak, megkezdődik a borzasztó instalove, amibe semennyire sem tudtam beleélni magam. Nagyobb fordulatokat sem tartalmaz a történet, az egyetlenegyet pedig már kilométerekről ki lehet szagolni, így semmilyen katarzist nem váltott ki (talán nem kellett volna agyonismételgetni ezerszer?).
Az egész teljesen a kihagyott ziccer kategóriába esik, és bár nem bánom, hogy végigrágtam magam rajta, nem tudom, mennyire szeretnék beletemetkezni a folytatásba.

>!
Pinky_Könyvei 
Laini Taylor: A különös álmodozó

Az elején nekem lassan indult be, de a végére nagyon megszerettem. Mondjuk a fogalmazás módja spoiler kicsit furcsa. A szereplőket megszerettem spoiler a kedvenc részeim pedig spoiler játszódtak. Viszont a könyv fele körül már éreztem, hogy Lazlo spoiler


Népszerű idézetek

>!
vikcs P

Álmunkban bárhol lehetünk. Szabadok lehetünk.

105. oldal

>!
vikcs P

Ha az embert eltiltják valamitől, akkor úgy fog vágyni rá, mintha az megválthatná a lelkét (…)

14. oldal

>!
Jean P

Az élet nem fog csak úgy rád találni, fiú – mondta. – Neked magadnak kell rátalálnod az életre.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hürokkin mester · Lazlo Strange
>!
vgabi SP

A tucadik holdciklus második sabbátján Könny városában egy leány hullott alá az égből.

(első mondat)

>!
vikcs P

– Szerencsétlen faj az, amiben csak hímneműek vannak.
– Inkább nem létező fáj – jegyezte meg Khalixte. – Hiszen a férfiaknak nincs se méhük, se józan eszük.

132. oldal

>!
vikcs P

És így mehet mindig tovább az élet. A sötét részeken is nevetni kell. Minél sötétebb az adott rész, annál inkább muszáj nevetni.

141. oldal

>!
vgabi SP

– Esetleg kitalálhatnál olyan megoldást, ami nem jár pusztítással.
Drévi gúnyosan horkant fel.
– Keressek olyan megoldást, ami nem jár pusztítással? Ilyen erővel én meg mondhatnám neked azt, hogy ne legyél már ilyen málészájú pipogya.
Lazlo felvonta a szemöldökét.
Pipogya?
– Nézz utána! – mordult Drévi.
A titkár Rúzához fordult.
– Szerinted is pipogya vagyok? – kérdezte úgy, ahogy egy ifjú leány bizonytalankodna, vajon nem áll-e rosszul rajta a ruhája.
– Azt sem tudom, mi az – közölte a tizerkén.
– Azt hiszem, valamiféle gomba – mondta Lazlo, aki valójában nagyon is tisztában volt vele, mit jelent a pipogya kifejezés. Igazság szerint meglepte, hogy Drévinek ilyen gazdag a szókincse.
– Kétségkívül gomba vagy – vágta rá Rúza.
– Azt jelenti, hogy „gyáva” – szólt közbe Drévi.
– Ó! – tettetett meglepetést Lazlo. – Szerinted is gyáva vagyok, Rúza?
A fiatalember gondosan fontolóra vette a kérdést.
– Inkább gomba vagy, mint gyáva – döntötte el végül, majd Drévihez fordult: – Szerintem elsőre jobban eltaláltad, hogyan nevezd.
– De hát én egyáltalán nem neveztem őt gombának.
– Akkor semmit sem értek.
– Semmi baj, bóknak veszem – folytatta Lazlo, csakis azért, hogy Drévit dühítse. Ez kicsinyes volt ugyan, de szórakoztató. – A gombák rendkívül érdekesek. Ti tudtátok, hogy még csak nem is növények?
Rúza beszállt a játékba, lenyűgözött hitetlenkedést mímelt.
– Nahát, erről fogalmam sem volt! Kérlek, mesélj még, csupa fül vagyok!
– Úgy bizony: a gombák valójában ugyanúgy különböznek a növényektől, akár az állatok.
– Én egy szót sem szóltam gombáról – mondta Drévi fogcsikorgatva.

432-433. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Drévi · Lazlo Strange · Rúza
>!
Jean P

A könyvek talán örök életűek, mi viszont nem vagyunk azok.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
hkriszti83 

… hús és vér és spiritusz és fiatalság és varázserő es vágy és igen, nyál. Mindez elegyedett bennük, hajtotta őket, de hiába, nem volt hová menniük. Vérontás mögöttük, vérontás előttük, és szellemek mindenütt.

270. oldal

>!
vikcs P

Szárája úgy gondolta, van, ami túl szép ahhoz, hogy felfalják – de mint most kiderült, találhat valakit a világon mindennél szebbnek, és legszívesebben mégis felfalná.

459. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kenneth Oppel: Ébressz fel újra!
Maggie Stiefvater: Blue Lily, Lily Blue – Kék liliom
Colleen Houck: A tigris küldetése
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Mindee Arnett: The Nightmare Dilemma – A Rémálom-dilemma
Kerstin Gier: Az álmok második könyve
Kelly Creagh: Nevermore – Soha már
Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont
Joss Stirling: Lélektársak – Sky