Lackfi János (szerk.)

Mi ​van? 96 csillagozás

Lackfi János (szerk.): Mi van?

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A művek szerzői: Lackfi János, Pion István, Ayhan Gökhan, Mécs Anna, Izsó Zita, Kemény Gabriella, Bendl Vera, Kalocsai Bálint, Véssey Miklós

Tartalomjegyzék

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2019
98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822230

Enciklopédia 2


Kedvencelte 7

Most olvassa 5

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Molymacska>!
Lackfi János (szerk.): Mi van?

Érdekes találkozás volt ezzel a POKET-tel. Először csak annyit tudtam róla, hogy novellákról lesz szó, aztán az automatánál megláttam ezt a neon sárga, rikító borítót, majd pedig kézbe fogva érezhettem, mennyire rövid, mennyire apró kis zsebkönyvecske. Még a Hajnóczy kötetnél is kisebb, a borítója is papír, olyan aprócska, mégis annyira… modern.
Minden ami a kötetben van, hangsúlyozza a modernitást (véleményem szerint). A rikító, figyelemfelkeltő borító, a cím ennyiszer való ismétlése (ahány író írt a kötetbe), a rövidsége, a tömör, egyszerű, villanásnyi történetek. Erről szól ez a kötet, és olyan témákat feszeget, hol innen, hol onnan, amely a modern korra, a 21. századra jellemzőek. Nagyon sokféle történetet láthatunk, fiatalabb és idősebb személyek történetét, nők és férfiak, írók, művészek, de átlag emberek életét is, akik mégis valamiben, akármiben vagy bármiben kiemelkednek a többi ember közül. Vagy talán pont, hogy nem, mert akármelyikünk története lehetne a lapokon. Talán erről a szól a kötet úgy igazán…

Az alábbiakban pedig a novellákról írnék néhány sort egyenként:

Lackfi János: Mi van? Nagyon ütős előszó, mondhatom. Teljesen jól leírja a kötetet, megalapozza a hangulatot, miközben kérdéseket vet fel az emberben, és próbálja az olvasót gondolkodásra késztetni: hol áll ő, mit szeretne csinálni, mi az amire vágyik? A kötet némely aspektusában szerintem akár az önismeretben is segíthet, rátalálni az ember útjára azáltal, hogy más útja hasonlít a mienkre.

Pion István: Emberünk (Süveg Márk Saiid) Első novellának kicsit erős, sőt néhol elrettentő. Amikor olvastam, picit lemondtam erről a novelláskötetről, mert azt hittem, ennyire elvont lesz végig, és ennyire… furcsa. Ez a novella elég furcsa minden szempontból, de közben mégis van benne valami elgondolkodtató: a helyünk keresése a világban, a felfedezés, a különféle rituálék próbája. Nagyon erős novella, de közben nagyon furcsa is.

Lackfi János: Körkapcsolás (Vecsei H. Miklós) Az első novella után jött még egy furcsa novella, bár ez a novella nem úgy furcsa, mint az első volt. Ez egy metaforákra épülő novella, ami érzéseket ad, olyan érzéseket, amelyeket mindannyian átéltünk így vagy úgy. A legfontosabb témája nem is csak a kapcsolat, hanem a kapcsolatok megváltozása, hogyan alakult át minden az előző korokhoz képest. Érdekes volt, ahogyan bemutatta az értékeket, némelyeket akár egymással szemben is állítva. A novella pedig, címéhez méltóan egy kört ír le, egy hatalmas, de fájdalmas kört. A végére nagyon szomorú lett emiatt, de így volt teljes.

Ayhan Gökhan: Tetovált konyha (Serényi Zsolt) Nagyon érdekes volt a felvetés, hogy nem csak olyan történeteket olvashatunk, amikben művészek szólalnak meg, hanem olyanok is, akiknek másféle az életútjuk. Különleges volt a történet, hogy egy szakács szólalt meg, követhettük az életét, az apró spiritualitást, az egyszerűséget, miközben darabokból, apró részletekből állíthatjuk össze a szakácsművészet alapjait. Az előző két kissé furcsa és mély novella után ez az egyszerűbb, sodró lendületű novella igazán felüdülés volt.

