Apám ​kakasa 28 csillagozás

Lackfi János – Vörös István: Apám kakasa Lackfi János – Vörös István: Apám kakasa

Régi ​verssorok: ott csörögnek, ott zörögnek a gyerekkobakokban réges régóta. Valósággal belénk nőttek, szeretettel ízlelgetjük, dédelgetjük őket, nélkülük nem lennénk azok, akik vagyunk. Közben a gyerekek felnőnek, gyerekeik lesznek meg unokáik, de a fejükben, meg még a gyerekeik és unokáik fejében is egyre ott visszhangzanak, keringenek, röpdösnek azok a bizonyos foszlányok. Az egyik hang ezt mondja: „este jó, este jó”. A másik ezt: „nagy bánata van a cinegemadárnak”. A harmadik emezt: „süt a pék, süt a pék”. Esetleg: „alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom”. Netántán: „este van, este van, ki-ki nyugalomba”. Továbbá: „volt egy fakatona”. Meg aztán: „aludj el szépen, kis Balázs”. Kezdődhet így a mese: „volt egyszer egy iciri-piciri házacska”. De indulhat kérdéssel is: „ismeritek Bors nénit?”, vagy: „Laci, te, hallod-e?”.
Az ilyen „örökzöld” verseket szinte mind megtaláljuk ebben a válogatásban. Ám mi lenne, ha ezek a dalok, mondókák, történetek ma íródtak volna, egy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Libri, Budapest, 2015
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155501029
>!
Noran, Budapest, 2009
154 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632830094 · Illusztrálta: Molnár Jacqueline

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

>!
Dora_Elizabeth P
Lackfi János – Vörös István: Apám kakasa

Húgomnak érettségi tétel volt ez a kötet elemzése, így ismerkedtem meg ezekkel a versekkel. Szerintem nagyon jó verseket választottak ki az átdolgozásra, közismerteket, már csak azért is gondolom ezt, mert a legtöbbet jómagam is ismerem, holott nem vagyok nagy versolvasó.
A szerkesztés páratlan, jó ötlet volt az eredeti verset is odatenni. (Bár az illusztrációk nagyon furák.) Nem mindegyikre jöttem volna rá egyébként az eredeti nélkül. Hiszen valahol több versszakot írt hozzá valamelyik költő, a téma pedig legtöbbször eltérő az eredetitől, az átiratok modernebbek, ami szerintem nem feltétlen gond. Fiatalossá tették a verseket, és szerintem egy kisiskolást akár ez jobban le is köt, mint a régi. Mármint úgy értem, hogy ezekkel egy kicsit buzdítani akarják a gyerekeket a versolvasásra. Persze, nem mondom, hogy a régieket ne ismerjék meg a gyerekek, de egy lakótelep leírása talán közelebb áll már a mai gyerekekhez, mint a tizenkilencedik századi versek. Nyilván utóbbiak még mindig sokkal szebbek, ugyanakkor gyerekszemmel ezek az átiratok könnyebben megfoghatóvá válnak szerintem, megszerettetik a fiatalokkal a versolvasást, ami pedig egyenes út lehet a régi versekhez is szerintem. Már amelyik, némelyiket nem biztos, hogy tíz éves kor alatt elolvastatnék egy gyerekkel.
No de! Azért fél csillag így is lecsúszott, sokat nagyon szerkesztettnek éreztem, párat pedig nagyon-nagyon modernnek, ami már túlmutatott az ingerküszöbömön. Bevallom, volt olyan is, amit be sem tudtam fejezni. Azokat a verseket szeretem, amin érződik a spontaneitás. Olvasás közben azt érezzem, hogy itt a rímek csak úgy jöttek, nem állt meg a költő gondolkodni, mi is rímel a fenti szóra.
Főleg azok az átiratok tetszettek, amik igazán dallamos versből születtek, például Weöres Sándor műveiből, amiket egyébként is szeretek, és az átiratok is jól sikerültek szerintem.
Összességében nagyon ötletesnek találom, kisiskolásoknak pár verset szívesen megmutatnék, persze az eredetit sem hagynám ki. A dallamosakat vagy azokat, amiben a szavakkal játszanak inkább, pedig még kisebb gyerekeknek is felolvasnám.

