A ​különös álmodozó (A különös álmodozó 1.) 24 csillagozás

Strange the Dreamer
Laini Taylor: A különös álmodozó

Az ​álom választja az álmodót, nem fordítva – és az ifjú Lazlo Strange, a háborúban elárvult segédkönyvtáros mindig is attól tartott, hogy az ő álma bizony rosszul választott. Ötéves kora óta megszállottja egy rég elveszett, rejtélyes városnak, de a fiatalember nem elég vakmerő ahhoz, hogy nekiinduljon felkutatni a legendás helyet, átszelve a fél világot. Ám amikor döbbenetes lehetőséget kínál fel számára az Istenölő nevű hős és legendás harcosokból álló csapata, Lazlo úgy dönt, meg kell
ragadnia ezt az esélyt, különben örökre elveszíti az álmát. Mi történt a mitikus városban kétszáz évvel ezelőtt, ami elvágta a világtól? És ki lehet a kék bőrű istennő, aki újra meg újra felbukkan Lazlo álmaiban? A válaszokat az ősi város rejti…

„Taylor gazdagon kidolgozott világot tár elénk lírai és komplex leírásokkal. Az istenek és emberek konfliktusáról szóló meséje mítoszba illő, akárcsak Lazlo jellemfejlődése, ahogy szerény, álmodozó könyvtárosból a szemünk előtt valami sokkal… (tovább)

Eredeti mű: Laini Taylor: Strange the Dreamer

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Maxim, 2018
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619347 · Fordította: Komáromy Zsófia

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Lazlo Strange · Szárája · Drévi · Eblíz Tod · Hürokkin mester · Khalixte Dágez · Minja · Rúza · Thyon Nero


Kedvencelte 5

Most olvassa 9

Várólistára tette 118

Kívánságlistára tette 167

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Klodette
Laini Taylor: A különös álmodozó

Laini Taylor egy igazán extravagáns és egyedi írónő, ezért nem is nagyon kell meglepődni, hogy az általa alkotott történetek is pontosan ugyanolyanok, mint ő maga.
A különös álmodozó, akárcsak a címe, roppant különös, kivételes és cseppet sem mindennapi sztori, ami egyszerre jól megírt fantasy, mitológiai témákkal átszőtt hőseposz és egy furcsa, romantikus szálakkal teletűzdelt mítosz.
A sztori maga lassan indult be, az első két-három fejezet után úgy volt, hogy nem is folytatom tovább, mert egyszerűen nem volt türelmem kivárni, hogy végül mivé is forrja ki magát?!
Szerencsére nem adtam fel, vettem egy nagy levegőt és kapott egy újabb esélyt, ami végül teljesen kifizetődött, hiszen kiderült, hogy egy igazán megismételhetetlen történetről van szó.
Akik olvasták a Füst és csont leányát és folytatásait, azok tudják, hogy az írónő stílusa rendhagyó, a fogalmazásmódja kicsit sem hasonlít a megszokotthoz, a szereplői kivételesek, a világok pedig, amiket megteremt, páratlanul sajátosak.
Ebben a regényben bizony egy fia klisét sem lehet találna, ami már önmagában nagy szó. A történet tele van fordulatokkal, megosztó múltú karakterekkel, kissé furcsa világfelépítéssel, valamint lélekkel. Laini Taylor ugyanis szó szerint beleírta a lelkét ebbe a sztoriba. Ez minden oldalon látszik, érződik.
Mi olvasók, Lazlo, a főszereplő segédkönyvtáros személyével együtt indulhatunk útnak egy olyan kalandra, aminek a végén egy régen elveszett és elfeledett város rettentő titkaira derül fény. Ha emlékeztek még az Atlantisz, az elveszett birodalom című Disney mesére, akkor bizonyosan sejtitek, hogy miről beszélek.
Egyszerre lírai és szívhez szóló, drámai és kalandos, tele akcióval és szerelemmel. A szereplők fájdalmas életútja, valamint a negatív és gonosz karakterek tetteinek súlya jól kiegészítik egymást.
Készüljetek fel, hogy a lezárás cseppet sem hoz megnyugvást, sőt, még több kérdést vet fel és még több lehetséges jövőképet vetít előre.

