Mit csináljunk, ha unjuk a kaméleonunk színét? Tapétázzuk újra a falat, és ő majd alkalmazkodik! Ki az a maszatos szerecsen, aki életünkbe kis szerencsét belecsen? Hát a kéményseprő! Miért dobog Zsófi párnája? Hát mert apaszívet tettek bele. Miért látja borzasnak a világot Slimák, a forradalmár csigusz? Hát mert lobog a szeme a szélben. Hogyan vehetünk magántengert olcsón? Ha veszünk egy kagylót, abba eleve bele van építve. Miben különbözik a kulacs a kullancstól? Hogy az egyik csípősebb, mint amilyen vizes a másik. Miért hidegbajosak a felnőttek? Mert nyáron is hidegeskednek, ahelyett hogy örülnének a hűsségnek.
Ez a könyv tele van hasonló életfontosságú kérdésekkel és válaszokkal, melyek nélkül igazán nem élet az élet! Lackfi János ugyanis felkért negyven versköltő bácsit meg nénit, hogy csapják a fejükbe aranysityaknak a napot, hiszen akkor bármit megtehetnek. Ők aztán kötélnek álltak, és nagy bátran, negyvenféleképpen szét- és össze- és át- és teleírták a világot…
(tovább)
Mit csináljunk, ha unjuk a kaméleonunk színét? Tapétázzuk újra a falat, és ő majd alkalmazkodik! Ki az a maszatos szerecsen, aki életünkbe kis szerencsét belecsen? Hát a kéményseprő! Miért dobog Zsófi párnája? Hát mert apaszívet tettek bele. Miért látja borzasnak a világot Slimák, a forradalmár csigusz? Hát mert lobog a szeme a szélben. Hogyan vehetünk magántengert olcsón? Ha veszünk egy kagylót, abba eleve bele van építve. Miben különbözik a kulacs a kullancstól? Hogy az egyik csípősebb, mint amilyen vizes a másik. Miért hidegbajosak a felnőttek? Mert nyáron is hidegeskednek, ahelyett hogy örülnének a hűsségnek.
Ez a könyv tele van hasonló életfontosságú kérdésekkel és válaszokkal, melyek nélkül igazán nem élet az élet! Lackfi János ugyanis felkért negyven versköltő bácsit meg nénit, hogy csapják a fejükbe aranysityaknak a napot, hiszen akkor bármit megtehetnek. Ők aztán kötélnek álltak, és nagy bátran, negyvenféleképpen szét- és össze- és át- és teleírták a világot…
Kedves nullától kilencvenkilenc évesek, tessék bolyongani benne, tessék nyugodtan eltévedni és hazatalálni!
A kötet szerzői: Acsai Roland, Babiczky Tibor, Balázs Imre József, Békés Márta, Demény Péter, Erdős Virág, Farkas Beáta, Filip Tamás, Finy Petra, Garaczi László, Gáti István, Hárs Anna, Ijjas Tamás, Imreh András, Jász Attila, Kadlót Nikolett, Kiss Gabriella, Kiss Judit Ágnes, Kiss Ottó, László Noémi, Lengyel Tamás, Mátay Kata, Máté Angi, Mesterházi Mónika, Miklya Zsolt, Mile Zsigmond Zsolt, Molnár Krisztina Rita, Murányi Zita, Nyilas Attila, Petőcz András, Pion István, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Turbuly Lilla, Turi Tímea, Vass Tibor, Varró Dániel, Vörös István, Zorkóczy-Kovács Katalin
Az arcképek nagyon jók, de a többi kép is oké. A versek egyenetlenek, és nem mindegyik való gyerekeknek szerintem. A többségük vicces próbál lenni, ez általában sikerül is. Azok a versek működnek nekem legkevésbé, ahol a szerző gyerekként mesél valamiről. Sok ötletes, meglepő és váratlan sort, rímet kaptam a kötettől. De akadt bőven egyáltalán nem versszerű megfogalmazás és téma is. A szerzők bemutatását néha feleslegesnek éreztem, túl sok volt az általánosító kijelentés és a közölt versek összefoglalása. De ezek a részek is értékesek, szépek és élménygazdagok voltak.
A Friss tinta! után ez csalódás volt. Nem olyan jók a versek, meg a nagy része nem is gyerekvers (sőt olykor nem is vers, vazze). A szerzők feléről konkrétan sose hallottam még, ami nem lenne baj, de nem is éreztem azt a versezményeik olvastán, hogy hű, ide nekem azonnal még többet ettől az embertől. A nagy kedvenceimtől, akik tudnak is igazi gyerekverset írni (pl. Kiss Ottó, Varró Dani) olyan versek szerepelnek, amiket már máshol is lehetett olvasni. Mások viszont asszem kimondottan a kötet számára írták ezeket a költeményeket, és meglátszik, hogy ki az, aki még sose írt gyerekverset (ők azok, akik fognak kb. tízsornyi szöveget egy képzeletbeli gyerek szájából, rövid sorokba tördelik, és voilá). Lackfi János mindenkiről írt egy féloldalas bevezetőt, és ezek sokszor jobbak, mint maguk a versek. Viszont ami zseniális benne, ami miatt önmagában megéri kézbe venni, azok Molnár Jacqueline egészoldalas szerzőportré-illusztrációi. Valami vegyes technikával dolgozik (nem értek hozzá, de szerintem van benne némi kollázs), és fenomenálisan megragadja az egyes szerzők arcát, sőt jellemző arckifejezését: Szabó T. Anna félrehajtott fejű mosolyát, Máté Angi szomorkás, befelé forduló tekintetét, Erdős Virág zizihaját és némileg eszelős pillantását. (Itt van néhány: http://www.jacquelinemolnar.com/index.php…) Kortárs magyar irodalmi arcképcsarnokként simán megéri végignézni :)
Nekem kicsit túlságosan modern, olykor túlságosan vulgáris, nem olvasnám fel mindegyiket gyerekeknek, de kétségtelenül vannak benne szuper modern gyerekversek, melyekkel megszerettethető a vers, megértethető a kicsikkel is, hogy mitől vers a vers, hogy nem a rím számít, hanem azok az óóriási érzelmek, melyek a felnőtteket csak megmosolyogtatnak. (Pl. Finy Petra és Molnár Krisztina Rita versei)
Sajátságos verses kötet, mert egy-egy költő versei előtt van egy bemutató szöveg is. Ez először zavaró volt, és kissé zagyvaságnak éreztem. Aztán rájöttem, hogy végeredményben a verseket mutatja be vele Lackfi, azt, hogy miről is szólnak, s ezzel megismerhetjük kicsit az adott költő munkáját, stílusát.
Volt jó pár ismerős név, ami a szerzőket illeti, viszont a versekből vajmi kevés volt általam már olvasott. Sajnos azt kell mondjam, hogy elég sok írás felejthető volt, sőt – kimondom – nem tetszett. A stílusokat illetően széles a választék. Van gyerekszáj, rímes vers, svéd típusú sorok, sőt akad egy-két találós kérdés is. No de ez: spoiler mi? Azon túl, hogy Ugrókötél a címe. Találkozhattam a kötetben Tök Magdával is. Az önálló kötetként kiadott verses mese sem nyerte el a tetszésemet. Máté Angi sajátságos stílusát, a meséiben való mondatfonásait kedvelem, de valahogy a verseit nagyon nyakatekertnek éreztem. Volt pár szerző akiknek a meséit, gyermekkönyveit kedvelem, de a verseik nem hagytak bennem mély nyomot. Jó volt újraolvasni Ijjas Tamás szösszeneteit, és Miklya Zsolt modern verseit. S hogy említsek általam eddig nem ismert szerzőket is: Acsai Roland Zsófi lányához írt sorait szerettem, ahogy Erdős Virág versei is tetszettek. Imreh András fordított Hold verse nagyon ötletes volt. Farkas Beáta, és Filip Tamás gyermekszájba adták az írásaikat. Az ilyeneket szeretem, mert olyan őszinték, néhol humorosak, néhol szívfájdítóak. Az azonos stílust képviselő Murányi Zita pedig nem is verseket írt, hanem kész történeteket. Ezeket annyira jó volt olvasni.
Szóval elég vegyesre sikeredett ez a könyv, de nyilván ez is volt a célja a szerkesztőnek. Bár a tetszését illetően jobb lett volna, ha azt írhatom, hogy egyformán pozitívan érzek minden egyes alkotás iránt. De sajnos nem!
Az illusztrációkról csak annyit, hogy jobban szerettem volna, ha a szerzők grafikája helyett nagyobb lenne a hangsúly a verseket kísérő rajzokon.
Nincs annál klasszabb, mint egyedül lenni:
tiéd a pálya és nem szól rád senki.
Ha untat a cécó, még zoknit se húzol,
csak ugrálsz az ágyon és nagyokat púzol.
Túl korán felkelni
nem érdemes,
pláne, hogy ebédre
úgysincs leves,
se tejfölös tokány,
se grillezett gomba,
csak lekváros linzer meg
gesztenyebomba.
Ó, nincs annál klasszabb, mint egyedül lenni:
tiéd a pálya és nem szól rád senki.
Ha untat a cécó, még zoknit se húzol,
csak ugrálsz az ágyon és nagyokat púzol.
Betelet a füzeted?
Ne legyél kajla!
Fogd meg a cerkád és
firkálj a falra!
Kíváncsi lettél?
Hát várd ki a végét!
Nem mondta senki, hogy
nem nézhetsz tévét!
Jaj, nincs annál klasszabb, mint egyedül lenni:
tiéd a pálya és nem szól rád senki.
Ha untat a cécó, még zoknit se húzol,
csak ugrálsz az ágyon és nagyokat púzol.
Mértanórán leveleznek, titkos ábécét
állítottak össze, legalább öt ábécé
jön-megy a soron, azt üzengetik
egymásnak, tudom, ki kibe
szerelmes fülig, fölösleges
így rejtjelezve értekezni róla,
ha ránézel, és piros a füle, akár
a padlót is felszedheted alóla,
észre sem veszi, nem jár: repdes,
száll, suhan, mert épp beléd
szerelmes, most aranyos vagy,
helyes és cuki, jövő héten meg már
nem tetszel neki, rájön, hogy
lábad görbe, füled kajla, nem
tudja, fejeden mi van, mert
nem hasonlít hajra, és komolyan,
hogy képzeled, hogy pont neki,
pont hozzád bármi köze is lehet,
ez megdöbbentő – gyorsan kitalál
egy titkos ábécét, hogy az egészet
megírja Panninak, Teréznek, Sárinak,
és aztán egész történelemórán
boncolnak téged.
Apukám öregedik.
Nem szereti, ha katonákról beszélek.
Pedig én hadsereg leszek.
Ha jön az ellenség, lelövöm.
Nem teketóriázok.
De az is lehet, hogy vadász leszek.
A vadásznak is van puskája.
Vaddisznóra meg orrszarvúra vadászok.
Apa azt mondja, az állatokat védeni kell.
Az is a vadász dolga. Nem baj,
én megvédem őket. Aztán lelövöm.
Óvó néni is öregedik. Kitalálta,
hogy csinál nekem egy vadászcsákót.
A csákóban csöndben kell lenni.
Meg lopakodni.
Különben megijednek az állatok.
Én nem ijesztgetem az állatokat.
Csak lelövöm.
Anya is öregedik.
Megijedt, amikor hátulról lelőttem.
Azt mondta, ez nem volt jó játék.
Feltette a puskát a polc tetejére.
Csak Soma nem öregedik. Meg Boti.
Velük lehet beszélni.
