Robban ​az iskola 21 csillagozás

Lackfi János: Robban az iskola

A kötet játékos, humoros és őszinte vallomás a mai kamaszos gyerekek és gyerekes kamaszok életéről, problémáiról, az őket körülvevő komolykodó felnőttekről. A versekből vadiúj tananyag lehet az általános iskolától a gimnáziumig!

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2016
60 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634153245 · Illusztrálta: Molnár Jacqueline

Várólistára tette 6


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Lackfi János: Robban az iskola

A könyv elejét nagyon élveztem, jókat mosolyogtam, az iskolás témák igazán bejöttek. Az anyák napi és apák napi versek is tetszettek, volt köztük átlagosabb és volt kiemelkedőbb.

Egy-két vers azonban nálam kiverte a biztosítékot. Megmutattam Zsófinak és Bencének, ők nem akadtak ki rajtuk, és mindkettejüknek megvolt a maga elmélete a versek miértjéről és magyarázatáról. Hogy miért is ír Lackfi János egy ilyen verset.

Konkrétan a Pancsolók című versre gondolok. ;) Volt még egy másik, de az csak enyhén sokkolt. :) A drogos verset pedig nem is tudom hány éves kortól értik meg a gyerekek, de az biztos, hogy ez a kötet már nagyobbacska gyerekeknek ajánlatos. Az illusztrációkat kedveltem.
http://konyvutca.blogspot.hu/2016/10/versek-mesek.html

meseanyu P>!
Lackfi János: Robban az iskola

Volt egy-két egészen zseniális vers, de a többi inkább átlagos, meg egy-két fura, viszont számomra nem volt benne igazán taszító darab, és már ez is valami. Ami viszont egyértelműen ellene szól, hogy én is úgy gondolom, korosztályilag nagyon nehezen besorolható kötet: a számos kimondottan ifjúsági vers mellett nem kevés kicsiknek való is olvasható benne. Mondjuk lehet, hogy iskolai használatra, tanároknak szánták, úgy el tudom képzelni, hogy működhet, de egy családban nehezen.

2 hozzászólás
Gelso >!
Lackfi János: Robban az iskola

Az elején nagyon nehezen ment a ráhangolódás, a kötet elején lévő versek nem is fogtak meg igazából. A valódi „áttörés” az anyák napjára írott verseknél kezdődött, nagyon tetszettek az iskola befejezésével kapcsolatos ballagó és búcsúztató versek. Modern hangvételű versek ezek, amelyek visszatükrözik a gyerekek által használt laza, nyeglébb nyelvezetet. Talán emiatt is igen megosztó tud lenni Lackfi; még a magyar tanárok körében sem egyformán fogadott és elfogadott költő, egyes szülők pedig egyenesen kiakadnak kortárs költők verseinek láttán az olvasókönyvekben…
(jómagam is tapasztaltam az iskolában is – pl. „nem ér annyit” egy Lackfi vers egy szavalóversenyen, mint egy másik klasszikusabb vagy jócskán hosszabb…)
Úgy érzem, a kötet vége felé inkább a felnőttekhez szóló, vagy azokban gondolatot ébresztő versek sorakoznak, melyek közül – többek között – nagyon megfogott a Tanárnéni balladája (Búcsúztató, bácsival is előadható), az elmúlást idéző Olvadás, vagy milyen is az, amikor egy kisgyerek érkezik a családhoz: Tesókaland.

Az illusztrációk olyan vegyesek: gyerekesek is, meg nem is; szépek is, meg nem is; cukik is, meg rémisztők is – olyan, mint amikor a gyereked kamasz lesz: se gyerek, se felnőtt.

