„Antológiát szerkeszteni egyrészt nagyon kedves feladat, mert annyit jelent, hogy hónapokon át nyugodt lelkiismerettel játszadozhatunk azzal, amit talán a legjobban szeretünk a világon, a versekkel – de másrészt nagyon hálátlan feladat is, mert minden bíráló külön kívánságlistával veszi kézbe a kötetet, és saját ízlése alapján felveti a kérdést: miért éppen ez a vers van benne az antológiában, és miért nem inkább amaz” – írta Szerb Antal az 1944-ben megjelent, azóta több kiadást megért legendás antológiájának bevezetőjében. Akkora arra biztatta olvasóit, alkossák meg saját kapcsos könyvüket, gyűjtsék egybe mindazokat a verseket, amelyeket az ő válogatásából hiányolnak.
Lackfi János költő-műfordító, egyetemi oktató arra vállalkozott, hogy a Szerb Antal utáni évtizedek lírájának alakulását is figyelembe véve kiválaszt újabb száz verset, amely mai, közös „kapcsos könyvünk” alapja lehet. A válogatás során ugyanazt az önfeledt örömöt és ugyanazokat a kétségeket élte meg, mint… (tovább)