A ​különös álmodozó (A különös álmodozó 1.) 32 csillagozás

Strange the Dreamer
Laini Taylor: A különös álmodozó

Az ​álom választja az álmodót, nem fordítva – és az ifjú Lazlo Strange, a háborúban elárvult segédkönyvtáros mindig is attól tartott, hogy az ő álma bizony rosszul választott. Ötéves kora óta megszállottja egy rég elveszett, rejtélyes városnak, de a fiatalember nem elég vakmerő ahhoz, hogy nekiinduljon felkutatni a legendás helyet, átszelve a fél világot. Ám amikor döbbenetes lehetőséget kínál fel számára az Istenölő nevű hős és legendás harcosokból álló csapata, Lazlo úgy dönt, meg kell
ragadnia ezt az esélyt, különben örökre elveszíti az álmát. Mi történt a mitikus városban kétszáz évvel ezelőtt, ami elvágta a világtól? És ki lehet a kék bőrű istennő, aki újra meg újra felbukkan Lazlo álmaiban? A válaszokat az ősi város rejti…

„Taylor gazdagon kidolgozott világot tár elénk lírai és komplex leírásokkal. Az istenek és emberek konfliktusáról szóló meséje mítoszba illő, akárcsak Lazlo jellemfejlődése, ahogy szerény, álmodozó könyvtárosból a szemünk előtt valami sokkal… (tovább)

Eredeti mű: Laini Taylor: Strange the Dreamer

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, 2018
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619347 · Fordította: Komáromy Zsófia

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Lazlo Strange · Szárája · Drévi · Eblíz Tod · Eril-Fén · Hürokkin mester · Khalixte Dágez · Minja · Rúza · Thyon Nero


Kedvencelte 8

Most olvassa 8

Várólistára tette 126

Kívánságlistára tette 163

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Klodette
Laini Taylor: A különös álmodozó

Laini Taylor egy igazán extravagáns és egyedi írónő, ezért nem is nagyon kell meglepődni, hogy az általa alkotott történetek is pontosan ugyanolyanok, mint ő maga.
A különös álmodozó, akárcsak a címe, roppant különös, kivételes és cseppet sem mindennapi sztori, ami egyszerre jól megírt fantasy, mitológiai témákkal átszőtt hőseposz és egy furcsa, romantikus szálakkal teletűzdelt mítosz.
A sztori maga lassan indult be, az első két-három fejezet után úgy volt, hogy nem is folytatom tovább, mert egyszerűen nem volt türelmem kivárni, hogy végül mivé is forrja ki magát?!
Szerencsére nem adtam fel, vettem egy nagy levegőt és kapott egy újabb esélyt, ami végül teljesen kifizetődött, hiszen kiderült, hogy egy igazán megismételhetetlen történetről van szó.
Akik olvasták a Füst és csont leányát és folytatásait, azok tudják, hogy az írónő stílusa rendhagyó, a fogalmazásmódja kicsit sem hasonlít a megszokotthoz, a szereplői kivételesek, a világok pedig, amiket megteremt, páratlanul sajátosak.
Ebben a regényben bizony egy fia klisét sem lehet találna, ami már önmagában nagy szó. A történet tele van fordulatokkal, megosztó múltú karakterekkel, kissé furcsa világfelépítéssel, valamint lélekkel. Laini Taylor ugyanis szó szerint beleírta a lelkét ebbe a sztoriba. Ez minden oldalon látszik, érződik.
Mi olvasók, Lazlo, a főszereplő segédkönyvtáros személyével együtt indulhatunk útnak egy olyan kalandra, aminek a végén egy régen elveszett és elfeledett város rettentő titkaira derül fény. Ha emlékeztek még az Atlantisz, az elveszett birodalom című Disney mesére, akkor bizonyosan sejtitek, hogy miről beszélek.
Egyszerre lírai és szívhez szóló, drámai és kalandos, tele akcióval és szerelemmel. A szereplők fájdalmas életútja, valamint a negatív és gonosz karakterek tetteinek súlya jól kiegészítik egymást.
Készüljetek fel, hogy a lezárás cseppet sem hoz megnyugvást, sőt, még több kérdést vet fel és még több lehetséges jövőképet vetít előre.