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

Molymacska>!
Lackfi János: Robban az iskola

Lackfinak megvan egy stílusa, ami lehet szeretni is, meg nem is. A versek között tényleg volt néhány merész, sőt olyan is, amit nem feltétlen gyerekeknek mutattam volna, de a kötet ettől még egész jól sikerült. Azt hiszem, ha valaki gyerekverset ír, az annyiban más a felnőttektől, hogy „dallamosabb” egyszerűbb rímelésű. Ami király. Csak témában is lenne néha gyerek… :D

Mariann_Czenema P>!
Lackfi János: Robban az iskola

Hát ez engem most annyira nem győzött meg :/ A kötet elején kifejezetten jópofa, vicces rímek, helyzetek vannak, aztán meglepő módon egyre gyerekesebb a kötet, egészen ovis szintre megy le. (Pl. A kerti törpés mesevers, a farsangi, az angyalos vallásos.)
Nekem picit csalódás, hogy nem egységes a kötet, túl nagy korosztályt próbál lekötni, és ez most nem sikerült összességében.
Még azt is tudnám mondani, h nálunk is nagycsalád van, nagy korosztályi olló, 4-6-13, de ami az egyiknek jó, az a másiknak unalmas lenne; ami meg a nagynak szólna, az a kicsiknek követhetetlen felnőtthablaty.

dianna76 P>!
Lackfi János: Robban az iskola

Extrém versek halmaza ez a könyv, ahogy ezen kötet után számítottam is rá. Azért szerencsére volt itt szép számmal olyan vers, amit jó volt olvasni. Sőt, bevallom, olyanok is akadtak, amiket újra elolvastam.
A Tanári ária igazából a puszta valóságról szól. Tanár-diák küzdelmek. Régen természetesek és elfogadottak voltak ezek a tanári odaszólások. Ma kapna ezekért egy jó kis verést a pedagógus a szülőtől. Az Évkezdésben jól megmutatkoztak a nyári változások, amikor is hatalmasat nőnek a gyerekek. A mai gyermeklétet kigúnyolandó, kifigurázandó vers, a Feleltetés reppelésből is tetszett. Rossznak kell lennie, hogy bekerüljön a gyerek a „nagyok” közé, hogy elfogadják, s ne tekintsék különcnek. Rágózni kell óra alatt, s a menza helyett a büfébe hamburgert venni, melyet kólával illő leöblíteni. Szünetekben cigit kell szívni, s az is jó, ha gördeszkával érkezünk a suliba. A lányoknak alap a dögös ruci. S mi van otthon?? Hát tanulás, egészséges koszt stb. Csak senki meg ne tudja!!
A Lógósok dala is tetszett, a tanórák leírása és a refrén egyaránt:
„Tudjátok-e, mi kell
az ember gyerekének?
Hát torna, rajz meg ének.”
Mondjuk az ének sem feltétlenül egy lazító tantárgy, a tesiről nem is beszélve.
A matekzsenit is jó volt olvasni, ahogy a Népsorolót is. Utóbbi nagyon poénos volt.
Megleptek a halottakról, halálról szóló versek, de az Emlékezős kimondottan tetszett.
A Kerti kaland egy verses mese, szerintem nagyon aranyos volt. Ahogy az egeres versike (Agysötét) is, nem beszélve az egér illusztrációról.
Nem hiányzik a kötetből az anyák napi vers sem. Nem volt rossz, bár nem tudom ki szavalná el ünnepen. Apák napjáról is ír a szerző. S bizony, az még feledésbe szokott merülni. A drogos vers szerintem nagyon jó okító, ill. elrettentő jellegű, s helye lenne az irodalom tankönyvben. A Fiúk búcsúdala ballagásra című verset el tudnám képzelni, ahogy szavalják ballagáskor. A nyugdíjazott tanár balladája szívet melengető volt. A mandulakivételről írt versnél nem értettem a szóvégek ismétlését. Szerintem ez csak rontott a versen, mert egyébként tetszett. Van a kötetben tesó születésről szóló, sőt, koraszülöttös vers is.
A verseket kísérő illusztrációk is extrémek voltak néhol. A szöveghez mindenesetre passzoltak. Összességében elmondhatom, hogy nem volt ez egy rossz kötet.