>!
Margarita
Lackfi János – Vörös István: Apám kakasa

Akinek volt/van/lesz gyereke, és az olvasósfajta népséghez tartozik, mit mi, molyok, az mind ismeri azokat a klasszikusnak mondott gyerekverseket, amelyek alapján a kötet parafrázisai készültek. Lackfi János és Vörös István követték el őket, s mondhatom gyöngyszemek egytől-egyig.
A dolgozómban csináltunk is jópofa kitalálósdit kisebb-nagyobb gyerkőcöknek. A feladvány a Vörös és/vagy Lackfi költemény volt, s ki lehetett találni az eredetit.
Zseniálisak, de csak a klasszikusokat ismerve ütnek nagyot.

2 hozzászólás
>!
tubipora
Lackfi János – Vörös István: Apám kakasa

A könnyes nevetés garantált…de magasabb polcra kell tenni a gyerekek elől, különben biztos nem az eredetieket tanulnák meg:)

>!
DJutti
Lackfi János – Vörös István: Apám kakasa

Nagyon szuper, hogy a klasszikus művekkel szembekerülnek a kortárs megfelelőik, új kedvenc könyvem.:)

>!
Carmilla 
Lackfi János – Vörös István: Apám kakasa

Szerintem túlértékelt könyv… Persze, a gyerekeknek és az anyukáknak biztosan tetszik, de sajnos, egyáltalán nem olyan jó versek ezek. Többségük inkább izzadságszagú és erőltetett, olyan cikis kínrímekkel, hogy komolyan zavarba jöttem mikor elolvastam, és újra, sőt hangosan el kellett olvasnom, mert nem hittem a szememnek/fülemnek, hogy ezt így… És még csak nem is azokról a kecske-rímekről van szó, amelyekről érzed és tudod, hogy direkt ilyen bénák, mert pont attól viccesek, sajnos, nem! Én az ilyen rímpároktól sírni tudnék: utca-csutka, körönd-köbön, templom-folyton, Libegőre-levegőben stb. Ezek már gyerekkoromban is zavartak, mert éreztem, hogy ez így sántít! És mivel mindig ott vannak az átiratok mellett az eredeti költemények, még látványosabb, hogy azok mennyivel jobbak! Hiába a korszerű hangnem, a sok modern jópofaság; a számítógép, mobiltelefon, a márkanevek szerepeltetése, ha közben meg formailag ennyire gyengék a versek!

>!
csajszi124
Lackfi János – Vörös István: Apám kakasa

Egyszerűen szenzációs! Egy főiskolai órai vizsgára készültem, amiatt kellett Lackfitól és még sok mástól olvasnom 1-1 verset, de ezt nem tudtam csak úgy otthagyni egy vers után! Lehet, hogy van, aki megbotránkozik, amikor látja az Anyám tyúkja, vagy akár a Mama egy átírt változatát, de én nem tartozom közéjük. Imádtam!!


Népszerű idézetek

>!
imma A+P

Lackfi János
Zsiráfom

Van nekem egy
hosszúnyakú,
afrikai
zsiráfom,
száz foltot varrt
rá a mamám,
mert mindenhol
kirágom.

Hogyha nyakát
átölelem,
mászok rajta
felfele,
a szomszédnak
integetek,
nem lát többet,
ég vele!

114. oldal · Vörös István

Kapcsolódó szócikkek: zsiráf
2 hozzászólás
>!
Uzsonna

Parabola, parabola
antenna,
nézzünk tévét
éppen ma!
Parabola, parabola,
futballmeccs,
lassított gól,
sípcsont reccs!
Parabola, parabola,
sminkreklám.
Bőröd fittyed?
Kend ezt rá!
Parabola, parabola,
bankrablók,
lő, fut, robban,
légből lóg.
Parabola, parabola,
popcsillag,
rázós ritmus
popsidnak.
Parabola, parabola,
antenna,
űrlény caplat
álmodba!

Parabola

>!
Margarita

Adjon az Isten
jókedvet,
ne kelljen soha
sót enned,
többet, mint amit
te szórnál,
a bőség sajnos
deformál.
Adjon az Isten
kalácsot,
fonottat, s kötött
virágot,
villanyt a gépbe,
CD-be,
írhass és olvass
zenére.
Adjon az Isten
szerencsét,
úszáshoz széles
medencét.
Ami üres, az
beteljen,
aki hever, az
heverjen.
Ami volt eddig,
maradjon,
legyen muskátli
a gangon.
Válaszra kérdést
Ő küldjön,
s kétely széjjel
ne dűljön.
Adjon az Isten
holnapot,
ne egy-két évet,
jó nagyot.
Míg a gyerekkort
lezárod,
biztos, hogy akad
barátod.
Neked a kérés
nagy szégyen,
adjon úgy is, ha
én kérem.

123. oldal, Vörös István: Karácsonyi levlap

7 hozzászólás
>!
Margarita

Józsika, Józsika csápol,
frászkarikán hegedülget,
répapüré dala csendül,
fancsali dob hasa dülled.

Józsika, Józsika bokszol
hasba püfölve a Holdat,
az heherész, puha gombóc,
fény-keze visszapofozgat.

Józsika, Józsika majszol,
tök tuti mézzel a hagyma,
sajtos eperfagyin ikra,
s kell csokiöntet a babra.

Józsika, Józsika alszik,
fortyogi katyvasz az álma,
zöld egerek, lila macskák:
tömve szöszükkel a párna.

22. oldal, Lackfi János: Kölyök

>!
Margarita

Ó, ha metró volnék,
lefékeznék,
sötét alagútban
elmerengnék.
Minden este
visszhangzó garázsba,
betolatnék
a hideg rámpára.

Ó, ha troli volnék,
úgy suhannék,
minden sétálóra
vizet vernék.
Nyári este
fehér neonfényben
elcsitulnék
a remiz mélyében.

Ha villamos volnék
a körúton
végigsiklanék a
villanydróton.
Jaj, a sínről
le sohase térnék,
nem is kéne
nekem várostérkép.

31. oldal, Vörös István: A busz éjjeli éneke

>!
Margarita

Bicajom Shimano, nem más,
mutatom, ki a jó bringás.
Farolok, tekerek, pörgök
lesik a nyavalyás törpök.

Emelem kezemet égnek,
kerekem emelem, tépek.
Julikám idenéz énrám:
kicsikét meginog bringám.

5. oldal, Lackfi János: Bicajom Shimano, nem más...

Kapcsolódó szócikkek: kerékpár
>!
Margarita

De szeretnék korán kelni,
Sóskával spenótot nyelni,
Jégeralsót, sapkát venni,
Szülői szidást viselni.

Amíg nekem prédikálnak,
Felveszem jégergatyámat,
Így aztán fű-fa láthatja,
Milyen frankó jégergatya!

Nem is veszek rá más gatyát,
Utca hosszat mutogatják!
Félrecsapom majd a sapkát,
Hej, boldog boldogtalanság!

8. oldal, Lackfi János: De szeretnék korán kelni...

>!
Margarita

Ej, mi a szösz, kakas szaki,
csak nem a szobában lakik?
Megzakkant tán az öregem,
s beengedi ide nekem?

Ide repül, oda kotor,
tele önnel minden bokor,
bár nincs is bokor a házban,
s a kakast se kell magázzam.

Kukorékolsz, mint az ágyú,
az agyunk is belelágyul!
Mint a postás a levelet,
padlónk telepecsételed!

Becsüld meg magad, öregem,
mert hát úszni nem tudsz te sem,
s ha levesben kötsz ki végül,
tarajod is belekékül!

Macska, téged arra intlek,
ne lépj túl bizonyos szintet!
Kakasnak erős a csőre,
vagdos vele nyakra-főre.

Láttam már félszemű kandúrt,
biztosítlak, jól elrandult!
S ha a harcban nem nyuvadsz ki,
hát apám fog agyoncsapni!

112. oldal, a kötet címadó verse, Lackfitól

>!
Margarita

Megy az Audi földúton,
kőhöz koppan alja,
nagy a kocsi, a sofőr
még nagyobbnak tartja.

Gondolkodni, ha vezet,
nem épp könnyű munka.
Észreveszi, hogy be van
a motorház nyomva.

Kipattan a kocsiból,
és telefonálgat;
a szerelő nincs otthon,
de így mégse járhat.

Bokor alá beparkol.
Mi más telne tőle?
És egy rongyot terít a
motorháztetőre.

107. oldal, Vörös István: A földúton

>!
Margarita

Hallgat a város,
csöndje hatalmas;
hajnali 5-kor
bent a körúton
üget a szarvas.
Szimatol, szaglász,
áramot érez,
szarva felér a
nagy vezetékhez.

Hallgat a város,
csöndje hatalmas;
sínek közt üget,
nyomon a farkas.

Álmos a város,
semmit se vesz be.
Csörög az óra,
zöttyen a reggel:
ura a fej a
lehetségesnek.

124. oldal, Vörös István: Hallgat a város, 1-3. versszak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Varró Dániel: Akinek a lába hatos
Harcos Bálint: A csupaszín oroszlán
Kovács András Ferenc: Hajnali csillag peremén
Balázs Tibor: A fogfájós vaddisznó
Varró Dániel: Szívdesszert
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Varró Dániel: Bögre azúr
Z. Németh István: Epercsutka, fagombóc
Romhányi József: Szamárfül