Mécs Anna: Tikitó életre kel (Szőke Gábor Miklós) Szép történet érzésekről, és valami új kialakulásáról. Nagyon jó volt, hogy láthattuk, mennyi rossz és nehéz érzés szülte meg ezeket a hatalmas és talán mondhatjuk, néha félelmetes szobrokat. Szép volt, ahogy nem csak Tikitó, de a többi hatalmas szobor is elkezd életre kelni a lapokon. Nagyon szép, érzékletes leírások voltak benne, így a novella végefelé úgy éreztem, én már láttam ilyen szobrot: kiderült, tényleg, méghozzá nem is egyet, de többet is. Nagyon örülök, hogy össze tudtam kötni a hatalmas kutyafejet egy arccal, egy személlyel, aki alkotta azt.

Kalocsai Bálint: Lélekmarket (Puzsér Róbert) Talán ez volt az egyik legjobban átérezhet novella, amelyben mindenki kicsit megtalálja magát. Onnantól elkezdve, hogy az emberben nagy a társadalmi nyomás, hogy dolgozni kell, és a kapunyitási pánik, hogy hogyan induljon el, hogy szeretne dolgozni, de nem tudja hogyan, vagy csak nem érzi úgy, hogy ez a fajta munka lenne övé. Aztán ott vannak az állásinterjúk, a rémes problémák, az egyáltalán nem emberbarát helyek. Aztán új állás, félreértések, igazságtalanságok. Újrakezdés.
Közben a novella rámutat sokkal konkrétabb dolgokra is: hogy egyes helyek mennyire emberölőek, mennyit ártanak a szociális kapcsolatoknak, vagy az embernek magának, hogy egy rossz munka mennyit árthat, mennyit veszíthetünk, ha megöljük a lelkünket. Nagyon átérezhető novella: a hangulata nagyon nyomott, a magyar rögvalósághoz kötött, de mégis nagyon jó novella.

Véssey Miklós: Levegőt! (Péterffy Lili) Szerintem ez volt a legjobb és legmegindítóbb novella is a kötetben. Több szemszögből láthatjuk az alapproblémát, melyben valahogy senki sem jön rá, hol a valódi hiba.
Ebben a novellában benne van minden, ami a 21. századi fiatalok (tinik) életét veszélyezteti: az influencerkedés, a bálvány, aki rossz példát mutat, és a bálvány, aki szintén csak valakit követ, miközben pörög a nézettségszámláló, csak minél magasabb legyen, live-oljon mindenki, arra mennek az emberek. Közben pedig a testképzavarok, a rohamok, problémák, csalódások. Életveszély. (még akkor is, ha a novellában írt divathullám teljesen légből kapott. Valószínűleg a mostani divathullámok pont ennyire elszálltak lehetnek az idősebb korosztálynak)
A legszomorúbb mégis a vége: az egymásra mutogatás, a probléma fel nem ismerés, a probléma hárítása, miközben belekerül a család is a social media spiráljába. Ők sem lesznek különlegesebbek, mint a lányuk…

Izsó Zita: Körsvenk a kilátóból (Kemény Zsófi) Ez a novella számomra picit semmilyen volt. Egy érzést akart átadni, az ismeretség, és mégis ismeretlenség érzését, a szorongást, és a kifelé való megjátszást. Mindennapi történet, mégis talán pont ezért picit átlagosra sikerült (bár talán a ki nem mondott szavak, a sejtetések is pont olyan erősek lehetnek benne, mint a fő mondanivaló spoiler )

Kemény Gabriella: Fénykeresők (Szűcs Levente) Elég extrém, furcsa történet, ha belegondol az ember. A semmiből építkező sztárok elég gyakoriak, itt mégis valami nagyon emberközeli történetet olvashatunk. Minden aspektusa már ismert, más történetekben előforduló momentum volt, mégis ez a történet az egyik legszemélyesebb a kötetben, hiszen apróságokat, árnyalatokat, színeket mutat meg számunkra. Nagyon tetszett a részletgazdag leírások, nem csak a lakás, de az élethelyzet, az érzés leírása is.