>!
Móra, Budapest, 2016
60 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634153245 · Illusztrálta: Molnár Jacqueline
lenne P>!
Lackfi János: Robban az iskola

Bár nem vagyok különösebben oda a versekért, Lackfi verseit mindig szívesen olvasom. Ez a könyv is sok-sok gyermekkori, ifjúkori, iskoláskori élményt felidézett és meglepően vesébe látóan rímbe foglalt. A kötet illusztrációja viszont nem tetszett.

Gáborr_Nagy>!
Lackfi János: Robban az iskola

Nagyon zavart, hogy minden témát csak elpoénkodva, szójátékozva meg eredetieskedve oldott meg a szerző. Ne csak zsonglőrködjön, akarjon többet! Év(tized)ek óta keresek olyan könyveket, amiben a Donászy Magda-féléknél használhatóbb alkalmi szövegek vannak, de véletlenül sem találok olyat, amiben ne lenne valami problémás rész, döcögő sor, nyögvenyelős refrén vagy erőltetett modernség. Tök bosszantó! Ez a könyv is ilyen, nézem, na végre, tök jó címek, bíztató, de aztán mégsem.

levendulalány>!
Lackfi János: Robban az iskola

A legtöbbet már innen-onnan ismertem, vannak köztük kedvencek is, de vannak olyanok, amik nem igazán tetszettek.
Külön vicces, hogy Lackfi mostanában a Facebookra kiír rövid kis élményeket, gondolatokat a gyerekkoráról, iskoláról, és hasonlókat kér a követőitől, ezekből a versek között párat fel lehet lelni! :)


Népszerű idézetek

AniTiger P>!

Az is egy olvasó

A gázóra-leolvasó – az is egy olvasó.
A cédéolvasó – az is egy olvasó.
Öreganyám rózsafüzére – az is egy olvasó.
Az indián nyomolvasó – az is egy olvasó.
A béna sulis olvasónapló – az is egy olvasó.
Aki az ágyon bambán hever – az is egy olvasó.
Aki a buszon csak a könyvre figyel – az is egy olvasó.
Aki a sulipadban könyvet rejteget – az is egy olvasó.
Aki a kávézóban könnyeket ejteget – az is egy olvasó.
Akinek antikváriumban keze remeg – az is egy olvasó.
Aki kocsma helyett könyvtárba megy – az is egy olvasó.
Aki fejben hős oroszlánvadász – az is egy olvasó.
Aki itt ül, s közben páncélban csatáz – az is egy olvasó.
Aki egyszerre sámán, űrlény, eszkimó, arab – az is egy olvasó.
Akit bezárhatsz, akkor is szabad – az épp az olvasó.

35. oldal

AniTiger P>!

Bár egy zombi harapna
sormintát a hátadba!

14. oldal, Óda a fiúkhoz (részlet)

Bea_Könyvutca P>!

Van, aki nem ért valamit,
vagy mehetünk tovább?
Mit nem lehet itt nem érteni,
nyissak egy óvodát?

Kérdés, óhaj, sóhaj, egyéb?
Nem csoportmunka volt!
Én nem állok jót magamért,
ha abba nem hagyod…

Lehet, hogy szigorú vagyok,
de miattad teszem,
hiszen az életnek tanulsz,
és biztos nem nekem.

Megvárom, míg befogja a
száját Kovács Peti,
de tűvel is bevarrhatom,
majd megemlegeti.

/Tanári ária, részlet/

6. oldal

3 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Csak a jó szívemnek köszönd,
kegyelemkettes ez,
Nyertél egy sétát, kisfiam,
irány a szemetes.

Ha még egyszer meghallom ezt,
ugrom az ablakon!
A sok hátul beszélgetőt
ugye nem zavarom?

Habár minden bogár rovar,
sok rovar nem bogár,
Ha a hülyeség fájna, te
folyton ordítanál!

A pótvizsgán találkozunk,
állítsd le magadat!
Közlöm, van szemem hátul is,
mi megy a pad alatt?

/Tanári ária, részlet/

7. oldal

2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Egy mama, mint madárka,
rakja körötted a fészket,
rakja eléd az ebéded,
röpdös utánad, elébed.

Egy mama, mint fura mókus,
elszedi, mit ledobáltál,
cerka, babák, bugyi, zokni
több hever itten a vártnál.

Egy mama, mint az egérke,
egy kicsi résbe beférne,
mossa fogad, meg a lelked,
nem marad ott lepedék se.

Egy mama, mint puha medve,
– bújj oda, jó melegébe –
felmelegít, radiátor,
mint takaró, bugyolál be.

/Anyák napi állathatározó, részlet/

30. oldal

Hintafa>!

Akit bezárhatsz, akkor is szabad – az épp az olvasó.

35. oldal, Az is egy olvasó (Móra, 2016.)

Citrompor>!

Hintajáték

Nagy testű vasketrec
nagypapa hintája,
lábaddal fékezhetsz,
hegesztve van lánca.

Nagypapa jól meglök
elszállsz, mint űrszonda,
anyukád ijedez,
összetörsz, azt mondja!

Nyikorog a hinta,
rozoga egy bárka,
mégiscsak fellendít
felhőknek csúcsára.

Felhőknek csúcsára,
hogy essél puhára,
úgy hajtod, mint kinek
nincs már nagypapája.

Úgy hajtod, mint kinek
nem szól anyukája,
felnőttél, a hinta
kicsiknek van szánva.

Sötétben hintázz csak,
ha senki nem látja,
nagypapa meglök majd,
fütyül a halálra.

51. oldal

lenne P>!

Olyan fura ez a táska,
üres, poros, bárki lássa!
Nem tudom, hogy mit jelent,
de a nyáron összement.

Bújok ünneplőruhába,
ámde valaki levágta
nadrágszáram, ingemet,
mind rövid, majd' szétreped.

Látom aztán az osztályban,
másnál is járt, nemcsak nálam,
a zoknik kilátszanak,
szoknyából mini maradt.

Újra kell most már uzsonna,
újra magyar, matek, torna,
lesz fejtörés, lötyögés,
lesz fakutyaröhögés.

Nézek majd az ablakon ki,
láncra kötve télen át,
látom magam ott loholni:
szabad nyári kiskutyát.

8. oldal, Évkezdés

AniTiger P>!

Oktatófilm

Ne fogadj el cukrot
az utcán idős bácsiktól,
mert patkányméreg van benne,
és elkábulsz tőle,
és elrabolnak,
és kakaót adnak neked,
meg párnacsatáznak,
meg csillámpónisat játszanak veled,
meg még ennél is csúnyább dolgokat.
Ne vegyél szájba olyasmit,
amit a földön találtál,
mert biztos lepisilte egy kutya,
és kórokozók vannak benne,
amelyek széttépik az immunrendszeredet,
és szétmarják a beleidet,
és undok zombi lesz belőled,
a füleden lóg ki a fogad,
úgy nézel majd ki,
mint a saját öreganyád.

59. oldal

Keissye>!

Vagy felfedezi esetleg
a multiplex fényreflexet.
Hogy ez mi a csoda lenne?
Megtudjuk, ha felfedezte.

27. oldal, A nagy valóságshow


Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Szamárfül
Arany János: Rózsa és Ibolya
Vámos Robi: Csak úgy
Ayhan Gökhan (szerk.): Felhőpárna
Pósa Lajos: Haza és szabadság
Aranyosi Ervin: Versek gyerekeknek 1. rész
Budai Éva: Tanárnőkérem
Mózner Miklós: Rím egyszerű zenei morzsák
Színterápia – Az Irodalmi Rádió diák-antológiája 2019.
Borbély Sándor (szerk.): Tünemény