A Holdbéli Dáviddal, Laczkó Géza regényével most ismerkedhetik meg első ízben a magyar olvasó. Pedig a regény kézirata nem új keletű, s a két évtizede eltávozott Laczkóról szólva már a Magyar Irodalmi Lexikon is utal rá. Miért ez a hosszú, közel negyedszázados kallódás? És mi indokolja, hogy a kéziratban maradt művet egyszerre életre hívjuk, átadjuk az olvasók széles nyilvánosságának, élvezzék fortélyos történését, örvendezzenek fel-felsziporkázó szellemességén, pompásan vágó szatíráján, vagy éppen bosszankodjanak rajta? Ahogy a kallódásnak nem a kegyelet hiánya volt az oka, a közrebocsátás oka sem a kegyelet. Laczkó Géza regénye úttörő könyv. Egy megsejtett irodalmi műfaj, a science-fiction előfutára. Úgy vagy olyasféleképpen, ahogy Karinthy Frigyes néhány fantasztikus írása is az.
Holdbéli Dávid csodálatos tapasztalatai a Földön 8 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1972
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek
Enciklopédia 5
Szereplők népszerűség szerint
Most olvassa 1
Várólistára tette 20
Kívánságlistára tette 8
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Szatíra ez a javából, magyar szépíró tollából, már maga ez a tény kezeskedik a színvonalról. Nagyon szerettem, harsányan röhögtem is sokszor, pedig nem fest szép képet rólunk, emberiségről. Az üzleties, kizsákmányoló hozzáállásunk a világ természeti csodáihoz mit sem változott az eltelt 50 évben. Így látni magunkat, egy kristálylény szemével, aki pillanatok alatt kiválóan be tud illeszkedni közénk, és intelligensebb lévén, visszájára tudja fordítani a fejleményeket, a maga hasznára váltani a legrosszabb tulajdonságainkat, azért midenekfölött elgondolkodtató. Az egyik legjobb társadalmi szatíra volt az Állatfarm óta, amivel találkoztam.
Ahogy látom, ez a könyv eddig nem nagyon mozgatta meg az olvasókat! Akkor bevezetésnek nézzétek meg ezt a kis főcímet:
http://www.youtube.com/watch…
Mork hívja Orsont! Orson jelentkezz!!!! :D Nanu, nanu! :D
Nekem elsőre ez ugrott be belőle. Persze, ne gondoljatok egy Robin Williams-féle gegparádéra, hiszen – bár a könyv 1972-es – a kézirat első változata 1945-48 körül készülhetett. Már a kiadás is poszthumusz volt! Az alapfelállás viszont valami hasonló: egy holdbeli, valójában kristályszerkezetű lény a Földre kerül, mint „felderítő”. Tapasztalatait egy Párizsba szakadt magyar honfitársunkkal osztja meg – aki egyébként „maga” Laczkó, hiszen ő is élt kint Párizsban, ott is fejezte be tanulmányait.
Az író alapvető élménye, a háború és az utána történtek nagyon is érződik a művön. Szarkasztikus és groteszk meglátásai az emberiségről ebből táplálkoznak. Ugyanígy járt el Swift is, az 1700-as évek elején, amikor megalkotta Gulliver történeteit. Jó példa erre néhány idézet, amit lent olvashattok is.
„Pénz kell a megszületéshez, a meghaláshoz, s mindenhez, ami e kettő között van. Gyanús az egész emberi lét.”
„A háborút vívják, a békét tárgyalják. Előbbiben vér, emitt a szó folyik. De csak a győzőé. Előbb a vért pocsékolták, most a szót. Előre látható vége az – csak a legyőzött nem látja –, hogy a legyőzött fizet. Fizeti az egész cechhet.”
„Az ember született imperialista dög, csak azért akarna eljutni a Holdba, a Marsra, hogy azt is gyarmatosítsa, újfajta zabálnivalót és fegyvergyártásra alkalmas nyersanyagot raboljon össze az űrből.”
Fura, mert pont előtte olvastam Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról c. könyvét. Látlelet mindkettő az emberiségről, ami sokszor nem is különbözik olyan nagyon egymástól, pedig a művek között majdnem 70 év van!
Nagyon gyanús, hogy Steinbeck: Arthur király-ához hasonlóan itt is egy befejezetlen művel állunk szemben. A 81-es Innen és túl c. kiadás szintén tartalmazza Holdbéli Dávid itt is olvasható földi meglátásait és kalamajkáit – kiegészítve más történetekkel…
Van benne néhány egészen jó meglátás! :D Egy olvasást mindenképp megér! :)
Elég egyedi ez a könyv, van itt minden, amit az író gondol rólunk emberekről, amit Holdbéli Dávid nem rejt a véka alá és ki is mondja minden köntörfalazás nélkül. Azt gondolnánk, hogy már idejét múlt, de valahogy mégse, az ember és a maga által teremtet világának boncolgatása valahogy mindig aktuális, és mindegy hogy a múltat vagy a jövőt vesszük górcső alá.
Nem mondom, hogy világmegváltó mű, de egyszer tényleg érdemes elolvasni, érdekes ahogy bemutat minket embereket.
Népszerű idézetek
Az is fontos, hogy a gyereket nyájjá préseljék össze más gyerekekkel, hisz ha szabadon nevelik, nem lehet belecsöpögtetni a vetélkedés, verekedés, árulkodás, hazudozás, gonoszkodás, tolvajlás, rászedés, hatalmaskodás, képmutatás, durvaság ösztöneit. Gyűljenek csak rakásra, a ravasz lopja meg a bámészt, az erős verje meg a gyöngét, a gonosz üljön a jóhiszemű fejére, a durva sértse vérig a finom lelkűt, az agyafúrt csapja be a hiszékenyt, a nagyszájúnak legyen közönsége, aki előtt hazudozhassék, tömjék meg egymás kis tüdejét porral mindaddig, míg meg nem jelenik a tanító, aki néhány pofonnal csendet teremt, ez a csend azonban az elkeseredés, a düh, a fondorkodás, a bánat és megaláztatás csendje, kényszerbéke két hadjárat között, amikor a tanító és a könyv az úr a srác fölött.
Aki nem hajlandó a felnőttek rabszolgájává rendelni magát, azt kikiáltják rossz gyereknek, Max und Moritznak, Struwelpeternek bélyegzik, kenyérbe fogják belesütni, haja bozóttá, körme méteresre nő. A legtöbb gyerek beugrik ezeknek a fordított tündérmeséknek, de nézzük csak meg a nagy utazóknak, kezdeményezőknek, felfedezőknek, az emberi haladás nagy munkásainak életrajzát, többnyire haszontalan kölykök voltak, gyerekfővel azt csinálták, amit akartak, s így érték el, hogy felnőttül is csak a bennük élő ideálnak engedelmeskedtek – a társadalom ellenére, ám hasznára. Képzeljük el, mi lett volna a kis Názáretiből, ha otthon marad az anyja szoknyáján ülve! Legjobb esetben falusi műasztalos.
Szeretkezni az ember rendesen fekve szokott, egy hím, egy nőstény egyidejű részvételével. Ha ugyanezt függőleges helyzetben keringve, topogva, szökellve mímeli, azt mondják rá, táncol. Fejlettebb kultúrákban, mint a meztelen négereknél, az indiai vagy görög-római időkben, a tánc látványosság, széthulló társadalmakban testgyakorlat.
A játék egyrészt menekülés a pelenkaszagú engedelmesség világából a képzelet korlátlan mezejére, másrészt a jövendő élet begyakorlása. A felnőtt, ezt jól tudván, nem hagyja a gyereket a maga módján játszani, nem engedi feltalálónak, felfedezőnek lenni, hanem már készen kezébe adja későbbi rabszolgasága jelképeit, tárgyait és eszközeit: a fiúnak csákót, kardot, puskát, ólomkatonát, leánynak bábut és főzőcske-edényecskét.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Tóth László Tibor: Nevető város ·
Összehasonlítás - Leleszy Béla: Az Opálsziget ·
Összehasonlítás - Szabó Illés: A tizedik hónap ·
Összehasonlítás - Szemán Zoltán: 301 84% ·
Összehasonlítás - Karczag György: A csillagok szeme ·
Összehasonlítás - Tábori Róbert: Az élet folytatásokban ·
Összehasonlítás - Rónaszegi Miklós: Az ördögi Liquor ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: Egész az északi pólusig 80% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Csillagok szikrái 96% ·
Összehasonlítás - On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál 95% ·
Összehasonlítás