Bővebben pedig:
https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/06/konyvkritik…

1 hozzászólás
>!
vikcs P
Laini Taylor: A különös álmodozó

Laini Taylor munkásságára már egy ideje kíváncsi voltam. A Füst és csont leánya sorozatba azonban nem mertem belekezdeni, ugyanis a kiadó nem folytatta a sorozat részeinek megjelentetését, és félbehagyott sorozatot nem szokásom elkezdeni. Ezért megörültem, amikor megláttam, hogy a Maxim kiadó elhoz nekünk tőle egy új sorozatot, és rögtön le is csaptam egy példányra.

Az első pár oldalon nagy megrökönyödés ért, ugyanis nagyon tömény volt az egész, az írónő szerette részletesen kifejteni még az apróbb, jelentéktelen dolgokat is. Gyorsan utána is néztem, hogy most akkor szenvedjek vele és jobb lesz, vagy rakjam félre akkorra, mikor több időm lesz. Szerencsére többen is írták, hogy jó lesz, be fog indulni, ne adjam fel. Így tettem, és tényleg a kb első 100 oldal a bevezető volt, és utána kezdett kialakulni a történet végleges szála.

A könyv végéig nem voltam lenyűgözve, de tetszett a történet, ám a végére olyan fordulatot vágott oda az írónő, hogy az állam is leesett. És ez a befejezés?! Fájdalmas lesz kivárni a folytatást…, de nagyon megéri. Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő részben, ugyanis a városka problémája még nem teljesen oldódott meg, illetve a végére még több kérdést és bonyodalmat terített elénk az írónő.

Annyira összetett, olyan sok minden van benne, és sok minden történik. Van benne akció, kaland, szerelem, dráma, mitológia, és mégis egy élvezhető, követhető történetet kapunk. Nekem néha sok volt a részletezés, és furcsa volt, hogy egy álmot több fejezeten keresztül húzott az írónő, szóval pár oldalt és simán levágtam volna belőle, de így is csak azt tudom mondani, mennyire tetszett a történet.

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.com/2018/08/laini-taylor…

>!
NewL P
Laini Taylor: A különös álmodozó

A történet a kétharmadáig nagyon tetszett. Elbűvölt a kitalált világ, a benne ábrázolt karakterek, az érzelmek tengere. Aztán elkezdtem kitalálni, mi fog történni, hogy ki kicsoda, hogy mi lesz a vége és ezzel el is vesztettem az érdeklődésemet. Az írónő fantáziája csodálatos, a regényben szereplő emberek viszont egy idő után elvesztették a dimenziójukat, egy-egy sztereotíp viselkedés megformálójává lettek. A vége meg szerintem eléggé függővéges lett, így érzésem szerint lesz még folytatása a könyvnek.