Lackfi János: Bevállalás (Benkő Fruzsina) Lendületes novella. Ez írja le legjobban ezt az írást. Lendületes, mintha csak ebből táplálkozna, hogy minél többen tudjanak, segítsenek, és cselekedjenek hasonlóan. Lendületes, mert el akar végezni valamit, világmegváltást, meg mindent.
Közben pedig egy komoly problémáról szól: az erőszakról, az alkoholizmusról, a lemaradottságról, és mégis a lehetőségről és az összetartásról. Nagyon kemény novella, mely bár stílusban nem fogott meg (sőt, kicsit számomra túl sok is volt), tartalmában egy szomorú, de zseniális olvasmány volt számomra.

Bendl Vera: Valaki gyönyöre (Perintfalvi Rita) Érdekes novella, a vallásról és a modern kor értékrendjéről. Kicsit mintha ez a kettő szemben állna egymással, de közben mégsem, hiszen összeegyeztethető, csak kellő rugalmassággal. Mégis a novellában láthatjuk, hogy egy éppen érő, testét felfedező tinédzser hogyan gondolkozik az érintésről, a szerelemről, de közben a vallásról, a tanításokról is. Nagyon érzékletes volt, és számomra különleges is, hiszen nem vallásosként nekem ez a kor teljesen másmilyen volt (bár végső soron mégis kicsit hasonló).

Kemény Gabriella: Küldj egy tüzet! (Farkas Franciska) A kötetben egyértelműen ez a legprovokatívabb novella (pedig szerepel benne Puzsér is! ez azért nagy szó). A novella próbál arról írni, hogy milyen szép a nyelvünk, hogy mennyire választékos, és hogy a modern korral, és emojikkal mennyire elkorcsosul. Bár egyrészt egyetértek vele, hogy egyes részekben az egyszerűsödés káros, a fiatalok érzelmi ki nem fejezése pedig még nehezebb kérdés, mégsem a totális tiltást érzem a legjobbnak. Nem letiltani kell az embert (fiatalt) az emojikról, inkább a régi értékek mentén együtt élni vele (használják, de tanulják meg az érzelmeiket is kifejezni). Sokan, főleg a művészek, irodalmárok, biztos, hogy ezt a novellát az egekig fogják magasztalni, számomra mégis egy nagyon negatív érzés volt olvasni.

Lackfi János: Az élők világa (Mihalik Sarolta)Számomra nagyon különleges volt, hogy az életről szólt. Az életről, annak megbecsüléséről, és az értelmének kereséséről is. Hihetetlenül szívszorító volt átérezni a főszereplő „szenvedéseit”, ahogyan újraéleszt, ahogyan küzd, és ahogyan senki más nem akar neki segíteni. Ő mégis küzd, próbálkozik, hiszen egy életről van szó, akkor is, amikor már „csak” a sajátjáról. Hihetetlen küzdelem, hihetetlenül hatalmas, sodró érzelmek. Szomorú, de mégis pozitív kicsengésű novella.

Kalocsai Bálint: Merre? (Szirmai Gergely) Ez a novella is (Puzsérhoz hasonlóan) nagyon életszagú volt, mely egy konkrét élettörténet (részt) mesélt el. Egy kezdetet, egy próbálkozást, egy kapu nyitást, egy elképzelést. Nagyon tetszett benne, hogy láthattuk, nem minden egyszerű és könnyű a kezdetekkor, és hogy nem minden megy elsőre. Tanulni is kell hozzá, képezni magad, kíváncsinak lenni. Nagyon tetszett, kellemes olvasmány volt.

Mécs Anna: Hogy ne egyedül legyek egyedül (Ott Anna) Egyedi novella, hiszen egy live formájában láthatjuk a történetet, ahol a főszereplő meséli a személyes dolgait, problémáit. Egyrészt láthatjuk ennek a formának a hatására, hogy milyen is a modern kommunikáció, a live, hogy mindenkit elérhetünk, de nem csak a mi közönségünket, de mást, oda nem illő személyeket is.
Közben pedig szól egy problémáról is: a magányról, a családi problémákról, de ugyanúgy a munkában a túldolgozásról, túlhajtásról, és arról, hogy az embernek igenis kell a feltöltődés, érzelmileg is, és szellemileg is. Nagyon modern mindenképpen, és a legmodernebb, legaktuálisabb problémákat fogta meg.

Véssey Miklós: Restart (Lékai Máté) A novella kezdetben egy egyszerűen csak a felnőtté válásról szól. A nehézségekről, az apahiányról, mégis az örökké emlékezésről. A sportról, a gyakorlásról, próbálkozásról, a sikerekről és sikertelenségekről. Nagyon tetszett, hogy egy ilyen történet is helyet kapott a kötetben, melyben a fő szerep a sporté, apáról fiúra hagyományozódó játéké.
A végén pedig kapunk egy csavart, egy elképzelt jövőbeli disztópiát, ami borzalmas, szörnyű, de valósnak ható hatásaival érzelmileg mélyre húz. Nagyon jó benne, hogy tényleg valósnak hat, hogy félelmetes, hogy akár tényleg, valamikor ez lehet a jövőnk. Hátborzongató írás.

Így végszónak talán azt mondhatom, hogy a novelláskötetre jellemző a modernitás mellett az érzelmek megragadása, a rettentő jó leírások, egyedi stílusok, valami különleges megmutatása. Mindenképpen csak ajánlani tudom ezt a kötet, fiatalabbaknak és idősebbeknek is: fiataloknak, mert akár a saját problémáikat is láthatják a lapon, míg idősebbeknek, hogy megértsék, vagy csak próbálják megérteni az ifjú generáció problémáit.

2 hozzászólás
Mircsi>!
Lackfi János (szerk.): Mi van?

Annyira pozitív voltam ezzel a könyvvel, mert olyan szép sárga, mert az előszó nagyon tetszett, meg elolvastam a Szirmai Gergős és Perintfalvi Ritás sztorit (mivel ők tudom, kik).
Aztán csalódás… Egyrészt nagyon hiányzott nekem legalább pár sor arról, hogy mégis kik ezek az emberek? Meg mi itt egyáltalán a koncepció? Emberek történeteit más megírja. De milyen történeteiket? Mert hogy nem a saját velük megtörtént valóságot, az biztos… Meg mi akar ez lenni? Hát ilyen szempontból valóban találó a cím, az egész totál káosz nekem, és mi van…?

Volt persze pár szuper írás is, az újraélesztős érintett meg a legjobban, meg Szirmai és Puzsér sztorija.

Cukormalac>!
Lackfi János (szerk.): Mi van?

Nagyon sokáig négy és felet szerettem volna adni, de aztán eszembe jutott, hogy hát azért volt olyan írás is, ami nem adott különösebben sokat, legalábbis nem többet a tényleg földhöz vágó, belém maró és szívbe markoló novelláknál, úgyhogy lett négy. Pedig először nem is akartam értékelni, ugyanis a szerzők közül talán csak Lackfit ismerem igazán, az alanyok közül meg Vecsei H. Miklóst és Puzsér Róbertet, szóval mikor megláttam a kötetet, úgy néztem mint Kőhalmi Zoltán a szovjet Óz-feldolgozásra hajazó gyerekjátékra: ezek kik?

Mindenesetre nem volt annyira rossz élmény, leszámítva a lájvolósat. Az nagyon megviselt, pedig nincs hozzá túl sok közöm. Na jó, igazából semmi. Hála az égnek!

Egyébként az eddig ismeretlen szerzők nagyon megleptek azzal, mennyire profi szövegeket képesek alkotni. Úgyhogy ebből a szempontból le a kalappal, tessék olvasni huszonévesek!

>!
Sztalker Csoport, Budapest, 2019
98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155822230
sebzek>!
Lackfi János (szerk.): Mi van?

Rögtön kezdem a pozitívummal:
Véssey Miklós: Levegőt! (Péterffy Lili története) nagyon megfogott. Sikerült eltalálni a tökéletes formát, amin a történet végén csavartak még egyet. Milyen jól tették! Bravo! A zárás kapott még egy külön dimenziót, és ezzel maradandó lett.
A többi novella pedig… Hát. Rosszabb a borzalmasnál: közepes. Esetleg egy kicsit érdekes. Rövidek, és érzésem szerint hiányzik belőlük a dráma. Nyom nélkül suhantak át rajtam. Meg aztán ott volt Lackfi is. Menő akart lenni, de csak az erőlködés sütött le az írásokról. Azért az egy novelláért viszont megéri kölcsön kérni.

Lenke_M>!
Lackfi János (szerk.): Mi van?

Szerintem ebben a kötetben mindenki megtalálja a neki legjobban tetsző, az ő modern problémáját feldolgozó novellát. Én is megtaláltam.

Keissye>!
Lackfi János (szerk.): Mi van?

Fantasztikus novellás kötet. Nagyon mai, tanulságos. Minden fiatalnak kötelező darab!

H_Reni>!
Lackfi János (szerk.): Mi van?

Na mi van? Ebben a könyvben nagyon sok minden, csupa érdekes, megrázó, meg elgondolkoztató novellával. A végén még tényleg megszeretem ezt a műfajt. Természetesen nem mindegyik tetszett egyformán, miközben voltak zseniális darabok is. Nagyon sokféle embert, rengeteg egyszerre hasonló és nagyon különböző értékrendet mutat be, az élet értelmezésének és a világlátásnak millió arcát, ablakát. Pont olyan tökéletlen és zseniális, pont olyan sokszínű, amilyen a világ, és mi emberek. Engem összességében meggyőzött.

Drahota_Eszter>!
Lackfi János (szerk.): Mi van?

Ahogy haladtam a novellák olvasásával, annál jobban tetszett meg az egész kötet és az egyes novellák.
Vegyes érzésekkel kezdtem neki a könyvnek. Értettem mit akar a POKET csapat ezzel a kötettel, hiszen erre az évszázadra igazán ráfér az, hogy feltegyék a kérdést MI VAN? Mégis először nem tetszett, túl erőltetettnek éreztem, de aztán egyre jobban megérintettek a történetek.
Külön történetek, mégis valahogy nagyon egybe illik.

theodora>!
Lackfi János (szerk.): Mi van?

Vegyes kis kötet lett a Mi van? Felvillant ismert vagy ismerős élettörténeteket – a szereplői sokfélék, valamelyik érdekesebb – valamelyik nem annyira. Volt ahol a sztori érdekelt, de a stílus nem tetszett (Bevállalás).
A kedvenceim: Levegőt, Az élők világa, Küldj egy tüzet, Merre? (mert bírom Szirmai Gergőt :)).

bazsike>!
Lackfi János (szerk.): Mi van?

Ajándék dedikált könyv ez a könyv egyik ifjú szerzőjétől. Kíváncsian vettem kézbe, bár az apró betűk miatt nehezen olvasom a poketeket. Úgy érzem az írások adtak egy képet, egy érzést, benyomást inkább az alanyaikról. Az általam ismertekről mindenképpen találót. Valóban intenzív novellák ezek, nem könnyű olvasmányok, illetev annyira bonyolultak, mint azok akikről szólnak. Lehet gondolkodni, kérdéseket felvetni, válaszokat keresni. Ez pedig a jó történetek jellemzője. Néhány azért nekem hatásvadásznak tűnik. A korom miatt pedig jól jött volna egy pár szó bemutatás a szereplőkről, így nem kellett volna utánanéznem. Vagy éppen ez volt a cél?


Népszerű idézetek

csucsorka IP>!

"Nem mindig tanácsot kell adni, néha csak egy ölelés kell.
Megtanultuk, megtanultam, hogy abban van a gyógyulás, ha bizalommal fordulunk a barátaink felé. Mindenki elvan a saját szarságával: beszélni kell, ha azt akarod, hogy figyeljenek rád. Remélem, mindenkinek akad az életében legalább egy ember, akit megkérhet arra, hogy most akkor egy órán keresztül csak rád figyeljen, ne mobilozzon és ne szakítson félbe. Ilyenre mindenkinek szüksége van."

54. oldal, Kemény Gabriella: Fénykeresők (Szűcs Levente története)

14 hozzászólás
csucsorka IP>!

A dédnagymamák főztje legenda, ha elhiszem, valóság.
Emlékszem, dédnagymám főztje volt a legfinomabb. Az eltűnt dédnagymamaízt lépten-nyomon-fatányéron keresem, eddig még nem találtam, ha törik, ha szakad, a világ végéig és azon túl is elmegyek, az összes konyhát felforgatom, benézek az összes Michelin-csillag alá.

23. oldal, Ayhan Gökhan: Tetovált konyha (Serényi Zsolt története)

Kapcsolódó szócikkek: Michelin-csillag
norazambo>!

láttam, ahogy kisgyerekként a saját torzult formádon nevetsz, és láttam, ahogy a nagyanyád az öngyilkosságot fontolgatja, látom, ha tetszel magadnak, és azt végképp, hogyha nem, láttam, hogy úgy indulsz, hogy ő ma szeretni fog, és látom, ha előre látod, hogy ez csak fogni szeret, látom, ahogy az idő múlása kizökkent, látom, amikor elkeseredsz, mennyire egyedül vagy, és látom, amikor rádöbbensz, hogy nem vagy egyedül

12. oldal Pion István - Emberünk (Süveg Márk Saiid története)

dödölle>!

Édesapám sportújságíró, édesanyám szeretet.

Tetovált konyha (22. oldal)

csucsorka IP>!

Van kedvenc ételem, hogyne volna!
Paprikás krumpli, tölött paprika.
Bármikor, bármennyit, bármelyikből.
Hiszek az egyszerű ételekben.
Az vagy, amit megeszel.
Édesapám sportújságíró, édesanyám szeretet.
Hiszek a tiszta szívben.
Az vagyok, aki nélkülük nem lennék.

22. oldal, Ayhan Gökhan: Tetovált konyha (Serényi Zsolt története)

Chi>!

A kényelem butít, a lehetőségekhez való túl könnyű hozzáférés pedig hálátlanná tesz.

72. oldal

Keissye>!

Tényleg ez történt? Ne már! És hol voltam én akkor? Elhalt az agyam? Szabadságra ment?

58. oldal, Lackfi János: Bevállalás

1 hozzászólás
Keissye>!

Nincs mitől félni, mert nincs mit veszteni.

75. oldal, Lackfi János: Az élők világa

1 hozzászólás
adamolvas>!

Az van, hogy olykor megéri céltalannak lenni a cél megtalálása érdekében.

83. oldal, MERRE? - Szirmai Gergely története

Littlewhite>!

Különben is, a szorongás és a depresszió olyasmi, amit meg tud szokni az ember. Átöleli, amikor érkezik, mint egy régi barátot. Még mindig biztonságosabb helyen vagy, mintha tényleg élned kellene és szembenézned a korlátaiddal, mintha fel kellene vállalnod minden konfliktust. Rutinos szorongók, világfájdalommal teli hűtőből fagyit majszolgatva, Netflixezve: valami ilyesmi lehet a Millennial-szindróma kórképe.

Kemény Gabriella: Fénykeresők 52. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

100 szóban Budapest 2019
100 szóban Budapest 2018+
Mosonyi Aliz: Boltosmesék
Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde
Kirschner Péter (szerk.): 2x1 perces novellák
Stephen King – Joe Hill: A magas fűben / Teljes gázzal
Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok
Fekete István: Őszi vásár
Anne L. Green: Moszkvai csábító
Baráth Viktória: A főnök nagy napja