Bővebben pedig:
https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/06/konyvkritik…

1 hozzászólás
>!
vikcs P
Laini Taylor: A különös álmodozó

Laini Taylor munkásságára már egy ideje kíváncsi voltam. A Füst és csont leánya sorozatba azonban nem mertem belekezdeni, ugyanis a kiadó nem folytatta a sorozat részeinek megjelentetését, és félbehagyott sorozatot nem szokásom elkezdeni. Ezért megörültem, amikor megláttam, hogy a Maxim kiadó elhoz nekünk tőle egy új sorozatot, és rögtön le is csaptam egy példányra.

Az első pár oldalon nagy megrökönyödés ért, ugyanis nagyon tömény volt az egész, az írónő szerette részletesen kifejteni még az apróbb, jelentéktelen dolgokat is. Gyorsan utána is néztem, hogy most akkor szenvedjek vele és jobb lesz, vagy rakjam félre akkorra, mikor több időm lesz. Szerencsére többen is írták, hogy jó lesz, be fog indulni, ne adjam fel. Így tettem, és tényleg a kb első 100 oldal a bevezető volt, és utána kezdett kialakulni a történet végleges szála.

A könyv végéig nem voltam lenyűgözve, de tetszett a történet, ám a végére olyan fordulatot vágott oda az írónő, hogy az állam is leesett. És ez a befejezés?! Fájdalmas lesz kivárni a folytatást…, de nagyon megéri. Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő részben, ugyanis a városka problémája még nem teljesen oldódott meg, illetve a végére még több kérdést és bonyodalmat terített elénk az írónő.

Annyira összetett, olyan sok minden van benne, és sok minden történik. Van benne akció, kaland, szerelem, dráma, mitológia, és mégis egy élvezhető, követhető történetet kapunk. Nekem néha sok volt a részletezés, és furcsa volt, hogy egy álmot több fejezeten keresztül húzott az írónő, szóval pár oldalt és simán levágtam volna belőle, de így is csak azt tudom mondani, mennyire tetszett a történet.

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.com/2018/08/laini-taylor…

>!
NewL P
Laini Taylor: A különös álmodozó

A történet a kétharmadáig nagyon tetszett. Elbűvölt a kitalált világ, a benne ábrázolt karakterek, az érzelmek tengere. Aztán elkezdtem kitalálni, mi fog történni, hogy ki kicsoda, hogy mi lesz a vége és ezzel el is vesztettem az érdeklődésemet. Az írónő fantáziája csodálatos, a regényben szereplő emberek viszont egy idő után elvesztették a dimenziójukat, egy-egy sztereotíp viselkedés megformálójává lettek. A vége meg szerintem eléggé függővéges lett, így érzésem szerint lesz még folytatása a könyvnek.