2 hozzászólás
>!
hkriszti83
Laini Taylor: A különös álmodozó

Annyira régóta vágytam erre a könyvre! Majdnem megvettem angolul, de amikor megláttam, hogy megjelenik magyarul, borzasztóan örültem, és kivártam! Valamiért annyira de annyira jónak gondoltam, és valószínűleg ez volt a probléma, túl magasra raktam a mércét.
Így a végére érve, amiről már esküszöm azt hittem, hogy soha nem jön el, azt kell mondjam, hogy eléggé csalódott vagyok, főként, mert számomra ez borzasztóan túl van írva!!! igazából túl túl túl túl túl van írva Természetesen Lazlo-t nem lehet nem szeretni, hihetetlenül szerethető karakter, talán ezért is tartottam ki. Meg azért is, mivel a történet egyébként roppantul érdekes és egyedi, szóval még csak nem is azzal volt baj, hogy nem kötött le. A gond a rengeteg töltelék volt, amit a könyv felénél már tényleg nem tudtam tolerálni, inkább próbáltam egyhuzamban sokat olvasni, mert ha leraktam, akkor iszonyú nagy lelkierő kellett a folytatáshoz. Ez bőven elfért volna kb 200 oldalon, és akkor egyben befaltam volna pár óra alatt… de 500+??? Először, mikor még a sok töltelék a hátteret adta meg a sztorihoz, ott még elviseltem. De mikor párbeszédeknél két mondat között is hatalmas és felesleges, túlmagyarázó, szájbarágós monológok jöttek, na ott már vért izzadtam.
És mikor belejött egy kis romantikus szál is spoiler az meg már olyan giccses vagy nyálas vagy nem is tudom, milyen volt, hogy sokszor majdnem végleg letettem. Nem lett a kedvencem az írónő stílusa egyáltalán.
Ráadásul a könyv vége sem tetszett… :/
Mindenesetre kiváncsi vagyok, mi történik majd Lazloval akit kb többször neveztek fiatal férfinak, mint Lazlonak és Szárájával uhh ez a név is kiakasztott, ez eredetileg Sarai, nem tudom miért nem lehetett meghagyni… hogy mindenképp tovább fogom olvasni, de bőven túlélem, ha egy évet kell várni a 2. részig, és nem fogom a falat kaparni.

>!
Jean P
Laini Taylor: A különös álmodozó

Laini eddig is különleges helyet foglalt el a szívemben. A Füst és csont leánya olyannyira megérintett, hogy még az esküvői meghívónk idézete is abból a könyvből származik.
Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy a Maxim kiadja A különös álmodozót. Ahogy a prológust elolvastam, azonnal elöntött az érzés, hogy „megérkeztem”. Ugyanazt a varázslatot éreztem, mint a Füst és csont leánya olvasásánál. És ahogy egyre előrébb haladtam a történetben, egyre csodálatosabb és persze szörnyűséges képek jelentek meg a fejemben. Csodálatos volt :)

>!
Lalacska
Laini Taylor: A különös álmodozó

Igazából annyira tetszett a könyv nagy része amennyire lassan az eleje beindult. Amikor elolvastam az első fejezeteket nem ilyen történetre könyvre számítottam. Kicsit olyan volt nekem az egész, mintha A királynő méregkeverőjét meg a Szél nevét össze vegyítettem volna. És nem nem arra gondolok, hogy az írónő lopott belőlük, hanem egyszerűen ugyan az, vagy hasonló érzésem támadt olvasás közben mint az említett könyveknél. Az előbbi azért mert lassan haladós kicsit vontatott, könyv volt az egész az első fejezetekben ráadásul egy gyerekről szólt, aztán az utóbbi szerintem azért, mert ennek a könyvnek is van egy felépített világa. Amit csak annyira érthetünk meg mint egy kívülálló, de szerintem jó is így ettől lesz olyan kerek a sztori.
A könyv első negyedében inkább csak ismerkedünk a főszereplővel, meg a helyzetével, felvezeti az író a dolgokat amiket később felhasznál, amiket fontos lesz tudni, kicsit unalmas volt, de megérte. Aztán eljött az a rész amivel kirántott engem az unalmas hangulatból, és tök jól kikerekedett, értelmet kapott.
Szárája részeit is untam az elején, de aztán ott is jöttek sorra az érdekességek, meg a szerethetőbb karakterek, és amikor a két történet szál végre össze fonódott, ott indult be igazán a könyv.
Szeretném megjegyezni, hogy tudtam. De annyira tudtam, hogy ez lesz a vége. Mármint ami Lazloval történt. Annyira biztos voltam benne, hogy nem véletlenül vannak ott a finom utalások. Száráját sajnáltam, reméltem, hogy végül nem ő lesz az akivel megtörténik a beharangozott esemény, de hát, lett ami lett.
Mindenesetre ez a könyv kissé fura volt, de egy szép színes kerek világot adott végül, és annyira sok tanulságot rejt magába, olyan sokat akar tanítani. Eril-Fén szenvedésén és önmarcangolásán keresztül, Szárája és a többiek problémáján át, egészen a városban megtalálható érzésekig, viszont ezeket nem árulom el. Olvassátok el éljétek át ahogy én is, és megértitek. A könyv összetett. Ez a legjobb szó rá, de én nagyon szerettem emiatt. Sőt emiatt, lett végül jó. Azoknak ajánlom, akiket nem zavar egy lassabb sztori, és akik igazi Álmodozók, úgy ahogy Lazlo, és én is.

>!
Rileey
Laini Taylor: A különös álmodozó

Ennek a könyvnek szüksége lett volna egy véreskezű szerkesztőre, aki elhullajtja a szövegnek mintegy a felét, és akkor kiváló történet lehetett volna. Így viszont tipikusan az a könyv lett, amivel elvoltam, mikor olvastam, de amikor letettem, minimális késztetést éreztem rá, hogy újra felvegyem (jesszus, több mint 1 hónapig nyűglődtem rajta, ami nem szokásom).
Annyira durván túl van írva, hogy az a cselekmény kárára válik, a szerző olyan rendszerességgel ismétel meg dolgokat, mintha az olvasójának szitaagya lenne, és néha annyira fárasztóan, hogy kvázi pár sorra lejjebb vagy a következő oldalon taglalja ugyanazt. Bár a szöveg önmagában igényes, és én szeretek a semmiről is olvasni, ha jól van megírva, de itt hosszútávon inkább száraznak és vontatottnak éreztem. Nem segített a jeleneteken belül ugráló nézőpont sem, így összességében a karakterek távolinak érződtek, egyáltalán nem tudtak megnyerni maguknak (és voltak olyanok, akiknek a nézőpontja csak helykitöltőként szolgált).
A világábrázolást a szerző nagyon érdekesen oldotta meg, viszont attól a ponttól kezdve, hogy főhőseink találkoznak, megkezdődik a borzasztó instalove, amibe semennyire sem tudtam beleélni magam. Nagyobb fordulatokat sem tartalmaz a történet, az egyetlenegyet pedig már kilométerekről ki lehet szagolni, így semmilyen katarzist nem váltott ki (talán nem kellett volna agyonismételgetni ezerszer?).
Az egész teljesen a kihagyott ziccer kategóriába esik, és bár nem bánom, hogy végigrágtam magam rajta, nem tudom, mennyire szeretnék beletemetkezni a folytatásba.

>!
Vivinnie
Laini Taylor: A különös álmodozó

Túl vagyok rajta… ;-)
Az írónő tényleg egészen kivételesen ír, viszont ez a történet sajnos nagyon túl lett írva. Elég sokszor tűnődtem azon, hogy vajon vége lesz-e valaha, és én azt meg fogom-e tudni? Szóval sajnos unatkoztam rajta, főleg az utolsó harmadában. A szerelmi szál az én ízlésemnek túlságosan „szerelmes”, nagyon mázos volt.
Pedig az alapötlet szerintem kimondottan érdekes, és igazából szeretném is folytatni, csak nem tudom, hogy lesz-e hozzá türelmem…

>!
Pinky_Könyvei
Laini Taylor: A különös álmodozó

Az elején nekem lassan indult be, de a végére nagyon megszerettem. Mondjuk a fogalmazás módja spoiler kicsit furcsa. A szereplőket megszerettem spoiler a kedvenc részeim pedig spoiler játszódtak. Viszont a könyv fele körül már éreztem, hogy Lazlo spoiler

>!
Lydd24
Laini Taylor: A különös álmodozó

Az elején nehezen indult be a történet, nem tudtam elképzelni vajon mivé nőheti ki magát. Aztán mint egy varázsütésre szippantott be magába a könyv nyújtotta világ. És igen, már alig tudom kivárni a folytatását. :)


Népszerű idézetek

>!
vikcs P

Álmunkban bárhol lehetünk. Szabadok lehetünk.

105. oldal

>!
vikcs P

Ha az embert eltiltják valamitől, akkor úgy fog vágyni rá, mintha az megválthatná a lelkét (…)

14. oldal

>!
vikcs P

És így mehet mindig tovább az élet. A sötét részeken is nevetni kell. Minél sötétebb az adott rész, annál inkább muszáj nevetni.

141. oldal

>!
vgabi SP

– Esetleg kitalálhatnál olyan megoldást, ami nem jár pusztítással.
Drévi gúnyosan horkant fel.
– Keressek olyan megoldást, ami nem jár pusztítással? Ilyen erővel én meg mondhatnám neked azt, hogy ne legyél már ilyen málészájú pipogya.
Lazlo felvonta a szemöldökét.
Pipogya?
– Nézz utána! – mordult Drévi.
A titkár Rúzához fordult.
– Szerinted is pipogya vagyok? – kérdezte úgy, ahogy egy ifjú leány bizonytalankodna, vajon nem áll-e rosszul rajta a ruhája.
– Azt sem tudom, mi az – közölte a tizerkén.
– Azt hiszem, valamiféle gomba – mondta Lazlo, aki valójában nagyon is tisztában volt vele, mit jelent a pipogya kifejezés. Igazság szerint meglepte, hogy Drévinek ilyen gazdag a szókincse.
– Kétségkívül gomba vagy – vágta rá Rúza.
– Azt jelenti, hogy „gyáva” – szólt közbe Drévi.
– Ó! – tettetett meglepetést Lazlo. – Szerinted is gyáva vagyok, Rúza?
A fiatalember gondosan fontolóra vette a kérdést.
– Inkább gomba vagy, mint gyáva – döntötte el végül, majd Drévihez fordult: – Szerintem elsőre jobban eltaláltad, hogyan nevezd.
– De hát én egyáltalán nem neveztem őt gombának.
– Akkor semmit sem értek.
– Semmi baj, bóknak veszem – folytatta Lazlo, csakis azért, hogy Drévit dühítse. Ez kicsinyes volt ugyan, de szórakoztató. – A gombák rendkívül érdekesek. Ti tudtátok, hogy még csak nem is növények?
Rúza beszállt a játékba, lenyűgözött hitetlenkedést mímelt.
– Nahát, erről fogalmam sem volt! Kérlek, mesélj még, csupa fül vagyok!
– Úgy bizony: a gombák valójában ugyanúgy különböznek a növényektől, akár az állatok.
– Én egy szót sem szóltam gombáról – mondta Drévi fogcsikorgatva.

432-433. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Drévi · Lazlo Strange · Rúza
>!
Jean P

Az élet nem fog csak úgy rád találni, fiú – mondta. – Neked magadnak kell rátalálnod az életre.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hürokkin mester · Lazlo Strange
>!
vikcs P

Néha mindössze ennyit lehet mondani: a végtelenségig ismételgetni ugyanazt a rövidke szót. Örökké csak azt visszhangozni: Ne, ne, ne, ne, ne!

499. oldal

>!
vgabi SP

A tucadik holdciklus második sabbátján Könny városában egy leány hullott alá az égből.

(első mondat)

>!
vikcs P

– Szerencsétlen faj az, amiben csak hímneműek vannak.
– Inkább nem létező fáj – jegyezte meg Khalixte. – Hiszen a férfiaknak nincs se méhük, se józan eszük.

132. oldal

>!
Jean P

A könyvek talán örök életűek, mi viszont nem vagyunk azok.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
hkriszti83

Az alkimista vonzó arcán nyoma sem volt gúnynak vagy rosszindulatnak, ehelyett elmélyülten, lelkesen és lenyűgözve tanulmányozta a szöveget.
Márpedig ez sokkal de sokkal rosszabb volt, mint bármi, amitől Lazlo tartott.
Mert ha a könyvtáros azt hitte, hogy egy álmot nem lehet ellopni, akkor alábecsülte Thyon Nerót.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lazlo Strange · Thyon Nero

Hasonló könyvek címkék alapján

Kenneth Oppel: Ébressz fel újra!
Colleen Houck: A tigris küldetése
Maggie Stiefvater: The Dream Thieves – Álomrablók
On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Mindee Arnett: The Nightmare Charade – A Rémálom-rejtvény
Kerstin Gier: Az álmok második könyve
Kelly Creagh: Oblivion – Ébredés
Lucy Keating: Dreamology – Álomgyár
Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont