Német ​maszlag, török áfium 0 csillagozás

Laczkó Géza: Német maszlag, török áfium Laczkó Géza: Német maszlag, török áfium Laczkó Géza: Német maszlag, török áfium Laczkó Géza: Német maszlag, török áfium

Laczkó Gézának, a sokoldalú kiváló írónak legnagyszerűbb alkotása a „Német maszlag – török áfium”. A francia műveltségű, de minden idegszálával a magyar múlthoz és jelenhez tapadó jeles esszéista, kritikus és regényíró Zrínyi Miklóst, a költőt, a hős hadvezért, korának legnagyobb magyar katonáját állítja műve középpontjába. Zrínyi kimaradt a kor legnagyobb ütközéséből, a szent-gotthárdiból, az osztrák tábornok féltékenysége, irigysége miatt. Laczkó izgalmas és klasszikusan remekbe írt képekben mutatja be az utat, amelyen Zrínyi a királyhűségtől eljutott a lázadásig. Dús és hiteles hátteret rajzol a főhős pályájának, a Zrínyi-kornak kis és nagy, közeli és távoli eseményeiről. A színes korkép moziszerűen pergő nagyszabású jeleneteivel, csodás korhűségével, érc-csengésű nyelvével, forró magyarságával annál erőteljesebben kapja meg az olvasót, mert mindez a legmagasabbrendű költészet, a legtisztább művészet előkelő színvonalán jelenik meg előtte.

Eredeti megjelenés éve: 1918

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A magyar próza klasszikusai

>!
Unikornis, Budapest, 2001
334 oldal · ISBN: 9634274315
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1964
360 oldal
>!
Dante, Budapest, 1947
290 oldal

1 további kiadás


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

tschk>!
Laczkó Géza: Német maszlag, török áfium

„Ez a nagyszabású regény a kiváló hadvezér és államférfiú tragikus végű pályafutásának ívelését a korhűség aggodalmas tiszteletben tartásával mutatta be.” -ezt a wikiről loptam.

Nem merném mondani, hogy csak ennyi a könyv, több ez, mint egy szépen megírt archaizáló portré Zrínyiről, vannak benne elég merész gondolatok, természetesen archaizáló nyelvi köntösbe öltöztetve. Az 'ősbibliát' 31 évvel előzi meg, persze ez nem lenne érdem, de amíg az lehúz, addig ez pozitívan áll a témához. Jobban szeretem az ilyen hozzáállást, előbbre visz.


Népszerű idézetek

tschk>!

A tépelődésben elhalványult arccal szunnyadó Zrínyi riadva ébredt a szomszéd szobából felhangzó gyereksírásra, amelyet sipítva ragadt magával a küszöbökön zörögve áttolakvó szél. A bán megemelintette a selyemsuhogással lebegő kárpitot: a mécses összerázkodó fénye sárgán esett a mély nyugalommal alvó Mária arcába. A szomszédban is csönd csak a kicsi sír erősebben…
(…)
Lassan fölkelt, belebújt papucsába, hálóköntösébe, s átnyitott a szomszéd szobába. A szemközti falnak támasztott dívánon ültéből felborulva aludt a kis, barna képű horvát szoptatós dajka.
A sarokban, a födeles ágyacska oldalrostélyán belül, göndör lenhaj hullámai között egy nyitott szájú, puffadt kövérségű sárga arcocska. Középen, a magától meg-megringó bölcsőben összeszorított öklécskéit csáposan rezegtető kisebbik; szája négyszögletesre görbült a panaszos ordításban.
Zrínyi körülnézett, vállat vont, s a bölcsőhöz lépett morogva:
– Jüjj, no, kis Katám, tisztába teszlek!

205. oldal

tschk>!

Az utolsó poharat már állva ürítették; aztán kezeltek, magukra kanyarították a ládákra hányt mentéket, és megindultak. A fekete égen arany csillagok remegtek. Az udvaron megálltak egy percre; jó az így, ital után; a várnagy még föl is kiáltott a toronyba a virrasztónak, nem aludt-e el, felel-e.
– Nézze kegyelmed! – rángatta meg a lovászmester a mente szárnyát –, világ vagyon még az ágyasház ablakában.
– De nem jóra van fordétva az kegyelmed szeme! – húzta el mentéjét a várnagy.
– Merthogy is nem ment kegyelmed heréltek kapitányának Konstantinápolyba? – duzzogott a lovászmester. – Mán csak észbe sem veheti az ember, hogy az ura szerelemtül nem aluszik…
A kopogós csizmák zaja lassankint elhalt az udvar másik végében. Valami kutya meg-megvonítva csaholt; halkan dobogtak a lovak az istállókban.

97. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jankovich Ferenc: Hulló csillagok
Jókai Mór: Erdély aranykora
Árpás Károly: A kereszt jelével – Regény Szent Gellért haláláról
Tomori Gábor: Szívcsakra
Czakó Gábor: Aranykapu
Vámos Miklós: Sánta kutya
Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös
Móra Ferenc: Rab ember fiai
Benkő László: A Zrínyiek – A gránitlelkű
Ujkéry Csaba: Szigeth fekete virágai