2 hozzászólás
>!
hkriszti83
Laini Taylor: A különös álmodozó

Annyira régóta vágytam erre a könyvre! Majdnem megvettem angolul, de amikor megláttam, hogy megjelenik magyarul, borzasztóan örültem, és kivártam! Valamiért annyira de annyira jónak gondoltam, és valószínűleg ez volt a probléma, túl magasra raktam a mércét.
Így a végére érve, amiről már esküszöm azt hittem, hogy soha nem jön el, azt kell mondjam, hogy eléggé csalódott vagyok, főként, mert számomra ez borzasztóan túl van írva!!! igazából túl túl túl túl túl van írva Természetesen Lazlo-t nem lehet nem szeretni, hihetetlenül szerethető karakter, talán ezért is tartottam ki. Meg azért is, mivel a történet egyébként roppantul érdekes és egyedi, szóval még csak nem is azzal volt baj, hogy nem kötött le. A gond a rengeteg töltelék volt, amit a könyv felénél már tényleg nem tudtam tolerálni, inkább próbáltam egyhuzamban sokat olvasni, mert ha leraktam, akkor iszonyú nagy lelkierő kellett a folytatáshoz. Ez bőven elfért volna kb 200 oldalon, és akkor egyben befaltam volna pár óra alatt… de 500+??? Először, mikor még a sok töltelék a hátteret adta meg a sztorihoz, ott még elviseltem. De mikor párbeszédeknél két mondat között is hatalmas és felesleges, túlmagyarázó, szájbarágós monológok jöttek, na ott már vért izzadtam.
És mikor belejött egy kis romantikus szál is spoiler az meg már olyan giccses vagy nyálas vagy nem is tudom, milyen volt, hogy sokszor majdnem végleg letettem. Nem lett a kedvencem az írónő stílusa egyáltalán.
Ráadásul a könyv vége sem tetszett… :/
Mindenesetre kiváncsi vagyok, mi történik majd Lazloval akit kb többször neveztek fiatal férfinak, mint Lazlonak és Szárájával uhh ez a név is kiakasztott, ez eredetileg Sarai, nem tudom miért nem lehetett meghagyni… hogy mindenképp tovább fogom olvasni, de bőven túlélem, ha egy évet kell várni a 2. részig, és nem fogom a falat kaparni.

>!
Jean P
Laini Taylor: A különös álmodozó

Laini eddig is különleges helyet foglalt el a szívemben. A Füst és csont leánya olyannyira megérintett, hogy még az esküvői meghívónk idézete is abból a könyvből származik.
Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy a Maxim kiadja A különös álmodozót. Ahogy a prológust elolvastam, azonnal elöntött az érzés, hogy „megérkeztem”. Ugyanazt a varázslatot éreztem, mint a Füst és csont leánya olvasásánál. És ahogy egyre előrébb haladtam a történetben, egyre csodálatosabb és persze szörnyűséges képek jelentek meg a fejemben. Csodálatos volt :)

>!
A_Fanni 
Laini Taylor: A különös álmodozó

Az írónő tényleg egészen kivételesen ír, viszont ez a történet sajnos nagyon túl lett írva. Elég sokszor tűnődtem azon, hogy vajon vége lesz-e valaha, és én azt meg fogom-e tudni? Szóval sajnos unatkoztam rajta, főleg az utolsó harmadában. A szerelmi szál az én ízlésemnek túlságosan „szerelmes”, nagyon mázos volt. Khmm…spoiler
Pedig az alapötlet szerintem kimondottan érdekes, és igazából szeretném is folytatni, csak nem tudom, hogy lesz-e hozzá türelmem…

>!
Sabinomi 
Laini Taylor: A különös álmodozó

A különös álmodozót már a magyar megjelenés előtt kinéztem magamnak. Elkezdtem követni azokat az angol kiadásokat, amik óriási sikernek örvendenek külföldön, mivel az esetek 99 százalékában ezek nekem is tetszenek. Hát eléggé univerzális úgy látom az ízlésem :) Ennek a könyvnek nagyon magas, 4,37-es értékeléssel van fent Goodreadsen, és ez 40 ezer ember értékelése. Nagyon ritkán találkozok olyan könyvvel, aminek az első része, ilyen sok olvasással 4,1 fölött lenne. Ezért is döntöttem el, hogy én az ilyen könyveket, amik még YA fantasy stílusban íródtak, biztosan elolvasom. És amikor megtudtam, hogy a Maxim Kiadó kiadja a borító csere ellenére is nagyon vártam.

El is terveztem, hogy júniusban a Szövetséggel (Nemezis 2. rész) megszerzem. Sajnos, a másik könyv csúszott, a kiszállításért pedig nem szerettem volna fizetni, így gondoltam, hogy halasztom egy kicsit, és később beszerzem. Időközben, elolvastam Laini Taylor másik sokat hype-olt sorozatának a kezdő részét, a Füst és csont leányát, és bevallom csalódtam. Nem volt rossz könyv, szerettem is, csak az elvárásaim alatt teljesített. Így már kicsit félni kezdtem A különös álmodozótól… Aztán láttam, hogy Moly-n sem olyan magas a mutatója, bár a 85%-ot azért rossznak sem nevezném. Végül eldöntöttem, hogy a Szövetséghez nincs meg a második könyvem, megrendelem együtt őket. Erre pont aznap előrendelhetővé vált egy rakás másik könyv, amikre jobban vágytam, így ez a könyv kiamardt a rendelésből. Végül, a Glamour napokon való kuponommal besétáltam a Libribe, hogy hátha találok egy jó kis könyvet, és megpillantottam. Akkor már nagyon sokat hezitáltam, hogy megvegyem vagy sem, végül úgy voltam egy fene jön velem haza… Igen rögös úton, de végül hozzám került, és mennyire örülök ennek.

A könyvük különös főszereplője Lazló, aki egy igazi álmodozó. Szülők hiányában egy apátságban nőtt fel, de a helyét egy könyvtárban találta meg. Egész életében egy különös városnak, Könny városának, mítosza éltette, míg egy nap emberek jöttek, akik azt állítják onnan jöttek, és egy nagy problémával állnak szemben, amihez embereket keresnek. Lazló álma úgy látszik beteljesülni látszik…

Nagyon szerettem mindkét főszereplőnket. Lazló és Szárája két nagyon szeretni való, békés főhős. Az az igazség, hogy én nem szeretem az ennyire béke-rajongó embereket. A való életben bármin képes vagyok bőgni, ezért könyvekben élem ki a bosszúálló énem. Szeretem az erős karaktereket, akik nem félnek gyilkolni, azért hogy magukat mentsék. A fantasy világok álltalában megkövetelik az erős egyéniségeket, mert másképp nem lehet tőlélni. Lazló és Szárája a legynek sem tudott ártani (na jó, a lepkének véleltelnül igen :) ), pont ezért szerettem meg őket annyira. Amúgy Lazló végig hasonlított valamelyik könyves karakterre, és most ugrott be, hogy nekem tisztára Frank az Olimposz hősei Rick Riordan sorozatból.

Két Laini könyv elolvasása után merem állítani, hogy az írónőnek van egy különleges, kissé különc stílusa, és míg a Füst és csont gyermekénél furának találtam, itt számomra nagyon találó volt. Illett ehhez a különleges világhoz, amibe kék istenek uralkodnak. Nehéz elmagyarázni egy könyv hangulatát, így meg sem próbálom, mégis az fogott meg igazán. A stílushoz hozzátartozik, hogy tele van leírásokkal a könyv, míg akció kevésbé van jelen. A könyv is nagyon lassan indul be, az első 100 oldal szinte a világ és Lazló életének bemutatása. Én ezt nagyon szerettem, és már értem, hogy a magyar olvasóknak mi volt a gondjuk a könyvvel. Érdekes, hogy ezt a külföldi olvasók esetében nem látom. De az biztos, hogy ez a könyv nagyon megosztó tud lenni ilyen értelemben. Aki nem szereti a sok körítést, annak ezzel a könyvvel gondjai lesznek.

Meglepően, a történet sok részét a világ bemutatása, a főszereplők gondolataik töltik ki. A könyv nem rejteget óriási fordulatokat, én sok dolgot vártam már. Főleg, mivel elspoilereztem magamnak. És most jöjjön a dühöngés. Tudom, hogy részben az én hibám, mert minek nézem az olvasott könyv írójának a Goodreads oldalát, de ők a bemutatkozásuknál mi a francért írják le a könyvük egyik csavarját??? Oké, sejteni lehetett a dolgot, de akkor is nagyon idegesítő. Szerintem azok olvassák az író bemutatkozását, akik nem olvastak még tőle könyvet (vagy olyan idióták, mint én), ezért is nagy szemétség leírni az egyik csavart… ÁHHH!

Na, de térjük vissza a történetre, mivel a végéről is szeretnék szót ejteni. Igazából ez a része is sejthető volt a könyvnek, de én végig reménykedtem, hogy valami más lesz… Hát nem lett más, közben pedig a szívem szakadt meg. Annyira érződött, hogy nem lesz jó vége :(

Amennyire tetszett ez a különös könyv, annyira lassan haladtam vele. Általában egy óra alatt 60 oldalt el tudok olvasni, itt a 30-40 oldal volt. Igaz, előtte is Maximtól olvastam, és ott nagyobb betűk voltak, itt sokkal több olvasni való volt kevés párbeszéddel. De bár minél tovább részese lehettem ennek a különleges világnak. Nagyon örülök, hogy végül úgy döntöttem mégis beszerzem ezt a könyvet, alig várom, hogy a második rész is kijöjjön magyarul.

>!
csilla123 
Laini Taylor: A különös álmodozó

Ez egy varázslatos történet volt. Imádtam az egészet, a cselekményt, a légkört, és a szereplőket is. Lazlo természetesen kezdettől fogva kedvenc lett, mindig jó az olyan főhős, aki imád olvasni, és álmodozni. Fülszöveg alapján nem igazán tudtam mire számítsak, de ez a könyv teljesen elvarázsolt. Nagyon tetszett a világ, amit írónő megteremtett, a cselekmény is érdekes volt, de a legjobban a karakterek tetszettek.

A kedvenceim azok a történetek, ahol a szereplők se nem jók, és se nem rosszak. És itt aztán tényleg mindenkinek meg voltak az indokai arra, hogy miért tették azt, amit tetttek. Egyik pillanatban haragudtam egyes tettükre, másik pillanatban sajnáltam őket. A legjobban talán Azarínt és Eril-Fént, spoiler jó volt arról olvasni, hogy a hősök sem úgy válnak hőssé, hogy morálisan mindig helyesen cselekednének.
Még Minját is sajnáltam. Szomorú az is, amin ő neki is keresztül kellett mennie. spoiler

Tetszett Lazlo és Szárája karakterfejlődése is. Nem vagyok nagy híve a szerelem mindent legyőz, meg a szerelem megerősít kliséknek, de itt valahogy tetszett, talán mert maga a történet is annyira meseszerű volt, nem tudtam őket nem szeretni. spoiler

>!
Lalacska
Laini Taylor: A különös álmodozó

Igazából annyira tetszett a könyv nagy része amennyire lassan az eleje beindult. Amikor elolvastam az első fejezeteket nem ilyen történetre könyvre számítottam. Kicsit olyan volt nekem az egész, mintha A királynő méregkeverőjét meg a Szél nevét össze vegyítettem volna. És nem nem arra gondolok, hogy az írónő lopott belőlük, hanem egyszerűen ugyan az, vagy hasonló érzésem támadt olvasás közben mint az említett könyveknél. Az előbbi azért mert lassan haladós kicsit vontatott, könyv volt az egész az első fejezetekben ráadásul egy gyerekről szólt, aztán az utóbbi szerintem azért, mert ennek a könyvnek is van egy felépített világa. Amit csak annyira érthetünk meg mint egy kívülálló, de szerintem jó is így ettől lesz olyan kerek a sztori.
A könyv első negyedében inkább csak ismerkedünk a főszereplővel, meg a helyzetével, felvezeti az író a dolgokat amiket később felhasznál, amiket fontos lesz tudni, kicsit unalmas volt, de megérte. Aztán eljött az a rész amivel kirántott engem az unalmas hangulatból, és tök jól kikerekedett, értelmet kapott.
Szárája részeit is untam az elején, de aztán ott is jöttek sorra az érdekességek, meg a szerethetőbb karakterek, és amikor a két történet szál végre össze fonódott, ott indult be igazán a könyv.
Szeretném megjegyezni, hogy tudtam. De annyira tudtam, hogy ez lesz a vége. Mármint ami Lazloval történt. Annyira biztos voltam benne, hogy nem véletlenül vannak ott a finom utalások. Száráját sajnáltam, reméltem, hogy végül nem ő lesz az akivel megtörténik a beharangozott esemény, de hát, lett ami lett.
Mindenesetre ez a könyv kissé fura volt, de egy szép színes kerek világot adott végül, és annyira sok tanulságot rejt magába, olyan sokat akar tanítani. Eril-Fén szenvedésén és önmarcangolásán keresztül, Szárája és a többiek problémáján át, egészen a városban megtalálható érzésekig, viszont ezeket nem árulom el. Olvassátok el éljétek át ahogy én is, és megértitek. A könyv összetett. Ez a legjobb szó rá, de én nagyon szerettem emiatt. Sőt emiatt, lett végül jó. Azoknak ajánlom, akiket nem zavar egy lassabb sztori, és akik igazi Álmodozók, úgy ahogy Lazlo, és én is.

>!
Rileey
Laini Taylor: A különös álmodozó

Ennek a könyvnek szüksége lett volna egy véreskezű szerkesztőre, aki elhullajtja a szövegnek mintegy a felét, és akkor kiváló történet lehetett volna. Így viszont tipikusan az a könyv lett, amivel elvoltam, mikor olvastam, de amikor letettem, minimális késztetést éreztem rá, hogy újra felvegyem (jesszus, több mint 1 hónapig nyűglődtem rajta, ami nem szokásom).
Annyira durván túl van írva, hogy az a cselekmény kárára válik, a szerző olyan rendszerességgel ismétel meg dolgokat, mintha az olvasójának szitaagya lenne, és néha annyira fárasztóan, hogy kvázi pár sorra lejjebb vagy a következő oldalon taglalja ugyanazt. Bár a szöveg önmagában igényes, és én szeretek a semmiről is olvasni, ha jól van megírva, de itt hosszútávon inkább száraznak és vontatottnak éreztem. Nem segített a jeleneteken belül ugráló nézőpont sem, így összességében a karakterek távolinak érződtek, egyáltalán nem tudtak megnyerni maguknak (és voltak olyanok, akiknek a nézőpontja csak helykitöltőként szolgált).
A világábrázolást a szerző nagyon érdekesen oldotta meg, viszont attól a ponttól kezdve, hogy főhőseink találkoznak, megkezdődik a borzasztó instalove, amibe semennyire sem tudtam beleélni magam. Nagyobb fordulatokat sem tartalmaz a történet, az egyetlenegyet pedig már kilométerekről ki lehet szagolni, így semmilyen katarzist nem váltott ki (talán nem kellett volna agyonismételgetni ezerszer?).
Az egész teljesen a kihagyott ziccer kategóriába esik, és bár nem bánom, hogy végigrágtam magam rajta, nem tudom, mennyire szeretnék beletemetkezni a folytatásba.


Népszerű idézetek

>!
vikcs P

Álmunkban bárhol lehetünk. Szabadok lehetünk.

105. oldal

>!
vikcs P

Ha az embert eltiltják valamitől, akkor úgy fog vágyni rá, mintha az megválthatná a lelkét (…)

14. oldal

>!
vikcs P

És így mehet mindig tovább az élet. A sötét részeken is nevetni kell. Minél sötétebb az adott rész, annál inkább muszáj nevetni.

141. oldal

>!
vgabi SP

– Esetleg kitalálhatnál olyan megoldást, ami nem jár pusztítással.
Drévi gúnyosan horkant fel.
– Keressek olyan megoldást, ami nem jár pusztítással? Ilyen erővel én meg mondhatnám neked azt, hogy ne legyél már ilyen málészájú pipogya.
Lazlo felvonta a szemöldökét.
Pipogya?
– Nézz utána! – mordult Drévi.
A titkár Rúzához fordult.
– Szerinted is pipogya vagyok? – kérdezte úgy, ahogy egy ifjú leány bizonytalankodna, vajon nem áll-e rosszul rajta a ruhája.
– Azt sem tudom, mi az – közölte a tizerkén.
– Azt hiszem, valamiféle gomba – mondta Lazlo, aki valójában nagyon is tisztában volt vele, mit jelent a pipogya kifejezés. Igazság szerint meglepte, hogy Drévinek ilyen gazdag a szókincse.
– Kétségkívül gomba vagy – vágta rá Rúza.
– Azt jelenti, hogy „gyáva” – szólt közbe Drévi.
– Ó! – tettetett meglepetést Lazlo. – Szerinted is gyáva vagyok, Rúza?
A fiatalember gondosan fontolóra vette a kérdést.
– Inkább gomba vagy, mint gyáva – döntötte el végül, majd Drévihez fordult: – Szerintem elsőre jobban eltaláltad, hogyan nevezd.
– De hát én egyáltalán nem neveztem őt gombának.
– Akkor semmit sem értek.
– Semmi baj, bóknak veszem – folytatta Lazlo, csakis azért, hogy Drévit dühítse. Ez kicsinyes volt ugyan, de szórakoztató. – A gombák rendkívül érdekesek. Ti tudtátok, hogy még csak nem is növények?
Rúza beszállt a játékba, lenyűgözött hitetlenkedést mímelt.
– Nahát, erről fogalmam sem volt! Kérlek, mesélj még, csupa fül vagyok!
– Úgy bizony: a gombák valójában ugyanúgy különböznek a növényektől, akár az állatok.
– Én egy szót sem szóltam gombáról – mondta Drévi fogcsikorgatva.

432-433. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Drévi · Lazlo Strange · Rúza
>!
Jean P

Az élet nem fog csak úgy rád találni, fiú – mondta. – Neked magadnak kell rátalálnod az életre.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hürokkin mester · Lazlo Strange
>!
vikcs P

Néha mindössze ennyit lehet mondani: a végtelenségig ismételgetni ugyanazt a rövidke szót. Örökké csak azt visszhangozni: Ne, ne, ne, ne, ne!

499. oldal

>!
csilla123 

– Ne nézz így rám! – tiltakozott Rúza.
– Hogy ne nézzek?
– Úgy, mintha egy gyönyörű könyv lennék, amit ki akarsz nyitni, hogy felfald az őrülten mohó szemeddel.

194. oldal, 23. fejezet - A már nem látatlan város

Kapcsolódó szócikkek: Lazlo Strange · Rúza
>!
vgabi SP

A tucadik holdciklus második sabbátján Könny városában egy leány hullott alá az égből.

(első mondat)

>!
vikcs P

– Szerencsétlen faj az, amiben csak hímneműek vannak.
– Inkább nem létező fáj – jegyezte meg Khalixte. – Hiszen a férfiaknak nincs se méhük, se józan eszük.

132. oldal

>!
csilla123 

– És mi történik azzal, aki már eleve is szörnyeteg? – kérdezte suttogva.
Lazlo ránézett, és a szeméből sugárzó delejfény elárulta, hogy egyáltalán nem tartja szörnyetegnek a lányt.
– Bármi megtörténhet – válaszolta. – Épp ez a lényeg.

374. oldal, 42. fejezet - Isten vagy szörnyeteg, szörnyeteg vagy isten

Kapcsolódó szócikkek: Lazlo Strange · Szárája

Hasonló könyvek címkék alapján

Kenneth Oppel: Ébressz fel újra!
Colleen Houck: A tigris küldetése
Maggie Stiefvater: The Dream Thieves – Álomrablók
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Mindee Arnett: The Nightmare Charade – A Rémálom-rejtvény
Kerstin Gier: Az álmok második könyve
Kelly Creagh: Oblivion – Ébredés
Lucy Keating: Dreamology – Álomgyár
Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont