A ​különös álmodozó (A különös álmodozó 1.) 86% 214 csillagozás

Laini Taylor egy igazán extravagáns és egyedi írónő, ezért nem is nagyon kell meglepődni, hogy az általa alkotott történetek is pontosan ugyanolyanok, mint ő maga.
A különös álmodozó, akárcsak a címe, roppant különös, kivételes és cseppet sem mindennapi sztori, ami egyszerre jól megírt fantasy, mitológiai témákkal átszőtt hőseposz és egy furcsa, romantikus szálakkal teletűzdelt mítosz.
A sztori maga lassan indult be, az első két-három fejezet után úgy volt, hogy nem is folytatom tovább, mert egyszerűen nem volt türelmem kivárni, hogy végül mivé is forrja ki magát?!
Szerencsére nem adtam fel, vettem egy nagy levegőt és kapott egy újabb esélyt, ami végül teljesen kifizetődött, hiszen kiderült, hogy egy igazán megismételhetetlen történetről van szó.
Akik olvasták a Füst és csont leányát és folytatásait, azok tudják, hogy az írónő stílusa rendhagyó, a fogalmazásmódja kicsit sem hasonlít a megszokotthoz, a szereplői kivételesek, a világok pedig, amiket megteremt, páratlanul sajátosak.
Ebben a regényben bizony egy fia klisét sem lehet találna, ami már önmagában nagy szó. A történet tele van fordulatokkal, megosztó múltú karakterekkel, kissé furcsa világfelépítéssel, valamint lélekkel. Laini Taylor ugyanis szó szerint beleírta a lelkét ebbe a sztoriba. Ez minden oldalon látszik, érződik.
Mi olvasók, Lazlo, a főszereplő segédkönyvtáros személyével együtt indulhatunk útnak egy olyan kalandra, aminek a végén egy régen elveszett és elfeledett város rettentő titkaira derül fény. Ha emlékeztek még az Atlantisz, az elveszett birodalom című Disney mesére, akkor bizonyosan sejtitek, hogy miről beszélek.
Egyszerre lírai és szívhez szóló, drámai és kalandos, tele akcióval és szerelemmel. A szereplők fájdalmas életútja, valamint a negatív és gonosz karakterek tetteinek súlya jól kiegészítik egymást.
Készüljetek fel, hogy a lezárás cseppet sem hoz megnyugvást, sőt, még több kérdést vet fel és még több lehetséges jövőképet vetít előre.

Bővebben pedig:
https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/06/konyvkritik…

Teljesen vakon vettem a kezembe a könyvet mert nem tudtam miről szól igazán. Alapból most se esett le hogy miről szól teljesen a könyv vagy a történet, de tetszett.
Tudod az egyik kedvenc színem az azúrkék érted ugye hogy mit mondok?
Imádtam Szárája karakterét, és nem bírtam elviselni Minja butaságát a gyűlöletét az értetlenségét, értettem a dühét értettem hogy ő mentette meg a többieket, de folyamat vissza élt ezzel és annyira idegesített hogy elmondani nem tudom mennyire. A világ felépítés teljesen egyedi még nem olvastam ehhez foghatót, az Istenek elég rossz arcúak amolyan Istenek… Ha nincs Lazlo mi olvasok sem fedezzük fel vele egy régen elfeledett várost ami átokkal van sújtva. Kíváncsian várom a folytatásban milyen kalandok lesznek.

Laini Taylor egy igazi mesélő. Egy elképesztő tündérmesét alkotott meg, ami egyszerre gyönyörű és borzalmas, izgalmas és félelmetes.
A leírásai annyira részletesek, pontosak és követhetőek, hogy azonnal el tudjuk képzelni ezeket az egyszerre mesebeli, mégis valóságos embereket, tájakat, épületeket.
Lazlo egy nagyon különös, de megnyerő karakter. Olyan, mint egy átlagos mellékszereplő, egy okos és jóságos jellem, aki a hőst segíti a győzelemhez, de ő maga sosem áhítozik az elismerésre. Egy „hobbit típusú” karakter, aki a maga egyszerűségével, láthatatlanságával hatalmas meglepetést okoz, mikor bekerül azoknak a soraiba, akik tetteikkel a történelmet alakítják. Nagyon jól bánik az írónő a személyiségével: végig megmarad önmaga, még akkor is, mikor hatalmas változások érik. Szárája is különleges és érdekes személyiség, aki belső ellentmondásaival nagyon illik ebbe a történetben, amiben gyakran nehéz döntenünk, hogy végülis ki számít jónak, ki pedig rossznak.
Bár nem unatkozhatunk egy percre sem, a történet elég lassú folyású. Egy aprócska patakként indul, majd a rengeteg újabb és újabb részletnek köszönhetően a végére egy hatalmas folyóvá szélesedik. Egy igazán különleges történetet kísérhetünk végig, amelyben a szemünk láttára bontakozik ki egy hős élete.
Ez az istenekkel, szörnyekkel, hősökkel teli világ teljesen beszippant mindenkit, aki enged a csábításnak, hogy egy varázslatos kaland részese legyen.

Egy kicsit másra számítottam, mivel nem olvastam értékeléseket a könyvről. Persze mit is gondoltam! Az írónőnek nagyon különleges fantáziája van, most is rendkívüli világot alkotott, ahol a cselekmény ismét a gyűlöletre épül.
Főhösünk Lazlo Strange egy árva fiú, aki kisgyermekként kerül az apátságba, majd a történetek szeretete révén könyvtáros lesz. Kedvenc története egy titokzatos városról szól, ahová 200 éve senki sem jutott el, a sivatag közepén. Tökélyre fejlesztve az álmodozást rengeteg csodát képzel el, de ez meg sem közelíti azt, amit az utazása végén ott talál.
Bár volt a történetben sok leíró rész, meg lassabb folyású történés, de egy percig sem untam, engem végig elvarázsolt. A fél csillag levonás a vége miatt jár, ami szeintem jó nagy disznóság volt. Persze így lehet egy fordulatosabb folytatás, de egy darabig még biztos duzzogni fogok miatta.Nagyon várom a folytatást, remélem szép befejezést tartogat az írónő!

Ennél a könyvnél elég sokáig nem éreztem azt, hogy YA fantasyt olvasnék. Gazdag szókincs és nyelvi igényesség jellemzi a szöveget, és a magyar fordítás ehhez csak hozzátesz.

Azok, akik prögős fantasy olvasására vágynak nem biztos, hogy megtalálják a számításukat. A történet elég lassan csordogál, de mégis annyira élvezetes így szemlélni a világot amit az írónő megalkotott, a karaktereket és a történéseket.

A történet szerkezete különleges, abból a szempontból, hogy érdemes minden (apró) részletre odafigyelni, mert fontos utalásokat találunk arra vonatkozólag, hogy kivel mi fog történni és ki kicsoda lehet.

Lazlo egy fantasztikus és szeretnivaló karakter, aki a könyvekbe és Könny rejtélyébe temetkezik, csak álmodozva arról, hogy ő valaha nagy kalandokat fog átélni.

Lazlót szerzetesek nevelték fel és a Strange családnév arra utal, hogy idegen akinek nincs senkije és nem tudni, hogy honnan is származik. Kisfiúként is szerteágazó képzelettel bírt, csatákat vívott, elment távoli helyekre, amit a szerzetesek nem néztek jó szemmel. A szerencsének (vagy ha úgy jobban tetszik a sorsnak) köszönhetően egy nap elküldik a könyvtárba, ahol ott is ragad.
Különös szenvedélyének, Könny rejtélyének hódolva, összeszed minden információt, ami a könyvtárban megtalálható és megtanulja a nyelvet a fellelhető dokumentumok alapján. Az adatokat gondosan rendszerezi hosszú évek kitartó munkája során, ami rajta kívül senki mást nem érdekel.

Egy napon azonban történik valami. Lazlo jó természetéből fakadóan segít Thyon Neronak, és ezzel nem is sejtve megváltoztatja mind a kettőjük életét.
Könny iránti kíváncsisága, szeretete és hosszú évek álmodozása rábírta arra, hogy kiálljon Erin-Fén elé, hogy had lehessen az expedíció tagja.

Lazlót szinte mindenki hamar megkedveli alázatossága, jó természete és a történetei miatt. Nyitottsága mások felé példát mutathat másoknak, ám 200 év elnyomását nem lehet egyik napról a másikra elfelejteni és megbocsátani, főleg ha valaki gondoskodott róla, hogy soha el ne felejtsék.

Az utóbbi időben szerencsém volt több olyan fantasyt is olvasni, aminek mélyebb jelentéstartalma van és én ennek kifejezetten örülök. A könyv többek között foglalkozik az elnyomással, erőszakkal és a rasszizmussal és ezek hatásaival (akár) generációkon át.
Könnyű valakit megítélni a spoiler bőrszíne alapján, pláne ha ahhoz csak rossz dolgokat tudunk társítani. De mi van akkor, ha valakiről aki ránézsére olyan, mint a többség kiderül, hogy mégsem az akinek látszik. Létezik, hogy egyből megfeledkezünk annak a személynek a kiváló jelleméről, a tetteiről? Nos, ezért is érdemes ezt a könyvet elolvasni.

Laini Taylor munkásságára már egy ideje kíváncsi voltam. A Füst és csont leánya sorozatba azonban nem mertem belekezdeni, ugyanis a kiadó nem folytatta a sorozat részeinek megjelentetését, és félbehagyott sorozatot nem szokásom elkezdeni. Ezért megörültem, amikor megláttam, hogy a Maxim kiadó elhoz nekünk tőle egy új sorozatot, és rögtön le is csaptam egy példányra.

Az első pár oldalon nagy megrökönyödés ért, ugyanis nagyon tömény volt az egész, az írónő szerette részletesen kifejteni még az apróbb, jelentéktelen dolgokat is. Gyorsan utána is néztem, hogy most akkor szenvedjek vele és jobb lesz, vagy rakjam félre akkorra, mikor több időm lesz. Szerencsére többen is írták, hogy jó lesz, be fog indulni, ne adjam fel. Így tettem, és tényleg a kb első 100 oldal a bevezető volt, és utána kezdett kialakulni a történet végleges szála.

A könyv végéig nem voltam lenyűgözve, de tetszett a történet, ám a végére olyan fordulatot vágott oda az írónő, hogy az állam is leesett. És ez a befejezés?! Fájdalmas lesz kivárni a folytatást…, de nagyon megéri. Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő részben, ugyanis a városka problémája még nem teljesen oldódott meg, illetve a végére még több kérdést és bonyodalmat terített elénk az írónő.

Annyira összetett, olyan sok minden van benne, és sok minden történik. Van benne akció, kaland, szerelem, dráma, mitológia, és mégis egy élvezhető, követhető történetet kapunk. Nekem néha sok volt a részletezés, és furcsa volt, hogy egy álmot több fejezeten keresztül húzott az írónő, szóval pár oldalt és simán levágtam volna belőle, de így is csak azt tudom mondani, mennyire tetszett a történet.

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.com/2018/08/laini-taylor…

Ez a regény gyönyörű, a szerző hangja egyedi és különleges, igazi mesélő, aki hosszan elnyújtva, minden részletet aprólékosan körülírva avat bele a történetbe. Van akit ez zavarhat, de ez egy olyan regény, ami igényli ezt a részletességet, mert egy csodálatosan új világot hozott létre, amihez kell a magyarázat, az elmélkedés. A mitológia, amit felépített a szerző, páratlan, és ezt csodáltam benne a legjobban. Könny város története kegyetlen, megrázó, a benne lakó emberek megtörtek, de ugyanakkor erősek is, teljesen érthetőek az érzéseik, a reakcióik a történtek tükrében. spoiler Teljesen letaglózott, amit az istenekről megtudtam, ez döbbenetes része a regénynek és magyarázatot ad bizonyos szereplők tetteinek megértéséhez.
A félistenek ötletét imádtam, a képességeik részben adják magukat, részben különlegesek, tetszett, hogy teljesen más habitusúak, hiába együtt nőttek fel, más-más karakterek, az önzőtől az empatikusig széles a skála. spoiler
A regény egyik húzóeleme természetesen a romantikus szál. Nagyon jól van megírva, ez igaz, az érzelmek ébredezésétől kezdve nekem valóságosnak és elfogadhatónak tűnt ez a kapcsolat. spoiler
A regény mégis összességében értékelendő, a szerelmi szál önmagában nem lenne képes elvinni a hátán a történetet. A könyv egyébként óriási sikereket ért el, a Goodreadsen közel 50 ezer értékelést kapott, számos díjat nyert, 2018-ban Printz elismerést is. Miért vontam le mégis egy fél csillagot? Lassan tudtam olvasni, olyankor, amikor előre tudtam, hogy nem kell ötpercenként megszakítanom az olvasást. Mégis túlírtnak éreztem időnként. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a túlírtságot alaposan csökkenthette volna a szerző a „földi” karakterek visszafogásával, akik közül néhány felejthető lehetne. A másik nyomós okom a befejezés. Idegileg tönkretett, egyáltalán nem számítottam erre, pedig …
A regény rendelkezik prológussal, amit érdemes figyelmesen olvasni, mert később értelmet nyer.
Nagyon ajánlom ezt a történetet minden fantasy rajongónak, akik igazán különleges történetre vágynak, álmokkal és istenekkel. Én már nagyon várom a folytatást, ami egyben a sorozat befejezése is, A rémálmok múzsája.

Igazán különös volt a viszonyom a könyvvel. Ha a kezemben volt, olvastam és olvastam, de ha nem, napokig felé sem néztem, nem érdekelt.
Érdekes világnak mondanám, de az istengyilkosságot már más megírta jobban, érdekfeszítőbben. Az istenivadékok érdekesebbek voltak, de nem annyira, hogy ne tudjam letenni. Sajnos nem érdekelt. Szó szerint. Egyszerűen nem voltak olyan vonásaik a karaktereknek, amik miatt megmozgatott volna. Szárája és társai talán, jobban örültem volna, ha az ő szemszögéből vagy inkább szemszögükből olvastam volna. Lazlo, az Aranyifjú … nem

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2022/07/laini-taylor-ku…

A nagy Maxim kiadó maratonom során a következő régóta megszerzett, de polcon porosodó olvasmány Laini Taylor alkotása, A különös álmodozó című regénye volt. Az utóbbi időben hanyagoltam a fantasztikus könyveket, így igencsak szükségét éreztem már, hogy ebben a zsánerben is megismerkedhessek végre valami újjal. Ez a kötet már régóta érdekelt, de már nem is emlékszem, hogy mi fogott meg benne igazán. Minden esetre most sorra kerítettem és bár vegyes érzéseket váltott ki belőlem, mégiscsak a maga nemében egy nagyon különleges és figyelemreméltó történetnek találom.
Már az első oldalon magához láncolt a könyv, úgy bizony. A nyelvezete igazi csemegének bizonyult. A szerző, ahogy a főszereplője is, maga is álmodó. Csak úgy burjánzik az elméjében a gondolatok hada, s nem rest az általa elképzelteket részletesen megosztani; s mindezt tárgyszerű leíró részek sokasága nélkül. Teljesen más szemmel szemléli a környezetét, nyitott a csodára és a változásra. S ez minden egyes mondatában ott rejlik. Felüdülés volt e történetnek nekifogni, mintha a forró nyári napon egy hideg limonádét kaptam volna, jéggel, mentalevéllel és kis esernyővel a tetején.
Aztán a lelkesedésem mindegyre csökkent. Hiába a hangzatos szavak és a jó hangulat, ha az olvasó úgy érzi, megrekedt, nem halad semerre. Az első pár oldaltól eltekintve a könyv első harmadában igencsak nyűglődtem. Nem tudtam vele haladni, nem kötötte le teljesen a figyelmemet, hiába érdekelt. Ha több időm lett volna rá és jobban tudtam volna koncentrálva haladni vele, valószínűleg nem viselt volna ennyire meg, de így, hogy sokszor csak épp öt percem akadt forgatni a könyvet, csak a belső sürgetésemet éreztem, amely azt ordította, hogy történjen már valami. Mintha a rajtvonalnál toporogna már a teljes mezőny, de a futam elindítója még otthon ücsörögne a teraszon, kávézgatva. Az sem segített, hogy a szerző több fontos elemet is rejteget a regényében. Sejtelmesen fogalmaz, mindig csak utalva az adott dologra, konkretizálás nélkül. Egy ideig lehet így fokozni a figyelmet, ám azért hamar a visszájára tud ez ütni. Borzasztóan idegesített, hogy nem derül ki, mi célból kerestek a titokzatos város fejei szakembereket és még inkább ingerelt Szárája folytonos sajnálkozása és szégyenkezése a tehetsége miatt, amely megint nem derül ki egyhamar, pontosan mi is. Mire eljutottunk oda, hogy a szerző lerántja ezekről a leplet, már nem is érdekelt. Innen viszont nagyon nehéz volt visszahozni az olvasási kedvemet. Pedig a könyv szépen lassan próbált megpuhítani. Mindig adott valamit, ami kedvemre való volt, legyen az egy szimpatikus karakter egy-egy felszólalása vagy egy humoros párbeszéd. Ezek meg-megpendítettek bennem valamit, míg sikerült ledobnom magamról a közönyt és újra belevetettem magam a történetbe – no, nem teljes erőfeszítéssel, de érdeklődve. Az utolsó harmadnál viszont azt vettem észre, hogy hiába következtettem már rég ki, mi lesz a csattanó, akkor is érdekel, hogyan lett végül az megvalósítva. Olvastam, amikor csak tudtam és bitang módon élveztem is, majd végül nagy megelégedettséggel és a függővég miatti felháborodással tettem le a könyvet. Na, kérem szépen, így kell egy könyvet befejezni!
Laini Taylor története igazán megállná a helyét a nagyobb rajongást kiváltó címek mellett. Úgy érzem, hogy túlságosan kevés figyelmet kapott, pedig egy iszonyat jól felépített világban játszódó, olvasóbarát fantasztikus történet. Lehet, hogy volt vele egy kis felfekvésem, de mégis ígéretesnek tartom. Az pedig külön jó pont, hogy a sorozat mindösszesen két részből áll és mindkettő elérhető magyar nyelven is már. Remélem, hamar sorra fogom tudni keríteni a folytatást is.

Hajaj, ez a könyv zseniális. ♥ Nem ok nélkül szerettem bele az írónő Füst és csont leánya sorozatába, és repes a szívem, amiért most is hasonló élménnyel lettem gazdagabb. Alig bírtam letenni, mert nem csak humoros és végig fenntartotta az érdeklődésemet, hanem annyira fantáziadús, hogy a szavakat sem találom rá.
És a szereplők! Hamar Lazlo első számú szurkolójává váltam, így minden igazságtalanságot, meglepetést és sokkot vele együtt éltem át. Ahogy hajtja előre az álma és ennek eléréséért mindent megtesz, az igazán inspiráló. A tapasztalatlanságát jobban nem is tudta volna kiegészíteni Szárája, és ez a kettejükre jellemző kezdeti esetlenség meghatóan váltott át bizalommá, majd annál többé, és csodálatos volt ezt a folyamatot megfigyelni. A lány helyzete nehezen nevezhető könnyűnek, Minja pedig aztán egyáltalán nem segített ezt megváltoztatni. Miattuk és a citadella további lakói miatt váltakozva lettem ideges, szorult el a torkom és fogtam a fejem kétségbeesésemben, szóval a végére kicsit kiégtem érzelmileg. És ekkor még nem is tudtam, mi fog történni az utolsó fejezetekben…
Komoly kérdéseket vet fel a könyv, megosztó szereplőket vonultat fel, és teszi ezt olyan gyönyörűen, ami már fájdalmas. Huh, röviden és tömören: ajánlom. :)